„A műalkotások nemcsak múzeumokba valók”

Mit tehet a cégvezető, ha nem költene vagyonokat egy-egy klasszikus vagy kortárs műalkotásra, mégis szeretné velük élhetőbbé tenni a saját és kollégái munkakörnyezetét, egyben inspirálná vállalata valamennyi dolgozóját? Kölcsönözzön műtárgyat! Ma már ezt is lehet, sőt a XX. és a XXI. század legkiválóbb művészeinek eredeti alkotásait is birtokolhatja előre meghatározott időre. Így került a Minimax Hungária Kft. tárgyalójának falára Scheiber Hugó Utca éjjel című alkotása, és Erdei Anna Manifestation című festménye a cég ügyvezetője, Deák Szilvia íróasztala fölé. Vele beszélgettünk.

Kezdjük azzal, hogy miért fontos önnek, hogy a munkakörnyezetében műtárgyak vegyék körül?

A válaszom személyes irányból megközelítve: azt gondolom, hogy a művészeti alkotások – azon túl, hogy esztétikus közeget teremtenek – inspirációs forrásként is szolgálnak. Van azonban ennél praktikusabb szempontom is. A közelmúltban csapatépítő tréninget szerveztünk a kollégáknak, így a győri társvállalatunk munkatársainak is. Közgazdászként végeztem egy gyors statisztikát, és arra jutottam, hogy a nyolcvan munkavállalónk közül többen már húsz-harminc, egyharmaduk több mint tíz éve, a fennmaradó több mint ötven százalékuk pedig öt évnél régebb óta dolgozik a cégnél. Ráadásul korosztályi szempontból is igen széles a spektrum: vannak huszonévesek, de a hetvenes éveik elején járó munkatársaink is.

Először öt-hat évvel ezelőtt szembesültünk a problémával, amely szerint a fiatalabb generáció tagjainak munkakultúrája igen eltérő az idősebbekétől, például kevesen terveznek egy munkahelyen hosszabb távra. Így elkezdtünk azon gondolkodni, hogyan tarthatnánk meg őket. A megfelelő mértékű munkabér csak az első lépés ezen az úton, és csak átmeneti megoldás, ezért elhatároztuk, hogy olyan irodai teret hozunk létre Budapesten, ahova mindannyian szívesen járnak be. Az elképzelésünk az volt, hogy a viszonylag meghitt, kisebb irodák mellett nagyobb közösségi tereket alakítunk ki. Ragaszkodtunk a sok, élő zöldfelülethez is. A megvalósítás olyannyira jól sikerült, hogy még azok a terek is élettel teltek meg, amelyeket úgynevezett nomád-munkaállomásoknak szántunk a részben otthonról dolgozók számára. Az eredeti belsőépítészeti terveken szerepeltek képek is a falon. Az ötlet anno még egy kedvezőbb árfekvésű megoldás lett volna, azonban nem szerettem volna tucatképeket a falra. Ezután fogalmazódott meg bennem a gondolat: milyen jó lenne, ha bérelhetnénk műalkotásokat! Rövid internetes kutakodást követően és irodánk belsőépítésze, Göbölyös Kristóf javaslatára találtunk rá a Fine Art Rentre, akik csaknem ezer darabból álló gyűjteményéből irodaházak és szállodák is bérelhetnek műtárgyakat. Miután beszéltem az alapítóval, Róna Andrással, tudtam, hogy jó úton járunk.

A Minimax Hungária Kft. egyik közösségi tere (forrás: Art Front Hungary, Göbölyös Kristóf, fotó: Hlinka Zsolt)

Beszéljünk kicsit a cégről! Mivel foglalkoznak?

A Minimax több mint százhúsz éve a tűzvédelmi megoldások egyik vezető márkája. A Minimax Viking cégcsoport jelenlegi éves forgalma 2,5 milliárd euró, és világszerte mintegy 10 500 embert foglalkoztat. Székhelyünk a németországi Bad Oldesloeban található, de számos kutatási-fejlesztési és gyártói telephellyel rendelkezünk. Sokrétű partnerkapcsolataink vannak különböző ipari létesítményekkel, autóipari üzemekkel, erőművekkel, logisztikai központokkal, irodákkal és adatközpontokkal is együttműködünk. A megoldásaink a legegyszerűbb tűzoltó készüléktől a legbonyolultabb oltórendszerig terjednek. Szervizcsapatunk pedig az üzembe helyezést követően is a karbantartási szolgáltatások minden területén rendelkezésre áll. A hosszú távú szemléletet, a „megőrizve meghaladni” elvet, amely már az alapítónál is megjelent, a menedzsment is tovább viszi, és a leányvállalatok vezetése is magáénak vallja. 

Visszatérve a műtárgyakhoz, miért nem építenek saját gyűjteményt?

Holdingként működünk, ezért nem vásárolhatunk műtárgyakat. Mindenhez, ami befektetett eszköz, legyen az autó vagy műtárgy, tehát saját tulajdon, a taggyűlés engedélye szükséges. Bérelni viszont szabad, ezáltal pedig támogathatjuk a Fine Art Rentet, akiktől az alkotásokat kölcsönözzük, ők pedig ezeket az összegeket visszaforgathatják újabb alkotások vásárlásába, így támogatva a kortárs képzőművészeket.

Scheiber Hugó: Utca éjjel, gouache, pasztell, papír kartonon, 65,5 x 50,5 cm (forrás: Fine Art Rent)

Miért éri ez meg a cégnek, hol ebben a haszon?

Nem alakítunk ki évente új irodát, de a változó festményeknek köszönhetően mégiscsak minden évben „felújítunk”. Ezáltal kicsit megváltozik az iroda miliője. Ezenkívül fontos számunkra, hogy ne csak a munkatársainknak, hanem a hozzánk látogató vendégeknek, partnereknek is pozitív érzésük legyen, amikor belépnek az irodánkba, és ebben a műtárgyaknak is kiemelkedő szerepük jut.

Mennyiben játszik szerepet az, hogy amíg a műtárgyvásárlás nem írható le költségként, addig a bérlés igen?

Abszolút. Alapvetően bérleti díjról beszélünk, ami elkönyvelhető költségként. A képekért havonta fizetünk, mégpedig az alkotások beszerzési értékének egy százalékát. Jelenleg huszonöt műalkotás látható az irodánkban. 

Fehér László​: Csók​, 1991​, olaj, vászon​, 90​ x​ 120 cm​ (forrás: Fine Art Rent)

Hogyan válogatták ki a műalkotásokat, kik vettek részt a kurátori munkában?

Tavaly májusban béreltünk először műtárgyakat. Akkor elsősorban én, a saját intuícióim alapján válogattam, de természetesen hagyatkoztam az irodánk belsőépítésze, Göbölyös Kristóf és a Fine Art Rent tulajdonosa, Róna András véleményére is. András első körben eljött hozzánk, megnézte a szabad falfelületeinket, ezt követően mentünk el a raktárba, ahol a képeket tárolja. Itt nagyjából kétszer annyi képet választottunk ki, mint amennyire szükségünk volt. Egy másik nap Kristóf is elment a cég raktárába, és ő is választott néhány alkotást. Végül a műveket egy héten belül kiszállították, majd közösen „kipróbáltuk” őket azokon a helyeken, ahova szántuk őket. A telepítés is gyorsan lezajlott, nagyjából egy napot vett igénybe. Összességében egy hónapon belül megvalósítottuk a projektet. Az első évben választott huszonegy alkotás között voltak Gy. Molnár István, Fehér László, Hecker Péter, Karácsonyi László, Bencs Dániel, Király András, Konok Tamás, Szurcsik József, Szirtes János, Osgyányi Sára, Sali, Bereczki Kata és Kádár József képei is.

Soós Nóra Keresd a nőt!​ című festménye Deák Szilvia irodájának falán (forrás: Art Front Hungary, Göbölyös Kristóf, fotó: Hlinka Zsolt)

Volt néhány műtárgy, amelyről már abban a pillanatban tudtam, hova kerül, ahogy megláttam. Ilyen volt a saját irodámba kerülő alkotás is Soós Nórától, a Keresd a nőt! című. A színes kép egy olvasó nőt ábrázolt felülről. Amikor egyik kollégám meglátta, azt mondta, olyan, mint én – több szinten látom a dolgokat. A munkatársaim saját irodáiba, valamint a közösségi terekbe kerülő képekről a kollégák közösen döntöttek. Amikor először találkoztak a műalkotásokkal, valóságos túrákat tartottak, mindannyian megnézték a képeket, közösen megbeszélték, kinek és melyik tetszik. Olykor egész heves viták zajlottak közöttük, ami számomra azt jelentette, hogy megérintették őket a festmények… Azt hiszem, ezáltal sikerült mindannyiunkhoz közelebb hozni a művészetet. Vallom, hogy a műtárgyak nem csak múzeumokba valók. Erről eszembe jut egy humoros történet, ami jellemző a csapatunkra is. Az előző évben a konyhai terünkbe egy olajfestményt választottunk Karácsonyi Lászlótól, amelyen egy kádban fürdő dinoszaurusz volt látható, ez volt az Elasmo. A kollégáim olyannyira megszerették a képet, hogy még nevet is adtak a kis állatnak: ő lett Klári, aki átvitt értelemben, de mégiscsak minden nap velünk ebédelt. Számomra ez is pozitív visszaigazolás volt. A kép helyén ma Soós Nóra Pikachu című festménye látható, ami szintén beszédtéma alapjául szolgál.

Karácsonyi László:​ Elasmo​, 2021​, olaj, vászon​, 60 x 80 cm​ ​(forrás: Fine Art Rent)

Érdekes volt azt is megfigyelni, hogy némelyek idővel ragaszkodni kezdtek az alkotásokhoz, és amikor megtudták, hogy egy év után lecseréljük azokat, hangtalan belső ellenállást szerveztek. Akkor döntöttem el, hogy ennek ellenére lecseréljük az összes festményt, de ha egy hónap múlva még mindig az eredetit szeretnék viszontlátni, akkor visszahozzuk azt, ami addig ott volt. Erre végül nem került sor. Az volt a cél, hogy az új képek új inspirációt jelentsenek mindannyiunk számára. Jelenleg Oláh Norbert, Fehér László, Scheiber Hugó, Vödrös Gábor, Erdei Anna, Borgó György Csaba, Soós Nóra, Győrfi András, ef Zámbó István, Rubint Ábrahám Péter, Müller Árpád, Hegyi György, Gaborjáni Szabó Kálmán, Schönberger Armand, Tettamanti Béla, Kolozsváry Sándor és Gresa Márton alkotásai díszítik a tereinket. Már most van elképzelésem, hogy mi kerülhetne e tárgyak helyére jövőre… Megyünk tovább ezen az úton!

Erdei Anna: Manifestation, 2023, akril, vászon, 120 x 120 cm (forrás Fine Art Rent)

Kérem, válasszon egy műalkotást, amely a személyes kedvence!

Azt hiszem, azt a képet választom, ami a saját irodámba került: Erdei Anna Manifestation című festményét. Ez is egy színes, többmotívumos alkotás, sok, apró részlettel. Például a kép jobboldalán egy női arc van, középen egy ventilátor előtt ülő kislány… A szemlélő nem is érti, hogy kerül annyi minden egy műre. Ez maga a világ és az illúzió. A tárgyalónkban lévő Utca éjjel című Scheiber-kép is közel áll hozzám. Van benne egy kis melankólia, de a kép közepére megfestett sárga ösvény megvilágítja az utat, ami talán azt jelzi, jó irányba haladunk, néha lassan, néha keresztbe, de jó irányba.

Nyitókép: Deák Szilvia

Lásd még:

Lehetséges műtárgyak nélkül is élni, csak velük jobb – A képeket nem lehet a végtelenségig halmozni, ám a bérlés megvalósulásával az eladási kényszer sem olyan nyomasztó.

Variációk gyűjtésre – Kik gyűjtenek ma műtárgyakat Magyarországon és milyen motiváció mentén?

Vállalati gyűjtés Magyarországon – A művészeti világban az ókor óta létező és mindig is nélkülözhetetlen szerepkör volt a mecénásé.

Állandó kiállítás a Kempinskiben – A Kempinski Hotel Corvinus gyűjteménye

A világ legjelentősebb vállalati gyűjteményei a bankszektorban

Corporate Art – a kultúrába fektetnek –  A  művészet és az üzleti élet egyik látványos találkozása a vállalati műgyűjtemények létrejötte.

A fehér falak elfedésénél jóval többre hivatott: belépő a művészet világába – A Budapest Contemporary Képzőművészeti Vásáron nemzetközi és hazai példákon keresztül jártuk körbe a vállalati gyűjtemények helyzetét