„Modern, még akkor is, ha már klasszikusnak tekintik”



Tavaly ünnepelte a világ a minden idők legnagyobb flamencotáncosa, a spanyol Antonio Gades társulata által jegyzett Carmen bemutatójának negyvenedik évfordulóját. A Carmen először filmen kelt életre Carlos Saura rendezésében, 1983-ban Oscar-díjat nyert, majd ugyanabban az évben a párizsi Garnier Operában bemutatták a színpadi változatát. A táncművész, koreográfus 2004-ben bekövetkezett halála óta özvegye, Eugenia  Eiiriz viszi tovább a flamencósított Carment a Gades szellemi örökségét őrző alapítvány és nem utolsósorban a fiatal táncosnemzedék révén. A társulat fergeteges Carmen-előadását 2024. augusztus 31-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon láthatja a közönség.

Kitartásának köszönhetően Gades koreográfiái ma világszerte ismertek. Mit szeretett volna a férje, hogyan emlékezzenek rá?



Antoniót nem az foglalkoztatta, hogy a személye milyen emléket hagy maga után, sokkal inkább az érdekelte, hogy az életműve, a tanári munkássága a táncosok és koreográfusok új nemzedékeinek továbbfejlődését szolgálja. Az, hogy Antonio Gades koreográfiai és stilisztikai örökségét sikerült átvinni a XXI. századba, mindenekelőtt családi és női késztetésen alapuló közös erőfeszítés eredménye. Nagyon szorosan együttműködöm Antonio lányával, María Esteve színésznővel, aki az Antonio Gades Alapítvány elnöke. Az én feladatom az elmúlt húsz évben az volt, hogy fenntartsam a célok elérésének folytonosságát, hogy létrehozzak egy csodálatos csapatot, amelynek Stella Arauzo a művészeti, Dominique You pedig a technikai vezetője.

Antonio Gades (forrás: antoniogades.com)

Hogyan ismerkedett meg Antonio Gadesszel? 

Távolról már azelőtt mélyen csodáltam mint művészt és mint férfit, mielőtt megismertem volna. A találkozásunk meglepetésszerű volt, a madridi Teatro Realban történt. Az operaház kommunikációs osztályán dolgoztam, a kulturális menedzsment és az alkotói folyamatban való aktív részvétel egyaránt érdekelt, sok tehetséges művésszel ismerkedtem meg. Adott volt a spanyol tánc és a flamenco iránti szerelmem, igyekeztem tanulmányozni ezt a művészetet. És egy szép napon hirtelen szembe találtam magam Antonio Esteve Rodenasszal, vagyis Antonio Gadesszel. Rendkívül vonzó ember volt, rendkívüli intellektuális mélységgel, emberséggel. A mélység nagyrészt jellemző a művészekre, az emberség viszont nagy meglepetés volt számomra. 



Hogyan határozná meg a Gades-táncstílus lényegét?



Tiszteli a közönséget, tudja hogyan lehet tapsot aratni, de a művészet mélyebb hatására törekszik. Nem arról van szó, hogy túlterheli a nézőt, hanem a táncon keresztül egy másik dimenzióba repíti. Gades egyik legismertebb mondata a tánctechnikán túli kreatív filozófia: „A tánc nem a lépésben van, hanem két lépés között”. Nemrég készült velem egy televíziós beszélgetés Gades halálának, egyben alapítványunk létrehozásának huszadik évfordulója alkalmából. Bejátszottak egy archív interjút, amelyben azt mondta: „Elfelejtik, hogy a tánc nem gyakorlat, hanem lelkiállapot, ami mozgáson keresztül fejeződik ki. Ezért emberi a társulatom: vannak benne kövérek, soványak, kopaszok, magasak, nagy mellűek, kis mellűek. Népet alkotnak, amely az életéről mesél, nem pedig táncosok, akik eljátsszák a népet”. A Gades-stílusnak ezzel a szemlélettel sikerült a spanyol balettet és a flamencót univerzális történeteket mesélni képes, kifejező nyelvvé tennie.



Eugenia Eiriz (fotó: Lucrecia Díaz)

Egy magántáncegyüttes fennmaradása az alapítója halála után szinte csoda. Mekkora kihívás az irányítása?



Rendkívül nehéz, sokszor gondoltuk már, hogy abbahagyjuk, de a fiókban őrzött koreográfiákkal semmire nem mennénk. A tánc nagyszerű alkotásai szerencsére vagy sajnos a színpadon kelthetők életre. A spanyol táncot mint művészeti és tudományágat csak Spanyolországban lehet fejleszteni, mert ebből az életformából merít. Hazánk „levegőjét” kínáljuk az előadásainkon. A Spanyol Nemzeti Balett minden rendelkezésére álló eszközt megragad, és nagyszerű munkát végez. Kiemelt támogatást élvez  – mondhatni, egyedüliként társulatok közül, noha a spanyol klasszikus tánc történetét kisebb-nagyobb magántársulatok sokasága írta. 



Önök milyen támogatásra számíthatnak a spanyol kulturális minisztériumtól?
 


Az örökség megőrzésére és terjesztésére alapítványként ötvenezer euró, tánctársulatként pedig átlagosan harmincötezer euró támogatást kapunk évente. Hogy ez elegendő-e öt nagyszerű spanyol táncmű, egyedi koreográfiai stílus életben tartására, egy huszonnolc fős társulat fenntartására élő zenekarral, egész évben nyitva tartó irodával? Hát nem elég. Ezért is járuunk sokat külföldre, jelenleg Kínában tartunk két hónapos turnét. Nyáron többször is fellépünk Olaszországban, és természetesen a Margitszigeti Fesztiválon is. A spanyol tánc egy sajátos nyelv, hazánk egyik legméltóbb nagykövete. A táncosok mindegyike önmagában is élő hordozója ennek a nyelvnek, ennek az örökségnek. Az államnak fel kellene ismernie a művészek és a művészeti cégek sajátosságait, ki kellene alakítania a védelmük politikáját,  ugyanúgy, ahogyan védi például az egyedi történelmi épületeket, a kihalás szélén álló állatfajokat, a kisebbségi nyelveket. A spanyol tánc támogatások nélkül nem létezhet!
 


A nemzeti kulturális örökség részének tekintik Gades életművét?



A Hattyúk tavához hasonlóan minden nagy táncalkotás nemzeti és egyetemes kulturális örökség, ahogyan Picasso Guernicája, Velázquez Az udvarhölgyek című festménye, Cervantes Don Quijotéja is. Mindegyikük az emberi civilizáció addigi eredményeinek sűrítménye, a nyilvánosságnak joga van megismerni őket. A művészet és a tudomány ebből a szempontból hasonló: ahhoz, hogy fejlődjenek, szükséges az addigi eredmények ismerete. Ha azokat nem ismerjük, elfelejtjük, megakadályozzuk a fejlődést. Picassót szokták felhozni példaként, aki tudott Velazquez stílusában festeni, ezen a tudáson keresztül fejlesztette ki a maga egyedi, csodálatos művészetét.



Javarészt Carlos Saura filmjeinek köszönhető, hogy Antonio Gades művészetét a nemzetközi közönség is megismerte. Ő maga milyen jelentőséget tulajdonított az alkotói négykezesnek Saurával?



Saura a tánc minden formája iránt érdeklődött a klasszikustól a néptáncon át a kortársig. Gades azt mondta: „Carlos jóval műveltebb nálam, ördögi érzéke van a színpadi figurák lelki boncolgatásához, én viszont a tánchoz értek ördögien, ezért tudunk együttműködni”. A Gades–Saura trilógia a spanyol tánc hatalmas népszerűsítője volt világszerte. Hatására egyre-másra nyíltak flamencoakadémiák. Még ma is sokan mondják, hogy a flamencót, a spanyol tánc legkifinomultabb formáját a Vérnász, a Carmen és a Bűvös szerelem című filmeknek köszönhetően fedezték fel, amelyekben Antonio nemcsak előadóművész, hanem koreográfus, társalkotó is volt.



Az Antonio Gades Társulat koreográfiai repertoárjának reprodukálása nem lehet könnyű feladat. Filmfelvételek, feljegyzések, tanítványok emlékezete alapján dolgoznak? 



Mindenből profitáltunk valamit. Alapvetően a videófelvételekre támaszkodtunk, továbbá művészeti vezetőnk, Stella Arauzo munkájára. A társulatban eltöltött sok év alatt színpadi partnerként és tanítványként is volt alkalma Antoniótól elsajátítani az ismereteket, a technikákat. Stella legkülönlegesebb képessége az, hogy a tudást ugyanolyan hittel, bölcsességgel és nagylelkűséggel adja tovább, mint ahogyan a mesterétől örökölte. A táncvilágban nemzetközi viszonylatban is sajátos helyzet a miénk, Stellával húsz éve alkotunk egy céget, egy társulatot a névadó alapító nélkül. És miközben idén Gades halálának huszadik évfordulójára emlékezünk, már itt vannak az új Gades-nemzedékek tagjai, akik reményeink szerint egy napon maguk is közvetítők lesznek. Valójában ez a legnagyobb siker. 



Forrás: Compañía Antonio Gades

Milyennek látja a jelenlegi spanyol táncszcénát?
 


Technikailag csodálatos és izgalmas formációk, társulatok vannak. Nem túlzás azt mondani, hogy a tánc továbbra is Spanyolország legvonzóbb kulturális és jószolgálati nagyköveti  produktuma.

Lehet-e Gades stílusának megújítóiról beszélni manapság?



Nagyszerű előadóművészekben nincs hiány, de viszonylag kevés társulat foglalkozik ezzel. Vélhetően azért, mert az új technológiák fejlődési sebessége ellehetetleníti a gondolkodási folyamatot, ami egy tartós innovációhoz szükséges. Vagy talán az a helyzet, hogy egyszerűen megváltoztak a nézők igényei. Az idő és a közízlés majd eldönti az irányt. Mindenesetre Gades továbbra is modern, akkor is, ha már klasszikusnak tekintik.

* Az Art is Business következő, augusztusban megjelenő nyomtatott lapszáma Spanyolország kulturális életével foglalkozik.

Nyitókép: Eugenia Eiriz (fotó: Lucrecia Díaz)

Lásd még:

Valencia, a lázadó szabadtéri galéria – A harmadik legnagyobb spanyol város, ahol virágzik az utcai művészet

A tehetség kultúrája – Egy katalán alapítvány, amely munkatársai három évtizede dolgoznak egy igazságosabb, befogadóbb társadalom felépítésén