Alföldi Róbert rendezésében mutatják be Az ügynök halálát

„Az ügynök halála története egyetlen tőmondatban elmondható: egy ember meghal. Azt a napot látjuk, ami számára utolsó a Földön. És ez a nap a szeretet drámáját mutatja fel. A szeretet elvesztését és a szeretet visszanyerését” – mondta Arthur Miller egyik legismertebb drámájáról. Az ügynök halálát 1949-ben mutatták be a Broadwayn. Ezért a művéért megkapta a Pulitzer-díjat és a Tony-díjat is. 

Arthur Miller akaratos utazó ügynöke, Willy Loman 1949 óta járja a világ színpadait. Töretlen sikere annak köszönhető, hogy évtizedek óta mindig tudnak vele azonosulni a nézők. Willy egy jobb, sikeresebb jövő reményében végigküzdi az egész életét, és idősebb korára sem képes leállni. Továbbra is vágyik az elismerésre, nem hajlandó beletörődni a kudarcba. Nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy ő legyen az, akinek nem jött össze, akinek nem sikerült. Kiégett, elfáradt, mindig újabb és újabb falakba ütközik, mégis hiszi, hinni akarja, hogy ha a győzelem ma még nem is következett el, holnapra biztosan elkövetkezik. De a talaj fokozatosan kicsúszik a lába alól, fejében összekeveredik a múlt, a jelen és a kilátástalan jövő. Nem érti, hogy mi történik vele, csak azt tudja, hogy nem akarja, hogy így legyen. Mert ha elfogadná a valóságot, és hagyná, hogy rátörjön a belső bizonytalanság, akkor fel kéne tennie magának a kérdést: Hát ezért csináltam? Ezért?!



Fehér Tibor (fotó: Horváth Judit)

Miller gyerekkorában Amerika az ígéret földjének tűnt. Aztán jött a nagy gazdasági világválság és a totális összeomlás. Az Alföldi rendezte előadás felteszi a kérdést: korunk Magyarországa vajon kinek és mit ígér ma? 

„Gyakran mondták, hogy az Egyesült Államokban a nagy válság mélypontján csak azért nem tört ki a forradalom, mert az összeomlásért az amerikaiak inkább önmagukat, mintsem a rendszert hibáztatták. A kudarcot vallott apák vállán finom porként telepedett meg a bűntudat, ki tudja, hányan voltak, akik soha nem nyerték vissza méltóságukat és önbizalmukat, hanem élőhalottként tengődtek halálukig. A remény veszett ki belőlük, az élet illúziója, a hit képessége. Amerika az ígéretek országa; a válság sokak számára, mélyebb értelemben, be nem tartott ígéret volt” – írja Arthur Miller Kanyargó időben. 

Balsai Móni (fotó: Horváth Judit)

Alföldi Róbert rendezésében Willy Loman ereje teljében lévő, potens férfi. Állandóan azon agyal, mit és hogyan kéne jobban csinálni. Folyton kudarcot vall, de hogy ezzel szembe is nézzen, az kizárt dolog. Inkább elhazudja a valóságot, és egy álomvilágba menekül. A fojtogató családi légkör, az apai elvárásoknak való megfelelési kényszer, a zavaros múlttal és reménytelen jövővel való szembenézés képtelensége sokunknak ismerős lehet. Miller érzelmes drámája ma is aktuális, mert pont arról beszél, amiben élünk. 

A Centrál Színház új bemutatóját Stohl András, Balsai Móni, Fehér Tibor és Szécsi Bence főszereplésével mutatják be.

Lásd még:

Egy építési vállalkozóból lett galériatulajdonos és egy színész-rendező-festő találkozása

„A 3tél nemcsak társadalmi kérdéseket vizsgál, hanem leginkább privát viszonyokat”

Hamarosan megjelenik Alföldi Róbert és Csáki Judit beszélgetős könyve

A nyitókép forrása a Centrál Színház Facebook-oldala. A fotót Horváth Judit készítette.