Vállalati gyűjtés Magyarországon

Napjainkra az uralkodók, régi, nagy arisztokrata családok után ezt a társadalmi kötelezettségvállalást a nagyvállalatok, cégek, intézmények vették át. A művészettámogatás egyik jól bevált, minden fél számára nyertes helyzetet adó formája a vállalati gyűjtemény építése. Nézzük, hol tartunk most ez ügyben Magyarországon!

A vállalati gyűjtemények létrehozásának gondolata Amerikából indult, Nyugat-Európában a második világháború után kezdődött, hazánkban pedig csak a rendszerváltás után jöhetett szóba, hiszen maga a műtárgypiac is csak a kilencvenes években éledt újjá. Adott műtárgyak összessége automatikusan sosem válik gyűjteménnyé, ehhez valamiféle koncepció kell. A magángyűjtésnél a gyűjtő személye, személyisége, ízlése nyomja rá a bélyegét a kollekcióra – de mi a helyzet a vállalati gyűjteményeknél? Ott tudatos építkezés, hozzáértő szakemberek bevonása szükséges.

Magyarországon a rendszerváltás után érkező multinacionális cégek itteni leányvállalatai kezdték a műtárgyvásárlást. A cégvezetők – anyacégeik otthoni mintáját követve – természetesnek vették, hogy legalább az iroda falaira képeket vásárolnak. A kezdeti lelkesedés sokszor meglehetősen esetleges műtárgyállományt eredményezett, mert a gyűjteményezés kezdeti szakaszára erősen rányomta a bélyegét a cégvezető ízlése. A képzőművészetre, műtárgyvásárlásra nyitott cégvezetők saját értékpreferenciájuk szerint kezdték el a vásárlást, és ezeket a műveket vitték be a vállalati színtérre.

Keserü Ilona, Tűzkakas éve, 2017, olaj, vászon, 140x200 cm, MNB-gyűjtemény (forrás: MNB)

A két vezető aukciósház, a Kieselbach Galéria és a Virág Judit Galéria indulásakor a külföldi expatok és a nagyra nőtt hazai családi vállalkozások irányítói közösen vettek részt a magyar festészet piaci beárazásában. Nálunk jellemzően egyetlen személyhez, a tulajdonoshoz vagy a cégvezetőhöz kötődtek a korai vállalati gyűjtemények. Magánszemélyként és vállalatvezetőként ugyanazokat az akvizíciós kockázati elemeket kell megvizsgálnunk egy-egy műtárgy beszerzésénél, de a vállalati gyűjtés más terekkel gazdálkodik, és más célokat helyez előtérbe. 

Magyarországon először a bankok építettek fel gyűjteményeket, fő üzenetük az értékteremtés és értékmegőrzés volt. Ez összhangban volt a nemzetközi üzleti világban megszokott jelenséggel, miszerint a bankok rendelkeznek hagyományosan a legértékesebb vállalati gyűjteményekkel. A francia BNP Paribas 1991-ben kezdett magyar alkotóktól festményeket vásárolni, de ők voltak az elsők abban is, hogy a kétezres évek közepén lezárták a gyűjteményezést. 

A Raiffeisen Bank már az 1987-es alapítást követően vásárolt műtárgyakat. Igaz, akkor még csak irodadekorálásra, de 2000 őszétől már tudatosan válogatták össze a gyűjtemény darabjait, és Akadémia utcai székházukban éveken át bemutató galériateret is üzemeltettek. A kiemelkedő kortárs művészetre építő kollekció nyolcvannyolc magyar alkotó kétszázhetvenhét művéből áll, és a bank Váci úti székházát, valamint egyes régióközpontok és fiókok ügyféltereit, irodáit díszíti, egyes darabajait múzeumi kiállításokhoz is kölcsönzik. A Raiffeisen Bank sokáig gondot fordított arra is, hogy a gyűjteményből válogatásokat, kiadványokat, katalógusokat jelentessen meg, ily módon megosztva a közönséggel a kollekció gondolatiságát.

Hantai Simon, Panse, 1964, olaj, vászon, 125x105 cm, MNB-gyűjtemény (forrás: MNB)

Az MKB Bank (mai nevén: MBH Bank) más irányt követett képzőművészeti gyűjteménye felépítésekor: inkább klasszikus magyar festészetet vásárolt. Végül a XIX.-XX. századi magyar képzőművészet reprezentatív darabjait 2016-ban eladták, illetve átadták a MNB alapítványainak kezelésébe.  

A K&H Bank is értékes gyűjteményt épített. Először klasszikus műveket vásárolt, ám egy ponton ezeket eladta, és a kortársak felé fordult. Vásárlásokkal, ösztöndíjprogramokkal támogatta a fiatal művészeket, mindaddig, amíg be nem fejezte a gyűjteményezést, majd eladta kollekcióját. 

A banki gyűjteményépítés legfrissebb példája a MNB Art and Culture divíziója, amely a társadalmi felelősségvállalás és művészetpártolás jegyében milliárdos nagyságrendben költ gyűjteményére. A műveket egyrészt a bank ingatlanjaiban helyezik el, másrészt kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy azokat a közönségnek is bemutassák, nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is. Jelenleg Kínában „turnézik” egy válogatás a Pesti Műhely alkotóinak munkáiból. 

Bak Imre: Mitológia II., 1985, akril, vászon, 200x140 cm, MNB-gyűjtemény (forrás: MNB)

A bankok mellett a Strabag építőipari vállalat számított a hazai vállalati gyűjtés egyik legfontosabb szereplőjének, ők egy hiánypótló képzőművészeti díjat is alapítottak, ami sajnos mára megszűnt. 

A Deloitte Magyarország 2004-ben kezdett vásárolni, a műtárgyakat dolgozóik munkakörnyezetében helyezték el. Élő, kortárs művészek munkáit vették, kifejezetten felvállalva a mecénási szerepkört. A világ egyik vezető könyvvizsgálója, a KPMG is hasonló elvet követ, ők 1996-ban léptek színre a műtárgypiacon. Magyarországon a multik, a bankok, a biztosítók, a könyvvizsgáló cégek mellett néhány speciális ágazatban tevékenykedő, nagyra nőtt magánvállalkozás épített gyűjteményt. Jellemzően az építőipar és a nyomdaipar az a terület, ahol ezek létrejöttek. Ilyen például az értékes Pauker-gyűjtemény, annak a nyomdának a kollekciója, ahol a hazai művészeti kiadványok zöme készül. 

A KPMG iroda közösségi terében elhelyezett Mengyán-alkotás (forrás: andrasmengyan.com / mutargy.com)

A fent említett példák java része a hőskorról, a kezdetekről szól. Az elmúlt tíz évben csökkentek ezek a kezdeményezések. Megteltek az irodák falai, a gazdasági, társadalmi és környezeti krízisek miatt másfelé mozdultak a mecénási pénzek, de talán most változóban van valami. Mintha a Covid-karantén ráirányította volna a figyelmet a művészet megtartó, reziliencianövelő szerepére. Ha az adózási és finanszírozási környezet kedvezőbbé válna, új lendületet kaphatna a céges gyűjtés. Kedv és érdeklődés mindenképpen lenne rá, ahogyan az Art is Business képzésein mi is tapasztalhattuk.  

Természetesen az ideális helyzet az lenne, ha a vállalati gyűjtemények nem bomlanának fel sem tulajdonos-, sem vezetőváltásnál, hanem olyan befektetési, megtakarítási alapot jelentenének, amelyek növelik nemcsak a cég presztízsét, hanem a vagyonát is. 

Ugyanakkor érdemes számításba venni, hogy a műtárgy nemcsak pénzügyi befektetés, hanem egyfajta kulturális tőke is. A társadalmi környezet megbecsülését hozza, olyan szimbolikus értéket hordoz, ami brandépítő, és marketingelőnyöket generálhat. A céges gyűjtemények a befektetési és trezorálási szándékokon túl sokféle célt valósíthatnak meg. Ilyen például a dolgozói produktivitás elősegítése és a well-being hatás, hiszen a műtárgyak az emberek jóllétét, mentális egészségét is segíthetik. Amerikában például a demencia megelőzésére múzeumlátogatást ajánlanak az orvosok. Az irodában, az ügyfélfogadótérben elhelyezett műtárgy értékrendet közvetít, hatással van üzleti partnereinkre, és gyakran többet elárul rólunk, mint bármilyen írásban kiadott statement. Ráadásul kvalitásos művek környezetében dolgozni minőségi élmény. Az irodákban elhelyezett művek inspirálnak, észrevétlenül tesznek nyitottabbá és alakítják személyiségünket. 

Maurer Dóra, IXEK 24, 2018, akril, fa, 30x30 cm, MNB-gyűjtemény (forrás: MNB)

Kétely nélkül állíthatjuk, hogy a művészettel és műtárgyakkal való találkozás építő és gazdagító kapcsolat, ám azt is fontos leszögezni, hogy a céges gyűjtés sokkal inkább a számokról és a célok pontos meghatározásáról szól, mint szenvedélyről, egyéni ízlésről vagy önkifejezésről.

Az a harminc-ötven éves korosztály, melynek tagjai közül kerül ki napjaink műtárgyvásárlóinak derékhada, többnyire pénzügyi területen dolgozik vagy sikeres önálló vállalkozásokat visz. Döntéseiket nem érzelmi, hanem racionális alapokon hozzák, számokat, statisztikákat és kimutatásokat tanulmányoznak. Mélyen gyökerezik bennük az igény, hogy egzakt adatokhoz jussanak a műkereskedelemben is, csakhogy ezen a területen nem létezik olyan napi szintű adatszolgáltatás, mint mondjuk a pénzügyi világban, ezért a lehető legfontosabb a megfelelő szakértő megtalálása. Egy profi műkereskedelmi tanácsadó összetett tudással bír: ismeri nemcsak a hazai művészeti színtér összes szereplőjét, hanem a futó nemzetközi trendeket is, és képes felfedezni a magyar alkotásokban rejlő potenciált. Elszigetelt nemzeti műtárgypiacokról egyre kevésbé beszélhetünk, kapcsolódnunk kell a régiós és a nemzetközi színtérhez. Az elmúlt években a hazai szcéna szereplői erre sok energiát fordítottak, ezért a cégek most egy jól előkészített területhezudnak csatlakozni. A nemzetközi vérkeringésbe való betagozódás sokszoros értéknövekedést generálhat –  gazdasági szereplőként nemcsak a hazai szabályozást, hanem ezt a lehetőséget is érdemes figyelembe venni.    

Lásd még:

Állandó kiállítás a Kempinskiben– a Kempinski Hotel Corvinus gyűjteménye

A világ legjelentősebb vállalati gyűjteményei a bankszektorban

Corporate Art – a kultúrába fektetnek

Nyitókép: Móricz-Sabján Simon felvétele