Üzleti gondolkodás, művészi látásmód

A tavalyi sikerre való tekintettel 2025 tavaszán második alkalommal indítottuk el Perspektíva Mentorprogramunkat. Olyan, az előadó-művészet területén tevékenykedő szakemberek jelentkezését vártuk, akik stratégiai szinten gondolkodnak saját pályájukról, csapatuk vagy intézményük működéséről, de kapcsolatok és szakmai tudás hiányában nem haladnak előre. Most, néhány héttel a projekt lezárulta után megkértük az idei programban résztvevő szakembereket, számoljanak be tapasztalataikról. Cikksorozatunk második részében Dudás Ildikó, Horváth Benjamin, Pistyur Veronika és Viktor Balázs gondolatait olvashatják.

Az Art is Business 2024 nyarán szervezte meg először az ország első üzleti és művészeti mentorprogramját, amelyet idén – az Equilor Wealth Office támogatásának köszönhetően – második alkalommal is meghirdetett.

A 2025-ös program során 29 vállalati vezető vállalta, hogy az előadó-művészeti szektor harminc szereplőjét támogatja szakmai tudásával, ezáltal is közelebb kerülve az adott előadó-művészeti közösséghez. Az április–június között zajló program során a mentoráltak három, workshop-jellegű oktatási alkalmon is részt vettek, hogy tovább mélyítsék tudásukat. Meczner Vera művészmenedzser az általános művészmenedzsment kérdéseire világított rá, Mondik Gábor, a Kreatív Európa Program - Kultúra alprogram vezetője és Isola Anna, a Magyar Fejlesztésösztönző Iroda kiemelt tanácsadója az európai uniós pályázatok állapotáról és lehetőségeiről mesélt, Jávor Zsófia, a MÜPA PR-vezetője pedig az intézményi brand- és stratégiaépítés fontosságát és trükkjeit mutatta be a mentoráltaknak.

A program lezárultával megkértük a résztvevőket, számoljanak be tapasztalatikról. A válaszadást megkönnyítendő néhány kérdést is feltettünk, hogyha szeretnék, azok mentén foglalják össze élményeiket. A kérdések a következők voltak:

1. Miért, milyen céllal vágott bele a programba?
2. Mennyi időbe telt összecsiszolódni a mentorával/mentoráltjával, és hogyan teltek a közös alkalmak?
3. Hogyan hatott a szakmai- és magánéletére ez az időszak?
4. Hogyan látja a mentorával/mentoráltjával való kapcsolatot hosszú távon? Létrejött önök között olyan kapcsolat, amiért érdemes folytatni a közös gondolkodást?

A válaszokat több részben osztjuk meg olvasóinkkal.

Dudás Ildikó (forrás: Dudás Ildikó)

Dudás Ildikó, a Kempinski Hotel Corvinus Budapest PR-igazgatója, mentor,
Mentoráltja: Veress Ábel, MÁV Szimfonikus Zenekar operatív munkatársa

„1. Megtiszteltetés volt számomra, hogy idén ismét részt vehettem mentorként a programban. A tavalyi tapasztalatok alapján bebizonyosodott, hogy mi, akik az üzleti életben vagyunk jártasak, tudásunkkal és ötleteinkkel valóban sokat segíthetünk a művészeti terület szereplőinek – ez nagyon motiváló.

2. A mi esetünket különlegessé tette, hogy ugyanattól a zenekartól két mentorált is érkezett, ezért csak az első két alkalommal találkoztunk kettesben, a harmadik és negyedik alkalommal már négyesben, a másik mentor–mentorált párossal együtt ültünk össze [a programban részt vett MÁV Szimfonikus Zenekar vezető karmestere, Farkas Róbert is, mentora Polgár Péter, a Szépművészeti Múzeum – Kultúra 2008 Művészeti Szolgáltató Nonprofit Kft. vállalati kapcsolatokért felelős vezetője volt – a szerk.]. Számomra külön öröm volt, hogy a Polgár Pétert már korábbról is jól ismertem, vagyis az összecsiszolódás fázisát kihagyhattuk.

Mentoráltam a brandépítésben és a szolgáltatásfejlesztésben kért segítséget. Egyik téma sem olyan, amelyben azonnali sikereket lehet elérni, de őszintén remélem, hogy tanácsaink és ötleteink alapján mentoráltjaink rövid-, közép- és hosszú távú célokat tűzhetnek ki maguk elé és elkezdik azok megvalósítását.

3. Ahogyan tavaly, idén is úgy éreztem, hogy nemcsak fantasztikus embereket ismerhettem meg a program során, hanem én is sokat tanulhattam a mentoráltamtól, a munkájáról, a zenekar működéséről. Elismerésre méltó és számomra is inspiráló, Ábel színes egyénisége, hogy ennyi mindennel foglalkozik: nagyszerű művész és számtalan sikeres produkciót hoz létre belföldön és külföldön egyaránt.

4. Mindenképpen tartjuk továbbra is a kapcsolatot, már meg is beszéltünk egy következő találkozót.”

Horváth Benjamin (forrás: Horváth Benjamin)

Horváth Benjamin, kulturális menedzser, a Fiatal Drámaírók Háza Kulturális Egyesület alapítója és vezetője, mentorált
Mentora: Ludvig Orsolya, a Libri-Bookline marketing- és kommunikációs igazgatója

„1. Évek óta követjük az Art Is Business hiánypótló munkásságát, a kollégáimmal együtt keressük a lehetőségeket a kapcsolódásra. 2023-ban az első önálló többnapos kulturális fesztiválunkkal bekerültünk az Art is Business Díj Innovatív művészeti kezdeményezés kategóriájának shortlistjére, tavaly pedig felfigyeltünk a Perspektíva Mentorprogramra, és idénre be is érett az elképzelés, hogy milyen céllal pályázzunk.

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a szervezetünk nem a fennmaradásáért küzd, és egy stabil, nonprofit, de fenntartható működési modellt sikerült kialakítanunk az elmúlt négy évben. A mentorprogramra azért pályáztunk, hogy kiterjeszthessük kapcsolati hálónkat a színházi szakmán kívülre (ahol már sokan bizalmat szavaztak nekünk), és új tudással gazdagodjunk. Személyesen pedig régóta vágytam rá, hogy legyen egy mentorom, aki kívülről, objektíven is ránéz a szakmai utamra. E kettő cél találkozott a Perspektívában.

2. Szinte a mentorprogram eredményével egy időben tudtam meg, hogy megkaptam az Erasmus for Young Entrepreneurs ösztöndíjat, ennek köszönhetően a mentorálási időszak három hónapját Dániában tölthettem. A folyamat közben persze kiderült, hogy a két lehetőség jól kiegészíti egymást – Orsi több fontos kérdést is feltett, az azokra adott válaszokat könnyebb volt egy új és mégis nyugodtabb környezetben felismerni. Ennek ellenére többször is találkoztunk Budapesten (egyszer a Nyugati téri Libri csodás panorámájával a háttérben) és nem sokon múlt, hogy még Koppenhágában is beüljünk egy kávéra! Már az elején kiderült, hogy sok közös pontunk van.

Horváth Benjamin és Ludvig Orsolya (forrás: Horváth Benjamin)

3. Ha szakmailag fejlődöm, akkor elkerülhetetlenül fejlődik az általam képviselt közösség is, hiszen beemelhetem a tapasztalataimat, és közösen is feldolgozhatjuk azokat. Ez az egyik fő erősségünk, és a szervezetünk kezdeményezéseinek célja is: folyamatosan kapcsolódhassunk másokhoz és lehetőségeket teremtsünk az egymástól való tanulásra. Az elmúlt években egy új fejezet előkészítésen dolgoztunk, ebbe a folyamatba csatlakozott Orsi a saját nézőpontjával és ismereteivel. 

A személyes motivációt mindenben nagyon fontosnak tartom, anno a Fiatal Drámaírók Háza is egy régi vágyamból jött létre, hirtelen ötlettől vezérelve, ezért a mentorálás alkalmain elsősorban személyes célokkal dolgoztunk, és ezeket tágítottuk ki és bontottuk le a produkciós műhelyünk életének következő fontos lépéseivé. A legtöbb »miért«-tel kezdődő kérdésre például általában az volt a válaszom: »mert jó érzéssel tölt el«. Később ezeket igyekeztünk együtt konkretizálni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy már mindenre tudom a pontos választ, de ami azt illeti, a válaszok keresése is jó érzés. Úgyhogy bízom abban, hogy a terveink szerint, sőt, akár azokat felülmúlva haladhatunk a következő évadban is.

4. Biztos vagyok benne, hogy folytatjuk a közös munkát, szeptemberre ki is tűztük a következő találkozót Orsival. A Fiatal Drámaírók Házával eddig két drámaantológiát adtunk ki magánkiadásban, külső szakmai segítség nélkül. Biztos vagyok benne, hogy amikor eljön az ideje, akár együtt is gondolkozhatunk a következő köteten.”

Pistyur Veronika (forrás: Pistyur Veronika)

Pistyur Veronika, a Bridge Budapest társalapítója, ügyvezetője, mentor
Mentoráltja: Bíró Árpád, az Örkény Színház kommunikációs- és marketingvezetője

„1. Számomra mindig inspiráló, ha lehetőségem van párbeszédbe kerülni más szektorok – például a művészeti terület – szereplőivel. Egyrészt hiszek abban, hogy a perspektívák találkozása mindkét fél látásmódját tágítja. Másrészt jó érzés visszanézni azokra a kérdésekre és elakadásokra, amelyekkel én is szembesültem korábban – hol önbizalomhiányból, hol tapasztalathiányból fakadóan. A mentorálás számomra nemcsak adás, hanem önreflexió is: újraértelmezhetem, amit azóta megtanultam, és közben kapcsolódom valakihez, aki más életszakaszban jár, mégis hasonló dilemmákkal küzd.

2. Árpáddal meglepően gyorsan egymásra hangolódtunk. Már az első alkalmak során is érezhető volt, hogy sűrűn, lényegre törően tudunk beszélgetni. Mindig elrepült az idő. Volt egyfajta ritmusunk: kérdések mögött újabb kérdések, dilemmák, helyzetek tárultak fel, és közben egymásra reflektálva, öles léptekkel tudtunk haladni. Az egész folyamat természetes volt, nem kellett »rádolgozni«, inkább vártuk ezeket az alkalmakat.

Pistyur Veronika és Bíró Árpád (fotó: Pistyur Veronika)

Viktor Balázs (forrás: Viktor Balázs)

Viktor Balázs, a Tér 12 Kulturális Egyesület elnöke, mentorált
Mentora: Perjési Péter, az Intelligent Power Solutions cégvezetője

 „Ez a mentorprogram számomra rövid volt és kevés. Azt hiszem, az, hogy így érzem, a megingathatatlan biozonyíték arra, hogy remek időszak volt. Azért nem elég a négy, öt vagy hat alkalom, mert az itt történő találkozások és tapasztalatcserék vezetnek meggyőződésem szerint egy jobb, élhetőbb világhoz. Ahogyan egy bölcs ismerősőm mondta: nem győzködni kell egymást, csak figyelni, meg kérdezni. S aztán érteni.

Perjési Péter volt a mentorom. Már az első, tulajdonképpen a nulladik alkalommal kiderült, hogy nagyon hasonlóan gondolkozunk. A mondat, ami meghatározta találkozásainkat: «ne halat adj, halászni taníts!« Korrekt embert ismertem meg, akivel teljesen máshonnan érkezünk és teljesen mást csinálunk, mégis baromi hasonlóan gondolkozunk. Tudunk kapcsolódni.

A legfontosabb, amire Péter megtanított: a prioritások fontossága. Hogy ne hagyjam szétaprózódni az energiáimat. Ezt úgy fordítottam le a saját nyelvemre, hogy hiába lángol ötszáz helyen a ház, ne futkározzak egyik lángtól a másikig.

Hálás vagyok Kiss Lucáért, Péterék marketingeséért, aki igazi »mindenes«. Akár színházban is dolgozhatna. Szervezett. Figyelt. Fordított, ha kellett. Szeretett. Dorgált. Elképesztően sok marketinges kérdést tett fel, és sok-sok konkrét segítséget adott. És fog is, mert kapcsolatban maradunk, vele is jó viszonyt alakítottunk ki. Mindkettejükkel tartjuk a kapcsolatot, gondolkodunk tovább, mit és merre fejleszthetünk. E kapcsolat kiépülése többet ér néhány milliónál. Hosszabb távon biztos.

Viktor Balázs és Perjési Péter (forrás: Tér 12 Kulturális Egyesület Facebook-oldala)

Konkrét szakmai segítséget kaptam egy IT-színház startup indításához, találkozhattam az IPS webfelelősével, és Péterék cége felajánlotta, hogy az indulás évében állják az alkalmazásunk IT hátterének finanszarízosát. Örök hála ezért. Is. Péter és Luca mindig ott és abban segítettek, ahol és amiben kellett!

A másik fontos dolog, amit megtanultam, hogy néha maradjak csöndben, kérdezzek és hallgassam meg, mit mond a másik. Ez – ahogyan Péter fogalmazott – az egyik legjobb tárgyalási (és életvezetési – teszem hozzá) stratégia. Ezt a tanácsot művészként és vállalkozóként is hasznosíthatom. Igen, a legnagyobb tanulság: tulajdonképpen a színház és a vállakozás világa nem különbözik egymástól. A magjuk ugyanaz: van valami ötleted, terméked, egyedi mániád, amivel jobb hellyé teheted a világot, amiből aztán pénzt vehetsz ki. Rájöttem, azért nincs pénz a színházban, mert ezt a vállalkozói szellemet felejtettük el. Rájöttem, hogyha választ tudok adni ezekre a kérdésekre: »Miért a te színházad a legjobb? Miért csinálod?«, akkor el tudom juttatni a nézőkhöz a darabjainkat, mert el kell juttatnom, hiszen különlegesek számomra.  Büszkén vallom: szívesen leszek vállalkozó. Színházi vállalkozó! Olyan új utakat akarok keresni, amelyek megadják a választ arra, hogy hol van ma, a XXI. század Magyarországában a színház helye...

Azt hiszem, az egész mentorprogram hatékonyságának legjobb bizonyítéka, hogy megpályáztam a Mu színház művészeti vezetői pozícióját. Lehetetlen feladat, mondhatni tátott szájjal abban a bizonyos erdőben, de sikerült olyan pályázatot írnom, amire nagyon büszke vagyok. Konkrét és komplex tervek, ami a megszokott struktúrától eltér, és ha minden úgy alakul, ahogy tervezem, a Mu végül valóban független színház lehet. Független mindentől. Kivéve a nézőitől. »Közönség helyett közösséget!« jeligével működhet – persze, csak akkor, ha megkapom a pozíciót. Nem sikerült volna így összerakni a pályázatot a Péterrel és Lucával való találkozás és program nélkül.

Azon (is) fogok dolgozni, hogy a művészek végre jöjjenek rá, hogy nem lesz pénzük abból, ha kunyerálnak, könyörögnek, toporzékolnak. Hogy a nyomorukat mutogatják. Ne szánalomból adjon valaki! Hanem azért, mert be akar szállni ebbe a menő projektbe, amit kortárs művészetnek hívnak... Magunkon kell dolgozni! Úgy változni, hogy ne legyen kérdés, hogy a tehetősebb réteg támogasson minket, ha szükséges.”

Nyitókép: A Perspektíva Mentorprogram 2025 záróeseménye (fotó: Pixolar Photography)

Lásd még:

Szemléletváltással a fenntartható művészeti pályáért  – Az Art is Business Perspektíva Mentorprogram 2025 résztvevőinek tapasztalatai – I. rész

A kultúra támogatása maradandó érték – Interjú Dobó Istvánnal, az Equilor Wealth Office igazgatójával

„Tanuljunk egymástól!” – Beszélgetés Perjési Péterrel, az Intelligent Power Solutions Kft. tulajdonosával, az Art is Business Perspektíva programjának mentorával

Értékmentés a kapcsolódások jegyében: Közép-Európa Táncszínház – Interjú Gerlits Rékával és dr. Váczi Lászlóval