A tavaszt nem lehet eltörölni

A Fondation Louis Vuitton tárlata a kortárs brit művészet egyik legnagyobb alakját ünnepli. A több mint négyszáz alkotást felvonultató kiállítás érzékeny és játékos áttekintése Hockney hét évtizedes pályájának – festményeken, fotómontázsokon és digitális rajzokon keresztül –, miközben emlékeztet arra, milyen szép is a világ, ha nyitott szemmel járunk benne.

A tavaszi–nyári időszakban a párizsi Fondation Louis Vuitton ad otthont a David Hockney 25 monumentális retrospektív tárlatnak. A kiállítás nem csupán a brit művész rendkívüli életművét ünnepli: ez az első alkalom, hogy a Frank Gehry tervezte ikonikus épületben egyetlen művész „veszi birtokba” az egész múzeumot. A figyelemre méltó gesztus jól érzékelteti Hockney helyét a kortárs képzőművészet panteonjában.

Fondation Louis Vuitton korábbi tárlatainak plakátjai (fotó: Esküdt Judit)

A kiállított művek neves nemzetközi intézményektől, magángyűjteményekből, valamint Hockney műterméből érkeztek. A több mint négyszáz alkotást felvonultató tárlat átfogó képet ad a nyolcvanhét éves művész hét évtizedes pályafutásáról és sokszínű munkásságáról – a korai londoni kísérletektől a Los Angeles-i medencés képeken át a normandiai kertet megörökítő digitális festményekig. A kurátorok, François Michaud, Suzanne Pagé és Norman Rosenthal – a művésszel szoros együttműködésben – nem csupán időrendben rendezték el az életmű darabjait, hanem érzékenyen komponálták meg a különböző korszakok, médiumok és témák közötti párbeszédet is.

David Hockneyt nem érdeklik a bevett esztétikai hierarchiák. A tárlat is távol áll a klasszikus értelemben vett életműkiállítástól: sokkal inkább kínál személyes, vibrálóan színes és érzelmekkel telített univerzumot. Festményei és rajzai – legyenek azok tableten készült digitális tanulmányok, esetleg monumentális vászonmunkák – a hétköznapi pillanatok fényét emelik. 

Hockney korunk talán legelismertebb és legnépszerűbb művésze. Nyughatatlan újító. Kipróbálta magát szinte az összes képzőművészeti médiumban (festészet, fotográfia, díszlettervezés, grafika, nyomatkészítés) – és mindnek tágította a határait. Gondolkodóként, szerzőként is formálta a vizualitásról alkotott képünket. A titkos tudás – A régi mesterek technikájának újrafelfedezése című könyvéből megtudhatjuk, miként használtak a reneszánsz mesterek képeik megalkotásához optikai eszközöket, például tükröket és lencséket. A Képek története – A barlangtól a monitorig című kötetben pedig a képkészítés történetét követi végig, az őskori barlangrajzoktól a digitális képernyőkig, miközben új szemléletet kínál arról, hogyan formálódik a látásmód kultúrtörténete. Mindkét mű izgalmas betekintést nyújt Hockney vizuális gondolkodásába, és hozzájárul a képi ábrázolás mélyebb megértéséhez.

Látogatók a kiállításon Hockey Bigger Trees near Warter (2007) című műve előtt (fotó: Esküdt Judit)

„A tavaszt úgy szemléli, mintha most látná először – gyermeki rácsodálkozással” – véli Suzanne Pagé, a Fondation Louis Vuitton művészeti igazgatója, aki a The New York Timesnak adott interjújában mutatott rá: a tavasz visszatérő és különösen beszédes motívum Hockney művészetében. Képei gyakran jelenítenek meg virágba borult fákat, frissen kizöldült mezőket, úszómedencéket a pasztellszínű ég alatt – a természet ébredésének könnyed, de intenzív pillanatait mutatja meg. A művész számára a tavasz nem pusztán évszak, hanem a folyamatos kíváncsiság, a belső energiaforrás és a kreatív megújulás szimbóluma is.

„Azonnal felismerhető. Ő az egyetlen az ismeretségi körömben, aki képes sárga Crocs papucsban megjelenni a Westminster-apátságban” – mondja róla a művész első, 1963-as önálló kiállítását rendező John Kasmin műkereskedő a Vogue cikkében. Hockney, mint a divatvilág egyik nagy stílusikonja, az elmúlt húsz évben több tervezőt is megihletett, köztük Paul Smitht és Christopher Bailey-t is.

A művész Four dancers playing with Balls (2018, 2024-2025) alkotása a tárlaton

A szakember úgy látja, Hockney festményei a XX. századi művészettörténet megkerülhetetlen részei. Világa egyszerre nosztalgikus és jövőbe tekintő, klasszikus és radikálisan kortárs. Legikonikusabb képei a kaliforniai felső tízezer fényűző életét idézik meg. Munkássága ugyanakkor messze túlmutat a festészeten: jelentős fotókísérletei mellett új médiumokkal is bátran kísérletezik.

Hockney XXI. századi stílusa az impresszionisták és posztimpresszionisták, például Monet és Van Gogh előtti tisztelgése ellenére nyersebbé, egyszerűbbé vált, gondolkodása ezzel párhuzamosan elméletibb lett. A művész a karantént Normandiában töltötte, a kertjében ébredező tavaszt iPaden örökítette meg. A digitális képeket „Do remember they can’t cancel the spring” („Ne feledd: a tavaszt nem lehet eltörölni”) vigasztó nyújtó, optimista mottóval küldte el ismerőseinek. A mondat – amely mai, zavaros világunkban legalább annyira aktuális, mint öt éve – felkerült a Fondation Louis Vuitton bejáratának falára is. 

Bár a kiállítás néhány eleme talán megosztja a közönséget – különösen azokat, akik a bekeretezett digitális művészetet fenntartásokkal kezelik –, David Hockney nem kíván megfelelni az elvárásoknak. Számára a technika – jelenjen meg az alkotás egy barlang falán vagy iPad képernyőjén – mindig is véleménynyilvánítás szabadságának eszköze volt.

A nagyszabású tárlat nem csupán egy életmű áttekintése, hanem egyfajta vizuális gondolatkísérlet is: mit jelent ma látni, láttatni, értelmezni és újragondolni a világot? Hockney művészetében a technikai kíváncsiság és a történeti tudatosság kéz a kézben járnak. Ezt a gondolatmenetet illusztrálja a kiállítás The Great Wall című hatalmas, öt évszázadot felölelő montázsa is, amely több száz festmény reprodukcióját egymás mellé rendezve újfajta látásmód történetét meséli el – elemzi a múltat, alkotja a jelent. 

A kiállítás utolsó terme különösen emlékezetes: itt a legfrissebb művek (portrék, tájképek) sorakoznak, bizonyítva: Hockney látásmódja nemcsak megőrizte élességét, de még kifinomultabbá vált. Művészi kíváncsisága és életszeretete mit sem kopott – sőt, új lendületet kapott.

A tárlat több, mint retrospektív. Finom, de határozott felszólítás: legyünk figyelmesebbek, legyünk jelen! Hockney arra kér: vegyük észre a világ folytonos változását, a természet halk mozgását, az élet szépségét – mindazt, amit túl gyakran hagyunk figyelmen kívül. Ha nem távozunk feltöltődve, a világra nyitottabb hozzáállással a Fondation Louis Vuitton termeiből, talán érdemes újra visszatérni.

Nyitókép: Részlet a kiállításból (fotó: Esküdt Judit)

Lásd még:

A virágok nyelvén – Yves Saint Laurent kiállítása Párizsban

Művészet és divat párbeszéde a Louvre falai között – Divattörténeti utazás Diortól Marie Antoinette-ig

A város, amely mindig egy lépéssel előrébb jár – A tavasz legizgalmasabb londoni divatkiállításai és -eseményei

Luxus: a művészvilág csodafegyvere – Mecénási szerepben a nagy divatházak

A divat és a kultúra találkozása –  Új dimenziók a turizmus területén