by Szentgyörgyi Rita 2021. jan 15.

Kommunikációs felületként szolgálunk a művészeti ágaknak is

Interjú Samu Tímeával, a francia JCDecaux magyar leányvállalatának vezérigazgatójával

A francia JCDecaux, a világ vezető outdoor médiacége magyar leányvállalatának vezérigazgatója, Samu Tímea nyitott, színes egyéniség. Egy vidéki kis faluból indult, virágkötői álmokat szövögetett, végül, részben szülői ösztönzésre közgazdász lett. Dolgozott auditorként, kontrollerként, egy holland cégnél és a Telekomnál pedig gazdasági igazgató volt. Huszonhat éves kora óta a hazai női felső vezetők körének elismert tagja. Személyesen is szívügyének tekinti a kultúra, a kortárs művészetek támogatását. 

Milyen szerepet tölt be a kulturális mecenatúra a hirdetőfelületeivel több mint nyolcvan országban jelen lévő JCDecaux profiljában?

A cégcsoport minden leányvállalata nagy hangsúlyt fektet a társadalmi szerepvállalásra, azon belül a különböző ágazatok megtalálására. A JCDecaux Hungary Zrt. esetében ez leginkább az irodalom és a kortárs képzőművészet. Elsősorban kereskedelmi célra értékesítjük a reklámfelületeinket, de mindig vannak olyanok, amelyeket fel tudunk ajánlani a művészetnek. Három évvel ezelőtt elindítottuk az Álljon meg egy novellára! pályázatot azzal a céllal, hogy a busz- és villamosmegállókban tartalmasabbá, kellemesebbé tegyük az utazóközönségnek a várakozás perceit. Out of home médiavállalatként szerettük volna felhívni a figyelmet arra, hogy a citylight felület megkerülhetetlen médium, amely a kereskedelmi kampányon kívül számos szórakoztató, értékes üzenet közvetítésére is alkalmas. A pályázat kiírásakor arra számítottunk, hogy legfeljebb kétszázötven ötperces pályamű érkezik be, Grecsó Krisztián elnökletével egy szakértő csapat kiválasztja közülük a legjobb húsz írást, amelyeket Budapest és a megyeszékhelyek utasváró citylight felületein lehet olvasni, a legjobb hármat pedig díjazzuk. Ehhez képest már az első évben kétezer-ötszáz novella érkezett, a rá következő évben háromezer-nyolcszáz, tavaly pedig négyezer-ötszáz. Akkora sikere lett a pályázatnak, hogy a cégünk egyre ismertebb a művészeti világban is. A legutóbbi megkeresések sorában említeném a MOME-t. A Covid miatt az egyetem végzős hallgatói nem tudták kiállítani diplomamunkáikat a megszokott módon, így a JCDecaux utcamúzeumként megjelenési lehetőséget biztosított számukra a citylight felületeken.

Mennyire fakad személyes indíttatásból, hogy milyen kulturális projekteket karolnak fel?

A novellapályázat egyértelműen szerelemprojekt. Az utazóközönség mellett a városvezetés is örömmel és megelégedéssel fogadta, hogy kivittük a kortárs irodalmat az utcára. Fontos szerepet játszott a terjedelem, hogy a megállóban töltött két-három-öt perces várakozás alatt el lehessen olvasni a szövegeket. Az idei pályázatot elmosta a Covid-járvány, és éppen azon gondolkodunk, hogy jövőre milyen újításokat vigyünk bele, akár versek vagy egyéb műfajok formájában. Nagyon inspiráló látni, hogy a legkülönbözőbb korosztályok, maguknak írogató amatőrök és profik fiókjaiból milyen rejtett írások kerülnek elő a pályázatunk hatására.

Párizsi és madridi mintára idén a kortárs magyar festészetet tették elérhetővé. 

Az utcamúzeum koncepciója nem a saját projektünk, hanem hazai kortárs galériák és kurátorok kezdeményezésére jött létre. Együttműködő partnerként vettünk részt ebben a rendhagyó outdoor kampányban. Szakmai zsűri választott ki huszonöt alkotást olyan kortárs festőművészek 2000 után készült művei közül, akik többnyire csak szűkebb szakmai körben ismertek. Mi pedig abban segítettünk, hogy Budapest forgalmas pontjain, busz- és villamosmegállókban felületeket adtunk, hogy közelebb kerüljön a kortárs magyar művészet a városlakókhoz. 

Milyen arányban szerepelnek saját kezdeményezésű projektek, illetve külső megkeresések a támogatói tevékenységükben?

Hetven százalékban ezek saját kezdeményezésű projektek, természetesen ebbe beleértjük a saját novellapályázatunkat is. Proaktívak vagyunk, ám egyre nő azok száma, akik megkeresnek minket, hogy biztosítsunk felületet a művészi tevékenységükhöz. Ilyen volt például az Art Market Budapesttel való idei együttműködésünk: kortárs műalkotásokról készült citylightok jelentek meg Budapest központi terein, forgalmas tömegközlekedési csomópontjaiban, így létrehozva egy különleges outdoor kiállítást. A társadalmi szerepvállalás jegyében több alapítvány, például az UNICEF, az autistákat támogató Út a mosolyért, a Kék bolygó is igényel tőlünk felületet kommunikációra, nagyobb elérhetőségre. Ebben az óriási médiazajban, a médiafelületeken megjelenő gyakran óriási reklámdömpingben a városi közlekedésben jelen lévő out of home sokkal kevésbé zavaró médium. Ennek az előnyeit használjuk arra, hogy kommunikációs felületként szolgáljunk akár a művészeti ágaknak, akár a társadalmi ügyeknek, és ezáltal értéket közvetítsünk. A napi tevékenységünk része az is, hogy a Műpától a budapesti Operaházon át a különböző kulturális intézményekig partneri együttműködést alakítunk ki, támogatva ezzel működésüket, hozzájárulva a jegyértékesítéseikhez.

Magánemberként is foglalkozik művészek felkarolásával, mecenatúrával?

Kizárólag műkedvelőként tudok hozzászólni a művészetekhez. Műgyűjtőnek sem mondanám magam, de van egy festőművész, akinek a pályáját több mint tíz éve nyomon követem. Amikor először találkoztam a váci Adorján Attilával, még nem engedhettem meg magamnak, hogy vásároljak tőle festményt. Ma már kizárólag magyar kortárs festők alkotásai díszítik a lakásom falait, többnyire Attila képei. Az első képvásárlásom emlékezetes marad, meglátni és megszeretni érzés. Nagyon megtisztelő, hogy mindig megmutatja nekem az újabb alkotásait, kikéri a véleményemet. Üzletileg is igyekszem jó tanácsokkal ellátni, együtt gondolkodni vele. Jelenleg egy svájci galéria büszkélkedhet a festményeivel, de szereti, ha a képei itthon találnak otthont.

Úgy hírlik, szenvedélyes természetfotós, a bakancslistáján egy önálló fotókiállítás is szerepel…

Máté Bencétől kaptam a természetfotózási szenvedélyemet. Közel tizenöt éve ismerjük egymást. Felejthetetlen élmény volt, hogy fotózhattam a pusztaszeri tanyáján a fotósleseiben, hogy részt vehettem vele fotós túrákon Costa Ricán és Dél-Afrikában. Bence magyarországi ismertségét jelentősen növelte a tavaly elindított nagyszabású országjáró kültéri természetfotó-kiállítása és előadás-sorozata. Az érdeklődők a JCDecaux citylight felületein tájékozódhattak a kültéri kiállítás helyszíneiről. Ezáltal mi is hozzájárultunk az itthoni ismertségéhez, némileg mecénásként adtunk neki tanácsot a munkássága minél szélesebb körű bemutatásához. Nagy álmom, hogy egyszer kiállítást szervezzek a saját fotóimból. Az ötvenedik születésnapomra a kollégáim megleptek egy mini-kiállítással a Hadik Kávéházban. Máté Bence közreműködésével jutottak hozzá titokban a tíz legjobb fotómhoz. Nagyon kedves és megható volt.

Milyen stratégiai változásokat követel a cég életében a Covid-helyzet?

A tavaszi karanténidőszak érintette a mi iparágunkat, cégünket is, visszaestek az outdoor költések és a mi bevételeink is. Ebben a helyzetben azok a cégek tudtak helytállni minden téren, mint például miénk is, amelyek gyorsan alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez, a management az akadályokról és nehézségekről is nyíltan és őszintén kommunikált a kollégákkal – ami továbbnövelte az elköteleződést és a menedzsmentbe vetett bizalmat. A kollégák motivációjukat egy percig sem veszítve, csapatként mindent megtettek azért, hogy a lehető legkisebb veszteséggel legyünk túl ezen az időszakon.