Régi is, új is, jewish – Zsidó Művészeti Napok

Az egykori Zsidó Nyári Fesztivál megálmodója és létrehozója, Vadas Vera 2016 tavaszán új kulturális és turisztikai rendezvénysorozatot indított útjára Zsidó Művészeti Napok (ZsiMü) néven. A zsidó kultúra sokszínűségét fókuszba állító ZsiMü a színház, a komoly- és könnyűzene, az irodalom, a tánc műfajában – sok esetben összművészeti produkciók keretében – a sokféleséget és a nyitott, kreatív szellemiséget képviseli. A májusi súlyponttal futó rendezvény minőségére a felkért művészek jelentik a garanciát. A járványhelyzet miatt idén többszöri halasztás után október 17-én kezdődött, és december 27-én zárul az eseménysorozat.

Vadas Vera (fotó: Vajda Tamás/ZsiMü)

Vadas Vera, a ZsiMü alapító-igazgatója az üzleti háttér kapcsán azt mondja: a kultúra és az üzlet nem összecsengő fogalmak. – Ma nem üzlet, hanem egyértelműen misszió kulturális rendezvényeket szervezni. Ha nincs egy állandó támogató, akinek szívügye az adott program, akkor bizonytalanná válik, hogy évről évre megvalósul-e. A Covid-járvány erőteljesen rányomta a bélyegét a kulturális szférára is. Az emberek félnek, és minden kiszámíthatatlanná vált. Erős optimizmus kell hozzá, hogy a művészeket felkérjük és a helyszíneket kibéreljük. A jegyárbevétel egyáltalán nem kiszámítható, nem lehet rá építeni. A promóciós költségek sokszorosukra nőnek amiatt, hogy a programokat többször elhalasztjuk, és ennek megfelelően többször meg kell hirdetnünk azokat – folytatja Vera.

Mazel Tov (fotó: Mazel Tov)

– A ZsiMü kiemelt szponzora évek óta a KÖBE, a Közép-európai Kölcsönös Biztosító Egyesület. Lényegesnek tartom hangsúlyozni, hogy a KÖBE vezetői ebben a rendkívül nehéz vírusidőszakban is építő szándékkal álltak mellettünk. Felismerték a társadalmi szerepvállalás fontosságát, és kulturális támogatás szempontjából kiemelt partnerként tekintenek ránk. A Mazel Tov szintén fontos együttműködő partnerünk. Budapest egyik legizgalmasabb vendéglátóegysége komoly küldetéssel tölti meg létezését, ami nagyon egybecseng a ZsiMü-ével: az élet ünneplése, a jövőbe vetett hit és a múlt emlékének tiszteletben tartása, így az együttélés és az elfogadás hirdetése. A ZsiMü keretén belül, ennek jegyében került sor nemrégiben egy emléktábla-avatásra: a Mazel Tov egyik falán kapott helyet, ott, ahol az egykori budapesti gettó egyik határvonala volt.

Fotó: Vajda Tamás/ZsiMü

Visszatérve a gazdasági háttérre, támogatónk Erzsébetváros Önkormányzata, és rendszeresen pályázunk, próbálunk rátalálni minél több kulturális forrásra. Másik „tartalék forrás” az együttműködés más programszervezőkkel, produkciókkal. Egy hatéves rendezvénysorozat fiatalnak számít, így nem mindegy, milyen irányban gondolkozunk a fejlesztéséről. Célunk, hogy jelenlegi közönségünk mellett a fiatal korosztályt is megnyerjük a rendezvényeinkre. Ha izraeli vendégjátékban gondolkodom, amit persze most erősen befolyásol a járvány is, akkor nem vagyok nehéz helyzetben, mivel Izrael fiatal ország, amelynek művészetét a zene, a tánc és a dráma tekintetében is a kortárs művészet uralja. Művészei és közönsége is fiatal emberekből áll. Ennek jegyében mutatkozott be ez év október 17-én Idan Sharabi izraeli koreográfus, együttműködve a Nemzeti Táncművészeti Egyetem hallgatóival. Igazi élmény volt. Élő együttműködésünk van a Beershevai Goodman színházzal, ami eleve oktató-gyakorló színház, művészei egyetemi hallgatók – jegyzi meg a ZsiMü igazgatója.

Vadas Vera és Ámon Betti (fotó: Vajda Tamás/ZsiMü)

Arról, hogy mennyire könnyű a zsidó kultúrát a ZsiMü rendezvényein keresztül népszerűsíteni, eljuttatni a nézőkhöz, Ámon Betti PR-menedzsert kérdeztük.

– Van egy elég stabil réteg Budapesten és Magyarországon, amelyik fokozottan érdeklődik a zsidó kultúra iránt. Sokan még a Zsidó Nyári Fesztivál-os időszakból maradtak velünk. Népszerű művészekkel dolgozunk, akik magas színvonalú, értékes és a tematikába illő egyedi produkciókat hoznak létre. Egyfajta kuriózuma a ZsiMü-nek az is, hogy a fellépők mindig valami új, rendhagyó felállásban dolgoznak együtt. De ahhoz, hogy a bemutatókra és a neves művészek előadásaira felhívjuk a közönség figyelmét, fontos a sajtó segítsége. Szerencsére vannak olyan lapok, online magazinok, rádiók, egy-két televízió is, ahol interjúkat készítenek a fellépő művészekkel, így eljut a hír az érdeklődőkhöz. De ezen túlmenően szükség van marketingre is, hiszen a művészeknek is az a jó, ha telt ház van, és zúg a tapstól a terem. Az utóbbi években jelentősen áttevődött a hangsúly az online tájékozódásra, így a különböző site-okon való megjelenésre fókuszálunk a social media mellett. Az online kulturális lapoknál elhelyezett bannerekre, hirdetésekre rákattintva rögtön az adott program részletes ismertetőjéhez érkezik a látogató, ahol meg is tudja vásárolni a belépőjegyet. Szóval, megkerülhetetlen a PR és a marketing, hiszen sok egyéb művészeti esemény mellett azokat kell elérnünk, akik a zsidó kultúra sokszínűségét szeretnék felfedezni, megismerni a produkciók által. Korábban Citylight plakátokon is hirdettük a programokat Budapesten, de erről már letettünk a drága plakáthelyárak miatt. Viszont a brand építésében ennek is jelentős szerepe volt.

Gáspár Anna (fotó: Manna Produkció)

Gáspár Anna programszervező a fiatalabb közönségréteg bevonásáról, a külföldi vendégjátékok lehetőségeiről és egyéb kihívásokról beszélt.
– Szeretnénk a Zsidó Művészeti Napoknak azt a helyzetét megtartani, hogy egész éven át létező eseménysorozat. Az elmúlt öt évben május utolsó két hetére koncentrálódott a ZsiMü, de emellett kihagyhatatlan, hogy kapcsolódott év közben is fontos zsidó témákat érintő eseményekhez, könyvbemutatókhoz, és nem csupán a fővárosban jelent meg, hanem vidéken is. Ez egy premierfesztivál, vagyis csak olyan produkciókat állít színpadra, amelyek akkor és ott először láthatóak. Vadas Vera elképesztő érzékkel találja ki a programokat és kéri fel a művészeket, hogy alkossanak a fesztivál kedvéért valamit együtt. Olyan művészek találkozhatnak így a ZsiMü egy-egy produkciójában, akik nemcsak a nézőket, hanem egymást is képesek meglepni. Különleges, megismételhetetlen pillanatok és előadások születnek így. Sajnálatosan a vírushelyzet teljesen szétzilálta az eseménysorozat szűk két hétre koncentrált főidőszakát, és a folyamatos újratervezés mind a művészek, mind a közönség részéről erős kitartást igényelt.

Fotó: Vajda Tamás/ZsiMü

Kihívás az is, hogy a ZsiMü törzsközönsége mellett hogyan tudunk újabb közönségréteget behívni, mert azt tapasztaljuk, hogy jellemzően negyven felettiek látogatják az eseményeinket. Próbáljuk felmérni a fiatal közönség igényeit, közvélemény-kutatást tartunk, tapogatózunk, hogy kik azok az előadók, akiknek a neve vonzó lehet számukra. Ez is jellemző a ZsiMü-re: képes megújulni és reagálni a közönség igényeire. Mindemellett olyan klasszikus értékeket is felmutat, melyekkel célja a hagyományokat őrizni, épp a fiatalabb generáció számára. Az internet, az online felületek felerősödésével a ZsiMü is hangsúlyosabban megjelent a világhálón. A pandémia alatt streameltünk koncerteket, tartottunk beszélgetést izraeli és magyar művészek együttműködéseit bemutatva, hiszen Izrael mindenképpen fókuszban áll továbbra is a tervezett vendégjátékok és meghívások szempontjából. A ZsiMü a tervezett izraeli vendégjátékokkal is kulturális missziót teljesít, színfoltja kíván lenni Budapest kulturális kínálatának, ami a külföldi közönség bevonzásán túl megtestesíti a másik fontos célt: a turizmus fellendítését.

A ZsiMü visszatérő vendégművészei közül, akik évről évre valami szokatlan produkcióval lepik meg a közönséget, Falusi Mariannt, Horgas Esztert, Jávori Ferenc Fegyát és Kováts Krisztát kérdeztük inspiráló kapcsolatokról, meghatározó találkozásokról, tematikus estekről.

Falusi Mariann (fotó: Vajda Tamás/ZsiMü)

Falusi Mariann:

A ZsiMü rövid idő alatt elég komoly hagyományt teremtett. Külföldiek is érdeklődnek a programok iránt, mondhatni, nemzetközivé nőtte ki magát az elmúlt öt-hat évben. Vadas Vera érdeme, hogy remekül összetartja a csapatot, kitartással, pluszenergiával, szívvel-lélekkel, még a családját is bevonva működteti az eseménysorozatot. A ZsiMü lényege számomra, hogy minden évben számítanak rám, hol önállóan léptem fel, hol vendégeket hívtam, hol pedig én mentem vendégségbe más produkciójába. Nagyon jó együttműködést, közös munkát jelent, lehetőség van többszereplős produkciók létrehozására. Nem beszélve arról, hogy korábban, a Zsidó Nyári Fesztiválon felejthetetlen élmény volt olyan ikonikus helyszíneken fellépni, mint a Dohány utcai Zsinagóga, a Rumbach utcai Zsinagóga, az Uránia Filmszínház. Szakrális helyeken fellépni olyan pluszélményt jelent, mintha nem is nekem kellene énekelnem, hanem vezetnék a hangomat.

Az első alkalom a Dohány utcai Zsinagógában az önálló estem volt, ahol Sárik Péterrel léptem fel, Kálmán Pétert hívtam vendégül. Magamtól soha nem találtam volna ki önálló estet. Kellett hozzá Vadas Vera, aki felkért rá, a zenészcsapat, akikkel azóta is együtt maradtunk. Horgas Eszterrel is inspiratív a szakmai találkozásunk. A Hét Boszorka előadáson szerettünk bele egymás energiáiba, a közös munka örömébe. Boldog vagyok, hogy Eszter szinte minden újabb produkciójába bevon. Nagyon jól támogatjuk egymást. Szeretem a kreativitását, ahogy az egésznek ő a kitalálója, írója, mozgatórugója. Mámorító érzés, hogy nekem „csak” énekelnem kell. Remek együttállást hoznak az érdekes személyekhez, témákhoz kötődő crossover jellegű produkciók, amelyekben összekapcsolódik az irodalom a zenével, a klasszikus a modernnel.

Horgas Eszter (fotó: Török Dániel)

Horgas Eszter:

Nagyon sokat köszönhetek Vadas Verának. Tizenöt-húsz alkalommal is felléptem nála, ha a Zsidó Nyári Fesztivált is beleszámítom. Szellemi karbantartásnak nevezem Vera felkéréseit, évről évre kikövetel egy bemutatót, ami rendkívül inspiráló. Nagyon kreatív a kapcsolatunk attól, hogy mindig új előadásokat kell kitalálni. Abszolút rám bízza a témákat, ilyenkor beindul a fantáziám. Egy fuvolistának csak úgy lehet szólókarrierje, ha nagyon kreatív. Nekünk nincs olyan irodalmunk, mint a zongoristáknak, a hegedűsöknek, az énekeseknek. Amellett, hogy szerencsés vagyok, persze azért szorongok is, hogy vajon eszembe fog-e jutni újabb és újabb produkció. Látszólag nagyon távoli témákban kalandoztam eddig Chagalltól Gershwinig, Bernsteintől Seress Rezsőn át Simon & Garfunkelig. Idén pedig elérkeztünk egy nagyon érdekes figurához, a popsztár Elton Johnhoz. Életemben először színdarabot írtam Imagine címmel, amelyben Kálloy Molnár Péter eljátssza Elton John életét, továbbá tizenegy művész fenegyerek társáét Piaftól Madonnáig, George Michaeltől Nina Simone-ig, közben mi Falusi Mariannal előadjuk a dalaikat. Korábban még nem csináltam ilyet, ahol ennyire egyenrangú a színház és a zene.

A zsidó kultúra sokszínűsége, világra való kitekintése izgalmas számomra: bárhová nézünk, olyan alkotókat, szerzőket, előadókat találunk minden művészeti ágban, akiknek valamilyen módon köze van a zsidó kultúrához. A hivatásomban talán az egyik legcsodálatosabb dolog, hogy fantasztikus muzsikus, színész, táncos, énekes művésztársakra találok. Vukán György, Szakcsi Lakatos Béla után a saját bandámmal, a Class Jazz Banddel hozunk létre izgalmas produkciókat. A szólisták közül Falusi Mariann meghatározó az életemben. A Hét Boszorka című Centrál Színház-i előadásban gyökerezik a kapcsolatunk. Az Imagine a negyedik közös produkciónk a Föld hangjai, a Simon& Garfunkel és a Kék rapszódia után.

(Az Imagine-ről bővebben ITT.)

Jávori Ferenc Fegya:

Ha azt mondom, Vadas Vera, rögtön eszembe jut a Zsidó Nyári Fesztivál, hiszen tizenhét éven keresztül rendszeresen felléptünk ott. Már akkor is olyan produkciók jöttek létre Vera inspirációjára, amelyek először kerültek színpadra, mint például a Purim, avagy a sorsvetés, a Klezmer Szvit a Liszt Ferenc Kamarazenekarral. A Dohány utcai Zsinagógában több mint háromezres közönség előtt játszottunk, hatalmas siker volt.

Jávori Ferenc Fegya (fotó: Vigh György/korrektmedia.hu)

A ZsiMü esetében is inspiráló jellege van a Verával folytatott beszélgetéseinknek. Nagyon barátságosan, kedvesen azt mondja egy kávé mellett: „Na, és mit szólnál ehhez?”, én meg rögtön mondom: „Fantasztikus, nagyszerű!” Két produkciót mindenképpen kiemelnék a ZsiMü-re készült előadások közül: a Szeretsz engem?-et Szulák Andreával és Dunai Tamással, valamint a Klezmer talkshow-t. A Szeretsz engem?-ben a Hegedűs a háztetőn mellett klezmer számokat is játszottunk.

A Klezmer talkshow-nál nagyon beindította a fantáziámat, amikor Vera megkérdezte, mit szólnék, ha Palya Bea énekelne, Gazda Bence hegedülne, Szokolay Dongó Balázs népi hangszereken játszana. Csodás héber és jiddis dalok hangzanak el, közben átkötő jelleggel a számok között mindenféle izgalmas sztorit mesélünk a találkozásunkról, a zenéről, egymásról, az együtt játszás öröméről. A közönség nagyon élvezi, mert nem csak zeneszámokat hall, hanem abba is betekintést kap, hogyan zajlanak a próbák, mi történik a háttérben.

Kováts Kriszta:

Minden évben újabb kihívást jelent, hogy ki tudunk-e találni olyan műsort, ami a nézőnek is izgalmas, a ZsiMü számára is érdekes. Én magam is szeretem, ha vadonatúj anyag születik, nem régi slágereket állítok össze. Nagyon hálás vagyok Verának azért, hogy menedzseri, produceri minőségében kiprovokálja az alkotókból, hogy valami újat hozzanak létre, ami természetesen valamilyen módon kapcsolódik a zsidó kultúrához. Elsőként a Budapest bámészkót vittük a Zsidó Nyári Fesztiválra, a Goldmark terembe. Zenekarommal, a Kováts Kriszta Kvintettel játszottunk, Nádasdy Ádám volt a vendég, aki esszéket írt a Budapesthez, az itteni művészekhez, írókhoz történetekhez kapcsolódó dalokhoz. A nagy sikerű előadás után Vadas Vera rögtön felkért, hogy találjak ki valami új összeállítást a következő évre. Így született meg a Nyáry Krisztiánnal és a zenekarommal közös Magyar flódni est. 1848-tól máig bezárólag a híres zsidó magyarokat, magyar zsidókat vettük végig Krisztián Merész magyarok című könyvében megírt történetei nyomán.

Kováts Kriszta (fotó: Vajda Tamás/ZsiMü)

Ehhez kapcsolódva énekeltem különféle kuplékat, operettrészleteket, Krisztián pedig felolvasott, zsidó vicceket mesélt. Amolyan zenés történelemórának szántuk ezt az estet, amit több iskolai osztálynak is előadtunk történelemóra keretében a VII. kerületi Bethlen Színházban. Azért választottuk a flódni elnevezést, mert a kultúrának ezek a rétegei, a magyar és a zsidó, teljesen összeolvadnak, mint ahogy a flódni rétegei is az ember szájában.

Izraelben is vendégszerepeltünk volna vele, de a Covid miatt sajnos lemondták a meghívást, pedig már minden megvolt, a repülőjegyek, a szállás, a helyszín. Azóta is várom, hogy mikor kerülhet rá sor. Az Álomfejtés is a ZsiMü-re született, nagyon izgalmas felállással, Szirtes Edina Mókussal, egy vonósnégyessel, beatboxszal, basszusgitárral, Farkas Gábriel, aki amúgy képzőművész is, nem csak énekelt, hanem élőben rajzolt. Kitaláltuk közösen, hogyan kapcsolódik Freudhoz, az álom tematikához.

Idén a Biblia show-t láthatja tőlem a ZsiMü közönsége, Wolf Péter és Fábri Péter jegyzi a zenét, illetve a dalszövegeket. Csembalóművész lányom, Fábri Flóra ötlete volt, hogy induljunk ki a Bibliából. Nagyon ismert részeket, mondatokat emeltünk ki, amikre akkor is asszociálunk, ha nem olvastuk a Bibliát. Mint a Mindennek ideje van, A jövő mindig másoké. A koncert hangszerelése is nagyon izgalmas, barokk trió, csembaló, hegedű, időnként beatbox, és ütőhangszerek kísérik a pop-sanzon anyagot. És ami szintén ritka dolog: a zenészek vokáloznak is.

A Biblia show-ról bővebben ITT.

További információk a ZsiMü honlapján és Facebook-oldalán.

Nyitókép: a szallas.hu fotójának felhasználásával