by szinhaz.online/artisbusiness.hu 2021. jún 24.

„Mindannyian vastagon benne vagyunk”

Alföldi Róbert a höfgeni jelenségről, a szakma mélypontjáról és az egyéni felelősségről

Az Átrium Mefisztó című új előadásában Alföldi Róbert alakítja Hendrik Höfgen színészt. A június 27-ei premier apropóján a szinhaz.online-on Szentgyörgyi Rita beszélgetett vele aktuális kérdésekről.

2013-ban színháztörténeti jelentőségű volt a Mephisto búcsúelőadása, az Alföldi-korszak temetése a Nemzeti Színházban. A mostani Mefisztó nagyon más – mondja a művész, de hozzáteszi: ha nem is szó szerint a Klaus Mann-regényre épül, azért a Mephisto-problematika nagyon is benne van az  előadásban. „Az, hogy a Mephisto aktuális, nem újdonság. Urbán András rendező társadalomelemzésétől, társadalmi problémákhoz való hozzáállásától, nyíltságától és expresszivitásától tud még inkább arról szólni, amiben élünk. Nagyon pontosan megtalált stílusban, erővel, kétségbeeséssel, hangosan.”

Mint kiderül, lenyűgözi a rendező „balkáni” színházának furcsa, csodálatos kulturális keveredése. „Urbán András Szerbiából jön, ahol a színház nagyon erősen fogalmaz, beleáll, vállalja a felelősséget, nem próbál semmilyen módon sem áthallásokkal dolgozni. Azt gondolom, hogy minimum ilyen stílusban kell beszélni társadalmi problémákról. A magyar színházban inkább azt szeretik az alkotók és a nézők is, ha kicsit megfejtősebb.”

Urbán András és Alföldi Róbert a Mefisztó próbáján (fotó: Lakatos Péter)

– Az Átrium Mefisztó-átirata egyfajta önreflexió mindkét oldal, a hatalmat elszenvedők és a hatalmat gyakorlók gyávaságairól, megalkuvásairól a művészetben.

– Amikor olyan helyzet van, hogy a hatalom mindenbe beleszól, fontosak a személyes döntéseid. Soha nem csináltam titkot a véleményemből, abban, hogy a szakmánk mélypontra jutott, mindannyian vastagon benne vagyunk. Ne csodálkozzunk, ha bizonyos helyzetekben meghozott választásainknak van következménye! A kommunikáció hiányán túl szerintem nagyon sokat ártott a színházi világnak, hogy mindenki szereti fényezni, tökéletesnek hinni magát. Az évek során adódtak helyzetek, amikor fel kellett volna venni a telefont, és vállalni akár rossz szájízű beszélgetéseket is. A magyar színházi szakma nagyon sokban tehet arról, hogy válságba jutott.

– Hajlamos vagy önvizsgálatra?

– Hogyne! Anélkül lehetetlen valós mondatokat kimondani. Ugyanakkor persze néha gondolkozom azon, hogy vajon mennyire „hatékony” az, hogy nagyon sokat jártatom a számat. De azt hiszem, egy bizonyos pont után nem volt más választásom, ha nem akartam magam teljes mértékben hitelteleníteni. Vannak olyan élethelyzetek, ciklusok, évek, társadalmi vagy szakmai pillanatok, amikor a saját önazonossága megőrzése érdekében nincs az embernek más választása, mint hogy belekerül egy furcsa megmondószerepbe.

Tornyi Ildikó, Huzella Júlia, Alföldi Róbert és Nagyabonyi Emese (fotó: Lakatos Péter)

– A társadalom minden szegmensét behálózza a höfgeni jelenség, az önbecsapás, a behódolás a feljebbvalónak. A változás reménye motivál?

– Nagyon örülnék annak, ha végre sok ember rájönne, hogy a mostani rendnek meg kell változnia, és innentől kezdve a döntései ennek szellemében történnének. Ugyanakkor mindent el tudok képzelni. Fogalmam sincs, hogy ha mondjuk, a ’60-as években be akartak volna szervezni besúgónak, lettem volna-e annyira tökös, hogy ne zsarolhassanak. Ezek bonyolult, kívülről pedig valósan megítélhetetlen helyzetek. A saját életemben próbálok hű maradni valamiféle normalitáshoz. Nagy kérdés, hogy lehet-e romantikusan elvárni másoktól, hogy eszerint válasszanak. Jobban lehet tőle aludni, persze a dolgok nem ilyen egyszerűek, nem fekete-fehérek.

Az interjú teljes terjedelmében ITT olvasható.

Nyitókép: Alföldi Róbert Hendrik Höfgenként (fotó: Lakatos Péter)