„Csak addig szeretnék élni, amíg tudok festeni”

„Nálam nem a gondolat szüli a képet, hanem a kép szüli a gondolatot, azaz nem elhatározom, hogy most festek valamit, hanem felteszek egy formát a vászonra, és ez hozza magával a másik formát, a másik színt. Az éppen aktuális hangulatom mindig tükröződik a műveimben” – mondja Jávor Piroska, aki idén töltötte be nyolcvanadik életévét. A kerek születésnapról, az inspirációjáról és arról is kérdeztük a művészt, hogy miért lett bagoly a szimbóluma.  

„Épp tegnap írtam alá a nyolcvanadik születésnapomra festett képemet, ami bekerül a mostani kiállításra. Ha már minden évben festek egy-egy születésnapi »absztrakt önarcképet«, akkor pont ezt a kerek évszámot nem hagyhattam ki. Ez a nyolcvanadik év nem egy nagy öröm. Ünnepelni sem lehet. Csak el kell fogadni. Az ember persze igyekszik a jó oldalát nézni a dolgoknak. Végül is szerencsés vagyok, mert a mai napig fél órát tudok gyalogolni a műteremhez és vissza, fel a Kálváriadombra” – mondja Jávor Piroska festőművész, amikor hamarosan nyíló, Játék a Parnasszuson című kiállítása kapcsán kérdezzük. 

Jávor Piroska (fotó: Deim Balázs)

Az idén nyolcvanéves, Cegléden felnőtt művész a mai napig lejár dolgozni a műterembe, a dombról vagy ahogy a kiállítás kurátorával, Mazányi Judittal nevezik, a Parnasszusról. Csak hétköznap fest, hétvégén nem, mert az a családé. Asszonyi Tamás szobrászművésszel közösen használt műtermükben – még a gyerekek születése előtt – gyakran éjszakába nyúlóan dolgozott. „Akkoriban még gyakran készítettem tűzzománcot, azt pedig kemencében kell kiégetni. Az éjszakai áram még olcsóbb volt, mint a nappali, úgyhogy nagyon sokszor késő éjszaka égettem ki a munkákat. Éjjel dolgoztam, mint egy éjszakai bagoly. Így alakult ki, hogy a bagoly lett a szimbólumom, már nagyon fiatal koromban.” Annak idején sok, bagoly inspirálta rajzot készített, még baglyos pecsétet és levélpapírt is csináltatott ezen rajzai alapján. „Egyébként a művésztelep közelében lévő erdőben élt egy bagoly, akit mindig hallottam huhogni, de soha nem láttam. A férjem, Tamás érmeket is alkotott a baglyos rajzaim alapján, mintegy névjegykártyaként, rajta a telefonszámommal, elérhetőségeimmel.”

Jávor Piroska: Jó reggelt Vasárnap, 2004 (fotó: Deim Balázs / Ferenczy Múzeumi Centrum)

A művész 1944-ben, a második világháború idején született. Egy Kiss János altábornagy (akkor Fery Oszkár) utcai ház pincéjében élt a családjával a háború végéig. Evangélikus lelkész édesapja aztán Cegléden kapott állást, így a család is oda költözött. „A kert valószínűleg azért jelent meg a képeimen mint szimbólum, mert a ceglédi parókián, ahol felnőttem, hatalmas kertünk volt. Imádtam ott napozni és a barátaimmal játszani. Aztán, amikor a főiskola elvégzése után a férjemmel Szentendrére kerültünk, nagyon örültem, hogy ismét kertes házban élhetek. A mai napig minden reggel csak ülök az asztalnál, és reggelizés közben nézem a növényeket a kertben az üvegfalon át. Inspirál, hogy a kert minden évszakban más-más arcát mutatja. Hol a sárga levelek hullanak, hol pedig zölden rügyeznek a fák.”

Jávor Piroska: Kert-sorozat V. (Díszei még nem hullanak), 2005 (fotó: Deim Balázs / Ferenczy Múzeumi Centrum)

A mostani tárlat egyfajta válogatás az elmúlt évek munkáiból: „Csaknem húsz éve rendeztünk egy életmű-kiállítást Jávor Piroska alkotásaiból, és  végigkövettük az addigi életművet. Nem szerettem volna teljesen megismételni a történetet, de visszatekintünk az életmű-kiállítás darabjaira is, így a kertsorozatból is bemutatunk  jónéhány festményt” – mondja Mazányi Judit kurátor, hozzátéve, hogy úgy érezte, szeretnének bepillantást nyújtani abba, hogy milyen változás történt Jávor művészetében az előző tárlathoz képest, amely a kronológiára épült. A mostani azonban inkább tematikus felépítésű: „Ezen belül a vizuális szempontok szerint válogattam a képeket, hiszen sokszor  érzékelhető összefüggés van a megoldott képi gondolatok között. Tematika szerint is kiválasztottam sok művet, amelyeken a játék, a számok és a zene kerülnek előtérbe. A tematikára fektetjük a nagyobb hangsúlyt” – teszi hozzá a kurátor. „A számokat és a játékot egy kicsit kevertük, mert Jávor Piroska művészetében ez a kettő nem választható el teljesen. Ami engem is megragadott a művészetében, az pontosan az a fajta játékosság és örömből fakadó festés, amelyet az alkotásai is jól tükröznek. Azt hiszem, hogy a mai világban nem árt néha ilyennel is találkoznunk” – magyarázza Mazányi Judit.

Jávor Piroska: Kék piros duett, 2022 (fotó: Deim Balázs / Ferenczy Múzeumi Centrum)

Az elmúlt húsz évben Jávor Piroska műveiben megnőttek a szabályos geometriai elemek, és a játékos, matematikára épülő összefüggések, a betűk és számok egyszerre váltak jelentéssel teli alakzatokká és ritmizáló formákká. A művész ma már nem alkot olyan nagy méretű vásznakra, mint korábban, de saját bevallása szerint a túl kicsi képeket sem kedveli. „Ahogy öregszem, egyre kevésbé szeretem a nagy méretű felületeket, így inkább kisebb vásznakból rakok össze egy viszonylag nagyobb, például 80x80 centiméteres képet. Van jó néhány több darabból összeállított képem, amely szintén nonfiguratív, absztrakt alkotás. Egyszer az akkor még csak kilencéves unokám, Réka átjött hozzám a műterembe, és megkérdezte, mi a kép címe. Azt feleltem, még nem tudom, mire ő, némi töprengés után rávágta, hogy a festményen szereplő formák olyanok, mint a rókák közlekedési lámpái. Így ezt a címet adtam a műnek.” Amikor arról kérdezzük a művészt, hogy hogyan inspirálja a matematika a képeit, annyit felel, „a matematikában nincs mellébeszélés, nincs bájolgás. Őszinte és tiszta. Egy meg egy az kettő, nem lehet más. Az életben is hasonló filozófiát vallok. Szeretek őszinte lenni”. 

Jávor Piroska: JP LXXI, 2015 (fotó: Deim Balázs / Ferenczy Múzeumi Centrum)

Noha Jávor Piroska saját bevallása szerint biciklizni és főzni nem tanult meg, a festészeten keresztül mindent megélhet, akár hegyet is mászhat, bejárhatja a világot. „Nálam nem a gondolat szüli a képet, hanem a kép szüli a gondolatot, azaz nem elhatározom, hogy most festek valamit, hanem felteszek egy formát a vászonra, és ez hozza magával a másik formát, a másik színt. Így az éppen aktuális hangulatom mindig tükröződik a műveimben”. Színhasználata is változott az évtizedek alatt. Míg korábban a kék, a vörös és a fekete színek uralkodtak a képein, mára a színek visszafogottabbak lettek. „Azt veszem észre mostanában, hogy inkább barnát és okkert használok. Ezek sokkal tompább színek, mint például a vörös vagy a kék. Nem olyan »odamondósak«. Kicsit lecsillapodtam, de csak a művészetben. A való életben most is »odamondok«, ha kell. Azonban sosem a harag szüli a képeimet.”

A tárlaton körülbelül ötven művet mutatnak majd be olyan elrendezésben, hogy „azok összhangban legyenek, és erősítsék egymást”, ahogy Mazányi Judit fogalmaz. „Nagyon örülök, hogy én rendezhettem ezt a kiállítást, mert jó érzés, amikor egy művész munkáiban látom a fejlődést, a továbblépést, és nem csak egy korszakát tekinthetem át. Jávor Piroskánál könnyű dolgom volt, mert egy roppant konzekvens életművet hozott létre. Nem tagadja meg az alaphozzáállását a nonfiguratív művészethez, de felfedezhetők munkáin a régi művészi problémáin való újfajta töprengések és a régi felvetések továbbgondolása. Eleve adott volt a Szentendrei Képtár kiállítótere, ezt figyelembe vettem, amikor válogattam a képeket Piroska műtermében. Akkor kezd érdekessé válni a rendezés, amikor áttekinti az ember az anyagot, és meglátja, hogy abból mit lehet kiemelni, mi lehet izgalmas a közönségnek. Egy kiállítás megtervezése és létrehozása mindig nagyon izgalmas kihívás. Legalább annyira, mint egy festmény megalkotása” – állítja Mazányi Judit.  

Jávor Piroska: Visszanéztem félutamból, 2020 (fotó: Deim Balázs / Ferenczy Múzeumi Centrum)

Noha Jávor Piroska az első képzőművész a családban, akadnak azonban zenészek is a felmenői között, az egyik nővére pedig hegedűtanárként dolgozott. „Amióta az eszemet tudom, rajzoltam. Igaz, a gimnáziumban színésznő is akartam lenni, de az akkori szabályok szerint egy diák két művészeti karra nem jelentkezhetett. Választanom kellett a kettő között. A képzőművészet mellett döntöttem és nem bántam meg. Mert így szabad vagyok, és önálló. Igaz, amikor a gyerekeket szültem, kevesebb időm volt festeni, de soha nem töltöttem éveket anélkül, hogy alkossak. Csak addig szeretnék élni, amíg tudok festeni.” 

Lásd még:

A festészet éjszakai oldala

„Minden létezőnek van ellentétpárja”

A kísérletezés szabadsága
– Videóriport egy rendhagyó tárlatról

A test is költészetet szül
– Ladik Katalin fotó- és videótárlata A Gyűjtemény kiállításban

A múzeum továbbgondolása 
– A Ferenczy Múzeumi Centrum megújult gyűjteményes kiállításáról

Nyitókép: Jávor Piroska (fotó: Deim Balázs)