Élményekben mért mecenatúra

Közép-Kelet Európa egyik leginnovatívabb ügyvédi irodájában sikerorientált csapat dolgozik, akik számára a kultúrafogyasztás legalább annyira alapvető, mint az ügyfelek teljes körű támogatása. Az Oppenheim Ügyvédi Iroda társadalmi szerepvállalásáról Légrádi Gergellyel beszélgettünk.

„Minden az örökségen múlik, az örökölt, tanult mintán. Amit a gyerek a szüleitől, a példaképeitől lát, úgy áll a világhoz ő is. Valahogy mi is így vagyunk az ügyvédi irodánknál. Oppenheim Klára jelenlétének, tanításának eredménye sem lehet más, mint hogy a kultúrát szerető és támogató emberek dolgoznak együtt.” Légrádi Gergely az ügyvédi iroda egyik alapító partnere, közigazgatási jogi, energiajogi és gyógyszeripari praxisának vezetője. Fekete öves kultúrafogyasztó csapatban dolgozik, minden jöhet, ami színház vagy irodalom, de nyitottak a képzőművészetre, a zenére is. A vállalkozás elkötelezett támogatója a társadalmi ügyeknek és a kultúrának is. „Még ha közhelyesen hangzik is, az Oppenheimnél tényleg mindenki aktív kultúrafogyasztó. Nemcsak színházba, koncertre, képzőművészeti kiállításokra járunk rendszeresen, de magunk is részt veszünk a kultúrateremtésben, az alkotásban van kollégánk, aki kórusban énekel, más amatőr színházi társulatban játszik, és olyan is akad, aki ír” – sorolja Légrádi Gergely, miért is alapvetés a cégnél a mecénási hozzáállás. „Számunkra nem is kérdés, hogy támogassunk különféle társadalmi és civil ügyeket, illetve a kultúrát. Hogy miért? Egyszerű: mert adni jó. Emellett pedig úgy gondolom – és hasonlóan vélekednek a kollégáim is –, hogy aki abba a szerencsés helyzetbe került, hogy adhat, annak kötelessége visszajuttatni a köz, jelen esetben a kultúra javára. Ettől pedig mi magunk is épülünk, többek leszünk. A támogatással ugyanakkor igyekszünk nem kérkedni, viszont büszkén mesélünk róla, ha kérdeznek minket.”

A kultúra támogatása közösségi döntés az Oppenheimnél. Nem tétlenkednek a társadalmi szerepvállalásban – támogatnak például vérellátó, illetve gyermekek étkeztetésével foglalkozó szervezeteket –, ahogyan a kultúra támogatásában sem. „Gyakran előfordul, hogy egy-egy kolléga állít be úgy, hogy megismert valamilyen társulatot, kezdeményezést, ami támogatást érdemelne. Ilyenkor szervezeti szinten döntünk a támogatásról, és ha még úgy is alakul, hogy az Oppenheim mint cég nem tud a jó ügy mellé állni, akkor a kollégák magánemberként pártfogolják azt.”

Több kőszínház és független társulat támogatása mellett az Alapítvány a Magyar Színházakért szervezetet például munkájukkal is segítik, miközben az alapítvány támogatásában több kollégája is tevékeny részt vállal. Légrádi Gergely egyébként sem élhet kultúra nélkül, maga is szépíró (eleddig négy kötete jelent meg), szobáját több kollégája is csak „PIM2”-nek hívja, a falakon – gyermekei alkotásai mellett – eredeti nyugatos kéziratok, festmények, grafikák, színlapok díszelegnek. „Nagy kedvencem Mrožek Tangójának 1984-es bemutatójának plakátja, Gobbi Hilda, Darvas Iván, Ruttkai Éva, Páger Antal aláírásával. Mellette Molnár Ferenc Liliomának 1948-as plakátja.” A 2019-es év meghatározó kulturális élményére így emlékszik: „A szombathelyi Weöres Sándor Színházban nemrég láttam Hamvai Kornél Márton partjelző fázik című darabját, Jordán Tamással a főszerepben. Az elmúlt évtizedek egyik legizgalmasabb drámaszövege, Jordán brillírozik a darabban. Az a fajta előadás, amely közben legszívesebben szünetet kérnél, hogy elgondolkodhass a hallottakon; ami még sokáig veled marad. Egy felvonás, kétosztatú nézőtér. Alig várom, hogy újra láthassam, ám ezúttal a másik oldalról. Könyvben pedig (itt hosszan elgondolkodik Gergely) Szilasi Lászlótól a Luther kutyái volt a meghatározó, olyan mű számomra 2019ben, amely elolvasása után már nem lehet ugyanúgy élni.” A jövőben a legfontosabb terv, hogy az Oppenheim aktív részese maradjon a kultúratámogatásnak. „Legalább annyit, mint eddig, ha lehetőségünk van rá, még többet – szeretnénk minél többet áldozni a kultúrára, mind az Oppenheim színeiben, mind pedig magánemberként.”

Megjelent: 2019. december