Egy lenyűgöző, fájdalmas történet

Roman Polanski feleségeként a francia művészvilág kissé elfeledkezett az utóbbi években a Keserű méz és az Öldöklés Istene című Polanski-filmek érzéki színésznőjéről, aki pályafutása során először játszik együtt a húgával, Mathilde Seigner-vel.

Emmanuelle utoljára Luc Bondy rendezésében lépett fel a Théatre Odéonban, a Hazatérés című Harold Pinter-drámában. Azóta tíz év telt el, a közhangulat a metoo hatására részben Franciaországban is Polanski ellen fordult. 2018-ban a világhírű rendezőt kizárta soraiból az Amerikai Filmakadémia azok után, hogy négy nő is zaklatással vádolta a sajtóban – az ismert 1977-es Samantha Galley eseten kívül. Az európai filmművészet utolsó nagy mesterének a Dreyfus-ügyet feldolgozó alkotása, a Tiszt és kém 2019-ben elnyerte a zsűri nagydíját Velencében. A méltán elismert alkotás César-díjra nevezése körül kisebb fajta botrány tört ki, színészek, rendezők tiltakoztak, feminista szervezetek tüntetésétől volt visszhangos a 2020-as díjkiosztó gála, amelyen a Tiszt és kém három díjat, köztük a legjobb rendező díját nyerte. 

Emmanuelle Seigner (forrás: Georges Biard / Wikipédia)

Mindeközben Emmanuelle következetesen kitartott, kitart férje mellett, aki tizennyolc évesen fedezte fel őt. Az elmúlt negyven évben harmonikus házasságban élnek, két gyermeket neveltek fel. Filmes és színházi felkérések szempontjából a karrierje némileg kárát látta a magánéleti hűségnek.

Égből a villámként érte Emmanuelle-t Mathilde húga ajánlata, aki őt javasolta a Théatre de la Madeleine-ben idén ősszel bemutatott Bungalow 21-ben a partneréül. Párizs egyik legrangosabb magánszínháza ideális terep kortárs színházi csemegék, kísérleti darabok bemutatására éppúgy, mint minőségi bulvárkomédiák számára. A csaknem száz éves épület Sacha Guitry népszerű színész, drámaíró házaként híresült el. Hazai érdekesség, hogy itt volt a franciaországi premierje Örkény István Macskajáték című darabjának is. Kilencven százalékban a jómódú közönség támogatását, pártoló tagságát élvező teátrumból olyan, mára világhírű szerzők indultak nemzetközi útjukra, mint Yasmina Reza és Florian Zeller. 

Eredetileg Benjamin Castaldi, Simone Signoret unokája vetette fel egy tervezett színdarab ötletét Mathilde-nak még évekkel ezelőtt: a nagyanyja szerepét szánta a színésznőnek. „Lenyűgöző történet, amit paradox módon soha nem dolgoztak fel” – meséli Castaldi arról a szerelmi háromszögről, amelynek szereplői Yves Montand, Marilyn Monroe és Simone Signoret voltak. A helyszín a Los Angeles-i Beverly Hills Hotel két szomszédos lakosztálya, az időpont 1960, az apropó George Cukor Szeressünk! című filmjének forgatása. A 20-as bungalóban Yves Montand és felesége, Simone Signoret, a 21-esben Marilyn Monroe és férje, Arthur Miller. Az amerikai író és a bombasztikus mozisztár boldogtalan házassága a végjáték felé közeledik…

Marilyn Monroe és férje, Arthur Miller, 1959 (forrás: Wikipédia)

„A művészéletrajzok írójaként is ismert, Éric-Emmanuel Schmittet kértem fel, hogy a nagyanyám és Montand levelezéséből írja meg a XX. század egyik legismertebb, legfájóbb love storyját, amelyben minden fél életre szólóan sérült" – folytatja Castaldi. „Simone nagymama  két év alatt húsz évet öregedett fizikailag. Ötvenes évei közepére öreg hölgynek nézett ki. Ezzel együtt micsoda tartás volt benne, még Montand-nal is sikerült elhitetnie, hogy könnyen vette a megpróbáltatásokat.”

Mathilde Seigner, ez a füstös hangú, küllemében, intellektuális tartásában Signoret-ra hajazó színésznő, tökéletes választás a színész, filmes, rendező, Jéremie Lippmann, számára is. „A Seigner-nővérek titka, hogy magától értetődően hozzák azt a fajta női szolidaritást, ami Marilyn és Simone között kialakult. Élvezet volt velük dolgozni, mert zsigerileg a nőiesség két ellentétes pólusát testesítik meg. Némi túlzással élve, sok hasonlóság van köztünk Signoret-val” – veszi át a szót Mathilde. Én sem szeretek köntörfalazni, egyenesen kimondom, amit gondolok, az igazságérzetem fontosabb a kényelmemnél. Imádtam a színészetét. Láttam a közös filmjeit Gabinnel, olvastam a visszaemlékezéseit. Minden sorából méltóság, szenvedély árad.”

Mathilde Seigner (forrás: Wikipédia)

Még szó se volt Marilyn megformálásáról, amikor Emmanuelle néhány órát Marilyn szobájában töltött, kedvenc szállodájában, a Beverly Hills Hotelben. „Direkt a 21-es bungalót kértem, de egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni, mert akkora nyomást éreztem. Kamaszkori bálványom „beitta magát a falakba” – meséli Emmanuelle. „Mindig is inspirált Marilyn személyisége, szerettem őt, minden filmjét láttam. Mélyen felkavart az élettörténete. Bármiféle utánzás, karikatúra helyett a lelki hasonlóságot keresem vele. Beláthatatlan mélységeket és magaslatokat élt meg ebben a szerelmi történetben. Az igazát szeretném visszaadni a színpadon.”

Emmanuelle and Mathilde Seigner (forrás: programme-tv.net)

A sztár, a bálvány, az ikon helyett inkább Norma Jeane-t, a kiszolgáltatott, szeretetéhes, befolyásos férfiak támogatását váró áldozatot kereste magában. Ötvenhét évesen is sikerül hihetővé varázsolnia az akkor harminchat esztendős Marilyn klasszikus sziluettjét. Fekete, testhez simuló ruha, pezsgőbe fojtott mámor, lelkiismeret-furdalás, kétségbeesett szenvedély: érzékenységénél, sebezhetőségénél fogva mindezt képes hozni a színésznő. Nem kell Marilynt eljátszania, tudja, hogyan élje meg. 

Monroe a halála évében, 1962-ben (forrás: Wikipédia)

Monroe és Montand bimbózó románca, a romantikus epizód mögött egy tragikomédia rajzolódik ki a barátokká vált színésznők és a rivalizálást keltő férjeik között. Signoret rögtön a szívébe fogadja a törékeny, szélsőséges hangulatváltásokra hajlamos, kisebbségi érzéstől szenvedő, azt csábítással kompenzáló Marilynt. Montand egójának hízeleg, hogy olyan trófea hullik az ölébe, akit bármelyik férfitársa szívesen levadászna. Az időzítés, a hely is hozzájárul ahhoz, hogy kitörjön a botrány, ami Marilyn részéről talán szerelem volt, míg Montand, az olaszosan gyáva macsó „pillanatnyi elmezavarnak” tekintette a viszonyukat. Visszatáncolt, mert visszatáncolhatott a Signoret-val kötött szövetségbe. Esze ágában sem volt bármit is kockáztatni. 

Mindeközben Arthur Millerre „statisztaszerep” hárult, visszarepült New Yorkba a Signoret-val együtt töltött órák emlékével: minőségi beszélgetéseket folytattak irodalomról, világpolitikáról. Signoret kettős árulásként élte meg a sajtó által alaposan megszellőztetett ügyet, egyszerre vesztett el egy társat és egy barátnőt. Marilyn Monroe, Yves Montand, Simone Signoret, Arthur Miller: a mesés négyes a fekete-fehér fotókon vacsora közben látható, az asztalon üvegek, Monroe válla csupasz, Signoret tekintete aggódást tükröz. Mindent elmondanak ezek a képek  közelgő csalódásról, megcsalatásról, féltékenységről, bűnről és szenvedélyről. De hogyan került sor arra, hogy Yves Montand, az angolt elemi szinten beszélő francia sanzonfenomén, elkötelezett baloldali, politikai színezetű filmek hosszú, magányos hőse Marilyn Monroe partnereként találja magát Hollywoodban?

Simone Signoret, 1947 (forrás: Wikipédia)

Gregory Pecktől Cary Granten és Charlton Hestonon át Rock Hudsonig minden valamire való férfisztár elutasította a közös szereplést Monroe-val a Szeressünk! című zenés vígjátékban. A Van, aki forrón szereti frenetikus sikere után senki nem látott fantáziát egy újabb zenés vígjátékban. Végül Arthur Miller dobta be Yves Montand nevét annak kapcsán, hogy Montand A salemi boszorkányok francia változatában remekelt Signoret-val. Ráadásul Signoret-t éppen Oscarra jelölték a Hely a tetőn című filmben nyújtott alakításáért, első francia színésznőként. Ily módon a neve eljutott Hollywoodba is. 

Monroe, Tony Curtis és Jack Lemmon a Van, aki forrón szereti-ben (forrás: Wikipédia)

Miller és Signoret részéről két elkötelezett, baloldali, a mccarthyzmus ellen tiltakozó bátor művész inspiratív találkozását hozza George Cukor filmjének forgatása. Egyben ez a találkozás örökre megváltoztatja Simone Signoret életét. Egy év alatt megőszül, vagy húsz évet öregszik az ország legnagyobb színésznője, fényes Oscar-díjjal „megkoronázva”. Boldogtalan nő marad élete végéig, az alkoholban keres magának vigaszt. Barátsága Monroe-val az ellentétek vonzásából, illetve az ellentétek mögött felfedezett hasonlóságokból fakad. Marilyn felnéz Simone eszére, sminktelen szépségére, tartására, műveltségére. Cserébe Simone-nak sikerült előcsalogatni Marilynből a pezsgőtől imbolygó buta szőke szexpréda maszkja mögül az elhagyott kislányt, a védtelen nőt, akit senki nem akar komolyan venni. És aki a saját hiányosságai leplezésére kezd ki különleges, különc férfiakkal. Millerrel kötött házasságából státuszt és tudást akart magának szerezni. Rendkívüli lelki nagyvonalúságról tesz tanúbizonyságot Signoret, a Montand-Monroe románc kirobbanása után, védelmébe veszi Marilynt. Híres mondata: „Ha Marilyn szerelmes a férjembe, akkor azt bizonyítja, hogy jó ízlése van, mert én is szerelmes vagyok belé.” Montand-t pedig azzal védte a külvilág előtt, hogy „Miként is tudott volna ellenállni annak a nőnek, akit minden férfi szeretne megkapni?” 

Monroe és Yves Montand a Szeressünk! zenés vígjátékban (forrás: Wikipédia)

Signoret számára Montand nyilvános árulása, a megaláztatás, amit kénytelen volt elszenvedni, soha nem múló fájdalom. Marilyn élete lefelé mutató spirál abban a két évben, amit még tartogat számára az élet. A Szeressünk! című film óriásit bukik, Millertől elválik, a Kennedyk, John és Bob eldobott szeretőjeként hal meg. Signoret 1985-ig él, a testét elemészti a rák. A levelezésében Marilynről hátrahagyott mondatot sokat idézték halála után: „Soha nem fogja megtudni, mennyire nem utáltam őt.”

A szerző párizsi útját az Atoutfrance france.fr/hu támogatta.

Lásd még:

Odéon – Európa Színház tegnap és ma

Párizs – a művészet szerelmeseinek

Nyitókép: jelenet a Bungalow 21 című darabból (forrás: Cyril Moreau / Bestimage / Théatre de la Madeleine)