Két világ határán

Fél budapestnyi sziget a Földközi-tenger közepén, több mint kétezer éves történelmi hagyománnyal, innovatív gondolkodással és erős kulturális öntudattal – Máltán jártunk.

Kilenc évvel ezelőtt – nem túl tudatos választásként – a nyár kellős közepén töltöttem majd’ egy hetet Máltán. Sohasem voltam tengerparton napozós nyaraló, az utazások során mindig más kötötte le a figyelmemet: az emberek viselkedése, az épületek, a gasztronómia és persze a művészeti és kulturális kínálat. Kilenc éve a szállásomként szolgáló hotel halljában a kezembe akadt egy füzet, amely Vallettát – utalva a 2018-ban betöltött pozíciójára – Európa Fővárosaként aposztrofálta. E kiadvány határozza meg azóta is, ahogyan a két világrend, Kelet és Nyugat között több mint kétezer éve „billegő” szigetországra és székhelyére tekintek.

A híres színes ajtók

Történelmi gyorstalpaló

A közel ötszázezer fős ország három fő szigetből – Málta, Gozó és Comino – és több kisebb, lakatlan szigetecskéből áll. A Kr. e. 5200 óta lakott szigetet 700-ban a föníciaiak, majd 218-ban a rómaiak foglalták el. Szent Pál Kr. u. 60 körül szenvedett hajótörést ott – az apostol neve lépten-nyomon visszaköszön Máltán.

870-ben megérkeztek az arab hódítók. Majd’ kétszáz éves ott-tartózkodásuk alatt kapta a sziget a ma is használt nevét. 1090-ben a normannokkal együtt a keresztény hit is megvetette a lábát a partokon – azóta is ez Málta államvallása. 

Matteo Pérez d’Aleccio: The Siege of Malta: Siege and Bombardment of Saint Elmo, 27 May 1565 (forrás: Wikimedia)

A sziget történelmében fontos dátum 1530 és 1565: előbbi a Szent János Lovagrend érkezésének ideje, utóbbi a nagy máltai csatáé, amelyben végleg visszaverték a törököket, és a Máltai Lovagrend az ország vezető szervezetévé vált. Nagy léptékű fejlesztések indultak mind urbanisztikai, mind kulturális szempontból: megalapították az első egyetemeket (1768) és az Európában akkor igencsak ritkaságszámba menő kőszínházat is (1732). Később egy kis időre francia fennhatóság alá kerültek, majd jött a nagy fordulat: megérkeztek az angolok. Málta 1814-től koronagyarmattá vált, újabb fejlesztések – villamosítás és a tömegközlekedés innovációja – következtek. A II. világháborúban a szigetek kikötői a bombázók első számú célpontjai voltak, az ország hatalmas károkat szenvedett. 1964-ben függetlenedtek Nagy-Britanniától, de a Nemzetközösség tagjai maradtak, elfogadva uralkodóként a mindenkori angol koronás főt. Az ország 1974-ben vált hivatalosan is köztársasággá. 2004 óta az Európai Unió tagja. 

Harminc percen belül bárhol – kivéve csúcsidőben

Amikor 2025 áprilisában a nagycsütörtöki hétvégén Máltán jártunk, óriási változást észleltem a kilenc évvel ezelőtti állapotokhoz képest. Na, nem mintha korábban rosszabb körülmények között pihentem volna, de határozottan éreztem, hogy az ország élt az adódó lehetőségekkel. Megőrizte és fejlesztette az értékeit. Ugyanaz az egyedi báj fogadott, mint kilenc esztendeje, ami, valljuk be, nem kis teljesítmény, hiszen a félmillió lakoshoz évente több mint három és fél millió turista érkezik. 

Csütörtök este kiváló kényelembe érkeztünk a szállásunkra. A Cavalier Art Hotel óriási szálloda St. Giljanban, óriási terekkel, a St. Julian-öbölre néző lakosztállyal. A hatalmas teraszról élvezhettük a naplemente csodás látványát és a fantasztikus sós tengeri illatot. A hotel több máltai alkotónak ad teret és lehetőséget a bemutatkozásra, rendszeresen szerveznek kiállításokat és művészeti programokat. 

Kilátás a hotelből

A Valetta központjában található szállásunknak köszönhetően rövid időn belül elvegyülhettünk a csütörtök esti máltai éjszakában – amit egy nagy adag olasz pizzával indítottunk. Málta mindössze hatvan kilométerre fekszik Szicíliától, több évszázada olasz hatás alatt áll: minden sarkon találhatunk kiváló tésztás és pizzázós helyet, és a máltai és az angol nyelv mellett olaszul beszélnek a legtöbben – anyanyelvi szinten. Soha sehol nem kellett izgulnunk, hogy elveszünk, hiszen a három nyelvből egy mindig akadt, amelyen megérttettük magunkat valakivel. Igaz, sokat segített az angolnyelv-ismeret, mert az izgalmas máltai nyelvben – amelyben egy nyelvész biztosan hatalmas örömmel veszne el – nem találtuk a kapaszkodót, pedig próbáltuk. 

A következő napokon hajóval, busszal vagy taxival igyekeztünk eljutni kijelölt célállomásainkig. Első reggel rossz döntést hoztunk: a legnagyobb csúcsforgalomban választottuk a buszt, aminek a harmincperces menetideje egy órára nyúlt. Sebaj, így is élveztük, hiszen menet közben volt mit néznünk: az egyik oldalon a távoli tengerben és a napsütésben gyönyörködtünk, míg a másikon a fantasztikus sokemeletes, erkélyes egyedi házak sorát vehettük szemügyre. A többi napon – főleg este –, bárhová mentünk, a taxi olcsósága és gyorsasága nyert, így többet utaztunk Mercedesekben, mint korábban bármikor. Amikor nem elegáns autóval vagy busszal közlekedtünk, a rendszeresített kompra ültünk fel Málta és Gozo között. 

Hajóút Gozóra

Települések, amelyeket látni kell – szerintem

Málta közel félmilliós lakossága a hatvannyolc helyi tanácsra osztott országban él, és a kisebb-nagyobb városok ilyen vagy olyan formában, de mind összeérnek – nagy városállamot formálva. Így gyakorlatilag csak a sziget közepén és néhány tengerparti területen lépünk ki az urbánus közegből. Ez leginkább a fő szigetre, Máltára igaz. Gozo – amelynek népessége jóval kisebb – inkább természeti szépségeiről híres. A harmadik jelentős, gyakorlatilag lakatlan szigeten, Cominón található az ország legismertebb turisztikai látványossága, a Kék Lagúna. A területre nemrég vezettek be látogatói korlátozást, ekképpen igyekeznek összehangolni a tájvédelmet a turizmussal.

A kulturális és művészeti szempontból jelentős látványosságok a nagyobb településeken – Mdina, Sliema és St. Gillian, Valletta, Victoria (Rabat) és Marsaxlokk – tekinthetők meg.

Mdina, avagy a „Csöndes város” Málta egyik legrégebben alapított települése – nagyon sokáig fővárosa –, ma közel háromszáz fő lakja. Leginkább a régi erődítményéről és az abban található csodálatos barokk építészeti emlékeiről híres. 

Mdina

Sliema és St. Gillian vibráló és modern városok, ahol nagyokat bulizhatunk, Michelin-csillagos éttermeket találhatunk és beleszédülhetünk az elmúlt tíz évben felhúzott megannyi felhőkarcoló és modern épület látványába. 

Máltai felhőkarcolók

Valletta Mdina után, 1565-ben lett Málta fővárosa, itt található minden állami és minisztériumi épület, illetve a kulturális és művészeti élet majd’ minden fontosabb szereplője. Az autóforgalom a legtöbb helyen korlátozott, gyalog könnyen bejárható, de mivel a város a sziget egyik kiszögellésére épült, aki nyakába venné a települést, komoly túrára számíthat.

Valetta (fotó: Visit Malta)

Marsaxlokk a közelmúltig álmos kis halászfalu volt, fantasztikus halpiaccal és színes kikötővel. Az elmúlt évtizedekben azonban egyre több turista fedezte fel, és ma már alig lehet helyet kapni a helyi éttermekben. Ez ne tántorítson el senkit, a belvárostól könnyű sétányi távolságra ugyanis olyan természeti szépség tárul az ember szeme elé, amelyet nem felejt el egykönnyen: itt találjuk a Szent Péter-medencét, a festői fürdőhelyet, ahol csak a legbátrabbak ugrálnak a vízbe – hangos sikoltásokkal. 

Szent Péter-medence

Victoria, Gozo központja (a helyiek gyakran történelmi nevén, Rabatként emlegetik), több mint ötszáz éves hagyományokon nyugvó település. A Citadella a város központi épülete és lélegzetelállító látványossága. A Szent György plébánia a máltai keresztények egyik legfontosabb és kultikus helyszíne.

Kilátás a Citadelláról Gozóra

(A városok kulturális sokszínűségéről a következő írásomban számolok be.) 

Összegezve: Málta óriásit fejlődött az elmúlt kilenc évben – minden tekintetben. Miközben megtartotta a jó érzetű rendezetlenségét és izgalmát, sikerült változtatnia a digitalizáció, az urbanizáció és főleg a művészeti értékek bemutatása terén. Valetta 2018-as Európa kulturális fővárosa titulusa óriásit lendített az ország kulturális turisztikai hozzáállásán. Nem csak felújították, de élettel töltötték meg az épületeiket. Hallgattak a szakembereik tanácsára: a művészet és a kultúra érdeklődésük középpontjába került. Így jó szívvel ajánlhatom, hogy a helyi gasztronómia és az ország természeti szépségei mellett szánjunk időt a szigetország kulturális felfedezésére is, ha Máltán járunk.

Nyitókép: Hajók Marsaxlokk kikötőjében (a cikk képeit a szerző készítette).

Lásd még:

Fél évszázada a művészet mellett – Világ körüli turnéra indul a BMW Art Cars kollekció

Turisztikai mágnes – Wiesbaden és a Reinhard Ernst Múzeum

A tízpontos város – Frankfurti művészeti kalandozás