Egy arculatváltás nemcsak formai kérdés, hanem önreflexió is

Tizennyolc év hosszú idő – különösen egy kreatív képzésekkel foglalkozó magánintézmény életében. A Werk Akadémia idén nagykorú lett, amit új arculattal is ünnepel. Réz Anna filozófus, az intézmény ügyvezetője nemcsak szimbolikusan érzi a váltást: a stílusfrissítés egy hosszabb vezetői ív lezárását és egy új szakasz kezdetét is jelenti számára. Nem klasszikus menedzsertípus, és nem is akar az lenni. Filozófusként, az ELTE oktatójaként máig aktív a tudományos világban, miközben a Werk operatív és pénzügyi irányítását is viszi.

A Werket a szülei alapították és hosszú éveken át vezették. Ön 2021-ben vette át tőlük az intézmény irányítását. Miért volt erre akkor szükség, és hogyan élte meg ezt? 

Valóban a szüleim, Réz András és Vándor Ágnes alapították a Werket 2007-ben, amikor én még ötödéves egyetemista voltam. Az indulásnál aktívan részt is vettem a munkában, de később az akadémiai irányba fordultam: kutattam, tanítottam, filozófiával foglalkoztam. Az iskolát édesanyám vitte ügyvezetőként. Aztán 2020 tavaszán, a Covid első karanténja alatt felvetette, hogy talán lassan ideje lenne letennie ezt a felelősséget. A tényleges váltás 2021 őszén történt meg, szóval nem volt éles váltás, fokozatosan nőttem bele a szerepbe. A visszatérésem a Werkbe, immár vezetőként, egyszerre volt személyes ügy és szakmai kihívás: egyrészt ott volt bennem a felelősség, hogy valamit tovább vigyek abból, amit a szüleim létrehoztak, másrészt meg kellett találnom a saját hangomat, a saját pozíciómat egy olyan intézmény élén, amelyhez rengeteg szál köt, és amelynek már nekem kell meghatároznom az irányait. Úgy érzem, hogy nemcsak a Werk lett nagykorú, hanem valahol az én vezetői identitásom is mostanra érett meg.

Vándor Ágnes a Werkben (fotó: Lőrincz Dalma)

Éles váltásnak tűnik filozófusként ügyvezetői és pénzügyi szerepbe lépni, az érzelemelméletek vagy az erkölcspszichológia világából hirtelen az Excel-táblák, jogszabályok és költségvetések terepére váltani.

Valójában nem váltottam, hanem kiegészítettem. Továbbra is oktatok az ELTE-n, tehát nem hagytam el a filozófiát, csak mellé belépett egy másik szerep. Szerencsére a számoktól sosem féltem, barátságban vagyok velük. Kevéssé ismert tény, hogy a filozófusok között rengeteg a jó matekos, mert a logikai gondolkodás és az absztrakciós képesség tulajdonképpen közös alap. A filozófia egyébként meglepően sokat segít a munkámban. Fejleszti az analitikus képességeket, megtanít gyorsan átlátni komplex problémákat, különféle megoldási lehetőségeket mérlegelni, könnyebben tud az ember „out of the box” gondolkodni, más nézőpontból ránézni egy helyzetre – és ezek cégvezetőként nagyon is hasznos dolgok. Így a tanítás és az intézményvezetés a személyiségem különböző rétegeit jól lefedik.

Az idei év nemcsak a Werk nagykorúságát, hanem új arculat megjelenését is hozta. Mi hívta életre ezt a váltást?

Prózai ok indította el az egész folyamatot: a régi logónk, amit egyébként nagyon szerettünk, és amihez erősen kötődtünk érzelmileg, technikailag egyszerűen már nem működött az online platformokon. Pedig egy rendkívül időtálló és karakteres dizájnról volt szó, ami 2007-ben kifejezetten menőnek számított. Ez a technikai kényszer viszont mélyebb folyamatot indított el: végig kellett gondolnunk, mi az, amit vizuálisan, hangulatban, szimbolikusan meg akarunk őrizni, és mi az, amiben ideje továbblépni. Egy arculatváltás nemcsak formai kérdés, hanem önreflexió is: mit értünk el eddig, merre tartunk, miben kell fejlődnünk? A design új lett, a forma frissebb, de az értékek, amelyek a kezdetektől meghatározzák a Werket, továbbra is változatlanul érvényesek.

Réz András (fotó: Vezda László)

Mik ezek az értékek?

Az egyik legfontosabb érték számunkra a közösség, és általában is a személyes jelenlét. Mindig úgy tekintettünk a Werkre, mint műhelyre, valódi találkozási pontra. Ez a szemlélet a felvételin is visszaköszön: a legfontosabb szempont, hogy az adott jelentkezőről el tudjuk-e képzelni, hogy képes lesz csapatban dolgozni. Mert igazából minden, amire embereket képzünk, nagyfokú együttműködést igényel. Aki tényleg be akar lépni ezekbe a világokba, az nem fogja tudni megspórolni azt, hogy ismerkedjen, beszélgessen, vállalásokat tegyen, kompromisszumokat kössön – mert egyszerűen máshogy nem megy. És ez nemcsak szakmai követelmény – ez az egész Werk-élmény alapja.

A másik, amit szerintem nagyon szépen őrzünk, hogy a Werk – ha nem is úgy, ahogyan ezt mostanában politikai értelemben szokás használni – de rendkívül nyitott és befogadó intézmény. Nem tudok felidézni olyat, hogy az elmúlt tizennyolc évben akár oktatóval, akár diákkal, vagy akár oktatók meg diákok egymással összefeszültek volna politikai vagy ideológiai alapon, vagy bárkit diszkrimináció ért volna. A közösségnek ezt a fajta inkluzivitását nagyon tudatosan és következetesen őrizzük.

Luca-nap a Werken (fotó: Komoróczki Dia)

Mi a Werk szerepe ma a kreatív és kulturális szakmák ökoszisztémájában?

A Werk olyan iskola, amelynek képzési struktúrája a kulturális szféra számos szakmáját lefedi, de nem művészeket képezünk, hanem a háttérben dolgozó, úgynevezett backstage szakembereket. A kiindulópont mindig is az volt, hogy egy kulturális produkció – legyen az színházi előadás, divatbemutató vagy reklámfilm – csak akkor valósulhat meg, ha mögötte ott a sokszereplős, összehangolt stáb. Mi azokat az embereket képezzük, akik ezt a munkát professzionálisan, elhivatottan és együttműködésre készen tudják végezni – akik képesek átlátni és koordinálni egy ilyen komplex működést.

A Werk nagyon sokféle területen képzi a diákjait. Hogyan lehet ezt áttekinthetően struktúrába foglalni?

Sokféle területen képzünk embereket, de nálunk nincs klasszikus értelemben vett egyetemi vagy tanszéki struktúra, mégis van néhány jól elkülönülő fókuszterület. Vannak a vizualitáshoz és stylinghoz kapcsolódó szakok, mint a divatszakértő–stylist képzés, az enteriőr stylist–lakberendező szak, vagy az art department asszisztens képzés. Emellett külön csoportot alkotnak a szervezés-központú szakjaink, mint a művészeti menedzser és a rendezvényszervező képzés. Az írással foglalkozó területet a kreatív szépíró és a filmíró képzés képviseli, utóbbinak most már mesterképzése is indul. Végül pedig – amelyekre mindig is büszkék voltunk – a filmes képzéseink. Ezek közül a mozgóképkészítő szak a legátfogóbb, ahol a diákok az előkészítéstől az utómunkáig ismerkednek meg a filmkészítés teljes folyamatával.

Mi az, amitől a filmes képzések ennyire erősek lettek? Miben látja a siker kulcsát?

Ilyen komplex, gyakorlatorientált filmes képzés, mint a mi mozgóképkészítőnk, egyszerűen nincs másutt. Az első félévben elméleti alapozás történik, a másodikban pedig már konkrét forgatásokon dolgoznak a diákok – idén például tizenhat rövidfilm készült. Ez elképesztő szám. Ráadásul ezek közül több alkotás fesztiválokra is eljut, nemzetközi szinten is megméreti magát. A diákjaink nagyon komolyan veszik ezt a munkát, és mi igyekszünk minden szükséges támogatást megadni – legyen szó technikai háttérről vagy szakmai kapcsolatrendszerről. Az egész képzés lényege, hogy reális, működő filmes közegben, valós feladatokon keresztül tanuljanak, és közben kiderüljön, ki milyen szerepkörben tud igazán jól működni. Ez nemcsak szakmai, hanem önismereti értelemben is rendkívül erős tapasztalat.

Egy kreatív képzéseket nyújtó iskola számára mindig kérdés, hogy milyen gazdasági modell biztosíthat stabil működést. Az önök esetében hogyan épül fel ez a rendszer? 

Nem vagyunk könnyű helyzetben, és igazából soha nem is voltunk. A Werk hosszú éveken át kizárólag a diákok tandíjából működött, ami már önmagában is komoly teljesítmény. Az utóbbi időszakban viszont a Nemzeti Filmintézet bizonyos filmes hiányszakmákra kiírt pályázatain rendszeresen eredményesen szerepeltünk. Ezek a pályázatok – bár a teljes bevételünknek csak egy viszonylag kis részét teszik ki – adnak némi stabilitást, leginkább a működési költségek enyhítésében.

Nyílt nap a Toldiban (fotó: Vezda László)

A filmes képzések köztudottan a legköltségesebb oktatási formák közé tartoznak, hiszen maga a mozgóképgyártás is drága műfaj. Hogyan tudják ezt kigazdálkodni?

Az alapképzésben az első félév elsősorban elméleti, így ott még nem jelentkeznek nagy költségek. A forgatásoknál viszont nem tudunk anyagilag beszállni a hallgatók filmjeibe, inkább a kapcsolati tőkénkkel tudjuk támogatni őket. A diákjaink például töredékáron bérelhetnek felszerelést a filmjeikhez, ami már önmagában sokat számít. A vizsgafilmjeik az „addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér” elv alapján készülnek. A mesterképzésben már más a helyzet: ott Csernai Judith és az I’m Film produkciós cég támogatja a hallgatók filmterveit.

A digitális tér egyre inkább kiszorítja a hagyományos oktatási tereket. A Werk hogyan viszonyult ehhez?

Óriási a nyomás, hogy menjünk mi is az online, gyorsan elérhető, hipereffektív képzések irányába. Lehetnénk TikTok-videókészítő vagy AI prompt-szakértő képző, de mi ezt nem akarjuk. Egyrészt ezek magányos szakmák, ami – ahogy már beszéltünk róla – távol áll a Werk szellemiségétől. Másrészt azért is idegenkedem ettől az iránytól, mert azok, akik ilyen típusú képzettséggel helyezkednek el, nagyon ritkán végeznek valóban értékteremtő munkát. Ettől még egy adott szakmai képzésen belül meg lehet a helye és funkciója ennek a tudásnak. És persze azt sem tudjuk, meddig fogunk tudni ellentartani ezeknek a piaci trendeknek. 

Réz Anna (fotó: Mohos Máté)

Merre tart a Werk? Vagy merre lenne jó, ha tartana?

Mi soha nem akartunk „nagyra nőni” – és én most sem ebben látom a fejlődés irányát. Sokkal inkább abban, hogy a meglévő képzéseink színvonalát tovább erősítsük. Az a cél, hogy teljesen egyértelmű legyen: ezeket a képzéseket így, ezen a színvonalon, Magyarországon mi csináljuk a legjobban.

Nyitókép: Réz Anna (fotó: Mile Máté / Józsefvárosi Újság)

Lásd még:

Wedd kezedbe a világot! – A Werk Akadémia tizenhat éve

Légy online is az, aki lennél! – Önmenedzser és tartalomgyártó képzést indít a Werk Akadémia