A francia ajkú Svájc legnagyobb művészeti struktúrája
by Szentgyörgyi Rita 2026. Nov 20.

A francia ajkú Svájc legnagyobb művészeti struktúrája

– A Genfi Nagyszínház

A  Grand Théâtre de Genève, a Genfi Nagyszínház fenséges épülete a város szívében, a Place de Neuve fölé magasodva 1879-es megnyitása óta kalandos sorsot élt meg az elmúlt másfél évszázadban. A XX. század közepén tűzvész pusztította el, 1962-es újranyitása, az átfogó felújítások óta Svájc legnagyobb színpadának ad otthont. A francia ajkú Svájcban a legnagyobb befogadó színház opera- és táncelőadásokkal, koncertekkel, alkalmanként színházi produkciókkal.

A kálvinista ortodoxia hatása erősen befolyásolta a genfi polgárok körében a közízlést, a szórakoztatást. Ez abban is megmutatkozott, hogy csak az 1760-as évek közepén egyezett bele a város Genf első operaháza, a Théâtre de Rosimond építésébe. A műfaj igazi virágzása olyan, a város falain kívül eső helyszíneken zajlott, mint például a Théâtre de Neuve. Genf presztízsére való tekintettel a városi tanács döntése alapján a Théatre de Neuve-öt lebontották, majd pályázati felhívást tettek közzé egy új opera épületének kivitelezésére. Émile Reverdin és Gaspard André építészek projektje lett a befutó, a szükséges anyagi forrásokat II. Károly braunschweig–wolfenbütteli fejedelem (1735-1806) hagyatéka biztosította, amelyből több mint egymillió svájci frankot különítettek el Genf jövőbeli operaművészeti templomának felépítésére. Az új színház háromezer négyzetméteres, a város adományaként kapott telken épült. Az 1875-ös alapkőletételtől négy év telt el a hivatalos avatásig. 1879-ben Rossini Tell Vilmosának előadásával nyitotta meg kapuit a Genfi Nagyszínház.

Elegáns környezetben, Svájc egyik legrégibb képzőművészeti kiállítási helye, a Musée Rath és a Zenekonzervatórium (Conservatoire de musique de Genève) között helyezkedik el az Európa tíz legjobb operaháza között számon tartott épület. Jelentős építészeti ihletként szolgált a párizsi Palais Garnier eklektikus stílusa. Terméskő homlokzat, mészkő lábazatok jellemzik, a főhomlokzat oszlopai a Bern vidékén, a hegyi folyó medrében található vörös gránitból készültek. A szobor- és lécdíszítések monumentális jelleget kölcsönöznek az épületnek, aminek megkoronázása a  művészetek géniuszát ábrázoló, allegorikus szoborcsoport.

A Genfi Nagyszínház épülete (forrás: Wikimedia Commons)A Genfi Nagyszínház épülete (forrás: Wikimedia Commons)

A kor fontos zeneszerzőinek mellszobra a főhomlokzat alatt található: Rossini, Boieldieu, Beethoven, Meyerbeer, Weber, Mozart, Donizetti, valamint az íróként híres, alkalmi zeneszerző Jean-Jacques Rousseau egy társaságban. Az előtérben és az emeleten más híres zeneszerzők medalion portréi kaptak helyet, továbbá Léon Gaud hat, nagy méretű, hat zenei stílust ábrázoló festményei (katonai, pásztori, vallási, orfikus, dionüszoszi, könnyűzenei). Számos festő és szobrászművész kapott megbízást az épület belső és külső részeinek eklektikus díszítésére. A színház a pazar külsőségeken túl a technikai infrastruktúrájával is élen járt mint kora egyik legmodernebbje. A színpadi függönyt a közeli Rhône folyón található erőmű hidraulikus nyomása működtette.

1951. május elseje a nagy tűzvész dátumaként vonult be a Genfi Nagyszínház történetébe. Wagner A walkür című operájának harmadik felvonásához készítették elő a díszletet, amikor szörnyű tűz ütött ki, elpusztítva a színpadot, a karzatot, a folyosókat, valamint azok mechanikus és elektromos gépezetét. A tűz átterjedt a zenekari székektől az épület harmadik szintjéig. Lényegét tekintve csak az előcsarnok, a főbejárat, a külső homlokzat menekült meg a lángoktól. A színház több mint tíz évig zárva maradt. A katasztrófa után Genf városa újjáépítési projektet rendelt meg, ami a helyi Charles Schapfer és a milánói Marcello Zavelani Rossi építészek tervei alapján valósult meg. Az előadások egy évtizedre átkerültek a Kursaalnak is nevezett Nagy Kaszinó épületébe. A Grand Théâtre Verdi Don Carlosának francia változatával nyílt meg újra 1962 decemberében. Az újjáéledés óta számos neves rendező vezette a genfi operaházat: Marcel Lamy, Herbert Graf, Jean-Claude Riber, Hugues Ghall, Renée Auphan, Jean-Marie Blanchard, Tobias Richter.

Az idei, 2025/2026-os évad két szempontból is különleges a ház történetében. Az átmenet jegyében zajlik a szezon két fő színpadon, az évad első részében a Grand Théâtre épületében, a második részében pedig a Bâtiment des Forces Motrices elnevezésű, egykor vízenergiát hasznosító erőmű átalakított épületében. A színpad, a zenekari árok átfogó gépészeti felújítási munkálatainak költségvetése meghaladja a húszmillió svájci frankot.

Művészeti értelemben is átmeneti az idei szezon, hiszen Aviel Cahn, a Genfi Nagyszínházat a kortárs művek, koreográfiák felé nyitó főigazgatója hét év után elköszön, a Deutsche Oper Berlinben folytatja intendánsként. A színház alapító kuratóriuma Alain Perroux-t választotta Aviel Cahn utódjának az intézmény igazgatói posztjára, 2026 júniusától. Az 1971-ben született genfi művész célja, hogy megszabadítsa az operaházat az elitista sztereotípiáktól, amelyek változatlanul a nevéhez tapadnak. Perroux zenekari zenészként, zenei rovatvezetőként kezdte a pályafutását. Dramaturgként dolgozott egy időben Jean-Marie Blanchard igazgatása alatt a Genfi Nagyszínháznál. Néhány évet a dél-franciaországi nemzetközi komolyzenei rendezvénysorozat, a Festival d'Aix-en-Provence élén töltött. Ezt követően az Opéra du Rhin élére vezetőjévé nevezték ki.

Aviel Cahn egy pszichedelikus finálét tartogat főigazgatói megbízatásától búcsúzva az idei szezon végére, ami nem más, mint az amerikai rockszíntér legendás alakjának, Frank Zappa  200 Motels című operája. A készülő produkció összehozza Daniel Kramer rendezőt, a Genfi Zeneművészeti Egyetem fiatal zenészeit, Titus Engel karmestert. „Felfedezhetünk egy Frank Zappát, aki nagyon különbözik attól, akit ismerünk, egy abszolút virtuóz és lenyűgöző kortárs klasszikus zeneszerzőt” – mondja Cahn. A ritkaság mellett a legismertebb operák közül, a Tannhäuser és a Pillangókisasszony is az idei repertoár sikerdarabjainak számít. Utóbbit a cseh Barbora Horáková, az európai operaszínpadok egyik legkeresettebb fiatal tehetsége rendezi. Az előadás újszerűsége, hogy a női főszereplő és a gyermek szemszögéből láttatja Puccini könnyfakasztó operáját.

A Pillangókisasszony-előadást a Genfi Nagyszínház a Magyar Állami Operaházzal közösen jegyzi; 2026 áprilisában tűzi műsorára a Grand Théâtre, míg a budapesti dalszínház 2026/27-es Keleti éj évadának premierjei között szerepel. Ez már a második alkalom a két intézmény közötti együttműködésben. Almási-Tóth András a 2018-as, a Magyar Állami Operaház művészeti igazgatói posztjára történő kinevezésekor kiemelt feladatként kapta, hogy fejlessze az intézmény nemzetközi kapcsolatait. Az Armel Nemzetközi Operafesztivál kapcsán régi munkakapcsolat fűzi Aviel Cahnhoz, aki 2019 óta állt a Genfi Nagyszínház élén. A két vezető a kinevezésüket követően tekintette át, hogy az új produkciókban milyen együttműködés jöhet létre közöttük, vagyis milyen tervezett darabok illeszkednek mindkét színház műsortervébe. Így esett a választás Prokofjev Háború és béke című operájának közös bemutatására. Az előadásterv elfogadása során döntött úgy a Magyar Állami Operaház, hogy díszletek gyártásával járul hozzá a produkció megvalósításához. A Covid-járvány okozta csúszásokat követően Genfben 2021 szeptemberében, Budapesten 2023 januárjában mutatták be Calixto Bieito rendezését.

A Magyar Állami Operaház anyagi hozzájárulása mind a Háború és béke, mind a Pillangókisasszony esetében a produkció teljes értékének töredéke, ezért ezek az együttműködések rendkívül előnyösnek bizonyultak a budapesti intézmény számára.

A Genfi Nagyszínházat elsősorban Genf városa finanszírozza, éves költségvetése körülbelül hatvanhárommillió svájci frank. A Grand Théâtre évadonként átlagosan kilencvenezer nézőt vonz, nagyjából nyolcvan százalékos kihasználtsággal. A közönséget fele-fele arányban helyi és nemzetközi nézők alkotják. A színház költségeinek hetven százalékát (negyvenmillió svájci frankot) Genf városa állja, a fennmaradó harminc százalék a mecénási és partneri kapcsolatok jóvoltából befolyt összegekből tevődik össze.

Muszorgszkij: Hovanscsina, 2025 (fotó: Grand Théâtre de Genève / Carole Parodi)Muszorgszkij: Hovanscsina, 2025 (fotó: Grand Théâtre de Genève / Carole Parodi)

A Grand Théâtre de Genève közhasznú alapítványa biztosítja a színház működését, az opera, tánc és prózai előadások szervezését. A nemzetközi szinten is elismert előadások minősége révén – a berlini Opernwelt magazin olvasóinak értékelése alapján –  többször is elnyerte a legjobb operaháznak járó minősítést.

Az intézmény művészeti kiválósága és innovációs ambíciója a határon túl is érezteti hatását. A nagyszerű belga-marokkói koreográfus, Sidi Larbi Cherkaoui vezette balett-társulat a transzdiszciplináris kísérletezés élvonalában áll, új kortárs táncrepertoárt fejleszt, turnéikat nemzetközi szinten is jegyzik. Merész projektekre, széles körű kezdeményezésre invitálják a nézőket, akik maguk is részt vesznek egy-egy táncelőadás finanszírozásában, hozzájárulnak egy-egy kortárs balett világpremierjéhez. A Grand Théâtre támogatói körén túl a vállalati és az egyéni mecenatúra, az adománygyűjtés nagyban hozzájárul a rezidens fiatal énekesekből és táncosokból álló két társulat zökkenőmentes működéséhez.

A cikk először a 2026 áprilisában kiadott, Svájc kulturális és üzleti életével foglalkozó nyomtatott lapszámunkban jelent meg.

Nyitókép: Pillangókisasszony – Cso-cso-szán: Heather Engebretson,  Pinkerton: Arnold Rutkowski (fotó: Grand Théâtre de Genève)

Lásd még:

A modern tánc atyjától az „év táncosáig” – A svájci táncélet egyszerre épít hagyományaira és keresi az új utakat

Aki Budapestről szervez fesztivált a Genfi-tó partján – Interjú Havas Ágnessel, a Léman Bouquet Festival igazgatójával

A kultúra közügy, jóllét, nem luxus – A kultúra támogatása Svájcban

Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, legyen ön is mecénás és támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!

2025 decemberében jelent meg A mecenatúra magyarországi története 1900–2025 című kiadványunk, egy könyv azokról, akik fontosnak tartották, illetve tartják a művészet pártolását.

A kötet megvásárlásával a munkánkat támogatja.

Megvásárolom a könyvet!