by penzcentrum.hu/artisbusiness.hu 2021. júl 16.

Három és fél milliárd forint közpénz műalkotásokra

Ennyit költött eddig a Magyar Nemzeti Bank egy – mint mondják – megkérdőjelezhetetlen művészeti értékű gyűjtemény létrehozására.

A nagyszabású projektről Bérczi Lindát, az MNB Ingatlan Kft. gyűjteményvezetőjét és a műgyűjtő, szakújságíró, szerkesztő Spengler Katalint, a párizsi Centre Pompidou – Musée Nationale d’Art Moderne IC Central Europe Bizottságának alapító tagját kérdezte Nagy Bálint a Pénzcentrum.hu-n.

Bérczi Linda (fotó: Egressy Orsolya)

Mi az oka annak, hogy nagyon kevés hivatalos információ áll rendelkezésre a Magyar Nemzeti Bank most futó mecénási programjáról? Volumenét tekintve mindenképp, de a szakmai párbeszéd miatt is indokolt lenne a transzparencia.

Bérczi Linda: A kezdeti időszakban a kommunikációt a szakmai hírportálok bevonásával elsősorban a szakmabeliek felé fordítottuk, hogy átlássák, megértsék a mögöttes szándékot és célokat. Később persze a nagyközönség felé is nyitottunk, hiszen országos napi és hetilapokban, magazinokban jelentünk meg a vásárlásokkal.

Kevés információ áll rendelkezésre a programról, de annyit tudni lehet, hogy már több mint kétmilliárd forintért vásárolt a jegybank által alapított MNB Ingatlan Kft. műveket zömmel kortárs, illetve mai magyar művészektől, galériákon keresztül, illetve magánszemélyektől. Bemutatnák részletesebben a mecénási programot: mennyit költöttek eddig; hány alkotást számlál jelenleg a gyűjtemény; meddig fut még a program; mekkora a teljes keret?

B.L.: Az MNB Kortárs Gyűjteményében 2021. június 1-jéig összesen 678 darab gyűlt össze (ebben szerepelnek sorozatok is, amit egy műnek számolunk). Ennek vásárláskori értéke 3,5 milliárd forint. Továbbá voltak nem kortárs vásárlások is, például Rippl Rónai József, Korniss Dezső és Bortnyik Sándor művei, ám ezek a munkák nem képezik a gyűjtemény részét. A gyűjteményépítés folyamatos, a cél egy megkérdőjelezhetetlen művészeti értékű kollekció kialakítása, melybe értékálló alkotások kerülhetnek, hiszen az ezeket készítő művészek munkáinak árai szinte kivétel nélkül folyamatosan emelkednek a hazai és nemzetközi műtárgypiacon.

Az MNB, a világ számos jegybankjához hasonlóan, eddig is figyelmet fordított a művészeti mecenatúrára, ugyanakkor a korábbi programokkal ellentétben (ilyen például a már lezárult, 100 millió euró keretösszegű Értéktár Program is) most nem teljesen egyértelmű, mi is valójában a program célja. Lehetett hallani persze nemzeti képzőművészeti örökségünk védelméről, ennek viszont némileg ellentmond az, hogy a gyűjtemény utóéletéről mindössze annyit tudni, hogy az MNB ingatlanjait díszítik majd.

B.L.: A kortárs gyűjtemény kialakításánál igyekszünk ugyanazokat az elveket követni, mint ami az Értéktár programot is jellemezte, így a kortárs gyűjteménybe csakis hazai művészek munkái kerülnek. Azt gondoljuk, és ezt az eddigi kommunikációnkban is igyekeztünk hangsúlyozni, hogy a pandémia miatt a magyar kultúra ezen szegmense olyan ütést kapott, melyből aligha tudott volna felállni, és szerencsére a jegybank már a társadalmi felelősségvállalásai programjában is lefektette a művészet pártolásának elveit. A megvásárolt képeket elsősorban a jegybank ingatlanjainak reprezentatív tereiben kívánjuk bemutatni, emellett persze szeretnénk a teljes a gyűjteményt láthatóvá, látogathatóvá is tenni, így azon túl, hogy hamarosan elindul egy folyamatosan frissülő, bővülő és kutatható „Kortárs gyűjtemény – online katalógus” a jegybank megújult honlapján, terveink között szerepel a gyűjtemény fizikai bemutatása is a nagyközönség számára. Célunk, hogy minél többen láthassák ezt az egyedülálló kortárs gyűjteményt, hiszen ez nemzeti kultúránk egyik ikonikus része.

Hol vannak most a művek?

B.L.: Szinte a teljes gyűjtemény átmenetileg az MNB raktárában pihen, ahol kitűnő feltételek mellett tároljuk addig, amíg a falakra nem kerül.

Bátran kijelenthető, hogy ez az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb műtárgyvásárlási programja Magyarországon. Így jogosan merül fel diskurzus arról, hogy milyen hatást gyakorol ez a hazai képzőművészeti piacra. Mivel az MNB számos ágazatra vonatkozóan rendszeresen készít riportokat, elemzéseket, piaci prognózisokat, így feltételezhető, hogy a műtárgyvásárlási program kapcsán is készülhetett – akár belső használatra – hatástanulmány. Készült ilyen? Mire jutottak benne?

B.L.: Azt gondolom, hogy a világ többi jegybankjához hasonló művészeti mecenatúra nem ördögtől való. A kortárs hazai festők felkarolása pedig pontosan illeszkedik a jegybank társadalmi felelősségvállalási programjába. A képek megvásárlása mögött minden esetben egységes szakmai konszenzus, neves tanácsadók és a piacot jól ismerő szakemberek állnak. Nem tartom szerencsésnek, hogy csupán arra helyezzük a hangsúlyt, hogy ez vagy az a kép ára a jövőben hogy fog alakulni. Itt arról kell beszélni, hogy a hazai kortárs kultúra kapott egy olyan mecénást, ami hosszú távon tudja biztosítani a nemzeti kulturális örökségünk fennmaradását.

Spengler Katalin (forrás: Facebook)

Spengler Katalin: A projekt elsődlegesen a magyar kultúra, a művészet támogatását célozza, nem a képzőművészeti piacra kíván hatást gyakorolni. A gyűjtemény létrehozását kezdettől fogva nagy figyelem kíséri, ez tovább erősíti a kortárs művészet iránti érdeklődést és bizalmat, illetve a művészek ismertségét a szélesebb közönség körében is. A vásárlásoknak természetesen van hatása a műtárgypiacra is, hiszen a jegybank jelentős összeget költött el viszonylag rövid idő alatt. Ez egy határozott döntés volt, amit szerintem csak üdvözölni tud a magyar képzőművészet. Sok fiatalabb és idősebb művésznek a vásárlások nemcsak komoly támogatást jelentettek az elmúlt, meglehetősen nehéz évben, hanem visszaigazolást, elismerést is, hogy egy ilyen komoly nemzeti intézmény odafigyel a munkájukra. Az MNB képzőművészeti programja sokakat aktivizált, tovább erősítette az emberekben az igényt, hogy jobban odafigyeljenek a kortárs képzőművészetre. Ez nem csak a galériákban rendezett kiállításokon és az aukciósházakban tapasztalható.

Nem torzítja a piacot az, hogy csak a galériák egy része került be a programba?

S.K.: A Kortárs Galériák Egyesületét a legjelentősebb 15 hazai galéria alkotja. A jegybank összesen 14-15 galériától vásárolt eddig, bár nem kizárólag az egyesülethez tartozóktól, és a program még nem zárult le. A galériáknak mindössze egy töredékét nem érintették a vásárlások, ugyanakkor a banknak tett javaslatainkban lényegében minden hazai galéria művészei szerepeltek már. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a gyűjteménybe került művek az irodákban lesznek elhelyezve, ebben az értelemben nem egy múzeumi gyűjteményről beszélünk, és ennek nyilván vannak bizonyos mértékben korlátozó keretei. Nagy installációk vagy teret igénylő szobrok nem kerülhettek be a gyűjteménybe. Annak, hogy néhány galéria kimaradt a vásárlásokból, ez is az oka.

Mélyi József művészettörténész publicisztikájában a következőket írja a program lehetséges hatásairól: „Több kárt okoznak, mint hasznot, anélkül, hogy figyelembe vennék a múzeumok vagy a magyar társadalom érdekeit. Ezek a művek el fognak tűnni a piacról, nem lesznek külföldi vagy magyar gyűjtemények részei. A beruházásnak hatása lesz a piacra, mert azok a galériák, amelyektől az MNB vásárolt, sokkal gazdagabbak lesznek, mint a többi. A magyar múzeumok nem fogják tudni megvenni ezeket az alkotásokat, ezért a gyűjteményezési politikájuk értelmezhetetlenné válik.” Mit gondolnak erről?

B.L.: Én úgy látom, épphogy a legfőbb és legnagyobb magyar gyűjteménybe kerülnek! Az alkotók közül van, aki galériához tartozik és van, aki nem, de a működő mérvadó galériáktól mind történt/történik vásárlás. Mindenki előtt nyitva áll az ajtó. Több mint 10 éve foglalkozom kortárs képzőművészettel, így ismerem a szcéna szereplőit, a közeg problémáit, és meggyőződésem, hogy a gyűjtemény építésének előnyeit nem csak most, hanem a következő évtizedek is vissza fogják igazolni.

Nem teljesen tiszta a kép a tekintetben sem, hogyan működik valójában a program. Annyit tudni biztosan, hogy felállítottak egy háromtagú szakmai kuratóriumot (tagok: dr. Fabényi Júlia, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója; Keserü Katalin művészettörténész; Spengler Katalin műgyűjtő, szakújságíró, szerkesztő, a párizsi Centre Pompidou – Musée Nationale d’Art Moderne IC Central Europe Bizottságának alapító tagja). A kuratórium művészeket ajánl a vásárlónak, amely a szerződések szerint a Magyar Nemzeti Bank ingatlanokkal foglalkozó cége. Arról viszont már nincs pontos információ, hogy az MNB-ben minek alapján és kik hozzák meg a végső döntést.

B.L.: A jegybank a magyar kortárs gyűjtemény létrehozásakor a téma elismert szakértőiből álló három tagú tanácsot kérte fel, hogy a hazai kortárs képzőművészettel foglalkozó galériák közreműködésével szükség szerint tegyenek javaslatokat, alkossanak véleményt a megvételre érdemesnek tartott művekről. Ezután a művészettörténeti elemzéseket, valamint igazságügyi értékbecslők véleményét figyelembe véve születik meg a vásárlásokról a végső döntés, melyet mindenkor a Magyar Nemzeti Bank Igazgatósága hoz meg.

Mit gondolnak arról a szakmai kritikáról, hogy problémás lehet a kuratóriumi tagok által egyszerre betöltött, többféle szerep. Mint mondják, összeegyeztethetetlen például, hogy az egyik kuratóriumi tag egy aktív gyűjtő, aki egyik nap magánszemélyként vásárol a galériáktól, máskor pedig szakértőként jelenik meg, amikor a galéria az MNB-nek ad el műveket.

B.L.: A mi szakmánkban mindenkinek több sapkája van, gyakran fordul elő például, hogy a művész egyben kurátor vagy galerista. Tudomásom szerint a Művészeti Tanácsadó Testület felállításánál az volt a fő szempont, hogy nagy tudású, széles látókörű, nemzetközi ismeretekkel rendelkező személyekből álljon – és ők hárman mindenképpen azok. Nem tudok olyan személyről, akinek ilyen kvalitásai lennének és ne lenne szereplő a hazai közegben. Fontos kiemelni, hogy ők csak javaslatot tesznek, a döntési folyamatban az érintettek semmilyen formában nem vesznek részt.

A most futó programnak nincs köze hazai múzeumokhoz, hiszen a jegybank vállalati gyűjteményt épít. A volumen miatt azonban fontos kérdés, hogy a műveket láthatja-e valaha a nagyközönség, illetve a gyűjteményt kutatók számára elérhetővé fogják-e tenni?

B.L.: A hamarosan elérhető online felületen kutatható lesz a gyűjtemény, míg a terveink közt szereplő fizikális kiállításon élőben is megtekinthető lesz. Szeretnénk majd az ország több pontján is bemutatni a gyűjteményt, sőt a távlati tervek között szerepel egy nemzetközi vándorkiállítás is, de erről még nagyon korai beszélni. Célunk, hogy minél többen láthassák ezt az egyedülálló kortárs gyűjteményt.

A páros interjú teljes terjedelmében itt olvasható.

A részletet a Portfolio Csoporthoz tartozó Pénzcentrum.hu engedélyével közöljük.