A corporate art a profit társadalmi-kulturális célú visszaforgatásának egyik formája

Kell, hogy legyen értelme a „corporate art collections” fogalomnak, ha ilyen régóta létezik, és még senkinek sem jutott eszébe, hogy haszontalan erre áldoznia egy sikeres üzleti vállalkozásnak. Milyen szerepe lehet a művészetnek az üzleti életben, és miként változik ez a pozíció napjainkban, az elmúlt évek történései nyomán?

Kezdhetnénk az üzleti szempontokkal, de nézzük mégis először a mecenatúrát! Mert a filantrópia is fontos része ennek a területnek, és azok a cégek, amelyek imázsépítés miatt kezdenek a műgyűjtésbe, rendszerint mecenatúraprogramokat, ösztöndíjpályázatokat, művészeti díjakat is kapcsolnak a tevékenységükhöz. 

Mindannyiunkat valamilyen értékrend szerint nevelnek fel, szerencsés esetben gyerekként megtanuljuk, adni is kell, hogy kaphassunk. Az üzleti világ szereplői közt sokan kultúrafogyasztók, ugyanazok az ingerek érik őket, mint bárki mást – miért ne lenne igényük érzéseik kifejezésére, illetve az őket ért hatások feldolgozására, értelmezésére? A művészet éppen ezt teszi. Iskolai éveink alatt nem véletlenül íratnak be szüleink zenét tanulni, rajzszakkörre vagy színjátszóra, mert ezek segítenek kapcsolatot építeni önmagunkkal és egymással, és ezek a képességek később az üzleti világban is nélkülözhetetlenek.

Forrás: JPMorgan Chase

A mecenatúra egyoldalú segítségnyújtás egy vállalat részéről, cserébe nem vár semmiféle ellenszolgáltatást. A támogatás célja nem haszonszerzés, sokkal inkább az imázserősítés, illetve társadalmi felelősségvállalás. A mecenatúrán túlmutató céges műgyűjtemény építése elkötelezettséget jelent és rangot ad. A márka imázsának javítása mellett mostanában sokat beszélnek arról, hogy a műtárgyak beemelése a munkahelyi környezetbe növeli az alkalmazottak elkötelezettségét, „well-being” (jólléti) körülményeket teremt, és segíti a cégkultúra bemutatását. A vállalati gyűjtemény műalkotásai formálják a céges identitást, és értékrendet közvetítenek kifelé. A kultúra, a művészet kreativitást és nyitottságot jelent, jó alapja lehet a cégeknél a változáskezelésnek, az innovációnak és a humánerőforrás-gazdálkodásnak.

Xaviera Simmons, Warm Leatherette, 2002, C-Print, Deutsche Bank-gyűjtemény (forrás: forbes.com)

A mai modern vállalati gyűjtemények (corporate art collections) története az 1950-es évek New Yorkjában kezdődött, amikor is a David Rockefeller vezette Chase Manhattan Bank műalkotásokat kezdett vásárolni. David Rockefeller a Standard Oil amerikai olajvállalat társalapítójának, John D. Rockefellernek, az Egyesült Államok első milliárdosának unokája volt, 2017-ben, 101 éves korában hunyt el. Századik születésnapján százötven millió dollárt adományozott a New York-i Modern Művészetek Múzeumának, amelynek édesanyja volt a társalapítója. A művészet szeretetét és a filantrópia iránti elkötelezettségét a családból hozta, de azt ő ismerte fel, hogy ha a bankja nemzetközi befolyását terjeszteni szeretné, abban a művészeti gyűjtemény építése és azon keresztül a közösség megszólítása céljai megvalósítását szolgálja. Ráadásul a társadalmi felelősségvállalás az amerikai üzleti közösség fontos mércéje. 

Romare Bearden (American, 1912 – 1988) Interior with Profiles, 1969 (forrás: jpmorganchase.com)

A privát és céges gyűjtemények közti legnagyobb különbség az, hogy míg egy magángyűjtemény óhatatlanul tükrözi tulajdonosa ízlését, és egyfajta önmegvalósításként vagy önportréként is felfogható, addig a céges gyűjteményeknél a személyesség kerülendő. Egy közösség értékrendjét és céljait kell tükröznie a vállalati kollekciónak. Fontos a megtérülési, befektetési szempont is, nincs akkora játéktere a kockázatvállalásnak, hiszen a cég pénzügyi egyensúlyát is szem előtt kell tartani. Kiküszöbölendő a részrehajlás, a korrupció, a nepotizmus, azaz a vállalati gyűjteményépítésnél elkerülhetetlen a szakértők jelenléte. Sokkal nagyobb szerephez jutnak a gyűjteményépítéssel megbízott szakemberek, mint a privát műgyűjtésben. Az 1970-es évekre a vállalati művészeti gyűjtemények súlypontja megváltozott: a PR- és marketingstratégia részeként kezdték értelmezni. Ekkoriban már a gyűjtemények egységes identitásának és fókuszának megőrzése érdekében művészeti szakértőket bíztak meg a beszerzések lebonyolításával, biztosítva a folytonosságot, őrizve a gyűjtemény gondosan kialakított arculatát a váltakozó vezérigazgatók mellett is. Az 1980-as években a lenyűgözés, a prosperálás megmutatása volt az elsődleges cél. A műtárgypiac fellendülésének idején, a '90-es, de még inkább a 2000-es években a befektetési szempontok kerültek előtérbe.
 
A 2010-es évek környékén kezdték a vállalati művészeti gyűjteményeket az alkalmazottak motiválására, a pozitív irodai környezet megteremtésére használni. Egyre több céges rendezvényt szerveztek műgyűjteményük köré, „artist talk” beszélgetéseket, tárlatvezetéseket tartottak. Ekkoriban lett szempont a műtárgy-választásban az ügyfelek elbűvölése mellett a dolgozók véleménye. Jellemző eset volt, amikor a New York-i székhelyű gyógyszeripari óriásvállalat, a Pfizer munkatársai fellázadtak egy kortárs alkotás ellen, mert a meztelen női testet ábrázoló szobor szerintük dehumanizálja a nőket.  A Pfizer a reakciókat figyelembe véve kicserélte azt egy másikra. A vállalati gyűjtemény kurátorának nyilatkozata szerint tiszteletben kívánták tartani az alkalmazottak érzékenységét. 

Danny Ferrell, Adam and Coco, 2019, JPMorgan Chase Art Collection (forrás: jpmorganchase.com)

A vállalati művészeti gyűjtemények az idők során fejlődtek, és a befektetés-központú törekvésektől elmozdulva az alkalmazottak jóllétét elősegítő, közösségépítő eszközzé váltak. A beszerzett műalkotások is sokfélék lehetnek, a beérkezett nagy nevű művészektől a feltörekvő tehetségekig bárki beleférhet a stratégiába. A jó gyűjtemény tükrözi a vállalat értékeit, követi a cégtörténetet, de képet ad a fejlődésével párhuzamos művészeti mozgalmak alakulásáról is.
 
A Coca-Cola Company 1986 óta gyűjt, kétezer darabból álló műgyűjteményében Auguste Rodin műveitől Andy Warhol munkáiig sokféle alkotás megtalálható. Londoni központjuk – egy 1920-as években épült, felújított ház – központi lépcsősora mellett mutatják be a céghez köthető ikonikus darabjaikat, a recepciót pedig egy kifejezetten oda készített, négy méter magas, üstökös alakú installáció, Stuart Haygarth brit kortárs művész munkája díszíti. 

Stuart Haygarth, Comet (Üstökös), 2014 (forrás: dezeen)

A legtöbb vállalati gyűjtemény, így a Coca Coláé is, nemcsak az irodákat és a közösségi tereket dekorálja, egyes darabjait időről időre nagy múzeumi kiállításokhoz kölcsönzik, így viszik a cég jó hírét a világban. Reprezentatív céges ajándék lehet a gyűjteményből szerkesztett album, ezek az albumok aztán antikváriumokban többszörös áron forognak, hiszen kis példányszámú, exkluzív kiadványokról van szó. 

Most ismét változás előtt állunk. A természeti és humanitárius katasztrófák áldozatainak támogatása mellett a túlzóan nagy értékű, kizárólag presztízsemelő motivációjú műtárgybeszerzéseket nem mindig nézi a közvélemény jó szemmel. Azt sem szeretik már, ha egy környezetszennyezésen vagy egyéb, közösség elleni vétségen rajtakapott cég nagy értékű kulturális támogatással vagy bőkezű vásárlással szeretne javítani a renoméján.  A gyűjteményeknek most a befektetésen túl szólniuk kell valamiről. Ezenkívül a Covid-19- világjárvány átalakította a munkahelyi terekhez való viszonyunkat, a távmunka és az online megbeszélések általánossá válása nyilvánvalóan csökkentette a munkahelyi műtárgy-reprezentáció jelentőségét.

Az azonban biztos, hogy a XXI. század gyorsan változó körülményei mellett a művészet, a műpártolás, a gyűjteményezés és a mecenatúra nem fog eltűnni. És akkor még nem is beszéltünk az olyan új formátumokról, amivel a virtuális térben, NFT-ben is lehet – például a technológiai cégeknek – új típusú műgyűjteményt építeni. 

Georgia O’Keeffe, Red Hills with Pedernal, White Clouds, Paul Allen-gyűjtemény (forrás: crosscut.com)

A legutóbbi idők legfontosabb műgyűjtési példája a Microsoft-társalapító Paul Allen tevékenysége. Nagy értékű magángyűjteményének halála utáni elárverezése minden idők legnagyobb forgalmat generáló aukciója volt. Privát kollekciójába szenvedéllyel és a saját ízlése szerint válogatott. Céges gyűjteményénél viszont a közösség fejlesztését tartotta szem előtt – helyi művészektől vásároltak, a munkatársaknak edukatív programokat szerveztek. A milliárdos arra törekedett, hogy Seattle-t a Csendes-óceán északnyugati művészeti központjává tegye. Vulcan nevű cége múzeumokat hozott létre, egyet a régi számítógépek és katonai műtárgyak gyűjteményének szenteltek, egy moziteremben pedig a mozis emléktárgyak kollekciója kapott helyet, továbbá részt vett a Seattle Art Fair életre hívásában is. 

A legnagyobb vállalati gyűjteményeknek van egy exkluzív klubjuk is, ami kapcsolatépítésre tökéletes. Az IACCCA (The International Association of Corporate Collections of Contemporary Art) egy nonprofit szervezet, amely több mint ötven vállalati művészeti gyűjteményt kezel a világ minden tájáról.

Lásd még:

Vállalati gyűjtés Magyarországon

A világ legjelentősebb vállalati gyűjteményei a bankszektorban

Corporate Art – a kultúrába fektetnek

Nyitókép: Roy Lichtenstein, Post Visual, 1993, UBS Art Collection (forrás: forbes.com)