DS – az utazás művészete

Az elköteleződés dicsérete – Miksó Péter beszéde

A négyeshatoson beszélgetésre figyeltem fel, amelyben a srác megosztotta a mellette ülővel, hogy igazán fontosnak tartja az önismeretben eddig eltöltött időt. Igénye, hogy egy társalgásban egyenrangú félnek tekintsék, keresi azokat a helyzeteket, amelyekben felfedezheti és megélheti önmagát, törekszik arra, hogy szabad döntési lehetősége legyen a hétköznapokban. Kritikusan viszonyul saját magához. Vannak szorongásai, de szorongásaival együtt szabad és aktív alkat – nem csak áztatja a lábát egy lavór vízben, miközben nézi hogyan telik ez a kurva élet. Kifejezetten büszke arra, hogy képes elköteleződni valaki vagy valami mellett.

Jó lett volna hallgatni még a beszélgetést titkos harmadikként, de ők leszálltak a Margitszigetnél, és mire én a Jászaihoz értem arra jutottam (ha akárcsak félig igaz az, amit hallottam), mennyire szuper, hogy valaki képes beszélni a mentális jóllét alapjairól. Egészen üdítő élmény volt azokhoz a beszélgetésekhez és egyéb szituációkhoz képest, amiket látunk vagy hallunk itt ott Budapesten.

fotó: Pixolar Photography

Nem lepődtem meg az említett kifejezéseken, hiszen rég ott vannak a hétköznapi szóhasználatunkban; operál velük a pszichoterápia, beépültek újságcikkek, filmek, self-help témájú könyvek fogalomkészletébe. Az elhangzottak közül mégis az elköteleződés ütötte meg a fülemet. Nem csak azért, mert meghatározza felnőtt életemet, hanem azért is, mert erre szeretném felfűzni az előadásom hátralevő részét.

A Mentális jóllétünk feltételei című villámszeminárium a tömegközlekedésen azon a napon történt, amikor Jezi közölte velem, hogy „hmm, Péter, van itt egy kis feladat.”, amire félig meggondoltan azt mondtam, hogy ez az! csináljuk!, később meg kínban voltam, hogy ugyan mit is csináljak.

Nem vagyok marketingszakember, szakterületem a XX. századi magyar irodalomtörténet és a beszédírás, de úgy gondolom, hogy az elköteleződés, mint olyan, az emberi kapcsolatokon túl, pozícionálható brand- és brandépítés viszonylatában is az értékválasztás és a tudatosság miatt.

fotó: Pixolar Photography

Elkezdtem gondolkozni a DS-ről az OSZK tükrében. A honlapon olvasható szöveg szerint „A DS-modell kifinomult stílusa a végletekig fokozza az élvezetet, felébreszti az érzékeket és feledhetetlen élményt garantál. Így jutunk el a művészi szintre emelt utazás fogalmához” – hmmm, oké. Aztán jött a „gyöngyszemöltéses díszvarrás”, a „bőrkárpitot díszítő leheletnyi öltés”, a „versenytechnológia”, a „holnap autójának megalkotása” és az „avantgárd szellemiség”.

Mindannyian viszonyulunk valahogy a széphez. A szép olykor valami rettenetes kezdete, máskor meg alig bírunk betelni vele. Olykor birtokolni akarjuk, máskor meg magunkhoz ölelni. Számomra a legnagyobb kérdés, hogy mi az a mögöttes tartalom, ami egybefogja azokat a részleteket, amelyektől széppé válik valami. Nem szeretnék hosszasan értekezni a szépről, ehelyett inkább csak annyit mondanék, hogy minden Tinder randin kiderül, mit rejt a gyöngyszemöltéses díszvarrás.

A DS-modellek esetében szépirodalmat. Referenciákat, amelyek Exupéry világába utalják az autókat és művészi szintre emelik az utazást. A szerző három művéről van szó, A kis hercegről, a Citadelláról és A déli futárgépről.

fotó: Pixolar Photography

Exupéry lyoni nemesi családban született. Építészetet tanult, majd Strasbourgba ment pilótakiképzésre, később postai küldeményeket szállított Tolouse és Dakar között. Életét meghatározta a Szahara feletti ingázás és az írás. Feleségül vette a bohém természetű Consuelót, a salvadori írónőt, aki miatt sokat szorongott. A második világháborúban először a francia felderítőknél szolgált, élt az Egyesült Államokban, Kanadában, aztán visszatért Franciaországba. 1944. július 31-én felderítő repülésre indult, majd feltételezhetően német repülők lelőtték 44 évesen a Földközi-tenger fölött. Ennek 80. évfordulójára emlékezik a márka azzal, hogy elnevezte modelljeit Exupéry műveiről. Szép gesztus.

Exupéry az egyik legolvasottabb író Franciaországban. Keveset írt, de művei igazán nagy hatással vannak a világirodalomra. Elbeszélője jellegzetes és jelentékeny hangon szólal meg, mondanivalója ma is érvényes, mondhatni korszerű. Üzeneteivel gyerekkortól egészen idős korig képes azonosulni a befogadó. Könnyű hozzá kapcsolódni. Zárt, de érthető kép- és gondolatrendszert létesít.

fotó: Pixolar Photography

Először negyedik osztályos koromban olvastam A kis herceget. Tetszett az a világ, amit a kis herceg a maga törvénye szerint gondozott. Olvasás közben gyakran eszembe jutott az a kert, amit a nagyinál alakítottak ki nekem a szüleim. Itt mindig magam voltam. Ki tudtam zárni azokat, akikre nem voltam kíváncsi. A húgom volt az egyetlen, aki bármikor bejöhetett. Robbanó színek között játszottunk, együtt ettük a málnát, voltak ott rózsák, nárciszok, zöld gyíkok, vakondtúrások, amelyek hasonlítottak a kis herceg tűzhányóira, amiket rendszeresen tisztított.

A kis herceg DS-autónyi bolygón élt, amit azért hagyott el, mert konfliktusba került a rózsával. Túl fiatal volt ahhoz, hogy okosan tudja szeretni, ezért útra kelt, de egész úton nyomasztotta az, ahogy a rózsájával bánt, hiszen nem beszélték meg a problémát. Ez gyakran eszébe jutott bolygóközi utazása alatt, amikor a nárcisztikus királlyal, az öntelt férfival, az iszákos emberrel találkozott. Toxikus személyiségekkel, akik képtelenek egyenrangú félnek tekinteni a másikat. Ezek között csak magányosak lehetünk úgy, ahogy a kis herceg. Magánya az elbeszélő magányához hasonul, aki hiába rajzolt elefántot emésztő óriáskígyót, a felnőttek azt hitték, hogy kalapot rajzolt. Később a kis herceg elmeséli történeteit a pilótának. A történetmondásban elköteleződés születik, miközben az egymáshoz vezető nyelvet keresik. (Hadd jegyezzem meg, hogy a legnagyobb kérdés, van -e nyelvünk a másikhoz.) A regény vége felé azt érezzük, hogy a pilóta is kezd elköteleződni a kis herceg iránt, elkezdik érteni egymást, de a kis herceg elhagyja. A regény megmutatja, hogy intim dolog, súlya van annak, ha valakit beavatunk abba, hogy mi zajlik bennünk. A megmutatáshoz mindig bátorság kell. Még akkor is, ha a másik egyszer elhagy minket. Szólíts a neveden.

fotó: Pixolar Photography

A kis hercegben az utazás kétféle jelentésben adódik. Egyrészt eljutni A-ból B-be, másrészt eljutni a másikhoz. A szerző másik regényét, A déli futárgépet a földrajzi térben történő repülés, a Szahara, önéletrajzi utalások, az utazás magasztalása, a végtelen ég elbeszélése teszi szöveggé, illetve az arról való gondolkozás, hogy mi adja embervoltunkat. A regény megmutatja nekünk, hogy mennyi minden rejlik azokban a részletekben, amelyek olykor miattunk maradnak némák, de megszólaltathatóak, ha megengedjük magunknak, hogy lássunk. Lehetőségünk lesz magunkról és világunkról gondolkozni – ezt kínálja a harmadik regény, a Citadella is.

Ebben megjelennek a világot szemlélő ember reflexiói arra, ami körülveszi őt. Ahogy A kis herceg, A déli futárgép, a Citadella is önmagunk felülmúlásáról, megértéséről szól. Megvan benne a moralizálás, az élet értelmére való rákérdezés. Itt eszünkbe juthat, amit Irvin Yalom, a Stanford Egyetem Pszichiátriai és Magatartástudományi Tanszékének professzora állít. Szerinte „az életnek nincs egyértelműen meghatározható értelme”. Szerintem sincs. Viszont vannak helyek és helyzetek, amelyekben lehetünk cselekvők adva ezzel a másiknak is valami fontosat. Exupéry egyik kritikusa azt mondta, az ember mesterségben teljesedik ki, ebben találja szabadságát, míg a feladatok művelése boldogságban részesít. Önmagunkhoz való szabad viszonyulásunk mértéke határozza meg, mennyi mindenben találunk értelmet – családban, igazságban, otthonban, testvériségben, közösségben, emberi kapcsolatokban, munkában, Art Is Business-ben.

fotó: Pixolar Photography

Exupéry szövegei azzal az önmagunkkal szembesítenek, aki legtöbbször rejtve van előttünk és a másik előtt is, de utazás közben láthatóvá válik. Az említett művekben megírt utazás, és a DS Autó nyújtotta utazás is, rólunk szól. „Mindegy, hogy egyedül vagy többedmagával, rutinszerűen vagy különleges céllal utazik, a DS Automobiles-lal minden utazás különleges élmény.” – szerepel a honlapon. Kicsit tovább gondolva arra jutottam, hogy a DS Autó modelljeiben az utazás élménye olyan, mint az öröm, amelyet mondjuk A kis herceg olvasása közben élünk át, megtudva ezzel valamit önmagunkról. Nekem ezt jelenti a művészi szintre emelt utazás, amit a DS Autóval érhetünk el.

Ritka az olyan autómárka, amely a művészet és a filozófia hangján kötelezi el magát a finom formák és a csúcstechnológia mellett. A „holnap autója”, számomra az avantgárd fontos ágát, a futurizmust hívja meg, amely legalább annyira tiszteleg az utazás, a mozgás, az autó teste előtt, mint amennyire a DS Autó kötelezte el magát Exupéry világa mellett, aminek egyik építőköve az elköteleződés a rózsához, a rókához, vagy a másik emberhez, mert hiába fürösztjük önmagunkban, csak másban moshatjuk meg arcunkat.

A mellettem lévő három tárlóban Exupéry és vele együtt a DS Autó összefüggésrendszerét mutatjuk meg, amelynek szereplői a regények, Marinetti Futurista kiáltványa, a versenyautóhoz szóló óda, Russolo festménye az autó dinamizmusáról, a mozgásról, továbbá három, A kis herceget tárgyazó ex libris, illetve egy, A kis hercegről szóló adaptáció. Az Országos Széchényi Könyvtár arcot ad az időnek azzal, hogy aktualizálja közös történetünket, kultúránkat, írott örökségünket. Izgalmas, hogy ez az autómárkával is sikerül, miközben a DS is láthatóvá válik a könyvtár magasában.