A luxus és művészet találkozása

A Kempinski Hotel Corvinus Budapest nem pusztán elegáns, ötcsillagos szálloda a belváros forgatagában, hiszen az épületben a művészet is fontos szerepet kap. A vendég úgy sétál végig a Kempinski tereiben – legyen az lakosztály, előcsarnok vagy folyosó –, mintha kiállításon járna. A budapesti hotel több mint három évtizede tudatosan építi gyűjteményét; a Corvinus Art Collection kezelésébe 2010-ben bevonták a Kovács Gábor Művészeti Alapítványt (KOGART) is. Dudás Ildikóval, a Kempinski Hotel PR-igazgatójával és Kosinsky Richárd művészettörténésszel, a KOGART  művészeti vezetőjével beszélgettünk arról, mit ad a vendégélményhez a művészet.

A XIX. század végén, Németországban alapította meg vendéglátóipari vállalkozását Berthold Kempinski. Az alapító nevét viselő márka 2026-ban több mint hetven luxushotelt üzemeltet több mint harminc országban, Európától Ázsián és Afrikán át a Közel-Keletig. Egyre több Kempinski-szállodára jellemző a törekvés, hogy az utazók a színvonalas vendéglátás mellett kulturális és művészeti élményt is kapjanak. Minden hotel egyedi művészeti programot alakíthat ki, saját koncepciója és partnerkapcsolatai mentén.

A budapesti Kempinski Corvinus műgyűjteménye nem csupán szállodai dekoráció, sokkal inkább kurátori gondossággal kialakított, több mint harmincéves múltra visszatekintő, kulturális értékeket közvetítő és magas színvonalú élményt nyújtó gyűjtemény, amely a magyar kulturális örökséget és kortárs művészetünk kreativitását mutatja meg a nemzetközi közönségnek. 

A hotel Elnöki Lakosztálya. Előtérben Rajcsók Attila Füstös almacsutka című szobra, a háttérben Ujházi Péter Árki juhar című festménye látható (forrás: Kempinski Hotel Corvinus Budapest)

A hazai művészetre fókuszáló kollekcióban több mint ezerötszáz műtárgy található, amelyeket a hotel tulajdonosa és vezetése közös értékrend szerint, tudatosan válogatott össze. A gyűjtés a szálloda 1992-es megnyitásakor kezdődött, a beruházás összköltségének egy százalékát már akkor műalkotások vásárlására fordították (ez akkoriban, az euró bevezetése előtt egymillió márka volt), s ez a stratégia azóta sem változott. 

Dudás Ildikó a kezdetektől dolgozik a szállodában, fejből sorolja, melyik lakosztályt melyik mű díszíti. A műtárgyakat az adott terekbe komponálták, hiszen a Corvinus-gyűjtemény nem csupán dekoráció vagy díszlet, hanem a hotel enteriőrjének integrált része. A festmények, szobrok, metszetek és installációk a közös terekben, folyosókon, vendégszobákban és lakosztályokban egyaránt megjelennek. A recepció felé sétálva Hajdú László Dunát ábrázoló domborműve fogadja a látogatót, amely a folyót mint szimbolikus kapcsot jeleníti meg, absztrakt kulturális utalásként. 

Dudás Ildikó (fotó: Kempinski Hotel Corvinus Budapest)

– A bronz dombormű súlya miatt meg is kellett erősíteni a födémet – meséli Dudás Ildikó. – Ha szükséges, mindig a térhez igazítjuk a műveket. Átkeretezzük, restauráljuk, posztamenst készítünk – megoldjuk, hogy minden mű funkcióba kerüljön. Szerencsés időszakban, éppen a rendszerváltás után kezdtünk vásárolni. Akkor kezdett újraéledni a műkereskedelem, így annyira jó áron vásárolhattak a tulajdonosok, hogy a kollekció befektetésként is kiugrónak számít – már, ha el akarnának adni belőle, amire semmiféle szándék nincsen. Ritkán válunk meg képtől, pedig majdhogynem minden héten érkezik vásárlási szándék egy-egy vendégtől. A legtöbbször inkább közvetítői szerepet vállalunk: összekötjük az érdeklődőt a művésszel, de a nálunk található munkákat nem értékesítjük. Egyetlen esetre emlékszem, amikor az egyik törzsvendégünk – nem mellesleg gyűjtő – olyannyira beleszeretett egy Pállya Celesztin-festménybe, hogy végül eladtuk neki. De ez nagyon ritka – szögezi le.

Kosinsky Richárd 2016-ban került a KOGART-hoz, és a szálloda nagyszabású felújításához kapcsolódó műtárgyrevízióval került közelebb a Corvinus gyűjteményhez. – Csak a kollekció töredéke volt kint a falakon, jelentős része a raktárunkban várakozott. Éppen Richárd megjelenésekor vált aktuálissá, hogy tudatosabban végignézzük, mi minden van a birtokunkban – eleveníti fel a közös munka kezdeteit Dudás Ildikó. – A KOGART-ot először az akkoriban az első emeleten helyet kapó szállodagaléria kiállítási programjának összeállításába vontuk be. A galéria havonta új kiállítással jelentkezett, szóval, volt vele munka bőven.  A KOGART nemcsak művészeket ajánlott, de tevőlegesen is segített a szervezésben. Ezzel párhuzamosan realizáltuk, hogy fogy a raktárhelyünk a szálloda épületében, át kell gondolnunk műgyűjtői tevékenységünket. Szerencsésnek bizonyult az alapítvánnyal való találkozás, ugyanis kiderült, hogy az ő raktárukban elfér, ami a szállodában nem, ráadásul professzionális körülmények közt tárolhatjuk ott a műveket. Az érintett alkotások elszállítása előtt egy átfogó leltárra is felkértük Richárdékat – meséli a szálloda PR-igazgatója.

Kosinsky Richárd (forrás: KOGART)

Innen Kosinsky Richárd veszi át a szót, és elmeséli, hogy jó néhány hetet töltött el a szállodában: munkatársaival lefotózták az összes műtárgyat, leírást készítettek róluk, felbecsülték az értéküket. Nem sokkal ezután kezdődött a szálloda felújítása, a földszinttől haladva felfelé. A szobák rekonstrukciója során rengeteg kép máshová került, más paszpartut vagy keretet kapott, változott a megjelenése. – Amit a falakon látunk, az csak a gyűjtemény egy része, jó pár száz mű várakozik még a raktárban, és a revízió során több klasszikus munkát kortársra cseréltünk. Ennek ellenére nem állt le a beszerzés sem, a lakosztályokra egyedileg kitalált kurátori koncepció  alapján zajlott a műtárgyvásárlás – meséli a művészettörténész. – Egy előválogatást, shortlistet állítottunk össze, ügyelve a minőségre és arra is, hogy a művek illeszkedjenek a szálloda korábbi kollekciójába, arculatába. Nem voltak megkötések sem műfaj, sem szerző, sem stílus tekintetében, de két alapvetést mindig szem előtt tartottunk. Az egyik, hogy sokféle ember száll meg a hotelben, ezért a műtárgyak nem lehetnek megosztóak. A másik, hogy a tárgyak ezekben a terekben funkciót kapnak, ügyelni kell tehát, hogy a kiválasztott alkotás ne boruljon fel, stabilan fel lehessen akasztani – például súlyos bronzreliefek kerültek gipszkarton falakra. Ezek mind megoldandó problémák voltak. A szállodában a művek nem elzárt és védett terekbe kerülnek, hanem a vendégek körül „élnek”. A felújított szobák esetében ezért szorosan együttműködtünk a belsőépítészekkel. A vásárlások előkészítése mellett műtárgyakat is kölcsönzünk a szállodának, ilyen például a kávézóban látható Fehér László-kép, amit nem szeretnénk eladni senkinek, bár a szállóvendégek közül sokan tennének rá ajánlatot. A liftek előterében minden emeleten áll egy szobor, ezeket is a KOGART kölcsönzi – sorolja Kosinsky Richárd.

A szobák és lakosztályok a kényelem mellett vizuális élményt is kínálnak. A felújítás során volt néhány kép, amely a helyén maradt, a belősépítészetnek kellett hozzájuk igazodnia. Ilyen például a Herend Art Collection Suite, ahol a világhírű Herendi porcelánok és klasszikus portrék együttese teremt egyedi atmoszférát. Egy adott lakosztályon belül azt is figyelembe vették, mi kerül reprezentatív térbe, a nappaliba, az étkezőrészre és a hálóhelyre.

A szálloda egyik lakosztálya. A falon Tamás Ervin Tavasz című képe látható (fotó: Kempinski Hotel Corvinus Budapest)

A szálloda megbecsüli a gyűjteményét, és igyekszik jó hírét vinni. Válogatott darabokat időnként kiállítanak másutt is, legutóbb például a berlini Magyar Nagykövetségen mutatták be a gyűjtemény egy részét, öregbítve a magyar kortárs művészet hírnevét. Rendeztek kiállítást Tihanyban is – partnereseménnyel kombinálva. 

Egy különleges projekt keretében magyar írókat hívtak meg a különböző lakosztályokba, akik az ott található műtárgyak ihlette novellát írtak. Az így született irodalmi alkotások – két nyelven, magyarul és angolul –, valamint a művek fotói bekerültek a Mesélő lakosztály című exkluzív, kereskedelmi forgalomba nem került kiadványba, amiből az adott terek szállóvendégei kapnak egy-egy példányt.

Ahogy Dudás Ildikó említi, műtárgybefektetési szempontból szerencsés időszakban kezdődött a gyűjtemény építése. Nemcsak azért nem adnak el belőle a tulajdonosok, mert nem szeretnének műveket pénzzé tenni, hanem mert tudják, kollekcióként nagyobb az értéke a műtárgyegyüttesnek, mintha egyenként értékesítenék az alkotásokat. Egy gyűjtemény mindig több, mint művek összessége, és a szálloda presztízsét is növeli, ahogy azzal bánik. A szakember szoros kapcsolatot tart a művészekkel, meghívja őket, nézzék meg, hova került az alkotásuk. A Corvinus Art Collection a hazai művészeti élet része, rendszeresen kölcsönöznek műveket kiállításokhoz, legutóbb Kő Pál gyönyörű Mátyás-szobrát adták kölcsön két hónapra a Műcsarnoknak. Tavaly nyáron a Fugában rendezett Fischer Ernő-kiállításra adtak munkákat.

Egyes vállalati gyűjtemények nemcsak stiláris szempontból különböznek, hanem attitűdben, hozzáállásban, kezelésükben is. A budapesti Kempinski szálloda főként brandépítésre és marketingre, presztízsnövelésre használja a kollekcióját, az eszmei érték nagyobb szerepet kap a konkrét befektetési értéknél.  A gyűjtemény kezelésénél is leginkább a kapcsolatépítést helyezik előtérbe, azaz azt szeretnék, ha a szállodába belépő kapcsolatba kerülne a kiállított műtárgyakkal, emlékezne rájuk, végső soron összekötné azokat a branddel. Hisznek abban, hogy a visszatérő vendégek döntéseiben a művészet is szerepet játszik, mert ők már tudják, hogy a Kempinskiben ugyanazt a nyelvet beszélik, ugyanazokat az értékeket képviselik, mint ők. Ezért megéri nekik odamenni. Ezt a közös kulturális nevezőt sokkal hatásosabb művekkel kifejezni, mint reklámszlogenekkel körülírni.

Nyitókép: Adorján Attila Vásárlás után és Szobában című alkotásai a szálloda egyik lakosztályában (fotó: Kempinski Hotel Corvinus Budapest)

Lásd még:

Állandó kiállítás a Kempinskiben – A Kempinski Hotel Corvinus gyűjteménye

A Corvinus Műgyűjtemény: ahol a művészet szállodában lakik

Igényesség és minőség Mit adhat hozzá a művészet egy luxushotelhez? –  Interjú Stephan Interthallal, a Kempinski Hotel Corvinus igazgatójával.

Irodalom és képzőművészet találkozása a Kempinski Hotelben