Állandó kiállítás a Kempinskiben

Az már a Kempinski Hotel Corvinus 1992-es nyitása előtt sem volt kérdéses a komolyabb szállodák vezetői számára, hogy a hotelek köztereiben, illetve szobáiban elhelyezett műalkotások egyfajta presztízst jelentenek az épületnek, valamint az azt üzemeltető cégnek. Ám, hogy a vendégek kollektív otthonosságérzésén és a kulturáltság effajta felmutatásán túl mifélét, azt azért nem definiálták pontosan. Béreltek hát jobb-rosszabb festményeket, szobrokat a Képcsarnok Vállalattól, és úgy érezték: tettek egy újabb lépést a kulturált vendéglátás felé. 


A Kempinski Hotel Corvinus vezetői már az 1992-es nyitáskor átgondoltan és tudatosan kezdték építeni a szálloda műtárgykollekcióját, amely ma a Kempinski figyelemre méltó jellegzetessége. A Corvinus Műgyűjtemény a hotel egyik védjegye, fontos eleme. Darabjai nem külön kiállítóhelyiségben láthatók, hanem a közösségi terekben, a folyosókon, lakosztályokban, egyszóval a vendégek számára megkerülhetetlenek. A körülbelül másfélezer festmény, grafika, szobor összegyűjtésének egyik alapgondolata volt a helyi értékek bemutatása. Merthogy a kollekció darabjai – kevés kivételtől eltekintve – magyar alkotóktól származnak, és nem is akármilyenektől. A teljesség igénye nélkül néhány kiemelkedő név:  Barabás Miklós, Czigány Dezső, Gross Arnold, Gyémánt László, Fehér László, Kádár Béla, Kő Pál, Márffy Ödön, Molnár C. Pál, Müller Árpád, Orosz István, Paizs Péter, Scheiber Hugó, Szőnyi István, Amerigo Tot, aztán ahogy a filmek végén olvasható: és még sokan mások. 

Pap Géza: Kisváros, olaj, vászon, 60x80 cm (forrás: Kempinski Hotel Corvinus)

A hazai művészek megmutatásának lényegét Stephan Interthal, a Kempinski Hotel Corvinus igazgatója egy korábbi interjúban így fogalmazta meg: „A művészet kifejezi a hely szellemét, segítségével a vendégek közelebb kerülnek az itt élő emberekhez, jobban megértik, hogyan gondolkodnak a világról és saját magukról.” A gyűjtemény másik alapgondolata sem kevésbé lényeges. Ez pedig nem más, mint a luxus újradefiniálása. Amióta az utazás egyszerűbbé, csaknem mindennapossá vált, szállodákból is mind több van, a verseny erős, a vendégeknek már kevés a hibátlan kiszolgálás, az étel- és italspecialitások sokasága, és nem lehet őket elkápráztatni a belsőépítészeti különlegességekkel sem. Valami több kell. A  rendszerváltás utáni első luxusszálloda, azaz a Kempinski tulajdonosai pedig már a nyitáskor újradefiniálták a luxust, mégpedig egyebek között azzal, hogy annak felmutatására igen értékes lehetőség, ha kvalitásos műalkotások veszik körül a vendégeket. Festmények, grafikák és minden emeleten jó néhány szobor, amelyek jelzik, hogy a hely üzemeltetői a vendéglátás valamennyi területén fontosnak tartják a kultúrát és a kifinomult ízlést.

Egy efféle kollekció darabjainak kiválasztása persze vékony jég. Hogy miért? – A változatos vendégkör miatt itt mindenféle érzékenységet figyelembe kell vennünk – mondja Dudás Ildikó PR-igazgató. – Megosztó, erős vallási vagy erotikus tartalmú képek ebben a gyűjteményben nem férnek meg. Ezen kívül az sem mellékes, hogy a Kempinski közösségi terei olyanok, mint egy-egy meghittebb lakásbelső, és ezekben nyilván másképpen hatnak az alkotások, mint egy kiállítóterem falán.

Fotó: Pap Géza: Kisváros, olaj, vászon, 60x80 cm (forrás: Kempinski Hotel Corvinus

És akkor még nem beszéltünk a kortárs művekről, amelyek valódi értékét az idő kovászolja, ezért – bár fontos megmutatni őket, valamint az épület korszerűsödése miatt ma már jobban illenek annak enteriőrjeibe – nem könnyű válogatni közöttük. Mégis: a gyűjtemény gyarapodásával és az idő múlásával mind hangsúlyosabban vannak jelen, sőt, a Promenád galéria kimondottan a kortárs művészeknek ad bemutatkozási lehetőséget. A kezdetek óta galériákat és művészettörténészeket bevonva döntöttek a tulajdonosok egy-egy műalkotás megvásárlásáról, néhány éve Kosinsky Richárd, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány művészeti igazgatója, művészettörténésze segíti a munkát. Az ő közreműködése nélkül a gyűjtemény építése és a kortársak bemutatása sem volna egyszerű. Ha a sorozatok darabjait is figyelembe vesszük, körülbelül ezerötszáz alkotás található a gyűjteményben, ám ez sokkal több, mint amennyit a szálloda tereiben el lehet helyezni, így a maradék a KOGART raktáraiban, szakszerű körülmények között várakozik arra, hogy vagy visszakerüljön a Kempinskibe, vagy része lehessen annak a kollekciónak, amely afféle vándorkiállításként járja az országot, a világot. 2017-ben és 2018-ban két jelentősebb tárlaton már a nagyközönség is láthatta ezek egy részét: egy Tihanyban rendezett és egy berlini kiállításon. Az ezzel kapcsolatos lendületet a koronavírus-járvány fékezte le, de biztosak lehetünk abban: a vándorkiállítások rövidesen új erőre kapnak.

Ujházi Péter Árki-juhar, 2017.10.26., 2017, akril, vászon, 110x110 cm (forrás: Kempinski Hotel Corvinus)

Természetesen a műtárgyaknak értékük is van, némelyiknek nem is kicsi, és az már csak a gyűjteményépítés, valamint az idő múlásának hozadéka, hogy ez az érték az elmúlt évtizedekben alaposan megnőtt.  Ha már az értékről ejtünk szót: a Corvinus Műgyűjtemény egy-egy darabjának árára a vendégek közül többen is kíváncsiak, mivel gyakorta akad, aki szeretné azokat megvásárolni. Ám a gyűjtemény darabjai nem eladók. Még ismert embereknek sem. Hogy a híres vendégek közül ki szeretett volna képet vásárolni a gyűjteményből? Nos, több híresség is, de ezúttal csak Michael Flatley ír származású amerikai táncművészt említsük meg, őt Müller Árpád bohócot ábrázoló festménye ragadta magával, de hiába érvelt, hogy gyűjti a bohócábrázolásokat, Müller Árpád műve nem kerülhetett a gyűjteményébe; ma is ott lóg az egyik lakosztály falán. A szálloda viszont összehozta Flatleyt az akkor még élő művésszel. – A külföldiek azonkívül, hogy olykor vásárolni szeretnének a gyűjteményből, gyakran kérdeznek a művekről, művészekről, és bár a tájékozódásban a képek alatt elhelyezett QR-kód is segíti őket, megesik, hogy további információkhoz szeretnének hozzájutni – említi Dudás Ildikó. – Még az sem ritka, hogy – ha már nálunk nem sikerült megszerezniük egy-egy alkotást – vásárolni szeretnének az azokat jegyző művésztől, és mi lehetőség szerint Flatleyhez hasonlóan összehozzuk őket, segítünk ebben. Ez jó a vendégnek, jó az alkotónak, és nekünk is elismerés. 

Müller Árpád: Bohóc, olaj, vászon, 1996, 75,5x54 cm (forrás: Kempinski Hotel Corvinus)

Felvetődik, vajon a napi tevékenységek színtereiben található műalkotások nincsenek-e veszélyben. Egy rossz mozdulat, egy apró ügyetlenség számos sérülést okozhat rajtuk. Mindez persze lehet, hogy csupán az óvatos gondolkodás következtetése, de azért mégis csak tény: az említett, igen értékes műtárgyak a mindennapi élet tereiben kaptak helyet, kitéve a sérülés, a véletlen balesetek veszélyének. Amikor ezt felvetem Dudás Ildikónak, kiderül, valóban megesett már, hogy egy kép megsérült, kisebb szakadás keletkezett rajta vagy rákerült néhány borcsepp, de a KOGART szakszerű segítségével rendbe hozták ezeket.
  

Living room (forrás: Kempinski Hotel Corvinus)

Kérdés, vajon gyarapodik-e tovább a gyűjtemény. Nos, óvatosan, a korábbi ütemnél lassabban, de gyarapodik. Legutóbb az elmúlt években felújított lakosztályokba vásároltak új műalkotásokat. Ejtsünk szót arról is, hogy a Kempinski vezetői nem csupán a képzőművészet értékeire fókuszálnak, rendszeresek például a koncertek is. Az érdeklődők Kempinski Concertini néven minden szombaton minihangversenyt hallhatnak a Living Roomban, ahol fiatal magyar művészek kapnak bemutatkozási lehetőséget. Ezekre az előadásokra nem kell jegyet váltani, ugyancsak a kulturális kínálat részét képezik. Ahogy a Kempinski vezetői fogalmazni szoktak: sokféle kapcsolatuk van a művészettel. Még olyan is, amilyenre az ember nem is gondolna. Néhány évig még azoknak a kiváló boroknak a címkéjét is képzőművészek tervezték, amiket a hotel vezetői adtak üzleti partnereiknek karácsonykor. Szintén érdekes kezdeményezés volt, amikor fiatal írók költöztek be néhány napra valamelyik lakosztályba, és az ott található műalkotások ihletésére írtak novellákat. Bartók Imre, Halász Rita, Mécs Anna, Terék Anna és Totth Benedek írásai aztán a Mesélő lakosztályok című nagyon szép füzetben kaptak helyet – természetesen az őket ihlető alkotásokkal, enteriőrökkel egyetemben. Arra a kérdésre, hogy milyen marketing-, PR- és üzleti előnyei vannak egy ilyen gyűjteményépítésnek, a válasz még a fentieken is túlmutat. – A Corvinus Műgyűjtemény vendégeinknek indirekt módon közvetíti az értékeinket – összegez Dudás Ildikó. – Valamint a művészet pártolása a társadalmi felelősségvállalás része is, amire a vendégeink fogékonyak, mert bizony gyakran rákérdeznek arra, hogy mit teszünk a helyi közösségért. Mi ezt tesszük, a vendégek és a művészek örömére, amely egyben a mi örömünk is.

Lásd még:

A Corvinus Műgyűjtemény: ahol a művészet szállodában lakik

Igényesség és minőség Mit adhat hozzá a művészet egy luxushotelhez? –  Interjú Stephan Interthallal, a Kempinski Hotel Corvinus igazgatójával.

Irodalom és képzőművészet találkozása a Kempinski Hotelben

Lehetséges műtárgyak nélkül is élni, csak velük jobb

A nyitókép forrása a Kempinski Hotel Corvinus