Pappné Juhász Zsanett: A vasárnapot ne lopja el a hétfő
– Az Álljon meg egy novellára! pályázat közönségdíjas alkotása
Több mint 3100 pályamű érkezett az idei JCDecaux novella-pályázatra. Az „Álljon meg egy novellára” legjobb alkotásai az ország legforgalmasabb busz- és villamosmegállóiban várják az olvasókat. A kezdeményezés célja évről évre, hogy a várakozás perceit olvasással töltse meg, és novellákkal tegye színesebbé a mindennapi közösségi közlekedést. Alább a közönségdíjas alkotást olvashatják.
--------
A Kerekes családban a vasárnap szent dolog volt.
Nem vallási értelemben, bár a templomba is eljártak becsülettel. Kerekes József szerint a Jóisten azért teremtette a vasárnapot, hogy az ember nyugodtan megehessen két tányér húslevest, két szelet rántott húst, és délután a diófa alatt hortyoghasson úgy, hogy közben a szomszéd kutyája se merje megugatni.
József, vagy, ahogy a faluban mindenki hívta, Kerekes Jóska, ötvenhét éves volt, traktoros, alkalmi böllér, főállású panaszkodó, és a hétfők esküdt ellensége. Minden vasárnap este ugyanazt mondta.
– Már érzem a hétfő szagát.
A felesége, Marika ilyenkor mindig a szemét forgatta.
– Az nem a hétfő szaga, te Jóska, hanem a gumicsizmád.
De Jóskát nem lehetett eltántorítani. Meg volt győződve róla, hogy a hétfő lopakodik. Nem egyszerre jön, nem éjfélkor, tisztességesen, hanem már vasárnap délután elkezd beszivárogni az ember életébe. Először csak azzal, hogy valaki kimondja: „Na, holnap munka.” Aztán azzal, hogy megszólal a telefon. Aztán azzal, hogy az ember eszébe jut: nincs megvasalva az ing. És mire észbe kapna, oda a vasárnap.
– Mint mikor a róka beoson a tyúkólba – magyarázta gyakran a kocsmában.
A faluban már megszokták ezt az elméletet. Csak a postás, Pista vitatkozott vele.
– Jóska, te bolond vagy! A hétfő egy nap. Nem személy.
– Ezt akarja hitetni veled – védte az elméletét.
Azon a vasárnapi napon Jóska különösen elszánt volt. Már reggel kijelentette a családnak:
– Ma nem engedjük be!
Marika fel sem nézett a rántott hús panírozásából, csak megkérdezte.
– Kit?
– A hétfőt – jött az ismerős válasz a férjétől.
A tizenöt éves fiuk, Peti, a telefonjából motyogta:
– Apa megint megbolondult.
– Nem bolondultam meg. Védekezünk.
És ezzel elkezdte. Először bezárta az összes ablakot.
– Huzatban könnyebben bejön – elmélkedett.
Aztán kulcsra zárta a kaput. Majd egy darab krétával ezt írta a nagykapura:
BELÉPNI TILOS! HÉTFŐNEK KÜLÖNÖSEN!
Marika ekkor már gyanakodva méregette.
– Te ittál a húsleves előtt?
– Csak egy kupica szilvát. Az nem számít – dörmögte.
Délután kettőkor Jóska kiült a tornácra őrségbe. Ölében légpuska.
– Ha meglátom, lelövöm.
– Mit? – kérdezte Marika.
– A hétfőt.
– És hogy néz ki?
Jóska eltűnődött.
– Olyan... szürke. Sietős. Kicsit olyan, mint a Feri a takarékszövetkezetből.
Marika legyintett.
– Akkor legalább célozz pontosan!
A délután békésen telt. A nap sütött, a szomszédban szólt a rádió, Jóska már majdnem elbóbiskolt, amikor egyszer csak nyikordult a kapu. Felriadt. A krétás felirat alatt valaki benyomta a kilincset.
– Megállj! – ordította.
És gondolkodás nélkül lőtt. A légpuska dugója hangos pukkanással csapódott a belépő homlokára.
– Amindenit! – üvöltött az illető.
Jóska döbbenten nézett. Nem a hétfő volt. Hanem a polgármester. Aki a falunap plakátjait hozta. A homlokán piros parafadugó virított. Marika kiszaladt a konyhából. Peti úgy nevetett, hogy majd leesett a lépcsőről. A polgármester szitkozódva húzta le a dugót.
– Maga teljesen megőrült, Kerekes?
Jóska lassan letette a puskát.
– Elnézést, polgármester úr... azt hittem, a hétfő.
A polgármester csak nézte. Aztán valami megmagyarázhatatlan okból elnevette magát. Úgy kezdett hahotázni, hogy neki kellett támaszkodnia a kapufélfának. Erre Marika is nevetni kezdett. Aztán Peti. Végül maga Jóska is. Amikor végre csillapodtak, a polgármester megszólalt:
– Tudja mit, Jóska? Igaza van. Nem szabad hagyni, hogy a hétfő ellopja a vasárnapot.
Azzal előhúzott a táskájából egy üveg barackpálinkát.
– Ezt a falunapra szántam. De ilyen ügy után megérdemlik.
Este aztán ott ültek mind a tornácon. Jóska, Marika, Peti meg a polgármester. Nevettek, ittak, és nézték, ahogy lemegy a nap. Tizenegy előtt pár perccel Jóska elégedetten nyugtázta:
– Na. Ma nem jutott be.
– Ki? – kérdezte Peti.
Jóska az égre mutatott.
– A hétfő.
Ebben a pillanatban megszólalt Peti telefonja. Ránézett, majd elsápadt.
– Holnap matekdoga.
Jóska felsóhajtott.
– Amindenit! Mégis talált egy kiskaput.
Nyitókép: Pappné Juhász Zsanett (forrás: JCDecaux)
Lásd még:
Palotai Péter: A répanadrágos fiú beprogramozza a közös jövőt
A megállókban folytatódnak a történetek – Megvannak a JCDecaux novella-pályázatának idei döntősei, a közönségszavazás még két napig tart
„Budapest még nem Párizs, de a művészet itt is egyre nagyobb szerepet kap” – A JCDecaux számára nemcsak a szép városi környezet megteremtése fontos, hanem a fenntarthatóság és a művészetek népszerűsítése is.
„Nem dolgozni megyek be a munkahelyemre, hanem alkotni” – Interjú Jamniczky Tímeával, a JCDecaux Hungary Zrt. vezérigazgatójával
„Nekem Budapest kisvárosok békés együttélését jelenti” – Interjú Grecsó Krisztiánnal
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, legyen ön is mecénás és támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
2025 decemberében jelent meg A mecenatúra magyarországi története 1900–2025 című kiadványunk, egy könyv azokról, akik fontosnak tartották, illetve tartják a művészet pártolását.
A kötet megvásárlásával a munkánkat támogatja.
