
„Az art megvan, a business részen dolgozunk”
– Interjú Nagy Dórával, a Trojka művészeti vezetőjével és Tőzsér Dominikkal, a Gasztroszínház és az Art Impact Kft. ügyvezetőjével
Jó pár küzdelmes, ám sikeres évet tudhat maga mögött két, a 2010-es években alakult független színházi társulás – a Trojka és Gasztroszínház egy ideje közös előadásokban egyesítik a művészet erejét. Függetlenként gyakran szokatlan, ám igazán kreatív megoldásokra kényszerültek. A jövőben nem alkalomszerű támogatásokra, hanem hosszú távú szakmai együttműködésre törekszenek, amelyben már az Art is Business is partnerük. Nagy Dórával és Tőzsér Dominikkal többek között új törekvéseikről is beszélgettünk.
Az elmúlt keserves évek sok független színháznak jelentették a véget – a Trojka hogyan élte túl?
Nagy Dóra: Úgy, hogy nagyon akartuk. Külön támogatásunk nem volt, az előadásokból befolyt pénzzel gazdálkodtunk.
Hogyan jött létre a társulat 2013-ban?
N. D.: A Trojka egy egyetemi vizsgából nőtte ki magát, Soós Attila és Bárnai Péter munkájából, akik később is rendszeresen dolgoztak együtt, és azt érezték, hogy folytatni akarják az egyetemi kereteken kívül is. Nem volt fix társulatunk, csak stabil alapszínészek – ezért a név: társulás –, a fejlődésüknek több szakasza is volt. Én viszonylag az elején kapcsolódtam be, körülbelül tíz éve.
Nagy Dóra (fotó: Beöthy-Molnár Benedek)
Akkoriban még nem alakult annyi független színház, mint manapság.
N. D.: A nagyobb független társulatok már akkor is jelen voltak, köztük a ma is működő Pintér Béla Társulata és a Nézőművészeti Kft. A hozzánk hasonló kisebbekből viszont valóban jóval kevesebb volt. Mi már akkor is egy szűk közönségréteget szólítottunk meg, de ez a kisebb terek járuléka.
Induláskor még kevésbé volt vészes a helyzet a pályázatokat illetően?
N. D.: Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány pályázatot adtunk be és mennyit nyertünk el. Egy idő után már nem pályáztunk, mert tudtuk, hogy úgysem kapunk támogatást. Ki voltak osztva a nyertes-vesztes szerepek.
Olvastam valahol, hogy Hankó Balázs harminc színházat húzott le a pályázók listájáról.
N. D.: Így van, de az is ismert történet, hogy különféle nevesincs színházak és társulatok alakultak nagy hirtelen, akik kifejezetten szép támogatásokat nyertek. Ebből a szempontból lehet rengeteg olyan „független színház”, amely csak nevében létezik.
Mely előadások voltak a nagy sikereik?
N. D.: Gryllus Dorkával az Anna Karenina befejezetlen története című előadás volt az első nagyobb szakmai mérföldkő. A darabot Tolsztoj nyomán Balassa Eszter és a társulat írta, és Soós Attila rendezte.Aztán jött a Cseresznyéskert. Mindkettő hosszú időn át játszott, 2018 óta futó előadás, a Cseresznyéskert idén került le a repertoárról.
És most mi fut a legjobban?
N. D.: Jelenleg a Mindent tekintetben című előadás. Karafiáth Orsolya írta a társulatnak, Balsai Móni a főszereplője. És az Anna Karenina is nagy siker még mindig. Jelenleg ezt a kettőt játsszuk, és igyekszünk vinni minél több helyre. Illetve készülünk közös dolgainkra a Gasztroszínházzal.
Mi a Gasztroszínház története?
Tőzsér Dominik: Nagyjából a Trojkával egy időben alakultunk, ám egymástól függetlenül és különböző helyeken. A társulat eleinte Hírös Gasztroszínház néven futott Kecskeméten. A „gasztroszínház” fogalma a Krúdy Gasztroszínházzal jelent meg először Magyarországon – azt a kezdeményezést Tóth Ákos Károly alapította és pár előadásuk volt. Ebben az időben nem ismertem őket. Nem sokkal később felkeresett Sárosi Gábor – a jelenlegi művészeti vezető –, hogy ő el tudná képzelni Tóth Ákosék kezdeményezését kicsit más formában. Ekkor „vettük át” és alakult meg a Hírös Gasztroszínház. Alapító volt a trojkás Bárnai Péter is. Én még ugyanabban az évben vettem át a Kecskeméti Színjátszó Műhely gazdasági vezetését is, tehát rengeteg átfedés volt a Trojka, a Gasztroszínház és a Műhely között is. A Covid-járvány idején – akkor már hat-hét éve dolgoztunk együtt – beszélgettünk róla, hogy ha újraindul az élet, megpróbálhatnánk valami komolyabbat is kihozni ebből az egészből. Hogy a profizmus szervezeti, menedzsmenti szinten is tetten érhető legyen.
Tőzsér Dominik (fotó: Földházi Lilla)
Akkor is főzés és színház volt a profil?
T. D.: Kezdetben főleg az ital, vagyis a bor. Nyilván egyszerűbb gasztronómiai forma, mint a jelenlegi állapot, amikor már komoly ételsorokat tudunk felvonultatni. Átvettem a Gasztroszínház menedzselését, sok tapasztalatra tettem szert. Jobban megismertem a színházi menedzsment világát, ugyanis kissé más világból érkeztem: Bécsben végeztem el a gazdaságtudományi egyetemet, főállásban azóta is ott tevékenykedem.
A tévéműsorokból jól ismert séf, Sárközi Ákos mikor csatlakozott a csapathoz?
T. D.: Kezdettől láttuk, hogy a társulás színházi oldala nagyon erős, remek szakemberek, színészek, művészek dolgoznak a Gasztroszínházban. Azt javasoltam, erősítsük a gasztronómiai oldalt. A Gasztroszínháznak akkor nem volt gasztronómiai vezetője. Már régóta szerettem volna személyesen is megismerni Sárközi Ákost és megkóstolni a főztjét. Végül úgy döntöttem, nem halogatom tovább, és felkerestem őt. Rögtön nagyon szimpatikus volt, a felesége, Sárközi Éva festőművész, Ákos tehát „otthon” van a művészetben. Írtam neki egy tájékozódó e-mailt, nem telt bele pár óra, és már válaszolt is, hogy szívesen beszélgetne a projektről. A beszélgetés jól sikerült, megállapodtunk abban, hogy csinálunk egy előadást. Ez lett a Tápláléklánc, az első produkció tavaly, amelynek alkotó folyamatában Ákos is aktívan részt vett. A darabot Vinnai András írta, Bata Éva rendezte, és Herceg Adrienn és Urbán Tibor játszanak benne.
N. D.: Mi pedig arra jöttünk rá, hogy nagyon hiányzik a gazdasági szakember a Trojkából. Ekkor került szóba, hogy dolgozzunk Dominikkal, aki igencsak járatos ezen a területen. Elkezdtünk beszélgetni, és kialakultak az együttműködés részletei. Amúgy is voltak közös pontjaink, például a Bárnai Péter, aki mindkét színházban alapember, olyan nagyot tehát nem ugrottunk, csak éppen lehetővé vált, hogy új szintre lépjünk. Nem szakmailag, hanem hogy mennyire ismernek minket. Mindig is nagyon intim közegekben játszottunk, ez kicsit be is szorított minket, az elérésünk pedig minimalizálódott.
Sok helyszínen játszanak – ez kényszer vagy specialitás?
N. D.: Ebben inkább a szabadságunk fejeződik ki. Ezeket a helyszíneket „talált tereknek” hívjuk. Az előadásaink bármikor, bárhol, bárkinek eljátszhatók. A Trojka mindig így dolgozott. Nagyon élvezem, hogy mindenhol lehet színházat csinálni. Szerintem ez éppenséggel a függetlenségünket, fenntarthatóságunkat bizonyítja.
Most hol?
N. D.: Ebben az évadban eddig a Textilgyárban, a Pódium Bistro Clubban, a Twentysix House-ban, a Lóvasút Rendezvényközpontban és remélhetőleg még sok helyen láthatók leszünk. A kultúrát mindenki szereti, a helyszíneknek is jó reklám.
T. D: Ha már az Art is Business „hasábjain” beszélünk, nekem mindig a közös munka volt a vízióm. A Gasztroszínház és a Trojka fölött ott van még az Art Impact. Amikor ezt a céget megalapítottuk, az volt a terv, hogy nemcsak a Gasztroszínház lehet benne, hanem más cégek is. Most hárman vagyunk, a Gasztroszínház, a Trojka és egy most induló videós, filmes stáb, aki majd reklámvideót, kisfilmet forgat. Nagy előnyünk, hogy a színészekhez könnyen „hozzáférünk”. Mindig is azt mondtam a helyszíneknek, hogy művészettel reklámozni abszolút menő.
N. D.: Akár lakásban, akár étteremben, akár bárhol dolgozunk, nagyon élvezik a nézők: beülhetnek, ehetnek, sokkal szabadabban nézhetnek színházat, élményszerűbbnek élik meg, mint a konvencionális előadásokat.
Milyen közös előadások szerepelnek most a repertoárban?
T. D.: Pillanatnyilag nincs olyan darab, amely a Gasztroszínház és a Trojka közös projektje lenne, olyan viszont van, amely a mindkettőnk esernyőszervezetéhez, az Art Impact nevéhez köthető. A Gasztroszínházban fut most a Fenntartható szerelem Gryllus Dorkával és Simon Kornéllal, Dragomán György és Szabó T. Anna szövegeiből, valamint az Emlékfalatok. Utóbbi egy művészeti léleksimogató, gasztroszínház és irodalmi kóstoló, amelyben sztárvendégek mesélik el az életüket ízeken keresztül. Interjút készítünk a vendégünkkel, ő elmeséli az életét, miközben Ákos a hallottak alapján rengetegféle alapanyagból készít – egy körülbelül ötször egyméteres asztalon – egy ételkompozíciót. Ahogyan kibontakozik a történet, úgy változnak az ízek, az illatok és a textúrák is.
Szeptemberben a Brunch & Art egész napos évadnyitó eseményen jelentették be együttműködésüket. Hogyan lehet tágítani a színház határait?
N. D.: Sok mindenről szólt a Brunch & Art. Arról is, hogy partnereket keresünk, volt kiállítás, koncert, afféle jókedvű happening. Együtt akartunk lenni a nézőinkkel. Miközben hangsúlyossá akartuk tenni, hogy partnereket keresünk, olyanokat, mint például az Art is Business. Elhívtuk Balogh Mátét, az Art is Business elnökét, aki nagy örömünkre eljött és látott fantáziát az együttműködésben. Szeretnénk kilépni a nagyobb nyilvánosság felé, új fejezetet nyitni, kicsiből naggyá válni. Most már van rendezvényszervezői gyakorlatunk is. Az „art” megvan, a „business” részen dolgozunk. A biznisz már azzal is elkezdődött, hogy a Trojka és a Gasztroszínház belevágott ebbe a projektbe, de ezen felül is gondolkozunk együttműködésében.
T. D.: A nyugati színházi világban piaci szereplők támogatnak egy-egy készülő előadást. Magyarországon ez minimális. Ezt a falat próbálom nagy erőkkel áttörni.
Igaz, mostanáig is tervekről beszéltünk, de mégis, milyen együttműködés lenne az ideális?
N. D.: Az első egy közös improvizációs előadás, amely alkotófolyamatában éppen benne vagyunk Boncsér Sára Luca kommunikációs trénerrel, a Gasztroszínház tagjával. A másik pedig a Bárnai Péter rendezte, József Attiláról szóló előadás. Kreatív energiából van elég, a megvalósításhoz idő és pénz kell. Most körvonalazódik minden, most ocsúdunk arra, hogy valami teljesen új dologba kezdtünk bele. Nyilván türelmetlenek vagyunk, haladni szeretnénk, de muszáj megálljt parancsolni a szívünknek, és az eszünket használni, hogy mi az, amit a következő lépésben meg tudunk csinálni. Ötletekből nincs hiány.
Nyitókép: Gryllus Dorka, Simon Kornél, Nagy Dóra, Tőzsér Dominik, Lehel Vilmos és Bárnai Péter a 2026-os Pozsonyi Pikniken (fotó: Nagy Dóra)
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, legyen ön is mecénás és támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
2025 decemberében jelent meg A mecenatúra magyarországi története 1900–2025 című kiadványunk, egy könyv azokról, akik fontosnak tartották, illetve tartják a művészet pártolását.
A kötet megvásárlásával a munkánkat támogatja.

A Trojka SZX_MCHN, avagy vágyaink meghurcoltatása című darabjának szereplői (felső sor, balról jobbra): Nagy Dóra, Ivancics Tamás, Szamosi Zsófia, Bárnai Péter és (alsó sor, balról jobbra) Kálmánchelyi Zoltán, Réti Adrienn és Lakatos Márk (fotó: Szilvi V. Tóth)
Az Anna Karenina befejezetlen története című darab szereplői (balról jobbra): Lehel Vilmos, Ténai Petra, Bárnai Péter, Hajnal János és Gryllus Dorka. Az alsó sorban Nagy Dóra (fotó: Beöthy-Molnár Benedek)
A Minden tekintetben című darab szereplői: (balról jobbra): Balsai Móni, Ténai Petra, Bárnai Péter, Lehel Vilmos, Hajnal János és Nagy Dóra (fotó: Szilvi V. Tóth)


