by Jankó Judit 2022. jan 23.

Minden díj lámpás, ami rávilágít valami fontosra

A művészek szomjazzák a visszajelzéseket, és a közösség is kommunikálni tudja a díjakkal a háláját, az értékrendjét.

Az Oppenheim Ügyvédi Iroda elkötelezett kultúratámogató tevékenységének mi is sokat köszönhetünk. Az Art is Business ügyét az első pillanattól, gyakorlatilag az ötlet megszületésétől kezdve pártolták, és gondolkodás nélkül odaálltak az Art is Business Díj mögé is, idén pedig elvállalták a nagyvállalati kategória támogatását. Dr. Légrádi Gergelyt, az iroda egyik alapító partnerét a miértekről kérdeztük.

Miért fontos a művészettámogatás az Oppenheim Ügyvédi Irodának, honnan ered ez az elkötelezettség?

Minden az egyén szintjéről indul el. Az Oppenheim közösségét olyan kollégák – jogászok és nem jogászok – alkotják, akik magánemberként nem csupán művészetpártolók, de sokan maguk is hódolnak valamelyik művészeti ágnak. Van, aki fest, más énekel, zenél vagy ír. Mi sem természetesebb, hogy az Oppenheim, mint Magyarország egyik vezető független ügyvédi irodája profitorientált vállalkozásként is fontosnak tartja, hogy segítsen, hogy támogassa a kultúrát, a művészet értékteremtő és társadalmat formáló megnyilvánulásait.

Változtatott valamit a pandémia a mecenatúrához való hozzáállásukon?

Igen, azt hiszem, még érzékenyebbek lettünk. Bár az Oppenheimet is érintette, érinti a pandémia, annak számos negatív hatása, úgy látjuk, hogy mi kevésbé sérülünk, mint mások. Ha pedig hozzávesszük, hogy nem csupán morális kötelességünknek érezzük, hogy segítsünk, de még jó érzéssel is tölt el bennünket, akkor nem kérdés a végeredmény: a nehézségben, a bajban kell igazán észrevenni, támogatni és felkarolni azokat, akik megérdemlik, azokat, akik rászorulnak.

Irodai tereikben is megjelenik a művészet. Hogyan reagálnak erre az ügyfeleik?

Eleinte meglepődnek, hogy például számos stílusú képzőművészeti alkotás, antikvár és új kiadású, kifejezetten nem jogi tárgyú könyv található az irodában. Aztán hozzászoknak és nem ritka, hogy egy várakozó ügyfél Kosztolányi vagy éppen József Attila verset olvasgat a lounge-ban.

Légrádi Gergely (fotó: Rácz Gabi)

Elsősorban az emberi mivoltunkkal, minőségünkkel áll kapcsolatban, hiszen abból táplálkozik és azt erősíti. Így közvetlen kapcsolatban nem áll az ügyvédi munkánkkal, hiszen amikor jogi munkát végzünk, akkor az ügyfél elvárásainak felelünk meg, figyelemmel a jogszabályi környezetre, használva tudásunk és tapasztalatunk legjavát. Mivel azonban nem robotok vagyunk, ezért egyrészről a személyiségünkön, hozzáállásunkon keresztül mégis csak megmutatkozik a munka során a művészetek iránti érzékenységünk, másrészről mindaz, amit a művészetekből, a kultúrából tanultunk, jobbítja, sokoldalúbbá teszi tevékenységünket. És arról sem szabad elfeledkezni, hogy számos művészeti formációt, társulatot, produkciót támogatunk jogi szolgáltatással, egészen jól értve azt a speciális közeget, amelyben ők mozognak.

Az írás mellett kezdeményezője volt az Alapítvány a Magyar Színházakért szervezetnek, és oroszlánrésze volt az eSzínház platform létrejöttének, amely platform rengeteget segített színházi szakmának. Mit gondol a jövőről?

A színházak közül jó néhányan hibrid modellben gondolkodnak, és úgy tűnik, ez a jövő. Az adott társulat játszik a nagyszínpadon, a stúdió színpadon, azaz az összes offline játszóhelyén, emellett kinyitja az online közönség felé is a nézőterét. Hiszen a virtuális nézőteret lehet a fizikai tér megnagyobbítására használni, folyamatos telt ház esetén beiktatni sreamelést is az élő előadás támogatására, illetve „dobozból” (azaz felvételről) leadni előadásokat. Továbbá nem szabad feledni: a stream egyik nagy előnye változatlanul a geográfiai korlátok lebontása, hiszen bárhonnan is streamelünk, az online tér közönségének 55-65%-a nem ülne ott, azon a nézőtéren, ahonnan közvetítünk. Összességében az első év tapasztalata azt mutatja, az igényes online jelenlét nem viszi, hanem hozza a nézőket, emeli az adott színház vizibilitását.

Forrás: juratus.elte.hu

Azt látom, hogy új műfajiság kezd kialakulni, már nem színház, még nem film. Sőt 2021-ben már születtek eleve streamre készített előadások, amelyeket nem játszanak a színházban: itt elsősorban a Katona K:ortárs sorozatára gondolok, hiszen ebben az esetben az elkészült produkciók az offline repertoárba nem kerültek be, de nálunk, az eSzínházban elérhetőek. Mindemellett technikailag igyekszünk frissek lenni, olyan plánokat, különleges szemszögeket mutatunk meg, mintha a néző fent ülne a színpadon, részese lenne a játéknak. Ehhez nagyon komolyan együtt kell dolgoznia a filmes és a színházi szakmának. Mire egy felvétel eljut a nézőkhöz, akár négy-öt hónap is eltelik. Kinézünk egy darabot, egyeztetünk a jogkezelővel, aztán összeáll a stáb. A rendező és a gyártás megnézik az előadást és megkapják a színház által felvett egykamerás – archiválási céllal, beugrásokhoz készített – felvételt. Egyeztetnek, döntéseket hoznak: mit akarnak hangsúlyozni, hány kamerával és mikor veszik fel az előadást, hova kerülnek a kamerák, miként kerül át a színházi rendező megálmodott világ 3D-ből 2D-be, hogy a felvett anyag visszaadja az előadás szellemiségét és mondanivalóját. El kell mondanom, hogy büszkék vagyunk a 2021 szeptemberében megrendezett eSzínház Fesztiválra is. Célunk az volt, hogy a pandémiával sújtott évadokból hiánypótló jelleggel körképet tudjunk adni a nézőknek. A színházaknak, társulatoknak pedig nézőket hozzunk, és persze némi bevételt is. És arra is törekedtünk, hogy bemutassuk, az online tér nem csak kihívás elé állította a színházcsinálókat, de megújulásra is késztette őket, aminek sokan igen igényesen és innovatívan tudtak megfelelni. Nagyon boldogok vagyunk, mert álmunkban sem gondoltuk, hogy 21 intézményből 25 igényes pályamunka érkezik, eladtunk több száz bérletet, több ezer jegyet, és így a nézők több mint 30 országból, 9 napon keresztül követték figyelemmel az előadásokat.

Mit gondol a művészeti díjak szerepéről?

Nagyon fontosnak tartom a díjak létét, ezért adtunk mi is elismeréseket az eSzínház Fesztiválon. A művészek is ki vannak éhezve a visszajelzésekre, és a közösség is kommunikálni tudja az általa megszavazott díjakkal a háláját, az értékrendjét. De van itt még egy fontos aspektus, amit ki szeretnék emelni. Örkény István mondta, hogy a groteszk olyan, mint egy lámpás: be tud világítani vele sötét helyekre, és meg tud vele mutatni olyan dolgokat, amelyeket egyébként nem vesz észre az ember. Az én olvasatomban az Art is Business díj, Alapítvány a Magyar Színházakért szakmai díjai, az eSzínház Fesztivál díjai mind-mind egy-egy lámpás. Ráirányítja a figyelmet egy jó dologra, organikusan, mindenféle izzadtságszag nélkül emel fel ügyeket és mutat példát. Egy értékes díj nem csupán boldogsághormonokat termel azokban az emberekben, közösségekben, akik megkapják, hanem megváltoztat társulatokat, helyzeteket, motivációkat. Arról nem is beszélve, hogy akkor igazán értékes egy ilyen kezdeményezés, amikor vérzivataros időkben marad talpon és szolgál egyfajta iránytűként. Nagy szerepe van ezeknek a kezdeményezéseknek, ezért is áll az Oppenheim Ügyvédi Iroda az Art is Business díja mellé, ezért is működik együtt az Art is Business kezdeményezéssel annak megszületése óta.

Miért a nagyvállalati kategóriát választották?

Kézenfekvő volt a választásunk: ezt a szektort ismerjük a legjobban, ezt a szektort szolgálja ki az Oppenheim a kereskedelmi jog teljes spektrumában. És a piac is elég jól ismer minket, így abban bízunk, hogy a választó és a választott összhangban erősíti majd egymást.