Művészet az irodában – szükség vagy lehetőség?

Miért érdemes helyet adni a műalkotásoknak az irodai terekben? Hogyan teremthet értéket a vizuális művészet a céges környezetben? Milyen szerepet játszik a művészet a munkavállalói élményben, és hogyan válik ez a kérdés az ingatlanprojektek részévé? A művészet nem csupán belsőépítészeti elem, hanem a vállalati és egyéni kultúra formálásának tudatos eszköze is – derült ki a legutóbbi ArkForumon. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői Molnár Annamária, a Molnár Ani Galéria tulajdonosa, Dobos András, a Lab5 építésziroda egyik vezetője, Gereben Mátyás, a CPI Hungary country menedzsere és Major Krisztina képzőművész, az iO Partners Iroda tranzakciós igazgatója voltak. A beszélgetést Kovács Dániel művészettörténész, a Kortárs Építészeti Központ munkatársa vezette.

Műtárgy a hentesnél, a bevásárlóközpontban, a parkban, az alagútban, a körforgalom közepén – helyszínek, ahol nem számítunk rá, hogy „szembejön” a művészet. Az Art Basel – a világ egyik legnagyobb művészeti vására – kísérőprogramja, a Parcours minden évben húsz kortárs alkotást helyez el a város legkülönbözőbb pontjain, Bázel pedig élő galériává válik. Hiszen a műtárgyak nemcsak a múzeumok falát díszíthetik, nemcsak az otthonunkban kaphatnak helyet, de gyakorlatilag bárhol, amerre csak járunk – így a munkahelyeinken is. A 2020-as években, amikor a munkavállalók már nem csupán dolgozni mennek az irodába, hanem inspirációt, közösségi élményt és minőségi környezetet is keresnek, a terek megfelelő kialakítása és dekorálása stratégiai kérdéssé válik.

Kovács Dániel kezdésképpen személyes kérdéssel fordult a kerekasztal-beszélgetés résztvevőihez: mi volt a legkülönlegesebb helyszín, ahol művészettel találkoztak?

– Installáció egy ruházati üzletben és egy híd alatt – felelte Molnár Annamária, utalva az Art Basel Parcoursra. – Szerencsés vagyok: a munkám minden percében műalkotások vesznek körül, mégis, bizonyos helyzetekben még engem is meglephet egy-egy izgalmas helyszínen elhelyezett műalkotás. Bázel mellett ilyen volt a High Line New Yorkban. Ebben a különleges parkban, séta közben felfedezett a kisfiam egy videóinstallációt, amit nem sokkal korábban már egy nemzetközi vásáron láttunk. Nem számítottam rá, hogy az utcán találkozom újra azzal az igazán erős, komoly, kurrens üzenetet közvetítő munkával.

Dobos András, Molnár Annamária, Gereben Mátyás és Major Krisztina

Major Krisztinára a brüsszeli Crédit Communal de Belgique-ben található nyolcméteres installáció volt nagy hatással. – A belga szobrászművész, Olivier Strebelle alkotására a kissé romos épület belső udvarában bukkantunk. Az óriási remekművet körülölelik az irodák üvegfalai: a tükrös felületeken visszaverődő mű igazán különleges látványt nyújt. Inspiráló látvány nemcsak a turistáknak, de az irodákban dolgozóknak is. Az installáció párja egyébként az Európai Parlament Paul-Henri Spaak épületének átriumában látható – mondta. 

Hasonlóan meghökkentő tapasztalatról számolt be Dobos András is, aki Saigonban (Ho Si Minh-város), az UNIQLO áruház központi üzlethelyiségében találkozott a vietnámi VTN Architects építésziroda óriási bambuszinstallációjával. – Egyáltalán nem számítottam rá, pedig kifejezetten kézenfekvő, helyspecifikus alkotás, jó példája annak, hogyan kollaborálhat egy helyi művész és egy kereskedelmi lánc. Valószínűleg az üzletnek is segít az identitásépítésben hosszú távon, és még az is lehet, hogy az alkotás forgalmat generál – mi mindenesetre vettünk ott egy rakás ruhát – tette hozzá nevetve.

Gereben Mátyást Splitben, egy vitorlásverseny dobogóján lepte meg egy igazán különleges műtárgy: – Gyakran versenyzem, de az egyik nemzetközi megmérettetés különösen emlékezetes maradt. Dobogósok lettünk a csapattal, és a díjkiosztón nem plecsnit akasztottak a nyakunkba, nem is kupát kaptunk, hanem egy helyi képzőművész alkotását, aki a horvát tengerparton összeszedett alapanyagokból készít műtárgyakat. A díj máig az otthonunk falán lóg, és valahányszor ránézek, inspirál – mondta.

Gereben Mátyás a vitorlásversenyen nyert díjjal

Abban a beszélgetés minden résztvevője egyetértett, hogy a személyes élmények, emlékek erősítik a műtárgyakhoz való kötődést, és abban is, hogy az otthonainkban és a munkahelyünkön megjelenő alkotások kifejezetten ösztönzően hatnak ránk. Ennek ellenére sok cégvezető számára még mindig nem egyértelmű, hogy érdemes a művészetbe fektetni.

– Nagyságrendekkel több magánügyfelünk van, mint céges partnerünk – számolt be Molnár Annamária. – Régebben több projektem volt különböző irodaházakban, például az Infoparkban, ahol a központi átirumban Vincze Ottó hatalmas, a Duna közelségére, a vízre utaló installációja kapott helyet, de dolgoztam kurátorként hét éven keresztül a kortárs szobrászati és installációs non-profit kiállítás-sorozaton a MOM Park Park Galériájában is. Mostanában azonban kevésbé érzem a vállalatok nyitottságot arra, hogy kortárs alkotásokat helyezzenek el az irodákban. Arra már több példát látok, hogy egy-egy cégvezető, aki gyűjt, az irodában „tárolja” a műtárgyait, és ott alakítja tovább a gyűjteményét. Olyan céges partnereink is vannak, akikkel tíz éve járunk művészeti vásárokra, eseményekre, de az ő munkatársaik is inkább magánemberként, gyűjtőként keresnek meg. Pedig a művészeknek – és nekünk, galeristáknak is –, akiket az állam nem támogat, óriási segítséget jelentene, ha minél több vállalati gyűjtemény létezne, vagy többen vásárolnának azért, hogy az irodaházukat, a közösségi tereiket, az előcsarnokokat műtárgyakkal dekorálják. Ez a cél akár a vállalati kulturális misszió része is lehetne – mondta.

Dobos András, Molnár Annamária, Gereben Mátyás, Major Krisztina és Kovács Dániel

Gereben Mátyás szerint kifejezetten fontos, hogy az irodai dolgozó olyan környezetben töltsön el napi nyolc órát, amelyhez kötődhet, amivel szívesen azonosul, amit magáénak érez. Ezt az érzést erősítenünk kell benne, és ebben a tér dekorációja is a segíthet. – Nemrég újítottunk fel az Andrássy úton egy irodaházat, amelyben egy óriási, a teret uraló csillárt helyeztünk el. Nem kellett hozzá sok idő, hogy sok ügyfelünk egyszerűen csak „csilláros házként” utaljon rá. Olyan, egyedi műalkotás van ott, amelyhez kötődnek, és azt érezhetik, hogy különleges helyre járnak dolgozni. Cégcsoportunk tulajdona a prágai Quadrio irodakomplexum és bevásárlóközpont, amelynek közvetlen közelében található David Černý mozgó szobra, a Head of Franz Kafka (Franz Kafka feje), a város egyik leghíresebb turistalátványossága, kültéri művészeti alkotása. Már ez a szomszédság is a hovatartozást erősíti, tehát szintén azt támasztja alá, hogy a művészet hozzáadott értékkel bír akár a kereskedelemben is.

Major Krisztina úgy véli, egy nagyobb portfóliótulajdonos már nem is engedheti meg magának, hogy ne foglalkozzon a művészettel, és bizonyos mértékű verseny is felfedezhető a fejlesztők között, főleg a nemzetközi piacon. – A művészet presztízst jelent. A fejlesztőknek demonstrálniuk kell, hogy az épületeik egyediek, és hogy a kultúrát is támogatják. A fejlesztői büdzsében erre félre is tesznek, az már más kérdés, hogy a bérlő vagy a belsőépítész hogyan dekorálja az enteriőröket. Erre már ritkábban van elkülönített összeg... Pedig a művészet integrálása társadalmi értéket teremt, erősíti a vállalati identitást és összhangban van az ESG-célokkal is. Hiszen, mint az már elhangzott, a kultúra értéket ad, inspirálja az ott dolgozókat, javítja az irodai jóllétet. Külön plusz pont, ha a cégpolitika a művészeti fejlesztéseket ösztönzi – tette hozzá.

Dobos András tapasztalata, hogy bár érezhető az érdeklődés a művészet iránt, a megrendelők edukációja hosszú folyamat. – Fontos, hogy értsük: a művészet lényege, hogy interakcióba lépjen a nézővel. Az már fél siker, ha múzeumokba, galériákba kerül, de igazán akkor érvényesül, ha az otthonainkban, a köztereken – akár egy metróállomáson, egy épület homlokzatán –, vagy az irodáink falán látjuk – velünk együtt él. A műalkotások mindennapjaink részévé válnak, motiválnak, kiszakítanak a mókuskerékből, ha csak egy pillanatra is, de feltöltenek, megnyugtatnak, elgondolkodtatnak – mi pedig kötődünk hozzájuk. Ennek megértése nem megy egyik pillanatról a másikra, hetek, hónapok, évek munkája – vélekedett. A cégek, ha műtárgyat vesznek, jellemzően már elkészült alkotások közül választanak, de előfordul, hogy megbízzák a művészt, készítsen dedikáltan nekik valamit. Kifejezetten jó lehet, ha már a tervezéskor, az építkezés alatt gondolkodnak erről, esetleg bevonják az ötletelésbe a kollégákat is. 

Dobos András és Molnár Annamária

Gereben Mátyás emlékeztetett, hogy most, amikor a hibrid munkavégzés a jellemző, és sok munkavállaló csak heti pár napot tölt az irodában, akkor szeretnék ott otthonosan érezni magukat. Komfortos térre vágynak, nem pedig egy multicég sok százezer példányban legyártott plakátjára, esetleg egy évszázadokkal ezelőtt készült olajképre. Az sem árt, ha a műtárgy nem csak k a cégcsoport tevékenységéhez kötődik, de akár az épület történetéhez is. Külön öröm, ha a tárgy  funkcionálisan is „működik” a térben. Ebben segíthet a kortárs képző- és iparművész: egy-egy tárgyat kifejezetten a megrendelő irodai környezetébe tervez (persze csak akkor, ha a művészi szabadságot tiszteletben tartja a vásárló – tette hozzá Molnár Annamária). 

Személyes kapcsolat nélkül nincs hiteles, hatékony együttműködés – mondták egybehangzóan a kerekasztal-beszélgetés résztvevői. Az aktív munkába az ingatlanfejlesztők mellett érdemes bevonni a pályakezdő és már befutott, jól ismert képzőművészeket, kurátorokat, sőt az irodai dolgozókat is, hiszen ők élnek majd együtt az alkotásokkal.

Az esemény után megtekinthettük a Molnár Ani Galéria két tárlatát is. A beszélgetésnek otthont adó térben a Finom gesztusok, erős struktúrák című kiállítás látható, az am projects térben pedig Yuko Shiraishi: Brief Encounter-GAZEBO alkotása tekinthető meg. További információk ITT.

A cikk alatt galériát találnak az eseményen készült további képekből.

Nyitókép: Dobos András, Molnár Annamária, Major Krisztina, Gereben Mátyás, Kovács Dániel és Balogh Máté András (fotó: Pixolar Photography)

Lásd még:

A múzeum, a művészet és az építészet esszenciája – Ilyen volt az első ArkForum

Az építészet, a művészet és a kreativitás elválaszthatatlan egysége – Interjú Noemi Riteával, a VELUX cégcsoport magyar és román piacért felelős vezetőjével

A kulisszák mögött – A művészet és a plázák kapcsolata – III. rész

„A műalkotások nemcsak múzeumokba valók” – Interjú Deák Szilviával, a Minimax Hungária Kft. ügyvezetőjével

A fehér falak elfedésénél jóval többre hivatott: belépő a művészet világába – A Budapest Contemporary Képzőművészeti Vásáron nemzetközi és hazai példákon keresztül jártuk körbe a vállalati gyűjtemények helyzetét

Az ingatlanszektor és a művészet – A művészet az ESG következő lépcsőfoka lehet

Művészeti alkotást minden irodába! – A vizuális komfort is szerves része épített környezetünknek

Az én életemben egyértelműen jól hasznosult a művészet