Kultúra, só és pénz

Bad Ischl és a Salzkammergut régió huszonhárom alpesi települése „Európa kulturális fővárosa 2024” (EKF 2024) címének elnyerését ugyan többévnyi tárgyalás előzte meg, hiszen az Unió kicsit nehezen egyezett bele abba, hogy egyetlen város helyett egy egész régió együtt kapja ezt a megtiszteltetést, de végül sikerült megegyezni, elhárultak az akadályok. 

A környék ősidők óta lakott – az emberi civilizáció ezen a vidéken hétezer évvel ezelőtt jelent meg – és itt virágzott a híres hallstatti kelta kultúra is a vaskorban, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy ősi európai kultúrközpontról van szó. A kelták kezdték meg a sóbányászatot Salzkammergutban, ami nekik gazdagságot és felvirágzást hozott, ahogy mindenkinek, aki megszerezte a sóbányákat, ez okozza a térség nagyon sajátos jellegét is. A só ugyanis a történelem folyamán gyakran értékesebb volt az aranynál. Gondoljunk bele: aranyra nincs mindenkinek szüksége, nem létfontosságú, ellenben sóra igen – aki enni akar, annak kell a só, így aztán a sókereskedelem (leginkább az ókorban és a középkorban, de később is) a legjövedelmezőbb üzletágak közé tartozott. 

Salzkammergut (fotó: Pixabay)

Csak hát, ami értékes, azt őrzik is. Így aztán a Habsburg-dinasztia hatalmának megszilárdulása után a mai Salzkammergut területe a bécsi udvari kamara (a Habsburg Birodalom pénzügyeit felügyelő hivatal) ellenőrzése alá került, és ezért „kincstári vagyonnak” számított – innen a Salz-Kammergut (sókamarai vagyon) elnevezés. Bécs árgus szemmel figyelte a régiót: például lakói csak írásos engedéllyel hagyhatták el a vidéket. Külföldiek pedig nem szívesen léptek be, mert felügyelték a mozgásukat.

A zárt környezetnek voltak hátrányai, hiszen a soknemzetiségű Habsburg-birodalom többi részén folyamatos kölcsönhatásban voltak egymással a kultúrák, itt viszont semmiféle külső hatásról nem lehetett szó, de voltak előnyei is, mert olyan egyedi, sajátos népi folklór alakult ki, akár a Dirndl-variációk, akár a tapssal kísért népzene, a paschen terén, amit ma már féltve őriznek a helybéliek. 

Bad Ischl (fotó: Eisland Wikimedia)

Ugyanakkor ezen a vidéken, ahol a só, a víz és a fa, Salzkammergut jelképei találkoznak, a XIX. században mégis felpezsdült az élet. A Burg felfedezte a természet szépségeit, azt, hogy kellemes a klíma nyáron, így Bad Ischl annak idején a monarchia nem hivatalos nyári fővárosává lépett elő. Ferenc József császár és magyar király majdnem minden nyáron itt tartózkodott, rezidenciája nem csupán a pihenés, hanem fontos politikai találkozók és döntések helyszíne is volt. Megjelentek a művészek is, járt itt mindenki, aki csak számított Európában. Itt volt Robert Stolz, Lehár Ferenc, Johann Strauss, Herzl Tivadar és Franz Werfel. Gustav Mahler két szimfóniát is írt steinbachi nyaralójában, Gustav Klimt pedig az Atterseenél festett. Franz Schubert is itt töltötte az egyik nyári szabadságát.

Gustav Mahler zongorája a zenész steinbachi nyaralójában kialakított múzeumban (fotó: Pixabay)

A sóbányászatnak viszont kezdett bealkonyulni, de mivel a környék lakossága ezer szállal kötődik a sóhoz – pár ezer évig abból éltek – a mostani rendezvénysorozat mottója is az, hogy „A kultúra az új só”. Először az ásvány tette naggyá őket, most a kultúrán a sor. Nem is kétséges, hogy a négy téma köré csoportosuló, egész éves fesztivál világhírű lesz. A négy téma: „Hatalom és hagyomány”; „A változó kultúra”; „Sharing Salzkammergut, vagyis az utazás művészete” és „Globalokal – alkossunk újat!”.

A rendezvénysorozat kulturális értékei tehát kétségbevonhatatlanok, de mindenképpen feltevődik a kérdés: hogyan lehet finanszírozni egy ilyen hatalmas és hosszú ideig tartó fesztivált? Nos, mivel ez a harmadik alkalom, hogy az EKF cím Ausztriába kerül (2003-ban Graz, 2009-ben Linz nyerte el), már némi tapasztalat birtokában tervezték meg a költségvetést. A Transparenzportal adatai szerint a program megvalósítására megalakult a „Kulturhauptstadt Bad Ischl – Salzkammergut 2024 GmbH”. A  program megvalósítására az Osztrák Köztársaság szövetségi kormánya, Felső-Ausztria tartomány, Stájerország tartomány, Bad Ischl város önkormányzata és más Salzkammergut régióbeli települések, intézmények finanszírozási megállapodást kötöttek a fent említett kft.-vel. Az Európai Bizottság odaítélte az 1,5 millió euró összegű Melina Mercouri-díjat, valamint szponzori és egyéb projektbevételekre is számíthatnak, így a finanszírozás összesen 30 millió euróra rúg. (Az „Európa kulturális fővárosa” fogalmat egyébként Melina Mercouri görög színésznő, énekes, Görögország egykori kulturális minisztere találta ki, és a görög kormány kezelésében álló alapítványa folyósítja az arra érdemes településeknek és vidékeknek – az első kulturális főváros Athén volt. A díjat az EKF 2024 címet elnyert másik kétváros, Bodo és Tartu is megkapta.)

Bad Ischl Ivócsarnok (fotó: C. Stadler Bwag Wikimedia)

Ha tekintetbe vesszük, hogy Ausztria idei teljes kulturális költségvetése 668,8 millió euró, az EKF projektre fordítandó összeg talán még takarékosnak is mondható. Ezenkívül a tervezett infrastrukturális projektek költségeit (például a Lehartheater, a Stadttheater Gmunden, a Schloss Ort tetőszerkezetének felújítása) maguk az önkormányzatok vagy magánemberek állják, nem pedig a Kulturális Főváros cége. Többnyire olyan projektekről van szó, amelyeket az önkormányzatok a cím elnyerésétől függetlenül terveztek. A cím elnyerésével azonban megnő az Európai Unió más finanszírozási forrásaiból történő társfinanszírozás esélye. 

További bevételi forrást jelent, hogy a turisztikai hatóságok bevezették a KulturCardot (49 euró az ára), amely kártya kedvezményeket biztosít a koncertekre, kiállításokra, rendezvényekre. Ehhez kapcsolódik az elsősorban az energiapiacok liberalizációjának területén tevékenykedő Linz A. G. támogatása: vásárolt 500 KulturCardot, amelyeket majd vevőik között oszt szét. Fontos partner a Raiffeisen Bank: minden ausztriai ügyfele számára tízszázalékos kedvezményt biztosít a rendezvénysorozat jegyei vagy a KulturCard megvásárlása esetén.

Lehár-villa, Bad Ischl (fotó: Toffel Wikimedia)

Figyelemre méltó módon segíti a fesztivált a Lions Club és a Caritas: az úgynevezett Kulturbuddyk, kultúrbarátok intézményének bevezetésével. Ők fiatalok, akik nehéz élethelyzetben lévő embereket kísérnek el a rendezvényekre, eseményekre. Ez egyedi projekt, a kulturális élet egyfajta „ajtónyitogatóiról” beszélünk. Olyan önkéntesekről, akik egyénekkel vagy kis csoportokkal együtt látogatják a kulturális, sport- és szabadidős rendezvényeket, amiket a kulturális főváros szervez. A művészetnek és a kultúrának mindenki számára hozzáférhetőnek kell lennie – vallják a rendezők –, de újra és újra bebizonyosodik, hogy egyesek számára a hozzáférés akadályokba ütközik, legyen szó az ismeretlentől való félelemről, pénzügyi problémákról, mozgáskorlátozottságról vagy egyszerűen csak az információ hiányáról.

„Örömmel fogadjuk mindazok jelentkezését, akiket érdekel, hogy kultúrbaráttá váljanak (kulturbuddy@caritas-ooe.at) – mondta a helyi sajtónak Teresa Kaineder, aki az egyházi projektek és kezdeményezések koordinátora a kulturális főváros részéről. – De bárki más is jelentkezhet, aki szeretne egy kultúrbarátot maga mellé hívni egy színházi, múzeumi vagy szabadidős rendezvény látogatásához. Célunk fenntartható; azt szeretnénk, ha ez a kezdeményezés 2024 után is éreztetné hatását, és továbbra is fennmaradna. Kultúrbarátainknak megtérítjük a belépőjegyek árát és az utazási költségeiket”.

Kongresszusi központ és Színházépület Bad Ischlben (fotó: Peter Haas Wikimedia)

A projekt víziója és célja a társadalmi kohézió előmozdítása és pozitív alakítása egy pluralista társadalomban. A kultúrbarátokat a rendezvénysorozat megnyitóján mutatták be a nyilvánosságnak Wolfgang Tumler, a Lions Club zónaigazgatója és Gerold Schodterer, az Ischl Lions elnöke jelenlétében. A salzkammerguti Lions Club anyagilag támogatja ezt a projektet, amelyet a regionális Caritas szponzorál. Mindezeken kívül a 3Sat televíziós csatorna február negyedikén nem pénzzel, hanem annál többel, tematikus műsornappal támogatta a kezdeményezést, ami nagyon nagy szó, ha átgondoljuk, mennyibe került volna egy egész napnyi hirdetés. A kisebb, helyi cégek és vállalatok pedig ugyan jóval alacsonyabb értékben képesek hozzájárulni az eseménysorozat fényéhez, de megteszik.

Láthatjuk, összefogott a „Salzkammergut –Európa Kulturális fővárosa” fesztivál érdekében Ausztria apraja és nagyja. Ezek után a kontinensre, sőt, világra szóló siker nem is lehet kétséges.

Nyitókép: Látkép a Bad Ischl-i Traun-hídról (fotó: Bohao Zhao)

Lásd még:

Laboratórium a demokratikus életért – Interjú Elisabeth Schweegerrel, az Európa Kulturális Fővárosa Bad Ischl – Salzkammergut programsorozat művészeti vezetőjével

Bécs = kultúra – Valamit nagyon jól csinálnak „sógorék” a szomszédban