Körkép az erdélyi filmes felsőoktatásról (II. rész)

„A filmkészítés közösségi műfaj, így ennek tanulása és elsajátítása is kreatív közeget, együttműködést feltételez. Erre a romániai magyar felsőoktatásban négy intézmény is teret biztosít" – írja A dolgok állása – Körkép az erdélyi filmes oktatásról című cikkében a Filmtett. Intézetvezetőket kérdeztek a tanszékek működéséről, célkitűzéseikről, a hallgatók munkáiról. Lapszemlénk első részében a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemről esett szó. A sort a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári képzésével folytatjuk.

A filmezés mint közösségi műfaj

Kolozsvár egyik magyar nyelvű filmes képzése a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen zajlik. A „Sapi” 2002 óta üzemel a városban, a Filmművészet, fotóművészet, média szak az indulás után egy évvel vált a kínálat részévé. Dr. Blos-Jáni Melinda tanszékvezető úgy véli, a Sapientia EMTE kolozsvári karán a jogászképzés mellett a filmes a legnépszerűbb, mindig többen jelentkeznek rá, mint ahány hallgatót fel tudnak venni. Szerinte szükség volna arra, hogy a 9–12. osztályokban a művészetek variáltabb ágazataival ismerkedjenek meg a diákok: „Nagyon sokat jelentene, ha a diákok valamilyen »inputot« már akkor kapnának. Főleg azért, mert az ott tanított, írott művészetekhez képest az életünkben mások az arányok, a média használata sokkal erősebb. Vizuális műveltségünknek is kellene lennie, nem csak irodalmi kultúránknak az érettségi szintjén”.

A klozsvári campus (forrás: spientia.ro)

A jelentkezők érettségin kapott osztályzata nem számít a felvételin. Az írásbelin filmelemzést várnak egy rövid jelenet alapján (az ajánlott filmek listája és az elemzési kritériumok elérhetők a szak honlapján). A kétfordulós képességfelmérés szóbeli részében a leendő hallgatóknak helyben, néhány óra alatt el kell elkészíteniük és be kell mutatniuk egy fotósorozatot. Majd tételeket húznak, és azok témáiról beszélgetnek velük a vizsgáztatók. Általában arra kíváncsiak, hogy kinek milyen jó a megfigyelőképessége, mennyire tud ráhangolódni a vizuális információkra. Nem a lexikális tudást mérik, hanem a látásmódot, valamint azt, hogy ki hogyan tudja ezt élőszóban megfogalmazni. Mivel a felvételibe nem számít bele sem az érettségi, sem a középiskolai évek átlaga, egy gyengébb középiskolai eredményeket elért diák számára is lehetőséget teremtenek egy kreatív pálya elindítására. Ha valaki matekból, földrajzból, történelemből nem volt jó, ott csavarhat egyet a helyzetén. „Ez egy kicsit olyan, mint Amerika, mindent újra lehet kezdeni, és be lehet bizonyítani, hogy tévedtek a liciben” – magyarázta a tanszékvezető. Azt is elmondta: a Sapi abban különbözik más intézményektől, hogy a filmet művészetként fogja fel, akár kortárs, akár klasszikus értelemben. „A tantervünk az első évtől fogva a filmművészet élvezetére és gyakorlatára neveli a hallgatókat.”

Vizsgafilforgatás (forrás: filmtett.ro)

Tanterv és szakirányok

Tantervük modellje – mint minden romániai képzésé – a bukaresti UNATC (Universitatea Naţională de Artă Teatrală și Cinematografică) tanterve. Közös vonás például, hogy az alapképzés három évében a filmtörténetet tanulmányozzák. Az országhatárokon túl több „rokon lelkű” intézményt nevezett meg a tanszékvezető, ilyen a METU (Budapesti Metropolitan Egyetem) és az SzFE (Színház- és Filmművészeti Egyetem). Mint Blos-Jáni Melinda mondja, a magyar és a román filmes oktatásba látnak bele jobban, és fontosabb is, hogy ezeknek a kulturális közegeknek feleljenek meg, mintsem hogy a nemzetközibb, nyugatibb egyetemekhez mérjék magunkat, ahol mások a filmgyártási körülmények, illetve „a művészetnek más, változatosabb terei vannak, mint nálunk”. 

A Sapientia EMTE Filmművészet, fotóművészet, média szakán egy általános, alapozó képzés után három szakirány választható: film- és tévérendezés, film- és tévéoperatőr, illetve audiovizuális kommunikáció. A diákokat a játékfilm és dokumentumfilm művészetének elméleti tanulmányozása és gyakorlatba ültetése tartja össze. „Mindig akad néhány hallgató, aki a fotó, az állókép vonzáskörében él, abban tud nagyon jól alkotni, gondolkodni. Ugyan nincs nálunk külön fotós szakirány, de igyekeztünk minden félévben egy-egy fotósórát biztosítani. Ez jól rá tudja hangolni a rendezőket, operatőröket is a saját munkájukra, és elfoglaltságot ad azoknak is, akik inkább fotós beállítottságúak” – fejtette ki Blos-Jáni. Aki az egyetemi oktatáson belül el akar mélyülni egy szakterületben, a tanári gárdában általában talál magának mentort. A tanszékvezető szerint ez a folyamat ilyen módon, irányítótanárral inkább megoldható, mint újabb formális keretek felállításával, kidolgozásával.

Kiállítás készül a kolozsvári Tűzoltó-toronyban (forrás: filmtett.ro)

Az egyetem ebben a tanévben nyert egy nagy értékű pályázatot, így jelentősen fejlődött a technikai felszereltsége, eszközparkja is, amely kamerákat, világítóberendezéseket, számítógépes kiegészítőket foglal magába. Gyarapodott a tévéstúdió is. „Az évek során sikerült kicsiszolni egy olyan technikaigénylési formátumot, amivel a diákok egy-két héten belül hozzáférnek az általuk igényeltekhez. Egyik kollégám csak a gyártással foglalkozik, azzal, hogy a hallgatók filmterveit hogyan lehet az adminisztrációs egyeztetésen átvinni. A gyártásvezető feladata összehangolni ezt a gépezetet, hogy mindenki hozzá tudjon jutni az igényelt felszereléshez és a kar által biztosított anyagi támogatáshoz” – ismertette a folyamatot a tanszékvezető. Hozzáfűzte, hogy a tanárok segítenek a diákoknak, tanácsokat adnak nekik például abban, hogy egyes jelenetekhez milyen optikát használjanak, mely eszközökkel hozhatják ki a legtöbbet a filmtervükből.

Forog az államvizsgafilm (forrás: filmtett.ro)

Hogy az egyetem elvégzése után mennyien tudnak elhelyezkedni a szakmában, azt nehéz felmérni. Erdélyben nincs igazi játékfilmgyártás. „Körülbelül száz éve nincsen filmgyár, filmgyártó cég vagy  producer, aki innen verbuválná a forgatáshoz a stábtagokat. Elég erősnek látszik az a tendencia, hogy aki játékfilm-, tévéfilmkészítésben akar részt venni, az Bukarestben, gyakrabban Budapesten talál állást” – magyarázta Blos-Jáni. Kiemelte, hogy Budapesten népes alumnibázisuk talált magának helyet. Sokan dolgoznak operatőrként, vágóként, coloristként, tévéfilmrendezőként. Vannak, akik valamilyen alkalmazott művészeti ágban helyezkednek el Erdélyben (például tévéstúdiókban, szerkesztőségekben), mások online tartalomgyártók, reklámcégek alkalmazottjai. Az otthon maradó filmesek annak ellenére, hogy inkább a játékfilm felé orientálódnának, általában dokumentumfilm-készítéssel foglalkoznak, hiszen arra több lehetőség kínálkozik.

Az, hogy a képzésben erős hangsúlyt kap a játékfilm, nem jelent feltétlenül bezáródást egyfajta szakmába. „Aki dramaturgiailag és képileg fel tud építeni egy történetet, az bármelyik műfajban tudja kamatoztatni ezt a tudást. Nemcsak stúdióban tud dolgozni, hanem akár egyszemélyes stábként le tud fedni egy szerkesztőségi munkát, egy anyagot.” Ez a sűrített tudás sokféleképpen kamatoztatható – állítja Blos-Jáni Melinda.

A cikk teljes terjedelmében ITT olvasható.

Nyitókép: Képkocka az  It' ll Pass című, a Cannes-i Filmfesztiválon versenyző filmből, amelyen a Sapientia volt hallgatói is dolgoztak (forrás: transtelex.ro)

Lásd még:

Helyzetjelentés az erdélyi filmes felsőoktatásról

„Amikor megjelentem strandpapucsban, feltűzött lófarokkal, elcsodálkoztak, hogy én vagyok a producer” – Interjú Mécs Mónika filmproducerrel