Helló kulturális identitás, Welcome in Hotel Austria!

A történelmi kultúra hatással van az egyének identitására, és akárcsak a modern kulturális identitás esetében, a személyek kiválasztják az egyik aspektusát, míg a többi, kapcsolódó ideát visszautasítják vagy tagadják. Az Európa Kulturális Fővárosa Bad Ischl – Salzkammergut  Hotel Ausztria projektjének egyik kurátorával, Michael John nemzetközileg ismert kutató történészprofesszorral beszélgettünk arról, hogyan lehet a kulturális identitást megjeleníteni egy kiállítás keretein belül napjainkban.

Mióta dolgozik a Hotel Ausztria projekten, és hogyan foglalná össze a kiállítás jellemzőit?

Hivatalosan közel egy éve fogtunk bele a programsorozat művészeti igazgatójával, Elizabeth Schweegerrel, de már előtte is kapcsolatban voltunk. Körülbelül másfél évvel ezelőtt felkért, hogy csatlakozzak a Salzkammergut régió zsidó történelmével foglalkozó kis csoportjához. Ennek az volt az előzménye, hogy korábban sok kiállítást rendeztem, Herta Neisz kolléganőmmel – akivel a 2024-es Bad Ischl-i program tudományos társigazgatói vagyunk– együtt dolgoztam a 2021-es, négy részből álló „Landesausstellung”-on (állami kiállításon) is, amely a Felső-ausztriai Tartományi Kiállítás projektje volt. Részt vettem a 2009-es Európai Kulturális Főváros Linz 09 programjában is. Nyílt versenyen benyújtottunk egy expozét, és a mi ajánlatunkat választották. Eredetileg a nyári császári rezidencia történetét szerettük volna bemutatni, de a vezetőség úgy döntött, hogy az egész Bad Ischl-i múzeumot újra kell gondolni. Felajánlottuk, hogy vállaljuk ezt a feladatot is, és szerencsére elfogadták a javaslatunkat.

Képeslapon a Hotel Ausztria (Fotó: Hotel Ausztria Múzeum)

A Hotel Ausztria nevezetes történelmi helyszín, Ferenc József császár és későbbi felesége, Erzsébet ott jegyezték el egymást, és a császár szülei is gyakran megfordultak a szállodában. A XIX. században, amikor az uralkodó Bad Ischlbe helyezte nyári székhelyét, hírneves emberek, arisztokraták, nemesek is özönlöttek a környékre, ami Salzkammergut fellendüléséhez vezetett. Az idők során kedvelt úti céllá vált Bad Ischl, azonban a gazdaság visszaesése miatt nem modernizálták a szállodát. Végül a város vette át a tulajdonjogát, és átalakította múzeummá, de a Hotel Ausztria felirat még mindig látható a homlokzatán. Ezért Elizabeth Schweegernek az az ötlete támadt, hogy a kulturális fővároshoz kapcsolódó kiállítást a hotel nevével fémjelezzük, és az Üdvözöljük a Hotel Ausztriában! nevet adjuk neki. Az épületbe lépve úgy érezhetjük magunkat, mint egy szállodában, az aula egy hotel recepciójára emlékeztet. Ezt a helyiséget a Gyere Bad Ischlbe! és a Gyere Salzkammergutba! témakörnek szenteltük. Továbbhaladva  egy bárba érkezik majd a látogató, ahol ismert vendégekkel is „találkozhat”.

Bad Isch (forrás: Hotel Ausztria Múzeum)

Képeket láthatunk a hírességekről, hallhatjuk a zenéjüket, zongorajátékukat, de beépítettük a virtuális találkozások ötletét is. A második emeleten találkozhatunk mind a hétköznapi lakosokkal, mind Bad Ischl kiemelkedő alakjaival, virtuális eszköz segítségével bepillanthatunk a város mindennapi életébe. Ez érdekes lehet a magyarok számára, mert megidézzük Lehár Ferencet is. Ő és más kiváló személyiségek, például a Bad Ischlben született Helmut Berger, valamint Luchino Visconti és Romy Schneider nagyban hozzájárultak a kulturális örökséghez. [Berger Visconti Elátkozottak (La caduta degli dei) című 1970-es filmjében vált világhírű színésszé. Karrierjének csúcspontja (1972-ben) II. Lajos király szerepe volt Visconti Ludwigjában. Romy Schneider pedig az Erzsébet császárnéról szóló 1955-ös Sissi című film címszerepét alakította. – A szerk.] Salzkammergut régió sóipara a XVI. századtól kezdve egyre nagyobb jelentőséggel bírt. Mivel a só és a gyógyvíz terápiás célokra is kiválóan megfelelt, gazdasági jelentőségén túl az egészségre gyakorolt jótékony hatása is hozzájárult a terület népszerűségéhez. Olyan hírességek érdeklődését is felkeltette, mint Marlene Dietrich. 

Romy Schneider Sissiként (fotó: Wikimedia)

Kijelenthetjük, hogy Bad Ischl egyfajta nagyköveti szerepet töltött be az ország pozitív megítélése szempontjából?

A sóbányák a Habsburgok személyes tulajdonában voltak, és 1825-ig néhány kivételtől eltekintve kívülállóknak nem engedélyezték a belépést, az arisztokraták letelepedését is korlátozták. Ez a rendelet mély hatást gyakorolt a helyi lakosságra, kihívást jelentett számukra a terület elhagyása. A protestáns korszak után kénytelenek voltak áttérni a katolikus hitre, ennek ellenére lázadó szellem uralkodott. Az 1850-es évektől kezdve egyre több látogatót vonzott a régió. Miközben a köztudatban hagyományosan a zord, vad  ország képe élt, Bad Ischlt, úgy is, mint a monarchia nyári fővárosát fontos és kellemes helyként tartották számon nemzetközi körökben. Az 1850-es évektől kezdve már számos értelmiségivel, hírességgel lehetett találkozni napi szinten. Közülük sokan úgy döntöttek, hogy a régióban maradnak, ihletet merítenek a légkörből. Bad Ischl és Salzkammergut a művészek, különösen a zenészek és az írók településeként vált ismertté, és vonzotta az embereket az élet minden területéről. A térség különleges története még zsidó művészeket és milliomosokat, például Albert Rothschildot is odavonzotta. A monarchiában a stabilitást látták, és meg tudták őrizni az identitásukat anélkül, hogy a német nacionalizmushoz kellett volna igazodniuk. A salzkammerguti térség  – antiszemitizmusa ellenére – 1938-ig a toleránsabb Ausztriát jelentette, szívesen fogadták őket, mert gazdagságot hoztak a régióba.

A Hotel Austria napjainkban (fotó: Pixabay)

A kulturális identitás összefonódik a történelmi narratívákkal, és a kellemetlen igazságokkal való szembenézés kihívást jelenthet a közösségek számára. Történészként fontosnak tartja az őszinte párbeszédet és a szembenézést múltbéli bűneinkkel, felelősségünkkel azért, hogy elősegítsük a megértést és a megbékélést? Ez része a projektjének?

A zsidók ellen elkövetett második világháborús bűnök felelőssége máig elhúzódó, összetett kérdés. Németországban a kollektív bűnösség elismerése és a múlttal való leszámolás megtörtént. Ebben a régióban azonban nehézségekbe ütközött a társadalmi szembenézés. A Bad Ischl-i látogató, amikor majd a Hotel Ausztriában végigvezetik a történemi tényeken az ötezer évvel ezelőtti múlttól napjainkig, bepillantást nyerhet abba is, honnan érkeztek az emberek erre a vidékre, hogyan telepedtek le, és milyen hatással voltak a régióra a zsidó közösségek. Az első emeletre érve felfedezheti a XIX. és XX. századi császári korszakot és a régió virágkorának kezdetét. A második emeleten, amely a monarchia utáni időszakot dolgozza fel a jelenkorig, olyan témákat boncolgatunk, mint a szokások, a mentalitás és az identitás. Itt a két legnagyobb termet a zsidó identitás felfedezésének, a zsidóság jelentőségének, a velük való bánásmódnak, valamint a nemzetiszocializmus idejének szenteljük.

Kapott termet a közös emlékezet is? 

A látogatók a földszinten találnak majd egy külön erre a célra kialakított szobát. Ahogy említettem, Ausztriában a náci múlt feldolgozása hosszabb ideig tartott, mint Németországban. Ennek részben az az oka, hogy az osztrákok és amerikai, francia, angol, orosz szövetségeseik narratívája kezdettől fogva Hitler első áldozataként ábrázolta Ausztriát. De a zsidók, a szociáldemokraták, a kommunisták és más társadalmi rétegek a nemzetiszocialisták és a lényegében ellenállás nélkül nácivá lett állam áldozatai voltak. 

Michael John (fotó: Landeskulturdirektion)

Mikor, mitől változott meg a korábbi narratíva?

A Waldheim-ügy kirobbanása után, amikor nőtt a nemzetközi nyomás, ami az ország oktatási rendszerének újraértékeléséhez vezetett.  [Az osztrák kormány 1987-ben felkért egy nemzetközi történészbizottságot, hogy kutassa fel Kurt Waldheim köztársasági elnök háborús múltjának tényeit. A bizottság svájci elnöke úgy fogalmazott: „Waldheim büntetőjogi értelemben nem felelős. 24-26 éves hadnagyként, majd főhadnagyként nem volt döntési joga a balkáni hadsereg-parancsnokságon. Ugyanakkor alacsony rangja ellenére jóval több volt, mint másodrendű »irodatiszt«, számos magas szintű tanácskozáson vett részt, fontos titkos dokumentumokat kezelt és helyzetjelentéseket állított össze”. Vagyis igen sok mindent tudott. Ezt a történészek az elnök erkölcsi felelősségének bizonyítékaként fogták fel, szerintük „törvénytelen eljárásokban működött közre, és ezek végrehajtását megkönnyítette”. A bizottság azt is kijelentette, hogy a politikus feledtetni és kisebbíteni próbálta háborús múltjának problémáit, és nem segítette hasznos információkkal a vizsgálatot.  – A szerk.] 

Kurt Waldheim SS-es egyemruhában, illetve az ENSZ főtitkáraként (forrás: 2.bp.blogspot.com)

A tévében, filmekben sokat foglalkoztak a témával, de a családokon belül, a nagypapák és unokák között hosszú ideig tabu volt. Néhány héttel ezelőtt interjút készítettem egy hetvenkét éves Bad Ischl-i úrral, aki elmesélte, hogy másfél évtizede, amikor az apja haldoklott, elmondta neki, hogy részt vett egy mészárlásban a volt Jugoszláviában, ahol gyerekeket és nőket gyilkoltak, egy másik rokon pedig Ebensee közelében egy koncentrációs táborban, SS őrként ölt meg embereket. Ez olyan fejezete a múltnak, amellyel még ma is szembesülnek az emberek.

De összességében azt gondolom, hogy bár sokan vallanak szélsőjobboldali nézeteket, Ausztria nem náci ország. Az oktatás, a nyilvánosság az 1980-as évek óta sokat tett a múlt feldolgozásáért, beleértve a Salzkammergut régióét is. A fiatal generációkból sokkal többen vesznek részt ebben, mint korábban. És ha néhányan ellenállnak is, mit tehetünk? Nem lehet az embereket arra kényszeríteni, hogy megváltoztassák a mentalitásukat vagy a meggyőződésüket abban, amiben hisznek.

A másik élet (fotó: Konrad Mautner)

A fiatalok percről percre, akár élőben is láthatnak mészárlásokat a mobiltelefonjukon, a TikTokon, a hírekben, szinte mindenhol, ahová néznek. Ilyen mentális-vizuális környezetben egyáltalán lehet rájuk hatni oktató kiállításokkal, könyvekkel, cikkekkel?

Kétségtelenül bárhol nézhetnek mészárlásokat, de a puszta nyers erőszakot csak egy szűk réteg találja izgalmasnak. Mindazonáltal megnehezíti a munkánkat, a történészekét, az újságírókét és az oktatási rendszerben dolgozókét is. Innovatívnak kell lennünk az informálásban és a közönség bevonásában, próbálunk virtuális túrákat kínálni és új médiumokkal dolgozni, azonban vannak bevált hagyományos módok is arra, hogy elmondjuk a történeteket. Akik át akarják élni a történelmet, a „miért”-eket, eljönnek, rászánnak egy-két órát. Lehetne nagyobb hangsúlyt fektetni az internetre, az elektronikus médiára, de elkötelezettek vagyunk a tradicionális módszerek és az érdekes tárgyak iránt. Ezekkel dolgozunk az új múzeumban is, a virtuális eszközök mellett.

Nyitókép: Michael John (fotó:Volker Weihbold)

Lásd még:

Az újturizmus és az osztrák mesterterv – Interjú Bódis Gábor turisztikai vezetővel

Laboratórium a demokratikus életért – Interjú Elisabeth Schweegerrel, az Európa Kulturális Fővárosa Bad Ischl – Salzkammergut programsorozat művészeti vezetőjével