„Tanuljunk egymástól!”

Az Art is Business 2024 nyarán szervezte meg első üzleti és művészeti mentorprogramját, a Perspektívát. A kezdeményezés során harmincöt vállalati vezető támogatta szakmai tudásával az előadó-művészeti szektor harminöt szereplőjét. A programban mentorként vett részt Perjési Péter, az Intelligent Power Solutions Kft. tulajdonosa, mentoráltja dr. Váczi László, a Bethlen Téri Színház ügyvezető igazgatója volt. Perjési Péterrel beszélgettünk a Perspektíva mentorprogramról és arról, mit tanulhat egymástól az üzleti és a művészeti világ.

Miért érezte fontosnak, hogy részt vegyen a mentorprogramban?

Régóta figyelemmel kísérem az Art is Business működését, a művészetet támogató kezdeményezéseket pedig mindig is fontosnak tartottam – az Intelligent Power Solutions életében is. A cégen belül több évre tekint vissza a CSR tevékenységünk: a FÜGE Produkcióval közösen viszünk el színházi produkciókat az ország különböző pontjaira [erről bővebben ITT– a szerk.]. Célunk, hogy olyan gyerekek is láthassák ezeket az előadásokat, akik egyébként anyagi körülményeik miatt nem tehetnék ezt meg.

Tehát amikor felkértek, legyek mentor, örömmel mondtam igent, bár bevallom, voltak bennem kételyek, kérdések.

Balogh Máté András, az Art is Business elnöke, Perjési Péter és dr. Váczi László a mentorprogram megnyitó eseményé (forrás: Perjési Péter)

Mire gondol?

Nem olyan családból származom, ahol a színház az életünk része lett volna – kultúrafogyasztás szempontjából új generációt képviselek a családban. Ha mondhatjuk így, most barátkozom a művészvilággal, most tanulom a működését, ezért nem voltam egészen biztos abban, hogy egy ezen a területen dolgozó szakembernek miképpen adhatnék hasznos tanácsokat. De aztán, amikor közelebb kerültem a programhoz, már láttam, hogy pont ez a lényeg: legyen kis kontraszt a két fél között. Egyikünk sem lát rá igazán a másik szakterületére, a közös munkából pedig izgalmas végeredmény sülhet ki. Tudtam, hogy nem csak én tudok majd újat mondani a mentoráltamnak, de magam is olyan inspirációt kapok, amiből még hosszan „táplálkozhatok”.

Valóban így történt?

Laci nagyon inspiráló személyiség. Hamar egy hullámhosszra kerültünk, pedig korábban nem ismertük egymást. A sógornőm révén ugyan vannak színházi kapcsolataim, de a Bethlen Téri Színházban csak egyszer voltam. Itt be is zárult tulajdonképpen a tudásom.

Találkozásaink alkalmával Laci aktív részese volt az ötletelésnek – elszántsága pedig ragadós volt. Ebből lehet erőt meríteni a hétköznapokban, amikor mondjuk gazdasági szempontból nehéz a működésünk. Az az elhivatottság, az a hit, ami őt és a hozzá hasonló vezetőket átviszi az akadályokon, aminek köszönhetően nem adják fel soha, hanem mennek tovább – ez példaértékű. Kitartó fickónak tartom magam én is, de amennyire Laci tud lelkesedni, az egészen más.

Perjési Péter és dr. Váczi László munka közben (forrás: Perjési Péter)

Hogyan zajlott a közös munka?

Fontosnak tartottam, hogy mindenekelőtt alaposan megismerjük egymást. Az első alkalommal ő látogatott el hozzánk, körbevezettük az irodában, bemutattuk, mi a profilunk: szerettem volna, hogy képbe kerüljön, mit is csinálunk. Második alkalommal mi mentünk el hozzájuk, nagyon érdekelt, hogyan dolgoznak, mi zajlik a színfalak mögött – mérnökként egyébként is kíváncsi vagyok ezekre a folyamatokra. Nem csak mi ketten, de a csapataink is megismerték egymást, marketingesek, műszaki vezetők. Kiss Luca marketingvezetőnk egyébként végig aktív részese volt a közös munkának: az ő alázata, kreativitása és lelkesedése kulcsfontosságú volt a program során.

Két alkalommal találkoztunk még, ahol átbeszéltük a felvetődő problémákat. Megpróbáltunk kitalálni egy közös jövőképet, azon gondolkodtunk, hogyan segíthetjük hosszú távon a színház munkáját.

Nem volt ismeretlen számomra, hogy a független színházi világban kevés a pénz, főleg ott, ahol nincs erős pénzügyi hátszél. Ezt mindenki tudja, aki csak egy kicsit is ismeri ezt a világot. Mi mégsem a hiányra koncentráltunk, hanem arra, ami van. Sorra vettük a lehetőségeket, a közös metszetet köztük és a cégünk között: ez pedig a tánc és a technológia összekapcsolódása. Nem ismeretlen a Bethlen Téri Színháznak ez a terep, pályáztak már uniós programokra, mi pedig azt próbáltuk kitalálni, hogyan segíthetnénk nekik a jövőben is. Tehát a már meglévő projektek „tovább lökése” állt a beszélgetéseink középpontjában.

Együtt dolgozunk egy telekommunikációs céggel, szeretnénk őket összekötni Laciékkal és testvértársulatukkal, a Közép-Európa Táncszínházzal. Azt gondoljuk, hogy a cég és köztük gyümölcsöző lehet a kapcsolat.

Perjési Péter és dr. Váczi László a mentorprogram záróeseményén (forrás: Art is Business)

Lesz folytatása a mentor–mentorált kapcsolatnak?

Ha nem is találkozunk olyan gyakran, mint a program ideje alatt, mindenképpen kapcsolatban maradunk, szeretnénk továbbgurítani ezeket a programokat, segíteni nekik.

Szerencsés vagyok, mert egy pozitív, motiváló, jólelkű, aktív embert ismerhettem meg. Olyan embert, aki mellett jó lenni, akivel öröm kapcsolatot tartani és ápolni, mert ebből a kapcsolatból töltekezhetek, inspirálódhatok. Alapvetően is nyitott személyiség vagyok, szeretek új embereket és látásmódokat megismerni. Mindig jó olyanokkal találkozni, akik kicsit másképp gondolkodnak az életről, problémamegoldásról, emberi kapcsolatokról – tőlük tanulhatok.

A közös munkát kisfilmben mutatták be a mentorprogram záróeseményén. Kinek az ötlete volt?

Kreatív emberként már az elején tudtam, hogy a zárás során nem valami „tucat” prezentációban szeretném bemutatni, hogy honnan hová jutottunk. Ötletelni kezdtünk, hogy mi legyen helyette. Ha jól emlékszem, Lucával mi javasoltuk a filmet, Laci pedig egyből lecsapott az ötletre és már azonnal sorolta is a neveket, ki lehetne az operatőr, hogyan készüljön a film, mi legyen benne. Már aznap délután leszervezte Petró Tamást, aki végül felvette a filmet. Tamás az USA-ban végzett filmes kurzusokat, gyakorlatot szerzett Hollywoodban is, a legnagyobb rendezők mellett – tanult Quentin Tarantinótól, Ridley Scott-tól, Christopher Nolantől, hogy csak néhány nevet említsek. Visszatérve a kisfilmünkre, ez jól példázza, milyen is volt a közös munka: olyan összetartó közösséggé kovácsolódtunk rövid idő alatt, ahol mindenki kivette a részét a feladatokból. Az ötlet kipattanása után nem sokkal már kész volt a forgatókönyv – köszönhetően Lacinak, Tamásnak és persze Lucának –, pár nappal később meg már forgattunk is. És bár izgultam, lévén első filmes szerepem volt, azt hiszem, jó lett a végeredmény.

A videót Petró Tamás készítette

Mit javasolna a jövő mentorainak?

Nyitottság mindenképpen kell. Félni viszont nem érdemes! Ne aggódjon senki, aki a versenyszférából érkezik: attól még, hogy eddig esetleg nem volt szoros kapcsolata a művészvilággal, higgyen magában! Azt gondolom, hogy akiket Balogh Máté, a program szervezőjeként, külső szemlélőként megfelelő mentornak tart, az valóban alkalmas a szerepre.

A cégünkben minden évben meghatározunk egy jelszót, ami átitatja a tevékenységünket. Ez a jelszó idén a magabiztosság. Igaz ez a mentorprogramra is: az tud jól segíteni, aki hisz magában. A kollégáknak is rendszeresen mondom, hogy attól még, hogy valakivel más szférában dolgozunk, más keretrendszerben éljük a mindennapjainkat, még segíthetünk egymásnak. Lehet kérdezni, sőt, kell is, hiszen nincs rossz kérdés – azért vagyunk együtt, hogy közösen gondolkodjunk. Azt hiszem, Lacival is azért működtünk ilyen jól, mert mindkét oldalról megvolt a nyitottság és a bizalom, hogy ne csak üres, protokolláris és semmitmondó beszélgetéseket folytassunk – amilyenket mondjuk egy színházi szünet során a büfében folytat az ember –, hanem mély és tényleg aktív tartalommal töltött dolog kerekedjen ki az együtt töltött időből.

Nyitókép: Perjési Péter (forrás: Perjési Péter)

Lásd még:

Értékmentés a kapcsolódások jegyében: Közép-Európa Táncszínház  – Interjú Gerlits Rékával és dr. Váczi Lászlóval

„Szerettük volna, ha a hátrányos helyzetű gyerekek már kis korukban megismerkedhetnek a művészettel”– Perjési Péter mérnök, az Intelligent Power Solutions Kft. tulajdonosa