„Semmi más nem képes erre, csak a kultúra!”

Beke Károly a Csokonai Kulturális Központ és Kommunikációs Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetőjeként a XV. kerület kulturális életéért és kommunikációjáért felel. Nem művészeti szakembernek, hanem kulturális közéleti szereplőnek tartja magát. Szeretné felpezsdíteni a  kerület kulturális életét, misszióját művészeti együttműködéseken keresztül kívánja megvalósítani.

– Emiatt a csúnya, rossz világjárvány miatt sokkal kevesebben mozdulnak ki otthonról, egyre többen valami streaming szolgáltatáson keresztül találkoznak kulturális értékekkel. Ez a legtöbb esetben valamilyen film, néha színház vagy zenei élmény – mondja Károly.

Beke Károly (fotó: Gordon Eszter)

– Nekünk, a Csokonainak, az a szerepünk, hogy a XV. kerületben élőknek adhassunk valódi, közösségi élményt: helyszíneket és programokat, ahova elmehetnek és kimozdulhatnak a hétköznapok fárasztó küzdelmeiből. Fontos találkozniuk másokkal, hogy egészen más típusú élményeket kapjanak, mint amik otthon vagy a munkahelyen érhetik őket. Nálunk beszélgetnek, találkoznak és jól érzik magukat. Semmi más nem képes erre, csak a kultúra!

Másfelől ott van a gazdasági része. Az emberek nem akarnak annyit költeni kultúrára, mert nincs miből. Ha már adófizetők, akkor adni kell nekik valamit a pénzünkért cserébe.

Ugyanakkor ebben a rendszerben nem nagy tudomány felismerni, hogy ha más, külső együttműködések nélkül működtetjük a kulturális szervezést, akkor meghalunk. A világ erre már kitalált megoldásokat. A gazdasági életből kell áthozni mintákat, például a közösségi megosztáson alapuló gazdaságból, mert az működik jól, az együttműködések révén.

Azt tudjuk csinálni, mint közpénzből működő rendszer, hogy segítjük azokat és együttműködünk azokkal, akiknek mondjuk az infrastruktúrájuk nincs meg, de a szakmai tudásuk, a szakértelmük megvan. A XV. kerületi kulturális és közművelődési rendszer például tökre jól együtt tud dolgozni a kulturális tartalom előállításában egy olyan független színházi csoporttal, mint a Terminal Workhouse. Ebből lesz egy unikális érték.

Fotó: Gordon Eszter

Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik így működnek, de az elsők között vagyunk, az biztos. Nagyon örülnék, ha nemcsak független színházi műhelyekkel valósulnának meg ezek az együttműködések, hanem irodalmi, képzőművészeti, zeneművészeti, táncművészeti és filmművészeti csoportokkal is. A cél, hogy létrejöjjön egy olyan valódi hálózat, ami tartalomcsere-alapon tud működni különböző kerületek és települések között. Olyan sokszínű kulturális életet lehetne teremteni Budapesten, ami semmivel sem kerülne többe, mint a jelenlegi rendszerben. Egymás értékeit használnánk sokkal jobban és intenzívebben. Úgy, hogy mindenkinek jó legyen!

Gerlits Réka (a Bátorságok Könyve társszerkesztője), Beke Károly, Mondovics Péter és Mészáros Piroska (a Bátorságok Könyve társszerkesztője)

Kultúra, kommunikáció, közösség

Karesz (Beke Károly) története

Mi a bátorság? Merni olyasmit csinálni, aminek nem biztos, hogy kristálytisztán látjuk a végeredményét. Legyen ez egy sportesemény, egy tanulmányi verseny vagy valami munka, ami a hétköznapokat betölti.

Forrás: Facebook

Szerencsém volt, hogy olyan iskolába járhattam Székesfehérváron, ami tényleg nagyon közösségi volt. Ez egy sporttagozatos általános iskola, amiben két dolgot kellett nagyon jól csinálni: sportolni és tanulni. A 4,5-ös átlagot kellett tartani, hogy az osztályban maradhass.

A gyerekeknek a közösség mellett kell a fegyelem és a következetesség. Ha süt, ha esik, akkor is végig kell csinálnod. Így fogod nagy valószínűséggel a mérkőzést megnyerni. Ha vesztesz, akkor is tudod, hogy mindent megtettél – ez a hozzáállás nagyon sok embernél hiányzik.

Fotó: Gordon Eszter

Az iskola mindezen kihívások mellett adott egy csodálatos közösséget nekünk. Együtt sportoltunk és tanultunk, hogy utána együtt lehessünk az iskolai különfoglalkozásokon is. Többségünk a székesfehérvári panelrengetegben élt, és mindig összejöttünk a grundon. Elkezdtünk a Vörösmarty Színházba járni. Ott szerettem meg a színházművészetet.

Most, ha így végiggondolom, az a nyolc év nagyon sok dolgot adott az életemben, anélkül, hogy tudtam volna. Kultúrát, kommunikációt és közösséget – ezt a 3 K-t. És ez az általam vezetett Csokonai Nonprofit Kft. mottója is, ami a XV. kerület kultúrájáért és kommunikációjáért felel.

Benne van minden része a pályafutásomnak. Nagyon szerencsés vagyok, hogy volt lehetőségem sok mindent kipróbálni. Voltam én minden, csak kivert kutya nem, de ez a hármas mindig velem volt, és most ért be igazán.

Most érzem leginkább a helyemen magam. Olyat csinálok, amivel ténylegesen adhatok a környezetemnek: kulturális értékeket és élményt. A közösségteremtésre kultúránál jobb eszköz nincsen ebben a fura speciális világban, mint amiben ma élünk.

Farsang Pestújhelyen (forrás: Facebook)

Én magam nem vagyok kulturális szakember. Nincs ilyen végzettségem. Van azonban egy tudásom, sok beszélgetés mögöttem és tapasztalatom az együttműködéseimből. Én mélyen hiszem, hogy amin most dolgozom, abból egy kerek egész fog összeállni, amire a gyerekeim is büszkék lehetnek majd.

Már most látszik, hogy jó lesz, különben nem figyelnének és támadnának ennyien.

GR

Meghatározó művek az életében:
könyv: Daniel Keyes – Virágot Algernonnak,
zene: Szirtes Edina Mókus – Bájoló,
film: Olivier Nakache, Eric Toledano – Életrevalók.

A nyitókép forrása: Facebook