FILC, ahol a nézőket vendégül látják

Az egyik legkisebb budapesti színház Fischer Iván Lakásszínháza (FILC) az Andrássy úton, az Operaház szomszédságában. Azért hozta létre kilenc éve a nemzetközi hírű karmester, hogy teret adjon az egyre kevesebb befogadóhelyet találó független társulatoknak.  Törzsközönsége nagyrészt a Fesztiválzenekar nézőiből áll, a hely hangulata pedig olyan, mintha vendégségbe érkeznének a nézők – mondja Keszthelyi Kinga dramaturg, a FILC produkciós vezetője.

Fischer Iván Lakásszínházának sosem az volt küldetése, hogy nyereséges legyen, hanem az, hogy eltartsa magát – meséli Keszthelyi Kinga. Nem is tud nyereséges lenni, mivel a színházterem összesen harminchat négyzetméteres. A pandémia előtt akár harminc széket is beraktak, a Covid óta – a kellő távolságtartás miatt – huszonöt a bejáratott.

Keszthelyi Kinga

A színházat a nézők tartják el, nem kap állami támogatást, egy magánalapítvány működteti. A 2013-as indulás óta tízezer forintba kerül egy jegy. Ez akkoriban elég magasnak tűnt, ma már nem annyira kirívó, a prózai színházak is megközelítik ezt: a Katona József Színház nagyszínpadának első soraiba hatezer-kilencszáz forint a belépő, a Centrálban tizenháromezer-ötszár forintért is megy darab, a Network, és akkor nem beszéltünk a zenés műfajokról – az Operaházban huszonötezerért kínálják a legjobb helyeket. A FILC jegyárába azonban nemcsak az előadás megtekintését foglalták bele, hanem az azt követő vendéglátást is. Ráadásul mindez abban a lakásban történik, ahol a Fischer testvérek felnőttek, ahonnan átjártak statisztálni az Operaházba. A színházalapító amikor csak teheti, maga is eljön az előadásokra, tehát találkozni, beszélgetni lehet vele. A nézők meg szívesen fizetnek az exkluzivitásért, ráadásul előszeretettel támogatják a független produkciókat.

Bár pályázik sokfelé a színház, elvétve kap támogatást, vagy ha kap, az is töredéke annak, amire szükség lenne. Valahogy a kurátorok azt gondolják: egy magánszínház oldja meg maga. Az úgynevezett taopótlék is jóval kevesebb, mint amennyi a tao, azaz a társaságiadó-jóváírással járó támogatás volt. Ilyen szempontból a tervezhetőség is eléggé nehézkes, mert a saját produkció létrehozása pályázatfüggő. Ettől függetlenül, eltartja magát a FILC.

Kezdetben – Fischer Iván felhívására – sokan saját színházi székeket adományoztak, mindegyik kapott egy adományozói névtáblát. Nagy öröm a támogatónak, amikor beül abba a székbe, amelyen rajta van a neve. Nyilván nem könnyű most támogatást gyűjteni, ebben az egzisztenciális szorongással teli világban, amelyet hatalmas infláció és háborús helyzet nehezít. De a nézők nagy része pontosan érzi, hogy ezt a helyet anyagilag segíteni kell ahhoz, hogy fennmaradjon. Tudatosak ebben, és ezt nagyon jó látni – mondja a produkciós vezető. Például, ha valaki megbetegszik vagy nem tud jönni, akkor kifejezetten kéri, hogy adják valakinek oda a jegyét, aki esetleg örülne a lehetőségnek.

Keszthelyi Kinga a legjobban a hely semmihez sem hasonlítható hangulatát, személyességét kedveli. Olyan, mintha a nézők vendégségbe jönnének. És más színházakkal ellentétben – mielőtt kezdéskor kikapcsolják a kapucsengőt, nehogy behallatszódjon –, itt megvárják a nézőt, ha jelzi, hogy például parkolási nehézség miatt késik. Sőt az is előfordult, hogy az előadás utáni beszélgetés annyira elhúzódott, hogy már leállt a tömegközlekedés, így a törzsnézőt kocsival hazavitték. Mert itt a produkció után kérdezni is lehet az alkotókat, véleményt is lehet mondani. Kezdetben ezt nehezebben vették a vendégek, mára belejöttek.

A színészeknek szintén fontos ez a visszajelzés. Szóval, mindenki addig marad, amíg jólesik és kérdése van. Ez olyan élményt nyújt, amiért sokan akár havonta eljönnek. Bíznak abban, hogy az előadásokra még akkor is érdemes jegyet váltani, ha történetesen nem ismerik a darabot, mert a minősége megfelel az elvárásaiknak, a színházi ízlésüknek.

A közönség alapját kezdetben a Fesztiválzenekar bérletesei alkották, aztán ez a kör egyre szélesedett. Keszthelyi Kinga nagyon örül, ha fiatal nézők jönnek, és több korosztály jelenik meg a nézőtéren. A műsor összeállításánál lehetőleg figyelembe veszi, hogy előadásuk ne ütközzön Fischerék hangversenyével, mert az elvonhatja a színház nézőit.

A produkciók nagy része befogadott, helyszínre adaptált. Kinga járja az országot, és „vadászik”, figyeli a kifutó – kevés szereplős, a FILC-be való – előadásokat. De volt már a lakásszínháznak pár saját produkciója is. Először Babarczy László rendezte ide a Sanyi és Aranka Színházzal közös produkciót: Beckettől Az utolsó tekercset. Hámori Gabriella Gyarmati Fanniról szóló önálló estje szintén itt debütált. A színésznő jó érzékkel akkor választotta magának a témát, amikor megjelent Radnóti özvegyének könyve. Csupán azért kellett levenni a műsorról, hogy legyen új produkció a visszajáró nézőknek. Túl sokszor ugyanis nem mehet itt egyetlen produkció sem, így újabb befogadó helyet keres magának – mint ahogy a Gyarmati Fanni-előadás rendezője, Seres Tamás remekül teszi ezt. Menedzselése nyomán most már százharmincnál is többször játszották az előadást.

Szintén saját produkció volt Prousttól Az eltűnt idő nyomában 1.0 – szemelvények főleg az első kötetből, Jancsó Júlia új fordításában. Hajduk Károly játssza, és már több mint tízszer ment. Ez nagyon nehéz szöveg, de aki hallja, teljesen beleszeret. A színész elképesztően láttatóan és erősen mondja, tényleg színházivá válik minden mondat, holott nem színházi adaptációról, hanem a regény szerkesztett változatáról van szó – mondja Keszthelyi Kinga.

Amúgy nemcsak színházi kínálata van a FILC-nek, hanem gyakoriak a könyvbemutatók, illetve az irodalmi estek is. Kiállításokat is rendeznek az egyik üresen maradt szobában. Így lakják be azonnal a teret a korán érkezők.

Arról is beszélgettünk, hogy Fischer Ivánék gyermekkorában édesapjuk a Vígszínház zenei vezetője volt, és ebben a lakásban sokszor megfordultak a Vígben játszó nagyságok, Varsányi Irén, Hegedűs Gyula, Csortos Gyula. Másrészt a karmesternek olyan gyerekkori barátai vannak, akikből elismert színházi művészek lettek, mint például Ascher Tamásból. Fischer kereste a lakás funkcióját, és azt gondolta, a szülei örülnének, ha kis színház lenne belőle.

---------------

Papa egyik története:
Bár sok szerepet játszott, egy monológ az istennek se akart megmaradni Hegedűs Gyula fejében. Végül puskázott: egy papírra írta a szöveget, és beragasztotta kalapja bélésébe. Hatalmas siker lett, a közönség soha nem tudta meg, honnan támadt a zseniális ötlet, hogy Hegedűs minden bánatát beleadva kalapjával ossza meg legszomorúbb, legszemélyesebb érzéseit.
Fischer Iván

Fischer Iván (fotó: Stiller Ákos)

----------------

A FILC stábja olyan apró, mint a helyszín. Keszthelyi Kinga a kezdetek óta dolgozik itt. Fischer Iván épp keresett valakit a színház vezetésére, amikor a dramaturg eljött a Nemzeti Színházból, ahol korábban Alföldi Róbert igazgatása idején dolgozott. Együtt terveztek meg mindent a FILC honlapjától a lakás berendezésén át az első évek műsoráig. Amikor már olajozottan működött a színház, szinte önjáró lett. Kinga mellett egy hölgy a lakás rendbetételével segít, egy másik pedig a gazdasági ügyeket intézi. Promóciós felületük a hírlevél és a Facebook-oldaluk. És persze nagyon örülnek, ha új emberek fedezik fel a lakásszínházat.

Jövőre tízéves a FILC, Fischer Iván Lakásszínháza, amelyre a szakma egy része az induláskor azt mondta: reménytelen lesz, ne is fogjanak bele. Tévedtek. A hely bebizonyította, hogy igenis működőképes lehet egy ilyen kezdeményezés, ugyanolyan fontos sokak életében, mint ott lenni a Fesztiválzenekar koncertjein.

----------------

Fischer Iván születése után egy évvel, 1952-ben édesapja, Fischer Sándor megnézte az Andrássy úton bérbe vehető tanácsi lakást, és kiderült, hogy a család egyik ága korábban is lakott itt – meséli a FILC honlapján a karmester.
A Fischer testvérek, Ádám, Iván és Eszter itt nőttek fel, nézték az Operát az ablakból, tudták, melyik előadásnak mikor van vége. Sőt amikor a fiúk a Borisz Godunov gyerekkórusában énekeltek, az első jelenet után jelmezben hazamehettek pár baráttal együtt vacsorázni, és kényelmesen visszaértek a második jelenetükre.

A zongora a középső szobában állt, ha Ádám ott gyakorolt, Iván a csellójával Eszter szobájába menekült, ahol már nem zavarták egymás játékát.
Itt rendezték az első avantgárd színházi előadásokat, happeningeket a hatvanas évek végén Iván barátaival, például Ascher Tamással. És innen költözött a karmester 1970-ben Bécsbe.

Édesanyjuk, Boschán Éva énekesnő haláláig – 1990-ig – élt itt. Karmester, librettófordító, zeneszerző édesapjuk, a Vígszínház korábbi zenei vezetője felesége halála után még öt évet élt az Andrássy úti lakásban, kilencvenöt évesen hunyt el.

Képek: Fischer Iván Lakásszínháza