„A játszótér egy veszélyes hely”

A Mastercardnál kiírtunk egy irodalmi pályázatot Alkotótárs címmel, mert rájöttünk, hogy az írók nem tudják megírni a második, harmadik könyvüket pénz és idő híján. Ezzel az ösztöndíjjal időt szerettünk volna adni a nyerteseknek, hogy legyen lehetőségük a következő könyvükre koncentrálni – meséli Mondovics Péter marketingmenedzser.

A legkézenfekvőbb multis megoldás ilyenkor az, hogy létrehozunk egy támogatási alapot, és a pénzt odaadjuk valamelyik kiadónak, de mi másik utat választottunk. Meg akartuk érteni, hogy hogyan zajlik a pályázati folyamat, és szerintem pont az volt a legnagyobb bátorság a részünkről, hogy mertünk önazonosak és kicsik maradni. Összvissz egy fiúnak és egy lánynak adtunk ösztöndíjat. Lehet, hogy így „csak” két embert támogattunk, de annak sokkal nagyobb hatása lett a mi jövőnk szempontjából is.

• Ma már elvárás, hogy egy vállalat visszaadjon a közösségnek

Az egész programot munkaidőn kívül indítottuk el, egyéni elhatározásból, hogy a munkatársak jól érezzék magukat, és csináljunk valami fontosat, ahol kihasználjuk mindenkinek az erősségét. Változatosan jöttek össze az emberek, volt, aki a művészeti oldalt képviselte, de egyáltalán nem értett a pályáztatáshoz. Volt viszont projektmenedzserünk, akinek ugyan semmi köze nem volt a művészethez, de ő lett a csapat leglelkesebb tagja, és csillogó szemmel beszélt az irodalomról, és az irodalomtámogatásról. Azáltal, hogy ennyire heterogén csapat voltunk, összeállt valami különleges, és alkottunk valami fontosat. Emellett ez az élmény erősítette a közösséget, és az egymásba vetett bizalmunk is hatalmasat nőtt.

Martinovic Boris Director Public Policy, Geröly András Customer Delivery Manager Croatia, Hungary, Slovenia, Mondovics Péter Manager Area Marketing, Csizmadia Kata Senior Business Assistant, Szetnics László Director, Business Development, Croatia, Hungary, Slovenia, Szalkai Réka marketingigazgató (fotó: Bielik István)

Mi még soha nem nyertünk díjat, ezért alig hittük el, hogy mi kaptuk meg az Art is Business nagyvállalatoknak szóló díját, ráadásul egy olyan kulturális ösztöndíjprogrammal, amibe egy emberként álltunk bele, és a szívünknek nagyon kedves volt.

Légrádi Gergely, Balogh Máté, Mondovics Péter és Juhász Dóra (fotó: Daniel Media)

A díjátadón csodálatos érzés volt, hogy ott állt az a rettenetesen sok ember! Voltak ismerős és kevésbé ismerős arcok, de tudtam, hogy a művészeti oldalról nagyon sokan voltak ott, és azt láttam, hogy megtapsolnak minket, és örülnek nekünk. Az ilyen szintű őszinte visszajelzés nagyon ritka manapság. Tudom, hogy amikor 2022-ben elmegyünk a díjkiosztóra, mi is ugyanennyire fogunk örülni a nyerteseknek.

Alkotótárs 2021

A Mastercard – Alkotótárs ösztöndíjpályázat győztesei 2022

Gerlits Réka (a Bátorságok Könyve társszerkesztője), Beke Károly, Mondovics Péter és Mészáros Piroska (a Bátorságok Könyve társszerkesztője)

Mondi

(Mondovics Péter)

Én a kulcsos gyerekek generációjába tartozom. Amikor kicsi voltam, édesanyám és édesapám piszok sokat dolgoztak, egy csomó mindenben önállónak kellett lennem:

– Tessék, itt a kulcs, menj el a suliba, majd a játszótérre, legyél a többi gyerekkel, aztán majd gyere haza!

Ez jellemző volt a mi generációnkra, de akkor még kontrolláltabb volt a környezet: nagyon hasonló emberek gyűltek össze a játszótéren, hasonló háttérrel, és a szülők is jobban ismerték egymást, ezért volt egy biztonságos és kiszámítható burok. Együtt tanultunk meg sok mindent, együtt éltünk át izgalmas élményeket.

A sorozatos világválságok és a digitalizáció azonban eltávolította az embereket. Mindenki egy kis burokban él és nehezen hagyjuk el a biztonságos közegünket. Én egyáltalán nem ismerem a gyerekeim osztálytársainak a szüleit, és bizonytalan vagyok akkor is, amikor játszótérre megyünk. Mindig van bennem egy kis félsz ilyenkor, főleg az idegenektől. Egyszerűen mára láthatóbbá váltak olyan veszélyek is, amikről az én gyerekkoromban még egyáltalán nem tudtunk, pedig valószínű már akkor is ott voltak… Lehet, jobb lenne, ha ezekről ma se tudnánk, de a közösségi média miatt minden láthatóbbá vált, és a világ egy veszélyesebb hely lett.

Azért, mert bárki elveszítheti a munkáját.

Azért mert jönnek-mennek a gazdasági válságok.

Azért, mert Covid van.

És mert ki tudja kivel akadok össze a mászókánál…

Ezek a félelmek elindítanak egy körforgást: mivel a világ egy veszélyes hely, ezért a játszótér is egy veszélyes hely, ezért inkább ne menjen oda a gyerek. Ezzel a gyerekeket a négy fal között tartom, így viszont többet fognak mobilozni, tabletezni, és az igazi helyett egy virtuális játszótéren lesznek a szabadidejükben: ott tartják a többiekkel a kapcsolatot, csakhogy ezeket a platformokat nem nagyon lehet kívülről kontrollálni, és egy idő után a szülők kezdik nem érteni, hogy hol jár a gyerek, amikor netezik, úgyhogy inkább csak elhessegetik a problémát, „legalább elvan magában a kölyök”.

A gyerekek ilyenkor virtuálisan csellengenek. De fontos, hogy szülőként igenis tehetünk ez ellen: egyrészt vannak már módszerek arra, hogy miként tudjuk a gyermek digitális életét keretek közt tartani, másrészt igenis figyelmet kell fordítani arra is, hogy az „offline” vagy „valóságos” világ keretei között meglegyen az egészséges szülő–gyerek kapcsolat. Foglalkozzunk, játsszunk velük sokat, hogy ne egy digitális kulcs lógjon a nyakukban…

Szerintem a mostani világban a bizalom a legnagyobb bátorság, mert senki nem bízik senkiben. Szeretném elengedni a gyerekeimet, és azt mondani nekik:

– Megbízom benned. Átadtam neked azokat az értékeket, amiket át szerettem volna adni. Menj és fedezd fel a világot!

MP

Meghatározó művek az életében:
zene: Peter Gabriel – Sledgehammer,
könyv: William Wharton – Éjfélre kitisztul,
film: Mike Judge – Hivatali patkányok.

Nyitókép: Mondovics Péter