Bőven van hely a növekedésre

A kortárs hazai képzőművészet abszolút nyertese a tavalyi évnek. Egyszerre voltak sikeres kortársaukciók, nagyívű állami vásárlások, és alapvető érdeklődés mutatkozik a téma iránt. A galériák is meglepően jól viselték a nehéz körülményeket. Ugyan a kiállításmegnyitók elmaradtak vagy átköltöztek az online térbe, azonban a privát lelkesedés nőtt egy-egy műtárgy megvásárlásakor. Zárt ajtók mögött még rejtélyesebb ez a világ, ráadásul a galériák terei elég tágasak ahhoz, hogy különösebben nagy vírusveszély nélkül lehessen alkotásokat venni. De mégis mi történt ezen a piacon 2020-ban, és milyen lehetőségeket tartogat a jövő azok számára, akik kortárs képzőművészeti alkotásokat szeretnének vásárolni?

A 2008-as válság után ez a szegmens is csak nagyon lassan tért magához. Mondhatni, minden igyekezet ellenére örökre elveszni látszott a 2000-es évek virágzó hazai kortárspiaca. Számottevően nem nőtt a kortársgalériák száma az elmúlt években, szemben az egyetemekről kiáramló tehetséges fiatal művészek számával. A mindenkori állam sem mutatott különösebb érdeklődést a kortárs képzőművészet iránt. Múzeumi szinten talán hozta a kötelezőt, de a kortárs művészet igazi terepe a művészeti piac (galériák, vásárok, aukciók stb.). A román, cseh és lengyel folyamatokhoz viszonyítva erős lemaradásban voltunk. A szakma szereplői finoman szólva sem indultak könnyű helyzetből, annál is inkább meglepő ez a mostani pezsgés. Üzleti szempontból úgy fogalmazhatnék, hogy van itt hely bőven a növekedésre. 

A kortárspiac sajátosságának mondható, hogy a galériákban képviselt művészek árai ez idő alatt sem estek, legrosszabb esetben stagnáltak. Habár a szakmai sikerek felfelé hajtják az árakat, igazán jelentős áremelkedést mégis ritkán láttunk. Nem úgy, mint most, amikor a piacot némileg transzparenssé tevő aukciókon jelentős leütési árak születtek. 

Persze senki nem maradt le semmiről, jó hír, hogy ide bármikor érdemes beszállni. A szakma – természetéből kifolyólag – többéves ciklusokkal dolgozik, most egy periódus első szakaszában vagyunk. Egyrészről, látva a nagymérvű vásárlásokat, úgy tűnik, van állami akarat és ösztönzés, illetve a pénzügyi piacok diadalmenetének köszönhetően van a lakosságnak olyan tartaléka, amit most ilyen célra szeretne és tud is fordítani. 

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy rengeteg háttérmunka zajlott az elmúlt években annak érdekében, hogy magyar művészek bekerüljenek jelentős külföldi múzeumokba. Ennek oroszlánrészét műgyűjtők, neves szakemberek és galériák végezték. Hála nekik, nemzetközi szinten is történt némi változás a magyar képzőművészet megítélésében.

Úgy látom valami beindult. Mi több, úgy gondolom, most igazán érdemes közelebbről is megismerni ezt a piacot, és merni megvalósítani az eddig fontolgatott műtárgyvásárlásokat.   

A kortárspiaccal most ismerkedők számára segítséget nyújthatnak az egyre népszerűbb képzőművészeti képzések, amelyeken kiváló szakemberek mesélnek alkotásokról, művészekről, intézményekről, gyűjtésről és általában a képzőművészeti világról. Továbbá a galériákban is rengeteg információt gyűjthetünk, akár csak egy egyszerű beszélgetés által is. Már csak azért is érdemes a networkinget előnyben részesíteni, mert a kortárs világ legnagyobb előnye a frissességében és a személyes kapcsolatokban rejlik. Kiváló lehetőségek vannak művészekkel találkozni, beszélgetni a különböző műteremlátogatások és galériatúrák alkalmával. Igazán különleges élmény munka közben látni a művészeket, és elbeszélgetni velük. Sokkal célirányosabb út az aukciókon történő vásárlás, ahol mostanában szinte kivétel nélkül jó minőségű kortárs anyag kerül kalapács alá. 

A befektetést tekintve érdemes rövid, közép- és hosszú távon gondolkodni. Hiszen a pénzügyi eszközökhöz hasonlóan itt is szoros összefüggés van a kockázatvállalás és az idő között. Rövid távon magasabb összegért vásárolhatunk kevesebb kockázattal, míg hosszabb távra jóval olcsóbban vásárolhatunk, viszont nagyobb kockázattal. Kis odafigyeléssel és aktivitással azonban ezt a kockázatot csökkenteni lehet. Szakmai sajátosságnak mondható, hogy egy gyűjtő aktivitása a kortárs művészeti szakmai körökben ármódosító tényező lehet. Szóval, érdemes élni ezekkel az eszközökkel! 

Mindent egybevetve úgy érzem, a kortárs művészeti piac erős lendületet kapott, kecsegtető kilátásokkal és kiváló lehetőségekkel fűszerezve.

Kép: Reigl Judit – Gyomolygás, csavargás, oszlop, fém