Szicíliai anzix

A nők és férfiak többsége két dologra vágyik igazán életében: gazdagságra és igaz szerelemre. Rögtön ezután következik a jó egészségi állapot, de ez már csak bizonyos kor fölött jut az emberek eszébe. Viszont – és ezt számtalan irodalmi remekmű is alátámasztja – az esetlegesen már meglévő gazdagságot sokszor elviszi az igaz szerelem felbukkanása. De ha valami csoda folytán mégsem, egy dolgot akkor is egészen biztosan: a józan észt. A világirodalom egyik legszebb, legérthetetlenebb és legeposzibb  – tanulmányokban és egy közelmúltbeli itthoni újságcikkben is „megénekelt” – szerelmi történetének eredtünk nyomába készülő filmünk apropóján, amelyet a notói Giuseppe Cassone és a budapesti Hirsch Margit ihletett.

Giuseppe Cassone (archív felvétel, forrás: Olasz Fórum)

Infiorata ünnepség Noto utcáin (forrás: infioratadinoto.it)

A forgatás épp a Notóban évente megrendezett, turisták ezreit vonzó Infiorata ünnepség idejére esett. A délkelet-szicíliai barokk város egyik legszebb utcája, a Via Corrado Nicolaci minden évben különleges díszbe öltözik, virágszirmokból készített képekkel borítják be az utca teljes hosszát. A fesztivál témája évről évre változik, idén Puccini személye és operái köré épült. A virágmozaikokat már az ünnepi hét szerdáján elkezdik készíteni, alapos és olykor sziszifuszinak tűnő technológiával, papírból megépített és körbevágott, majd körülrajzolt képeket álmodnak a kockakövekre. Pénteken, az éjszaka leple alatt megtöltik virágszirmokkal, kiszínezik őket.

Szombaton reggel pedig indul a buli: introvertált embereknek javasolt inkább a beachre jegyet váltani, ugyanis innentől kezdve az óvárosban egy gombostűt sem lehet leejteni. (A parton ezzel szemben a széllel és a homokkal kell megküzdenünk.) Ráadásul folyamatosan érkeznek a látogatók, busszal, autóval és motorral egyaránt. Ebből adódóan a környező utak mind egy szálig bedugulnak, és az amúgy háromperces közlekedés helyett könnyen félnapos araszolással töltheti az ember az idejét. Meglepő módon azonban szinte mindenki türelemmel várja, hogy pirosra főjön az autójában. Senki sem dudál, káromkodik vagy előz be szabálytalanul.

Nekünk szerencsénk volt, mert a könyvtárat – amely pont abban a történelmi negyedben van, ahol az Infiorata virágszőnyeg-attrakciója –, már előbb, érkezésünk másnapján felkerestük, hogy a szükséges forgatási engedélyeket beszerezzük. És hát mit ad isten, a pompás barokk épület Városi Könyvtárának erkélyéről nyílik a legszebb, legjobb kilátás az eseményre. De ahhoz, hogy ilyen kiváltságos helyzetbe kerüljön a magyar dokfilmes, először is ismerkednie kell.

Küzdeni az eszményeinkért

A notói Petőfi-szobor az emlékezés virágaival (archív felvétel, forrás: Józsa János, edu.hu)

Az épület kapuján belépve szinte azonnal egy gyönyörű Petőfi-szoborba botlik az ember, amely Csíkszentmihályi Róbert alkotása. Hiába tudtuk, hogy létezik, mi több, kifejezetten kerestük is, valahogy mégis mellbevágó volt ezt a notói mészkőből faragott Petőfi-fejet itt látni. Valamiért azt hittem, Cassone szobra mellett bukkanunk rá valahol egy szökőkút hűs árnyékában. A talapzatán ez olvasható: Petőfi Sándor magyar költő, akinek verseit Giuseppe Cassone fordításában szerette meg az olasz közönség.

Fotó: Tóth Artin

A könyvtár igazán családias és hangulatos, ha Notóban élnék, egészen biztos, hogy a napjaim nagy részét ott tölteném. Nem pusztán a könyvek illata és a vizuális élmény miatt, hanem, mert valami rejtélyes oknál fogva érezni lehet a termeiben a több évszázadra visszanyúló történelmet. Meglepően sok fiatal kukkant be, kér segítséget tanulmányaihoz az ott dolgozó kedves hölgyektől, de mi magával az igazgatóval, Raffaele Di Dióval foghattunk kezet. Végtelenül segítőkész és barátságos könyvtárigazgatót ismertünk meg személyében, aki minden létező dokumentumot előkeresett, ami Cassonéval kapcsolatos. Amíg a megsárgult könyveket, újságlapokat fotóztam, arról beszélgettünk, hogy mit jelent Giuseppe Cassone a mai Notónak.

Raffaele Di Dio (fotó: Tóth Artin)

– Ő az új generációk számára fontos hivatkozási pont. Bizonyítja, hogy mindig, minden körülmények között lehet és kell is küzdeni az eszményeinkért. Nem szabad feladni, még akkor sem, ha komoly, váratlan események történnek, mint ahogy Cassonéval is történtek: elveszítette hallását, mindkét lába megbénult. Mindezek ellenére képes volt célt, értelmet adni életének, teljes mértékben elmerülve a német, olasz, francia, orosz, angol és magyar kulturális szcénában, különösen a romantikus költészetben. Az eredeti nyelven való olvasás vált fő elfoglaltságává és szórakozásává, ami példaképpé tette őt Notóban és azon túl is – mesélte Raffaele.

Néhány kötet Cassone fordításai közül (fotó: Tóth Artin)

Petőfi, a „kerítő”

De miért választott a szicíliai Cassone éppen egy magyar költőt? És hogyan tudta elsajátítani a mi nehéz nyelvünket annak ellenére, hogy süket volt, látni is alig látott, és senkit sem ismert, aki beszélt magyarul? Úgy, hogy tudott németül, és szenvedélyes ember volt. Amikor – német fordításban – először találkozott Petőfi Sándor verseivel, annyira lenyűgözték, hogy elhatározta, nekiveselkedik a költő eredeti nyelve, a magyar megtanulásának, és lefordítja a műveit saját anyanyelvére. Ötvenkilenc éves korára elkészült Petőfi összes költeményének olasz változata.

Szicíliai Petőfi-iskola (fotó: Tóth Artin)

Ahogy az Index is írja, akkor még nem tudta, hogy két év múlva már nemcsak Petőfi költészetébe lesz szerelmes, hanem egy pesti lányba is. Hirsch Margit egy konferencián olvasta először Cassone Petőfi-fordításait, és úgy érezte, köszönetet kell mondania a fordítónak. Felkutatta az olasz férfi címét, és levelet írt neki. És itt indult el egy romantikus, mindent elsöprő szerelmi szál, ami sajnos soha nem teljesedhetett be. A szicíliai férfi és a magyar lány között hatalmas korkülönbség volt, Cassone negyven évvel volt idősebb a művelt és igazán gyönyörű magyar lánynál, aki hol a párizsi Sorbone-t látogatta meg, hol Oxfordba utazott ismereteit szélesíteni. Közel négy éven át tartó szerelmük egészen a lánykérés fázisáig jutott, ám Cassone végül visszalépett a személyes találkozó és frigy elől. Véleményem szerint azért, mert attól tartott, hogy ha a gyönyörű és fiatal Margit meglátja őt öregen, süketen, és bénán, azaz teljes testi valójában, összeomlik az az illúzió, amit a költőről táplált magában – és ezt az idős férfi nem viselte volna el. A többi már világirodalmi remekmű és történelem.

Olasz újságcikk a Petőfi-fordító Cassonéról és szerelméről (fotó: Tóth Artin)

Titokban abban reménykedtem, hogy a könyvtárban esetleg őriznek valami ereklyét a költőtől, mondjuk egy tollat vagy a Cassone család címerét, ezért két kupac könyv kihordása között nekiszegeztem a kérdést Raffaelének:

Fennmaradt esetleg valamilyen személyes tárgya Giuseppének?

Sajnos nem. A notói Városi Könyvtárban jelenleg levéltári kutatások zajlanak, amelyek a XIX. századból származó gazdag, máig feltáratlan gyűjteményt érintik. Kis szerencsével sikerülhet megtalálni és napvilágra hozni Cassonéval kapcsolatos anyagokat is.

A magyarok számára Noto a Petőfi-fordításairól híres Cassone miatt, a halála után vált ismertté. Milyen viszonyban van ma a két költő szülővárosa, Noto és Kiskőrös?

A két rendkívüli embernek köszönhetően több mint egy évszázados barátság köt össze minket. Ez a testvéri kapcsolat a két költő közös, mindkét ország által ápolt hazafias értékeiből fakad. Az évek során ismétlődő kulturális események is tanúskodnak erről, például 2004-ben a budapesti Károlyi-palotában jártunk a magyar költőről elnevezett Irodalmi Múzeum hivatalos ünnepe alkalmából, 2019 szeptemberében Kiskőrös polgármestere, Domonyi László vendégül látta Noto Város Önkormányzatát a Vendemmia, azaz a Szüret alkalmából, amelyet Noto megbízott alpolgármestere képviselt. 

Cassone szobra a kiskőrösi Petőfi-ház műfordítói szoborparkjában (forrás: siracusatimes.it)

A kapcsolat ma is él, Kiskőrös polgármestere – akivel 2023-ban testvérvárosi szerződést írtunk alá a kiskőrösi városháza dísztermében – épp ellátogatott hozzánk, hogy megcsodálja az idén 45. alkalommal megrendezett Noto Infiorátát, amelyet a zseniális toszkán zenésznek, Giacomo Puccininek szenteltek. Minden magyar és nem magyar állampolgárt meghívunk, hogy vegyen részt ezen a csodás kulturális eseményen, amely a szicíliai mulandó művészet (mivel a virágok három nap alatt elhervadnak) egyik legszebb példája, és kortárs érdeklődésre is számot tart. Ez a barátság Notóval, a régi kontinens egyik legdélebbi városával, azt mutatja, hogy az európai országok között továbbra is lehetséges békés együttműködés, amely tiszteletben tartja a kulturális identitást.

A könyvtár bejáratánál található Petőfi-szobornak mi a története?

E fontos műalkotás keletkezésének megértéséhez vissza kell mennünk az időben 1910. szeptember 8-áig, amikor dr. Erődi Béla nyelvész, osztrák–magyar udvari tanácsos és tanulmányi főigazgató ünnepélyes gyászbeszédet tartott Giusppe Cassone emlékének tiszteletére. Ez a beszéd a Budapesti Szemlében, a Magyar Tudományos Akadémia folyóiratában is megjelent, és Cassone arcképe, melyet a régi újságban mi is megcsodálhattunk, könyvtárunk falán is látható.

Az 1910-es beszédet követően Noto városa is tisztelgett Cassone előtt egy carrarai márványból készült mellszoborral, amely ma a Villa Comunaleben, azaz a városi közkertben található. Kiskőrös, Petőfi szülővárosa pedig bronzból emelt szobrot Cassonénak a magyar költő háza mellett.

2001. július 14-én a Magyar Köztársaság olaszországi nagykövete kulturális találkozóra érkezett, hogy kifejezze a magyarság örök köszönetét nemzeti költője műfordítójának. Ekkor adományozták Notónak a Principe di Villadorata Városi Könyvtárának bejáratánál látható, notói puha mészkőből készült Petőfi-szobrot.

Szobor Notóban és Kiskőrösön

Cassone mellszobra Kiskőrösön (Fotó: Lantos Györgyi / Szórád Péter / Köztérkép)

Ahogy készültünk a forgatásra, a kozterkep.hu-n olvastuk László Mária bejegyzését: a 2001-ben Notóba érkezett magyar kormánydelegáció Roberto Ruspanti hungarológus, író, Petőfi olasz fordítója ösztönzésére a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonában levő Hirsch Margit-kép mását elhelyezte Cassone sírjára. A romantikus szerelmespár, a pesti fiatal irodalomszerető lány és a notói költő végre, ha holtukban is, de találkoztak. 

Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum

Mit nekünk 48 fok árnyékban, úgy döntöttünk, hogy felkerekedünk, és megnézzük ezt a keserédes végkifejletet, vagyis elzarándokoltunk a temetőbe, amit korábban már megcsodálhattunk madártávlatból, amikor a történelmi belváros egyetlen kilátótornyába jegyet váltottunk. Lenyűgöző nagyságú és szépségű családi kriptákat láthattunk a vakító délelőtti fényben – tudom, bizarr szépnek nevezni egy temetőt, de szenvedélyesen szeretem a szobrokat, sírokat, feliratokat, fényképeket nézegetni a világ bármely temetőjében –, néhány igencsak alultáplált és leukozisosnak tűnő cicát is láttunk, ámde amit kerestünk, sehol sem találtuk. A portaszolgálatot teljesítő biztonsági őrnek vélhetően az agyára mentünk, amikor negyedszerre is visszaballagtunk kis fülkéjéhez, és kértük, újra bökjön rá a temető térképén arra a parcellára, ahol szerinte Cassone nyugszik. Nagy sóhajtásokkal konstatálta, hogy valamit elnézett, és amit az előbb mutatott, az nem az volt – scusi. Végre, amikor már éppen feladni készültünk látogatásunk célját, mintha egy láthatatlan kéz elfordította volna a tekintetünket, és a fókuszunkat is élesre állította volna, megpillantottuk a világhírű költő, műfordító Cassone sírját. Egy távoli, eldugott helyen, messze a Cassone család amúgy gigantikus és impozáns családi kriptájától, – miért nem fért el ott szegény Giuseppe? –, gazzal benőve. Igazán elszánt Cassone-rajongónak kell lenni ahhoz, hogy az ember rátaláljon. Ha valaha volt is rajta fejfa, portré vagy bármi, ami emlékezteti a látogatókat arra, milyen kincset őriz a szicíliai föld, hát az már nincs ott. Sem Margit portréja, sem a gondoskodó utókor keze nyoma.

Cassone sírja (fotó: Tóth Artin)

Ezért aztán azzal a szent elhatározással tértünk haza Petőfi szülőföldjére, hogy közösségi gyűjtést szervezünk, és egy időtálló, magas hőfokon égetett kerámiából készült Giuseppe Cassone–Hirsch Margit ex-libris sírdísszel visszamegyünk Notóba, hogy kegyeletünket ily módon is lerójuk a világirodalom egyik legzseniálisabb Petőfi-fordítója és egyik legszebb szerelmes története előtt.

Ki tart velünk?

*Köszönjük a kutatáshoz nyújtott segítséget Noto Város Kulturális Osztályának,  Biblioteca Principe di Villadorata – Szicília – Olaszország.

A videót és a nyitóképet a szerző készítette.

Lásd még:

Összekötnek minket a történetek – Kihirdették az Álljon meg egy novellára! irodalmi pályázat 2024-es nyerteseit

Dupla kiállítás a Molnár Ani Galériában, Zsolnay Fényfesztivál, kiállításmegnyitó a PIM-ben, 1975-ös film ősbemutatója a Cirkó-gejzírben – az Art is Business e heti ajánlója