Örökségből alkotóhely: két művésztelep története

Bújjon meg a somogyi dombok között egy kicsiny faluban, vagy nyíljon meg Óbudán, az egyik legnagyobb magyar író egykori lakhelyének falai között: egy művésztelep alapítása és működtetése bárhol az országban hasonló hozzávalókat kíván. Elhivatottságot, kulturális kötődést és bátorságot a váratlan feladatok megoldására. Hogyan ébred fel az igény és milyen út vezet a megvalósuláshoz? A Várdai Művésztelep és az Esterházy Villa kapcsán többek között e kérdéseknek jártunk utána.

Hogyan született művésztelep a kortárs képzőművészek számára egy somogyi kis falu lankái közt? Varga Balázs Bálint édesapja örökségét élesztette újjá, amelyet Szász Endre festővel álmodtak meg és működtettek éveken át a Várdai Ifjúságért és Polgárokért Egyesület keretében. „Ők ketten 2000-ben alapították az egyesületet és Szász Endre haláláig igen aktív időszak jellemezte a tevékenységüket: író-olvasó találkozók, alkotótáborok, kiállítások, értékes közösségi programok valósultak meg, amelyeken én is részt vettem gimnazistaként. Ezek a mai napig inspirációt és iránymutatást jelentenek számomra” – mondja Balázs.

Nem véletlen, hogy a művésztelep idei nyári tematikája az örökség volt – nem egyetlen jelentésként tűnt fel, hanem különböző értelmezési rétegekben. „A meghívott művészek mindegyike más nézőpontból kapcsolódott a témához: a családi múlthoz, a szülőföldhöz való kötődéshez, az épített és kulturális örökséghez, vagy a falusi életformához” – magyarázza Balázs, akinek édesapja a falu polgármestereként húsz éven át dolgozott azon, hogy Várda saját karaktert alakítson ki az itt létrehozott kulturális és környezeti értékek révén.

A 2026-os alkotótábor szervezője és résztvevői. Felső sor (balról jobbra): Varga Balázs Bálint, Ruszin Noémi, Mendlik Julianna, Csondor Réka, Gyergyádesz Mihály, Szász Tünde, Honti Ildikó és Nemes Zsuzsa. Alsó sor: Horváth Roland és Szentesi Katalin (fotó: Hepho Photo)

Két szenvedélyből egy misszió

Balázs, aki nemcsak a településért, de a képzőművészetért is rajong, egyfajta misszióként tekint a két szenvedély összekapcsolására. Idén még meghívásos alapon kerülhettek be a művészek, de elképzelhető, hogy a jövőben nyilvános pályázati úton is bekerülhetnek majd az alkotók. „Sokat segített javaslataival Nemes Zsuzsa festőművész, művészeti vezető. Vele tavaly szeptemberben volt az első megbeszélésünk: onnantól számítom a művésztelep új történetét” – idézi fel Balázs. Hozzáteszi: érkeztek olyan alkotók, akik pályáját már régóta követi, illetve akadtak olyanok, akiket a művésztelep szervezésének megkezdése óta fedezett fel – kiállítási élményeknek, valamint a tudatos kutatómunkának köszönhetően. Így alakult ki a kilencfős névsor: augusztus elejétől egy időben alkothattak a békét és nyugalmat adó művésztelepi környezetben Csondor Réka, Gyergyádesz Mihály, Honti Ildikó, Horváth Roland, Mendlik Julianna, Nemes Zsuzsa, Ruszin Noémi, Szász Tünde és Szentesi Katalin.

Ruszin Noémi munkában (fotó: Hepho Photo)

A koncepció része, hogy a művészeti életben már évek óta jelen lévő középgenerációs művészek mellett teret adjanak fiatal, pályájuk elején járó alkotóknak is. „Fontos volt számomra, hogy a pécsi és a budapesti művészeti képzésben végzett művészeket is meghívjunk, és így biztosítsunk találkozási lehetőséget és kapcsolatépítést az ország más-más részein alkotó festőknek” – hangsúlyozza Balázs.

A képzőművészet mellett az egyesület alapítása óta jelen volt Várdán az irodalom is: író-olvasó találkozó valósult meg többek között Gyurkovics Tiborral, Kányádi Sándorral, Moldova Györggyel, Závada Pállal. Balázs ezt a hagyományt is felelevenítette: idén Csepelyi Adrienn Nagymamám magyaráz című kötetét mutatták be a Művésztelepen. Az irodalmi program moderátoraként nekem is volt lehetőségem a Várdai Művésztelepen járni és találkozni az alkotókkal: a nyaram egyik legszebb élménye, hogy elsők között láthattam egy Nemes Zsuzsa-festményt, vagy hallgathattam Szász Tündét, miközben a művészi elképzeléseiről mesélt. A somogyi falu nyugalmában azt is megtapasztaltam, milyen inspiráló a festészet alapvetően magányos tevékenységében társakhoz kapcsolódni, beszélgetni, szakmai és emberi értelemben eszmét cserélni.

Író-olvasó találkozó Csepelyi Adriennel (fotó: Hepho Photo)

Cél, hogy kiépüljön egy Várdához kötődő művészréteg

A festményekből kiállítás nyílik 2026. október 3-án Várdán, Balázs pedig úgy tervezi, hogyha évről-évre bővül a művésztelepen készült alkotások gyűjteménye, idővel más településekre is elviszik a tárlatot. A telep családias jellegét mindenképp megőrizné, így hosszú távon is kis létszámban gondolkozik. „Számomra a művésztelep szervezése kapcsán az egyik legnagyobb motiváció, hogy személyesen is megismerhetem a meghívottakat: mindenképp szeretnék új érkezőket, de visszahívni is fogunk alkotókat. Törekszem rá, hogy kialakuljon egy, a Várdai Művésztelephez kötődő művészréteg” – mesél a jövőbeli elképzelésekről.

A működtetéshez persze anyagi háttér is kell: a legfontosabb forrást a civil szervezeteknek kiírt pályázatok jelentik, különösen a Bethlen Gábor Alapkezelő és a Nemzeti Kulturális Alap pályázatai. Várdához kötődő helyi vállalkozások is támogatják az egyesületet, emellett a művésztelep megvalósítását az önkormányzat is segíti a szállás a kedvezményes biztosításával. „A mecenatúra egyelőre általam van jelen az egyesület tevékenységében, szabadidőm mellett anyagilag is támogatom az egyesület működését, szívesen teszem, hiszen így vissza tudok adni a művészetnek abból a sokból, amit kaptam” – teszi hozzá. Most is bízik abban, hogy idővel talál még olyan támogatókat, akiknek hasonlóan fontos Várda és a kortárs képzőművészet jelene.

Gyergyádesz Mihály alkotás közben (fotó: Hepho Photo)

Hogyan lett valóssággá a Villa Esterházy épülete?

Idén januárban nyílt meg a Villa Esterházy, az Esterházy Péter óbudai otthonából alakult irodalmi alkotóház. A történet több szereplő segítségével végződhetett jól: miután a ház csaknem hat évig állt üresen, az Óbudai Önkormányzat és a Market Építő Zrt. támogatásával, valamint adományok segítségével újították fel az épületet. „Az alkotóház megszületésének első momentuma Dragomán György író Facebook-posztjához köthető, aki hosszan írt arról: az lenne méltó, ha az állam megvenné a házat és más országokhoz hasonlóan egyik legjelentősebb írójának lakhelyéből alkotóteret alakítana ki” – kezdi Kemény Vagyim, az Óbudai Anziksz főszerkesztője, aki nagy szerepet vállalt abban, hogy a kezdeményezés élére álló művészeket – Dragomán Györgyöt és Vámos Miklóst – összekösse az óbudai polgármesterrel.

Kemény Vagyim

Vámos Miklós akkoriban lett Óbuda díszpolgára, ezért úgy gondolta, hogyha már az állam nem érdeklődik az – addigra a Facebookon az emberek körében igazán népszerűvé váló – lehetőség iránt, akkor megpróbálkoznak a kerülettel. „Teljesen reménytelenül ültünk be a megbeszélésre, hiszen hiába volt tisztában a polgármester is a tervezett művésztelep kulturális jelentőségével, egy kerület költségvetéséből nagy összeget erre fordítani nem egyszerű vállalkozás, ráadásul természetesen nem egyetlen személy dönt róla. Végül mégis rábólintott: ha a testület megszavazza, az önkormányzat megvásárolja az ingatlant, de annak működtetését az erre létrehozandó Magyar Irodalom Barátai Alkotóháza szervezetére bízza” – idézi fel a Villa Esterházy megszületésének első pillanatait Kemény Vagyim.

Esterházy Péter egykori dolgozószobája (fotó: Villa Esterházy)

A fő érték: Esterházy szellemisége

Miután a testület igennel szavazott, és a ház az önkormányzat tulajdonába került, jelentkezett a Market Építő Zrt., hogy saját költségen elvégzik a felújítást. Ekkor azonban még nem tudták, hogy az előzetes számításoknál jóval nagyobb összegre lesz szükség. „Fontos tisztázni, hogy valóban alapvető javítási munkálatokra kellett a nagyobb költség, nem azért, mert az alkotóházban luxuskörülmények várják az írókat. Az épület Esterházy otthonához hasonlatos maradt, az alkotóház valódi értékét az író szellemisége adja” – hangsúlyozza Kemény Vagyim.

Végül az alkotóház megvalósulását Vámos Miklós és Dragomán György adománygyűjtése mellett a Szabó Levente, Ybl-díjas építész vezette, a Budapesti Műszaki Egyetem Középülettervezési Tanszékének hallgatóiból álló Hetedik Műterem csoport is segítette. A házban emlékszobát is kialakítottak, ahol elhelyeztek egy, Esterházy eredeti íróasztalának megfelelő asztalt. A család az író könyvtárát az Evangélikus Egyháznak ajándékozta, ám megmaradt a jegyzék az abba tartozó kötetekről – a lista az emlékszoba tapétájára került. „Ezt meg lehet nézni, amikor évente néhányszor Vámos Miklós vezetésével bejárási délutánokat tartanak a villában. Ilyenkor egyórás sávokban harminc embert fogadnak. Emellett különböző eseményeknek, könyvbemutatóknak, irodalmi találkozóknak is helyet ad a ház és az udvar” – foglalja össze Kemény Vagyim.

Esterházy Péter egykori otthona, a Villa Esterházy (forrás: Villa Esterházy)

Még alakulóban a pályázási rendszer

Az alkotóház már fogadott írókat, de a bekerülési rendszer, és hogy milyen formában lehet pályázni az ott töltött időre – a meghívás mellett – még alakul. Főként nemzetközi vagy külföldön élő magyar alkotókat látnak majd vendégül. Dolgozott már ott francia, valamint Délvidékről érkező művész is. Emellett tervezik, hogy a különböző kulturális intézetekkel együttműködve építenek ki egyfajta alkotói hálózatot.

„A fenntartást abszolút az alapítvány vette kézbe, de az adományok mellett mindig akadnak potenciális szponzorok, az Örkény Színház például rendszeres együttműködéssel állt a Villa Esterházy ügye mögé. Az önkormányzat oldaláról pedig úgy tapasztaljuk, jó döntés született: az óbudaiak büszkék a helyre. Egészen ritka, szinte példa nélküli, hogy egy önkormányzat hasonló döntést hoz. A visszajelzések alapján látjuk, hogy az itt lakók számára is fontos, hogy egy korszakos jelentőségű szerző élt és alkotott a kerületben” – fűzi hozzá Kemény Vagyim.

Nyitókép: Szentesi Katalin munkában a Várdai Művésztelepen (fotó: Hepho Photo)

Lásd még:

Amikor a makacs gondolat Esterházy-emlékhelyet szül – Alkotótérré és irodalmi rendezvények színhelyévé válik az íróóriás egykori otthona

Megnyílt a Villa Esterházy – Az író egykori otthona irodalmi alkotóházzá vált

Okcitániából, Umbriából és Marokkóból indul mentőcsónak a kortárs magyar kultúráért  – Ki viszi át a túlsó partra?

Kísérletezés és otthonosság – a tízéves miszlai művésztelep története –Kölcsönösen inspiráló kapcsolat művész és mecénás között

A mű születésének folyamata – A Magyarpolányi Nemzetközi Művésztelep