A Téli rege táncelőadás nemcsak a shakespeare-i történetet meséli el, hanem a Tellabor korábbi produkcióira is reflektál

Kulcsár Noémi Harangozó Gyula-díjas táncművész, a Magyar Táncművészeti Egyetem docense, a Kulcsár Noémi Tellabor kortárs tánc és balett kísérleti műhely alapítója. A nem állandó társulattal, de visszatérő művészekkel dolgozó táncegyüttes újabb Shakespeare-adaptációt mutat be a Nemzeti Táncszínházban.

A Tellabor egyszeri projektnek indult 2012-ben, vagy már az elején hosszú távú koncepció kialakítása volt a szempont?

Eleinte csak „step by step” gondolkodtunk, hiszen csak a produkciós támogatásokra támaszkodhattunk. Szépen előadásról előadásra építkezett a brendünk és az imidzsünk. Ez a fázis körülbelül hat-hét évig tartott. A fordulat akkor következett be, amikor már működési támogatásra is sikeresen pályáztunk. Ez új lehetőségeket nyitott meg számunkra, ugyanakkor olyan új kihívásokkal is járt, mint például az évadok és előadások számának megtervezése, valamint az új projektek kiválasztása. Ahogy növekedett a tapasztalatunk és a hírnevünk, fokozatosan bővült a látókörünk, és lehetővé vált, hogy nagyobb terveket szőjünk, szélesebb körben gondolkodjunk a művészeti és szervezeti fejlődésünk tekintetében. A Tellabor számára szerencsére az állami támogatáson túl más lehetőségek is megnyíltak, például szimfonikus zenekaroktól érkező meghívások, ahol mint alkotók veszünk részt. Ezek az együttműködések új finanszírozási forrásokat biztosítanak, lehetővé téve még több előadás létrehozását. Azonban az ilyen típusú megkeresések alkalmiak, tervezni nem nagyon tudunk velük. Működésünk biztosítása sokszor kemény harc volt, a  mostani gazdasági körülmények sem könnyítik meg egy társulat életét, de az alkotás, az együttműködés és a tánc iránti szenvedély mindig előre vitt minket.

Téli rege (fotó: Kaszner Nikolett)

A mecenatúra megjelenik a társulat életében? Számíthatnak magánszemélyek vagy vállalkozások által anyagi támogatására?

Jelenleg a mecenatúra csak minimális szinten van jelen a társulat életében. Vannak rajongóink, akiktől minimális támogatás érkezik. Fényévekre vagyunk még attól, amit Nyugat-Európában vagy a tengerentúlon mecenatúrának hívnak. Persze nagyon jó lenne, ha ebben a szegmensben is tudnánk erősödni.

Gondolom, a Nemzeti Táncszínházzal való együttműködés kiemelt fontosságú a Tellabor életében.

Abszolút! Minden budapesti előadásunkat a Nemzeti Táncszínházban mutatjuk be, ami kiemelt jelentőségű az együttműködés szempontjából. Az a professzionális támogatás, amit kapunk a próbaterem biztosításától a marketingig, páratlan lehetőségeket nyújt, hogy innovatív és lenyűgöző produkciókat hozzunk létre. Nagyon szeretem az ott dolgozó kollégákat, kiegyensúlyozott, jó munkakapcsolatban vagyok nem csak a műszaki stábbal, hanem az irodai csapattal és a vezetőséggel is. A nyitottságuknak, a fáradhatatlanságuknak és a szakmai tudásuknak köszönhető, hogy a legjobb körülmények között dolgozhatunk, és hogy a Nemzeti Táncszínház valódi inkubátorházzá vált a táncművészet számára. Nem csak egy helyszín, hanem egy igazi művészeti otthon és inspirációs forrás is. Az épület lenyűgöző belső terei például kiemelt szerepet játszottak a Rómeó és Júlia-előadásunk megvalósításában, mivel az épület egyedi jellege és atmoszférája adta az inspirációt.

Téli rege (fotó: Kaszner Nikolett)

Legújabb előadásukat, a Téli regét is a Nemzeti Táncszínházban mutatták be. Milyen új elemeket és megközelítéseket hozott ez a produkció a Tellabor Shakespeare-repertoárjába?

Az eddig bemutatott Shakespeare-előadásainkhoz képest a Téli rege összegző jellegű darabként jelenik meg. Amikor elkezdtem feldolgozni a művet, azt éreztem, hogy maga Shakespeare is összegzi a munkásságát. Tragédiák és komédiák egyvelege, egyfajta adaptációs utalásokkal teli mű, ahol a Szentivánéji álom, a Rómeó és Júlia és más darabok elemei is felbukkannak. Ebből inspirálódva gondoltam tovább a mi előadásunkat, és belevettem egy-egy adaptációt, kis felvillantást vagy utalást az eddigi tellaboros Shakespeare-előadásokból. Ezáltal nem csak a Téli rege történetét meséli el, hanem a korábbi produkcióinkra is reflektál.

Előadásaikra jellemző a technológia adta lehetőségek kiaknázása és különböző társművészetek bevonása. 

A kezdetektől fogva tudatosan építettünk a technológia használatára, amely az elmúlt tíz év során megmaradt, és továbbra is fontos szerepet játszik a munkánkban. Ezek a technológiai elemek egyfajta kiegészítő dramaturgiát adnak az előadásainkhoz, amelyek a mai közönség számára teljesebb élményt nyújtanak. A táncosaink is jól fogadták ezt az újítást, hiszen ez segíti őket a cselekmény továbbvitelében és a mozdulatokra való reagálásban. A Téli regében azonban inkább a formanyelv és színpadi nyelvezet újításaira összpontosítunk. Huszonéves fiatalokkal dolgozom együtt, ez olyan generációs párbeszédet eredményez, ami mind színházi, mind táncművészeti szempontból új stílust hoz létre. Szeretem meghallgatni a fiatalok véleményét, kíváncsi vagyok, ők hogyan látnak bizonyos dolgokat, és közben sokat tanulok tőlük, különösen az online kommunikáció és megjelenítés terén.

Téli rege (fotó: Kaszner Nikolett)

A Magyar Táncművészeti Egyetem docenseként hogyan látja, milyen arányban maradnak a kortárs táncművészek a pályán, és miként alakul az elhelyezkedésük hosszú távon?

Statisztikailag a lemorzsolódás táncstílusoktól függetlenül hasonló, illetve körülbelül ugyanannyi a külföldön és más területeken elhelyezkedők aránya is. A klasszikus balett, a kortárs tánc és a néptánc területén dolgozók körülbelül nyolcvan százaléka helyezkedik el sikeresen rövid távon. De hosszabb távon, öt-tíz év után, ez az arány csökken, majd megfordul, és egy osztályból átlag két ember marad a pályán. Sokan más területeken találják meg a helyüket. Ez természetes folyamat, a táncművészetben mindig is így volt.

Milyen tanácsot adna azoknak a fiatal táncművészeknek, akik a kortárs táncszínház világában szeretnének érvényesülni Magyarországon?

A fiatal táncművészeknek sokoldalúaknak és nyitottaknak kell lenniük, különösen az online világ és az új médiumok felé. A technikai tudás, a művészi hitvallás mellett a gyakorlati képességek is fontosak. Kitartásra van szükségük, arra, hogy ne adják fel, még ha az anyagi visszacsatolás nem is azonnal érkezik. Idővel, a szakmai reputáció felépítésével jöhetnek majd az anyagi elismerések is.

Téli rege (fotó: Kaszner Nikolett)

A művészeti alkotómunka mellett, gondolom, önre is sok gyakorlati feladat hárul.

Igen, valóban számos gyakorlati feladatom van. A művészeti alkotás mellett az együttes vezetése, az egyesület működtetése, valamint a technikai és szervezeti részek megszervezése is az én dolgom. A gazdasági ügyekre is odafigyelek, bár ebben már van segítségem is. A döntést minden helyzetben én hozom meg, így a felelősség is engem terhel. Ezenkívül minden tárgyalást, egyeztetést én végzek, legyen szó technikai riderekről, táncosokkal való egyeztetésről vagy próbaegyeztetésekről. Ezek a feladatok időigényesek, de elengedhetetlenek az együttes sikeres működéséhez. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy mennyi feladatom van még a Táncművészeti Egyetem docenseként, anyaként és feleségként.

Téli rege (fotó: Kaszner Nikolett)

Milyen szempontok alapján válogatja a táncművészeket az előadásaihoz?

Az előadások típusa határozza meg szempontokat. Ha egy karakterközpontú darabot készítek, akkor a színházi megközelítést veszem figyelembe, és a szükséges karaktereknek megfelelő táncosokat választom. Amennyiben szimfonikus jellegű műveket, dolgozok fel mint például Ravel Bolerója és Eötvös Péter Requiemje  esetében, akkor a táncosok technikai képességei döntőek, és az, hogy hogyan passzolnak össze technikában és táncstílusban. Természetesen a külalak is szerepet játszik a választásaimban.

Ha beszélgethetne egy Shakespeare-karakterrel, ki lenne az és miért?

Capuletnét választanám. Mint két gyermek édesanyja, szeretném megérteni a gondolkodásmódját, és azokat az okokat, amelyek a tragikus eseményekhez vezettek. Kíváncsi lennék rá, hogy ő miért nem ismerte fel a problémákat a lánya életében. Ez a személyes beszélgetés lehetőséget adna arra, hogy mélyebben megértsem az ő szerepét és motivációit a történetben.

További információ: ITT.

* Az interjú létrejöttét a Nemzeti Táncszínház támogatta.

Lásd még:

A táncművészet otthona

„Mindaz, amit eddig csináltam, mostanra szépen összeáll, mint húslevesen a zsírkarikák”

Goda Gábor: Nekem a tér mindig a tudat analógiája

Nyitókép: Kulcsár Noémi (fotó: Nemzeti Táncszínház)