Pablo Picasso és Gertrude Stein – egy inspiráló barátság

Az idei párizsi ősz egyik legizgalmasabb kiállítása Gertrude Stein amerikai költő, író, művészetpártoló, kora egyik legismertebb műgyűjtője és Pablo Picasso életútját, munkásságát, egymásra és az utókorra gyakorolt hatását járja körül, kettejük művészi útjának párhuzamba állításával. 

A Luxembourg Múzeum 2024. január végéig megtekinthető nagyszabású tárlata tíz teremben, félszáz műalkotáson, köztük Picasso kubista korszakának festményein keresztül eleveníti fel az XX. századi képzőművészet legnagyobb hatású alakjának barátságát az irodalmi modernizmus anyjának tartott Gertrude Steinnel. Mindketten úttörők voltak a művészvilágban, munkáik átfogó képet nyújtanak a korabeli művészeti életről. 

A festészet, a színház, a költészet, a zene egyaránt felidéződik Duchamp, Philip Glass, Matisse, Warhol, Robert Wilson és mások műveiben. Gertrude Stein élete, kapcsolatai, inspirációi művésztársai munkáin keresztül tárulnak fel. A kiállítás második része Gertrude Stein és Pablo Picasso barátságát mutatja be, amely barátság közös tapasztalataikból és szenvedélyeikből született. Kapcsolatuk folyamatosan táplálta művészi munkásságukat. A kiállítás érdeme, hogy a festmények és a szövegek, kollázsok interakcióba lépnek egymással, szinte egymásra reagálnak, gazdagítják egymást. 

Fotó: Szentgyörgyi Rita

Gertrude Steint önálló művészi munkássága, avantgárd költészete okán kevésbé tartják számon, mint kora legendás mecénásaként, műgyűjtőjeként. Léo Stein és húga, Gertrude az 1900-as világkiállításra érkezett Párizsba, Michael bátyjuk négy évvel később. Akkoriban sok Párizsban letelepedett tengerentúli gyűjtötte a kor festőinek műveit, de Steinék kiemelkedő helyet foglaltak el közöttük. A szüleik halálát követően fiatalon önállóvá vált örökösök San Franciscóban vásárolt ingatlanjaik jövedelméből éltek. A keleti parti, német eredetű zsidó család nem volt dúsgazdag, csak tehetős, de kíváncsiságuknak, merészségüknek, jó érzéküknek köszönhetően bátran vásárolták újító, formabontó festők képeit. A párizsi bohém világ mecénásaiként hamar híressé váltak a testvérek, különösen Léo és Gertrude, akik a Luxembourg-kerthez közeli Fleurus utcai otthonukban látták vendégül a kor hírességeit, míg Michael és felesége Madame utcai szalonjukban fogadta őket. Az estélyeken számos külföldi és francia művész, mecénás megfordult Braque-tól Duchampig, Apollinaire-tól Man Rayig, André Bretontól Alfred Jarryig. Később Hemingway és Fitzgerald is csatlakozott hozzájuk.

A több ezer darabból álló Stein-gyűjtemény a testvérek külön-külön kollekcióiból jött létre. Léo főleg Cézanne-t, Renoirt és az impresszionistákat gyűjtötte, az első Picassókat is ő vásárolta meg. Az első világháború kitörésekor – hogy mentsék a menthetőt –  Léo visszatért Amerikába,  húgára hagyta a Picasso-festményeket, köztük a  híres portrét Gertrude Steinről. 

„Amerika a hazám, Párizs az otthonom”– vallotta Gertrude Stein. Ő és Picasso két év különbséggel érkezett a fény városába, egyikük sem beszélt franciául. A két külföldit rabul ejtette Párizs szabad művészi légköre. Az andalúz festő a Montmartre-on, a hajdani mosodából lett Bateau-Lavoir műteremegyüttesének egyikében rendezkedett be. Ott kereste fel először Gertrude, és már a kezdet kezdetén  inspirálóan hatottak egymásra. Gertrude Stein normákon felülálló, szókimondó nő volt,  aki nyíltan vállalta másságát. Saját nyelvezet kidolgozásával, nyelvkutatással is foglalkozott, amit még a Harvardon folytatott pszichológiai tanulmányai során kezdett el. 

Gertrude Stein (forrás: Wikipédia)

A legradikálisabb újításokra, kísérletekre is fogékony volt a művészetben. Elsőként azzal keltett feltűnést a párizsi művészkörökben, hogy Léo bátyjával közösen megvásároltak egy olyan festményt, amelynek a fogadtatása botrányba fulladt 1905-ben, a párizsi Salon d Automne-ban. Ez a festmény nem más, mint Henri Matisse-tól a Kalapos nő, amelynek hiányos festésmódját, foltos hatását, vad színeit értetlenül fogadta a közönség. 

Picasso éppen új utakat keresett a festészetben, és ehhez a legjobbkor jött neki Gertrude pártfogása, lelkesedése, kitartása. Művészi cinkosságukat elmélyítette, hogy Picasso néhány hónappal a megismerkedésük után úgy döntött: megfesti Stein portréját. Gertrude a Cézanne- és Matisse-festményekkel díszített lakásában ült először modellt a festőnek, amit állítólag még hetvenkilenc alkalom követett. A legenda szerint, amikor Gertrude megpillantotta  saját arcképét –  egy ibériai maszkra emlékeztető, szenvtelen arcot – dermedten tette szóvá: „De hát én egyáltalán nem így nézek ki!” Mire Picasso: „Nem baj, most még nem, de  eljöhet az idő, amikor már hasonlítasz rá”. Az 1906-ban készült festmény a New York-i MoMa tulajdonában van, legutóbb a Stein család műgyűjteményét bemutató 2012-es Grand Palais-beli kiállításhoz adták kölcsön a franciáknak.

A két művész évekig támogatta egymást az új formanyelvek megteremtésében. Egyikük az esszéirodalomban és a költészetben, másikuk a képzőművészetben alkotott, de mindketten kirándultak a másik művészetének világában is. Barátságuk a kubizmus genezisének része. Stein részleteket is megosztott erről az 1933-ban megjelent Alice B. Toklas önéletrajza című könyvben. (A név mögött egy gazdag kaliforniai családból származó nő áll, aki először titkára, majd élethosszig tartó társa volt Steinnek. Az írónő az ő szemszögéből meséli el  saját élettörténetét).

Gertrude Stein írói munkássága a fikciót vegyíti a valósággal, hosszú értekezéseket folytat a dolgok, helyek, lények identitásáról, ami szerinte változó, megfoghatatlan, olykor kimondhatatlan. Az individuum egyaránt foglalkoztatja a kollektív dimenzióban és a személyes szférában. A The Making of American című könyvben az amerikai, a Paris–France címűben pedig a francia nemzeti sajátosságokról, a másokhoz való kapcsolódásról, az erotikáról, a homoszexualitásról fejti ki gondolatait. 

Pablo Picasso: Avignoni kisasszonyok,1907, olaj, vászon, 244 x 234 cm (forrás: Wikipédia)

Miután Picasso megfestette a portréját, megkérdőjelezhetetlen művészi aura vette körül. A szabadság ikonjává vált, aki mindenkor vállalta mind zsidó gyökereit, mind feminista mozgalmár voltát, mind queer történetírói önazonosságát. Nyelvezetében, esztétikájában a XX. századi kortárs művészet megkerülhetetlen alakja volt. Egyik legismertebb műve a verbális kollázsként ismert, 1914-ben megjelent Tender Buttons (Zsenge bimbók). A rejtélyes cím ellenére a könyv nagyon is a valóságról szól. Három része, a Tárgyak, az Étel és a Szobák a mindennapi élet világára utal. De leírás helyett  megkérdőjelezi mindennapi életünk szavainak anyagszerűségét, vizuális dimenzióba helyezi őket. A kezdeti értetlenség után ez a hétköznapi poézis visszhangra talált, elismerték kubista és határozottan modern műként.

Picasso kubizmusának csúcsa, máig egyik legismertebb festménye az Avignoni kisasszonyok 1907-ből. A kép érdekessége, hogy a művész a rózsaszín korszak után ezzel váltott a negrista periódusra. A Gertrude Stein lakásában látott kései Cézanne-ok és a fekete-afrikai környezet hatása nélkül nem jöhetett volna létre ez a mű, amely a kubizmus referenciamunkájává vált a festészetben.  Az 1906-os Salon d' Automne Gauguin retrospektív kiállítása is mély benyomást tett Picassóra: ibériai és afrikai művészeten alapuló elemek, töredezett formák, deformált, geometrikus testek. A női aktcsoport egy barcelonai nyilvánosház lakóira emlékeztette Picasso francia műkritikus barátját, André Salmont. 

A Negro Sunshine terem (fotó: Szentgyörgyi Rita)

Az Avignoni kisasszonyok radikalizmusát az elsők között, gyönyörködve ünnepelte Gertrude Stein: „Csodálatos nyelv, színek, vadság, egyetlen szakirodalom sem tudja leírni, milyen erő, művészi akarat működteti ezeket a hölgyeket.” Több tucat vázlat, tanulmány készült a műhöz, amely a New York-i MoMa gyűjteményét gazdagítja. A párizsi kiállításon több darab is látható az Avignoni kisasszonyokhoz készített tanulmányokból.

Andy Warhol Gertrude Steinről készült portréja (forrás: Whitney Museum)

Nagy kronológiai ugrásnak tűnik, hogy a New York-i ellenkultúra egykori idolja, Andy Warhol is képviselteti magát a Picasso és Stein egymásra gyakorolt hatását bemutató kiállításon. Warhol 1980-ban készült pop-art Gertude Stein-portréja valóságos popikonná avatta az írónőt. A Luxembourg Múzeum neonvilágítású, NegroSunshine feliratú termében, a gyűjtemény egyik csúcspontjaként látható az a pop-art táblakép, amit Andy Warhol készített a XX. századi zsidó értelmiségiek, művészek, gondolkodók képzeletbeli panteonjához (Ten Portraits of Jews of the Twentieth Century). Albert Einstein, Sigmund Freud, Franz Kafka, Golda Meir és a többiek mellett Gertrude Stein portréja is helyet kapott.

* A szerző párizsi útját az Atout France támogatta.

Lásd még:

Egy lenyűgöző, fájdalmas történet

Odéon – Európa Színház tegnap és ma

Párizs – a művészet szerelmeseinek

Nyitókép: Pablo Picasso: Gertrude Stein portréja (részlet) (forrás: MoMA)