„A gyűjteményünkkel magunkról is akarunk beszélni”

„Hiszünk abban, hogy a művészet kulcsfontosságú eleme a társadalom fejlődésének: úgy gondoljuk, nemcsak kulturális sajátosság, hanem mentálisan is fontos társadalmunk fenntartható fejlődése szempontjából. Főként a kortárs művészek mutatják meg munkáikon keresztül, merre is tart éppen a világ. Olyan kérdéseket tesznek fel a szemlélőnek, amelyeket a jövőben meg kell válaszolnunk” – mondja az Iberdrola elnökének tanácsadója, Rafael Orbegozo.

A több mint százhúsz éves múltra visszatekintő Iberdrola ma a világ egyik legnagyobb villamosenergia-vállalata és a megújuló energia egyik vezető gyártója: negyvenezer alkalmazottat foglalkoztat, és több tucat országban mintegy százmillió embert szolgál ki. A spanyol cégcsoport egy fenntartható üzleti modell mellett tette le a voksát, amely olyan pilléreken alapszik, mint a zöld energia, az intelligens hálózatok és a nagyszabású energiatárolások. Ezenfelül azonban kiemelten lényeges számukra, hogy a társadalmi felelősségvállalás jegyében vissza is adjanak valamit részvényeseiknek, ügyfeleiknek és alkalmazottaiknak. Ennek egyik módja az, hogy egyedi gyűjteményükön keresztül népszerűsítik a művészetet.

Dan Flavin: Cím nélkül, 1992 (forrás: Iberdrola)

„A gyűjtemény vállalati társadalmi felelősségvállalásunk része, és csak egy azon akcióink között, amelyeket úgy hívunk: »társadalmi osztalék«. Ez egyrészt azt jelenti, hogy értéket közvetítünk minden ügyfelünknek, másrészt hozzájárulunk a Fenntartható Fejlődési Célokhoz (SDG-k), amit cégünk beépített üzleti stratégiájába”  – magyarázza Rafael Orbegozo, aki hozzáteszi, a gyűjtemény 2006-ban kezdett formálódni. [A ENSZ 2015 szeptemberében egy csúcstalálkozón elkötelezte magát amellett, hogy véget vetnek a szegénységnek, megküzdenek a klímaváltozással, és harcolnak az igazságtalanság ellen. A csúcstalálkozón 193 tagállam egyhangúan fogadta el azt a fejlődési programot, amely 2030-ig a szegénység felszámolását és a fenntartható jövő felépítését tűzi ki célul – a szerk.]

Cindy Sherman: Cím nélkül # 71, 1980 (forrás: Iberdola)

Három fő irányvonal mentén kezdték gyűjteni a műalkotásokat, amelyek között olyan világhírű művészek munkái is megtalálhatók, mint Gerhard Richter, Cindy Sherman és Yayoi Kusama. „A gyűjteményünkkel önmagunkról szeretnénk beszélni: megmutatni, kik vagyunk és mit csinálunk szerte a világon. Egyfajta globális térképet is »felrajzolunk« ezáltal a cégről, két fő irányvonal mentén, amelyek vállalatunk történetéről és tevékenységünkről is képet adnak. Ezen a »térképen« kiemelt helyen szerepelnek azon országok alkotóinak munkái, ahol jelen vagyunk, mint például Spanyolország, Franciaország, Görögország, Portugália, Németország, Magyarország, Brazília, Mexikó, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Ausztrália” – mondja Rafael Orbegozo.

Günther Forg: Cím nélkül, 2006 (forrás: Iberdrola)

Vállalatuk a XX. század elejént született, több cég egyesüléséből, így számukra különös jelentőséggel bír a XIX. század végi és XX. század eleji spanyol művészet, noha ez a korszak nemcsak a spanyol, hanem az európai művészetben is meghatározó volt. Így az Iberdrola Gyűjtemény egyik fő iránya A modernitás eredete Baszkföldön. A második fővonal A spanyol művészet 1957-től napjainkig, mivel 1957 jelentős év volt a spanyol művészetben: a dátum egyaránt utal arra, hogy a cégcsoport az 1950-es évektől már energetikai vezető szerepet töltött be Spanyolországban, valamint arra, hogy a Nemzetközi Szobrászdíjat Jorge Oteizának ítélték oda a Sao Paulói Biennálén, Antonio López pedig ekkor rendezte első kiállítását. A harmadik irányvonalat a New Frontiers (Új Határok) cím fémjelzi, amely kifejezi, hogy a cégcsoportot a világ egyik legnagyobb energiavállalataként jegyzik a XXI. század eleje óta.

Marina Abramovic: ,,Alszik a tűzrakóhelynél, 2012 (forrás: Iberdrola)

A gyűjtemény munkáit emellett három fő téma, a fény, a természet és az emberi találékonyság szerint csoportosítják, tükrözve azt, hogy a vállalat a természeti erőforrások és a leginnovatívabb technológiák felhasználásával termel fenntartható energiát. Arra a kérdésre, hogy mi alapján választják ki, mely művészektől vásárolnak, Rafael Orbegozo elmondta: galériákat és nemzetközi művészeti vásárokat is látogatnak, valamint konkrét témák szerint keresnek és vásárolnak alkotásokat. Ehhez művészeti tanácsadók véleményét is kikérik, de gyakran dolgoznak együtt közvetlenül a művészekkel is, akik kifejezetten az Iberdrola számára készítenek el egy-egy alkotást.

A lenyűgöző kollekcióban a nő művészek munkái kiemelt helyet kapnak: „Rendkívül fontos, hogy a nő művészek alkotásait is bemutathassuk, hiszen a nők – nemcsak a művészetben, hanem társadalmi szinten –  évszázadokon át nem érvényesülhettek úgy, ahogy a férfiak. Pedig jelentősen hozzájárultak a művészettörténet alakításához, de hosszú ideig árnyékban maradtak. Jó példa erre a svéd művész, Hilma af Klint, akinek a festményeit ma a nyugati művészettörténet első ismert absztrakt alkotásai között tartják számon, ám saját korában nem ismerték el. Műveit ritkán állította ki. Hilma af Klint meggyőződése volt, hogy a világ még nem áll készen munkássága megértésére, így meghagyta, hogy csak halála után húsz évvel mutathatják be alkotásait. Az 1944-ben elhunyt művész képei 1986-ig sehol nem voltak láthatóak. 2018-ban vált világhírűvé, a Hilma af Klint – Festmények a jövőnek című kiállításnak köszönhetően, amit a manhattani Guggenheim Múzeum mutatott be. Idén októberben a bilbaói Guggenheim egy, az Iberdrola által szponzorált egyéni tárlattal tiszteleg Hilma emléke előtt” – mondja Rafael Orbegozo, akitől azt is megtudjuk, idén a kortárs műalkotások hatvan százalékát nő művészektől vásárolták, hogy így csökkentsenek az egyenlőtlenségen. A teljes kollekcióban szereplő alkotásoknak már huszonöt százaléka nő művésztől származik.

Olafur Eliason: Gondoskodás és erőspirálok, 2016 (forrás: Iberdrola)

A gyűjtemény darabjait kiállítják a világ számos pontján található székhelyeiken, de tárlatokon és múzeumi kölcsönzésen keresztül a nagyközönség számára is elérhetővé teszik. Jelenleg például hét különböző – Spanyolországban és az országon kívül található – kiállításon szerepelnek a gyűjteményükből kölcsönzött alkotások. A cégcsoport a bilbaói Guggenheim Múzeumot annak megnyitása óta támogatja mecénásaként, olyan művészek munkáiból rendezett kiállításokat szponzorált, mint Yayoi Kusama, Alice Neel és Francis Bacon.

Több mint tizenhárom éve a Prado Múzeummal is együttműködnek: ennek keretében a cégcsoport restaurációs programokat finanszíroz az intézmény számára, kiállításait szponzorálja, továbbá 2018 óta a múzeum védnöke is. A program keretében több száz mű restaurálást támogatták, köztük Fra Angelico Angyali üdvözlet című festményéét, El Greco Krisztus levetkőztetése című remekművéét és Tiziano Keresztelő Szent János című képéét. A partnerségnek köszönhetően újulhatott meg a Prado Múzeum Villanueva-épületének egy része, amelyet azóta kiállítótérként használnak, sőt: nyolc új helyiséget nyitottak meg, ahol olyan XVII. századi mesterek munkáit mutatják be, mint Rubens, Rembrandt és Jan Brueghel. A Prado restaurációs műhelyét 2010 óta támogatják képzési és kutatási ösztöndíjjal, amelyet évről évre restaurátoroknak ítélnek oda.

Tracey Emin: Az utolsó nagy kaland te vagy, 2014 (forrás: Iberdrola)

A művészeti intézményeket társadalmi kezdeményezések megvalósításában is támogatják: nekik köszönhetően jött létre a Thyssen-Bornemisza Múzeum gyermekeket, fiatalokat és felnőtteket célzó társadalmi felzárkózási akciója, valamint a Bilbaói Szépművészeti Múzeum vak emberekre összpontosító innovatív projektje. A vállalat emellett fontosnak tartja a kulturális örökségek védelmét is, így műemlék épületek világításának korszerűsítésében is segítenek. Ennek köszönhetően újulhatott meg például az amerikai Barnum Múzeum és a Wadsworth Atheneum Museum of Art, a mexikói Nemzeti Művészeti Múzeum (MUNAL), valamint Brazília számos impozáns történelmi épületének világítástechnikai rendszere.

Az Iberdrolánál egy zöldebb jövő megteremtésén dolgoznak, amihez a fenntartható szabadidő és a kulturális projektek támogatása is hozzátartozik, mégpedig a zenén keresztül. 1989 óta szponzorálják például a világ egyik legnagyobb skótdudás zenekarát, a ScottishPower Pipe Band-et, valamint célul tűzték ki a nagyobb zenei fesztiválok dekarbonizációját, azaz a szén-dioxid-kibocsátásának csökkentését megújuló energia használatával.

Nyitókép: Rafael Orbegozo (forrás: Iberdrola)

Lásd még:

„Kulturális és művészeti projektjeink középpontjában az emberek támogatása áll” – Ingyenesen látogatható galéria, ösztöndíjprogramok és társadalmi felelősségvállalás a spanyol pénzintézet finanszírozásában

Kulturális turizmus és zarándoklat Spanyolországban – Nem csak a homokos tengerpartokért érdemes felkeresni a mediterrán országot

Barcelona: a történelem, a művészet és a hagyomány vibráló szövete – Barangolások a spanyol kultúra fellegvárában