Dallam és kép kéz a kézben

A zene és a tervezőgrafika kapcsolatát mutatja be a II. GraphicPécs fesztivál. A 2024. november 7-én kezdődött, 2025. január 25-ig tartó programsorozat központi eseményei a Rock, Pop, Underground, illetve a Magyar Underground ’80 című kiállítások: a látogatók többek között plakátokon, lemezborítókon, fotókon és egyéb kordokumentumokon keresztül ismerhetik meg a grafikai művészetek és a (könnyű)zene kapcsolatát. A fesztiválról és a kapcsolódó kiállításokról Fekete Valériát, a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. Vizuális Művészeti Centrum művészeti vezetőjét kérdeztük.

Mi inspirálta a II. GraphicPécs megrendezését?

Már az első esemény szervezésekor hosszú távra terveztünk, mindig is biennáléban, kétévente rendezett alkalmakban gondolkodtunk. Ennek előtörténete, hogy a korábban Pinczehelyi Sándor vezette Pécsi Galériában – a művész huszonkét éven át volt az intézmény igazgatója – rendezett több mint ötszáz kiállítás közül számos tárlat a grafikai művészetekre fókuszált. Alapvető gyakorlatunk, hogy felelevenítsük az értékes múltbéli hagyományokat, amelyekről azt gondoljuk, hogy kontinuitást mutatnak a jelenkorban is. Természetesen ezek az események immár más léptékben, más módon valósulnak meg, de megvalósulnak. Idén Michel Bouvet – aki harminc éven át volt az Échirolle-i Fete de Graphisme – a Grafikaünnep című rendezvény művészeti vezetője és kurátora – elfogadta a felkérésünket, hogy a GraphicPécs Fesztivál művészeti vezetője legyen. Vele és Pinczehelyi Sándorral közösen állítottuk össze a kiállítást és a fesztivál programját. Bízunk benne, hogy folytatódik a hagyomány és kétévente valóban megrendezhetjük az eseményt.

Részlet a Rock, Pop, Underground kiállításból (fotó: Rajnai Richárd)

Mitől különleges az m21 Galériában látható tárlat, a Rock, Pop, Underground?

Az ötvenes évektől egészen napjainkig mutatunk be lemezborítókat, plakátokat, zenei kiadványokat, fanzineket. Fontos zenetörténeti kiállítás, az undergroundtól a rockzenén át egészen a napjainkig tartó könnyűzenéig ismertetjük a különböző irányzatokat támogató vizuális megjelenéseket. Így például nem csak izgalmas lemezborítókat, de egy-két animációs zenei munkát is. Több magángyűjteményből érkeztek darabok Pécsre, amely kollekciókat a kurátorok, Michel Bouvet és Fanny Laffitte szerkesztettek, szervezték egybe. 

Többek között látható Maurice Ronai gyűjteményének egy része is. A Courrier International című hetilap társalapítójától, főszerkesztőjétől kapott képek között számos politikai, társadalmi témájú plakát, kiadvány található, amelyek kontextualizálják magát a kort, amelyben a könnyűzenei robbanás bekövetkezett. A tárlat végigkíséri az 1950-es, ’60-as, ’70-es évek zenei irányzatainak alakulását, amelyek gyakran társultak, kapcsolódtak különféle politikai társadalmi megmozdulásokhoz, békemozgalmakhoz, diáklázadásokhoz. A kiállításon, amely elsősorban a kezdetekre koncentrál, ezt a korszakot igyekszünk ismertetni, bemutatva a történelmi helyzetet. Nem csupán lemezborítókkal, plakátokkal, de magyarázó idővonalakkal is támogatjuk a korszak egészének áttekintését, amelyek segítenek átlátni, hogy mely években milyen események – legyenek azok politikai, társadalmi vagy könnyűzeneiek – miként hatottak egymásra. 

Részlet a Rock, Pop, Underground kiállításból (fotó: Rajnai Richárd)

A hazai könnyűzene és „Magyarország Liverpoolja”, azaz Pécs és a városból származó zenekarok munkássága miként jelenik meg a kiállításon?

A magyar könnyűzenének külön kiállítást szenteltünk: a Pécsi Galériában látható december 21-ig a Magyar Underground ’80 című tárlat. Itt a hazai zenei életet emeltük a fókuszba, érintve a ’60-as, ’70-es és különös tekintettel ’80-as éveket. Bemutatjuk Pécs–Budapest könnyűzenei kapcsolatait is. Koszits Attila gyűjteményén keresztül ismerhetik meg a látogatók azt az elképesztően mozgalmas, izgalmas underground zenei életet, ami itt, a városban virágzott. Megjelennek a pécsi kulturális és művészeti élet jelenkori szereplői is, akik harminc-negyven évvel ezelőtt, fiatalon próbálgatták itt a szárnyukat.

A kortárs, illetve a ’90-es évek utáni magyar könnyűzenéhez kapcsolódik kamarakiállításunk. Tóth Andrej grafikus munkáit mutatjuk be, amelyeket az A38 Hajó programjaihoz készített. Ez a sorozat, amely az m21-es nagy kiállításhoz kapcsolódik, a rendszerváltás utáni időszakról ad képet, láttatva a fejlődési vonalat is, amelyet az ikonikus budapesti koncerthelyszín az elmúlt több mint húsz évben bejárt.

Fekete Valéria, Pinczehelyi Sándor és Koszits Attila a Magyar Underground '80 című kiállításon (fotó: Tóth László )

Miben látja a könnyűzene és a vizuális művészetek, a grafika, borítók kölcsönhatását? Hogyan köthető össze e két művészeti ág, és miért fontos bemutatni a kapcsolatukat?

A kiállításon világsztárok lemezeit állítottuk ki, olyan albumokat, amelyek borítóját sok esetben sztárdizájnerek, -tervezők alkották. A tárlat bemutatja, hogyan jelentek meg zenei mainstreamben azoknak a művészeknek a munkái, akik ebben a kontextusban maguk is újfajta vizuális nyelvet használtak. Ennek alakulását, ívét gyönyörűen végig lehet követni az ötvenes évektől az ezredfordulóig. És ezek a változások minden esetben a zenéhez kapcsolódtak. 

Vegyük az ötvenes évek végén az Egyesült Államokban, San Franciscóban megjelenő pszichedelikus zenék világát! A híres helyi koncertterem, a Philmore Auditorium színpadán számos világsztár lépett fel, játszott itt például még feltörekvő zenekarként a Doors is. A koncertterem tevékenységéhez kapcsolódtak olyan grafikusok, akik e zenei stílus lényegét egyfajta nagyon speciális, vizuális nyelvben fogalmazták meg. Az ő munkáik, számos pszichedelikus látványvilágú plakát is látható a kiállításon. Megfigyelhető egyébként, hogy ez az irány Amerikában máig jelen van, például nagyon szürreális képnyelvi formában. A különböző zenei irányzatokhoz, koncertekhez, lemezekhez az USÁ-ban még most is sokkal szürreálisabb nyelvezet kapcsolódik, mint például Nagy-Britanniában vagy más európai országban. 

Részlet a Rock, Pop, Underground kiállításból (fotó: Rajnai Richárd)

A szigetországban egészen más tradícióval dolgoztak. E világ kiemelkedő alkotója Vaughan Oliver grafikus, aki már a New Wave időszakában lett hihetetlenül népszerű, többek között a Pixiesnek és a Cocteau Twinsnek készített albumborítókat. Tanítványa volt a dán fotós, tervezőgrafikus Martin Andersen, akinél manapság is megfigyelhető ez a képnyelvi világ. De lehet a kiállításon látni David Bowie utolsó lemezének borítóterveit, és bemutatjuk az ahhoz kapcsolódó plakátkampányt is, amelyet a zenész sok más lemezéhez hasonlóan Jonathan Barnbrook jegyzett. Ő volt mindemellett Bowie marketing kampányainak dizájnere is. Megtekinthetők a szintén nagy hatású Peter Seville brit grafikus munkái, ő például a Joy Divisionnak, a New Ordernek és a Wham!-nek is készített sok más zenekar mellett albumborítót – az egyik legnagyobb lemezkiadónak, a független Factory Recordsnak dolgozott.

De természetesen nem csak az angolszász országok sztárjainak munkáit mutatjuk be, kiemelkedő dél-amerikai, francia, holland, svájci, örmény tervezők alkotásait is megismerhetik a látogatók.

A magyar lemezpiacra ebben az időben mi volt jellemző?

A piac egyfajta versenyt feltételez, Magyarországon azonban az nem volt az ’50-es, ’60-as, ’70-es években. Ha egyetlen tulajdonos áll mindenek felett – ez esetben az Állami Hanglemezkiadó Vállalat – akkor nincs versenyhelyzet. Ezért nem készültek a külföldihez hasonló kiadványok ebben a korszakban, nemcsak itthon, de a kelet-közép-európai régió más országaiban sem. Erősen működött a cenzúra. Például amikor 1972-ben Pécsett elindult Koszits Attila Pepita Hanglemez Klubja, fél év alatt betiltották. Aki ekkoriban, vagy ezelőtt meg akarta ismerni a nyugati könnyűzenét, annak a Rádió Luxembourgot kellett hallgatnia. A Pécsi Galéria már említett kiállításán mutatjuk be a ’80-as évek magyar underground zenei színterét. Ez az időszak már egy erősen változó világot mutat a kalózkiadásokkal, a tűrt koncerttevékenységekkel, amelyeket már kevésbé ellenőrzött az állam. A tárlat a sokrétű magyar és a kelet-európai vonatkozásokat mutatja be. 

Részlet a Magyar Underground '80 című tárlatból (fotó: Tóth László)

Nagyon izgalmas mindkét kiállítás, mert átfogó képet ad az adott korszakokról – mind zenei, mind grafikai téren. A legtöbb kiállított lemezt nagy valószínűséggel ismerik a látogatók, talán otthon, a polcon is van belőlük egy-két példány. Itt azonban megismerkedhetnek az alkotóval, aki a borítót készítette, megtudhatják, hogy mi jellemezte azt a művészt, mi alakította az ő vizuális nyelvét, hogyan hatottak egymásra a kortársak és így tovább. Teljesebb képet kaphatunk az adott korszakokról.

Milyen kísérőprogramok tartoznak a II. GraphicPécshez?

A fesztivál négynapos konferenciával indult novemberben, illetve ekkor zárult le az egy évvel ezelőtt meghirdetett Rock’n Roll nemzetközi pályázat: az európai képző- és iparművészeti főiskolák és egyetemek hallgatói egyedi tervezésű munkákkal nevezhettek be. A szakmai zsűri a GraphicPécs Fesztivál Rock ’n roll pályázatának fődíját egy lengyel, Anna Sternalska (a Krakkói Képzőművészeti Akadémia diákja) és egy pécsi hallgató, Agócs Fanni (a PTE MK diákja) között megosztva ítélte oda. Jelentkeztek a plakát- és lemezborító pályázatra francia, lengyel, cseh és magyar diákok is. Tartottunk filmvetítéseket, szakmai előadásokat, könyvbemutatókat.

Fekete Valéria, Kettel-Fülöp Flóra, Agócs Fanni, a Graphic Pécs Fesztivál Rock 'n roll pályázatának magyar nyertese és Zag Gábor, Pécs város kultúráért felelős alpolgármestere (fotó: Tóth László)

Decemberben tart zenés tárlatvezetéseket Koszits Attila a Pécsi Galériában, amelyeken „megszólalnak” a lemezek; de lesznek kerekasztal-beszélgetések is azon szereplők személyes közreműködésével, akik meghatározták a ’80-as évek pécsi és budapesti underground szcéna alakulását. Januárban többnapos rendezvényre készülünk az m21 Galériában: szervezünk szubjektív tárlatvezetéseket különböző kulturális lapok, folyóiratok szerkesztőinek, főszerkesztőinek közreműködésével, de itt lesz Beck Zoltán, a Pécsről indult 30Y frontembere is, aki ezúttal az m21 Galériában a kiállításon várja a látogatókat.

A cikk megjelenését Pécs városa támogatta.

Nyitókép: Részlet a Rock, Pop, Underground kiállításból (fotó: Rajnai Richárd)

Lásd még:

A hely szelleme– A Janus Pannonius Múzeum Látogatóközpont állandó kiállítása izgalmas formában mutatja be Pécs és Baranya kulturális sokszínűségét

Középpontban az utcaművészet

Új művészeti portál mutatja be a pécsi és baranyai alkotókat – Az ArtPécs weboldal létrehozása országosan is egyedülálló kezdeményezés

A város, amely nyitott a kultúrára – Európa 2010-es kulturális fővárosa, Pécs nyerte a 2022-es Art is Business Díj Kulturális turizmus kategóriájának díját.