Bonn: egy volt főváros értékei

Német túránkon Wiesbaden mellett Bonnt jelöltük ki ottalvós helyszínként Kölnbe érkezésünk előtt. A város többszázéves történelme és a közelmúlt nagy eseményei mellett izgalmas látnivalót ígért az itt található Deutsche Telekom székháza és benne az óriás vállalat vagány, kortárs képzőművészeti gyűjteménye is. Ki nem hagytuk volna!

Bonnban, Észak-Rajna-Vesztfália kilencedik legnagyobb városában közel háromszázharmincezer ember él. A térség legfontosabb és legnagyobb városától, Kölntől húszperces autóútra található települést már 69-ben említik római feljegyzések, fővárosi rangját 1949–1990 között viselte: a városban ma is több minisztérium található, amelyek több, mint tízezer embernek adnak munkát.

Bonn a szépségét egy darabig titkolta előttünk, ugyanis egy elég eklektikusan, mondhatni tervezetlenül beépült területen foglaltunk szállást. Szerencsére tízpercnyi séta után feltárult előttünk a város mosolygósabb arca, amely kimondottan nyugtatóan hatott ránk. Mivel késő délután érkeztünk, múzeumokra már nem jutott időnk, inkább a település atmoszférájával, lakosaival igyekeztünk barátságba kerülni.

Beethovenhaus

A belváros szélén található Beethoven szülőháza, ahol a zeneszerző négyéves koráig élt. Az 1800-as években lebontásra ítélték a házat, de a Verein Beethoven Haus, azaz a Beethoven Ház Egyesület megvásárolta és azóta is üzemelteti. Az épületet évente több mint százezer zenebarát keresi fel. Fun fact: az egyesület húsz országból közel kilencszáz tagot számlál. További érdekességeket a házról és az egyesületről ITT olvashat.

Münster

Sétánk során megtaláltuk a belváros legszebb templomát, a Münstert. Ráadásul éppen mise után érkeztünk, így fantasztikus orgonamuzsikát is hallgathattunk a kilencszáz éves épületben. A templom tornyai egyenként kilencvennégy méterrel nyúlnak a magasba, és a kerengője a középkori építészet egyik kiemelkedő példája.

A Marktplatzon található az 1737-ben épített városháza, amely gyönyörűen mutatott a lenyugvó nap sugaraiban. Tartott itt már beszédet Charles de Gaulle és John Fitzgerald Kennedy is.

Botanikus Kert

Ebben a városban is kiélhettük a növények iránt érzett olthatatlan vágyunkat, pedig teljesen véletlenül találtunk rá a város botanikus kertjére, amelyet a Bonni Egyetem üzemeltet és ingyenesen látogatható. A terület a budapesti Füvészkert kétszerese lehet. Ilyen gyönyörűen karbantartott botanikus kertet régen láttunk. Az üvegházakban olyan orchidea fajokkal találkoztunk, amelyekről még nem is hallottunk, és a kert egyik legöregebb, 1870 körül ültetett ginkoját is megsimogathattuk.

Deutsche Telekom gyűjteménye

Egyik tavalyi konferenciánk középpontjában a vállalati gyűjtemények álltak, az eseményen pedig részt vett a Deutsche Telekom (DT) gyűjteményéért felelős vezető is. Mi akkor annyira kíváncsiak lettünk a 2010 óta, tudatosan épített kortárs műtárgyakat felvonultató kollekcióra, hogy a Magyar Telekom segítségével találkozót szerveztünk az e területért felelős egyik munkatársukkal. Már az épületbe lépve kiderül, hogyan lehet és érdemes a cégeknek a műalkotásokat a munkatársak és vendégek számára elérhetővé és érthetővé tenni. Az épület aulája, ahol számos műalkotást találunk, bárki számára nyitva áll.

A gyűjteményt kétórás túrán mutatta be a cégnél húsz éve dolgozó Margret. Az már az első pillanatban kiderült, hogy ha valaki, hát ő biztosan ától-cettig ismeri a céget és olyan hitelesen beszél az általuk vallott értékekről, mint senki más, mi pedig igazán hálásan követtük folyosóról folyosóra.

Mircea Cantor: Szivárvány

A DT kollekciója főleg a közép-európai, fiatal művész generáció munkáiból épül fel. Ahogy fogalmaznak: „A művészet megörökíti az álmokat és vágyakat, de a félelmeket is. A Telekom Gyűjteménye történeteket mesél a magán és politikai valóságokról, amelyekben a művészek élnek. Ők adnak betekintést a jelen fontos ügyeibe, megmutatják mit is várhatunk a jövőtől, és reagálnak a szüleik és nagyszüleik generációjára, akik terveit a múlt diktálta.”

Az elmúlt években számos német és nemzetközi múzeumban mutatkozhatott be ez a gyűjtemény, így jutottak el többek között a budapesti Ludwig Múzeumba is 2020-ban.

A ház bejárásakor különleges, csak a Telekom számára létrehozott alkotásokat is láttunk, ilyen volt például Mircea CantorSzivárvány című műve is, amit a művész épület egyik folyosófalára festett fel. De három másik nagyon kedves alkotás is emlékezetes maradt. Az egyik a cég legújabb vétele, Rafik Anadol immerzív alkotása, és szerettük még Lito KattouSivatagi járókelő (2019) és Brilant MilazimiEz a boldogság szigete? (2022) című művét is.

Minden műtárgyat könnyedén megtalálhatunk a nemes egyszerűséggel csak „Art collection” néven futó applikációban is. Érdemes letölteni.

Álljon még itt néhány név a közel háromszáz darabos gyűjtemény alkotói közül: Nil Yalter, Sükran Moral, Marek Kvetán, Genti Korini, Keresztes Zsófia és Cseke Szilárd.

Lito Kattou: Sivatagi járókelő

Az épületben tett sétánk során végig azon gondolkodtunk, hogy vajon egy olyan nagyvállalat, amely a világ minden szegletében jelen van, miért érzi fontosnak, hogy a közép-európai művészetet gyűjtemény formájában megőrizze az utókornak. Több magyarázatot is kaptunk, de ami talán leginkább összefoglalja a cég motivációját, az ez: a „Connecting people” (vagyis az emberek összekapcsolása) kifejezés a művészeten keresztül értelmezhető a leginkább. Ha ezt valaki stratégiai szintre emeli és megtalálja a cégen belüli fontosságát, akkor az olyan win-win szituációt eredményez, amely bármilyen helyzetben megmutatja a vállalat valódi értékeit. Éppen e tudatos hozzáállás miatt rendkívül megbecsülve és felszabadultnak éreztük magunkat a Deutsche Telekomnál.

Nyitókép: Bonn látképe (fotó: Giacomo Zucca). A cikkben szereplő képeket a szerző készítette.

Lásd még:

Turisztikai mágnes – Wiesbaden és a Reinhard Ernst Múzeum

A tízpontos város – Frankfurti művészeti kalandozás

A kétarcú város – Stuttgart egy napba sűrítve

A bajor érték- és élménycunami – München 48 órában