„Egész Dunántúlon nem találunk annyi művészeti díjas alkotót, mint Pécsett”

A pécsi önkormányzat kezdeményezésére létrehozott Art Pécs a város képzőművészeti életét szándékozik összefogni, bemutatni. A weboldal helyi alkotókat és műveiket, művészeti galériákat szerepeltet, és emléket állít az elhunyt pécsi alkotóknak is. Pinczehelyi Sándor grafikus- és festőművésszel, volt egyetemi oktatóval, dr. Miseta Ildikó és Zsdrál Márkó galériatulajdonosokkal beszélgettünk a város képzőművészetének múltjáról, jelenéről és jövőjéről.

Pinczehelyi Sándor 2019-ben, az Állapotfelmérés című kiállítás kapcsán foglalta össze a baranyai település képzőművészeti életét. – A katalógus előszavában próbáltam áttekinteni a helyzetet, miszerint a pécsi alkotóművészet már a 1970–80-as években vezető szerepet vitt Magyarországon. Alapjaiban ez ma sem változott – emlékszik vissza a szakember.

Pinczehelyi Sándor (fotó: Tóth László)

Sándor, ön aktívan részt vett az Art Pécs oldal létrehozásában – mit gondol a végeredményről?

Pinczehelyi Sándor: A kitűnő Modern Magyar Képtár nem tudja teljes egészében képviselni a pécsi művészeket. Ha például valaki a városba érkezik, és látja, hogy milyen remek múzeumok működnek itt, de kíváncsi a helyi alkotókra, nem talál olyan intézményt, amely kizárólag az itteni művészek munkáit mutatja be. A honlap amolyan Pécsi Képtárként kiválthatja ezt a hiányt. Az Hommage szekcióban az elhunyt művészeket mutatjuk be a múlt század közepétől. Most már minden csak azon múlik, hogyan töltik fel a kortárs művészek az alkotásaikat az oldalra. Induláskor azt kértük, tíz művüket mutassák be, a felkért alkotók fele tett eleget a felhívásnak. Szándékunk, hogy folyamatosan fejlesszük a honlapot, de ez azt feltételezi, hogy legyen egy munkatárs, aki csak ezzel foglalkozik.

Az Art Pécs Hommage oldala

Milyen lehetőségek adottak a pécsi képzőművészek számára?

Miseta Ildikó: Közel három éve kerültem közelebbi kapcsolatba a pécsi képzőművészeti élettel, előtte csak műkedvelőként, vásárlóként voltam jelen ezen a területen. Többek között ez adta a bátorságot is, hogy kortárs galériát nyissak – úgy éreztem, elfér egymás mellett a reprezentáció és a piaci alapú képviselet, hiszen múzeumokban, kiállítóterekben és képzőművészeti programokban is igen gazdag Pécs városa. A közönség azonban sokszor nincs tisztában azzal, hogyan alakul egy festő, tárgyalkotó életpályája. Míg – sarkosan fogalmazva – színházba, hangversenyre megvesszük a jegyet, és élvezzük az előadást, addig egy képzőművészt leginkább úgy támogathatunk, ha megvásároljuk a műalkotásait. Ezt sokan nem „merik” meglépni, és úgy gondolom, ez egy galéria feladata is: minőségbiztosítást nyújtani az ott elérhető műtárgyakért, emellett építeni a művészek karrierjét, képviselni őket és láthatóságot nyújtani nekik. De a nap végén a legfontosabb, hogy összekösse a vásárlókat, gyűjtőket az alkotókkal – itt, Pécsett különösen fontos feladat erre igényt teremteni.

Miseta Ildikó (fotó: Fabinyi Nóra)

P. S.: Vannak az elismert művészek, ők nagyjából a helyükön vannak, meg a nagyon fiatalok. A nagy baj az, hogy a középgenerációt, vagyis a negyven-ötven év körülieket mintha elfelejtették volna. Ez nemcsak pécsi probléma, szerintem mindenhol máshol is így van. Egy hallgató sok ösztöndíj-lehetőséghez juthat. Kicsit légüres térbe kerül, amikor kilép az egyetemi buborékból, de még mindig akadnak lehetőségei. A középgenerációban élőknek és dolgozóknak sokkal nehezebb. Nekik nagyon kemény munkát kell végezniük ahhoz, hogy elismerjék őket.

Milyen a városban elérhető művészeti oktatás?

P. S.: A Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakgimnázium mellett színvonalas a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara, sokszínű képzést kínál (a tanulók választhatnak festőművész, szobrászművész, intermédia-művész, grafikusművész szakirány közül, a Tárgyalkotás szakon elérhetők különböző szakirányok, specializációk). Számos képzőművész marad a városban a Művészeti Kar befejezése után. Közel kétszáz olyan alkotót tartunk számon, akik szerepelhetnének az Art Pécs oldalon. Ez segíthetné a pályakezdők elindulását. Nekik sehol sem könnyű, de ha Budapesten diplomázik valaki, könnyebb bejutnia a művészeti közegbe. Előnyben van a vidékiekkel szemben, mert ott jobban odafigyelnek rá, ráadásul a galériák többsége is a fővárosban található. A tehetséges alkotó előbb-utóbb megtalálja azt a galériást – vagy a galériás őt –, aki foglalkozik vele. Ugyanúgy, mint a világban másutt, nem rosszabbak a vidéki művészek, csak a lehetőségeik nem ugyanolyanok, mint a fővárosban élőkéi, de sokan dolgoznak azon – például Miseta Ildikó és Zsdrál Márkó –, hogy szélesebb fórum elé vigyék őket.

Szigeti Szilvia textiltervező iparművész 1987-ben rendezett kiállítása a Pécsi Kisgalériában (forrás: Pinczehelyi Sándor)

Több alkotói közösséget is találunk a városban.

P. S.: Ez mindig is jellemző volt, több ilyen közösséget is felsoroltam az Állapotfelmérés kiállítás bevezetőjében: a Közelítés Művészeti Egyesület, ahol a volt művészeti karos hallgatók jönnek össze; a Bázis Egyesület, ahol a kővel foglalkozó szobrászművészek dolgoznak, és a Pécs-Baranya Művészeinek társasága, ők is sok alkotót fognak össze. De már 2019 óta is alakult néhány közösség. Például a Pécsi Sörgyár vezetője a volt irodaépületet odaadta a művészeknek, hogy ott dolgozzanak, és ez nagyon jó kezdeményezés, így jöhetett létre a Szalon Art Factory Project és Alkotóművészeti Közösségi tér, a Közelítés Művészeti Egyesület koordinálásával. Tizenketten-tizenhárman találtak otthonra ott. Ők a középgenerációhoz tartoznak, akik folyamatosan dolgoznak, jópár kiállításon részt vettek már. Jelenleg a pécsi Nádor galériában látható remek tárlatuk [A Kollektív Kollektíva 2.0 kiállítás 2024. december 31-ig tekinthető meg, további információk Pécs város oldalán olvashatók – a szerk.]. Csak megemlítem: van még a városban jó néhány épület, amit lehetne ilyen vagy hasonló célra használni.

Pinczehelyi Sándor: Változatok egy Lakatos Artúr motívumra I., 2020-2024, akril, vászon, 45x45 cm (forrás: Pinczehelyi Sándor)

M. I.: Úgy érzem, soha nem volt annyira jó kortárs alkotónak lenni, mint manapság. Az internetnek, közösségi médiának köszönhetően minden korábbi időszakénál könnyebb láthatóvá válni. Ez azonban hátránnyal is jár: az információ- és kínálatbőségben nehezen igazodik el egy laikus. És nem is kell, hogy ez az ő feladata legyen, hasonlóan az élet más területeihez – az orvos diagnosztizál, a jogász ír szerződést és így tovább –, jó, ha van adott a szakmai háttér és egy szűrt felület, ahol kapcsolatba léphetnek az érdeklődők a művészekkel vagy az intézményekkel, galériákkal. Például az Art Pécs oldalon keresztül. Az alkotói közösségek hagyománya, mint Sándor is említi, nem új keletű: az egymással megosztott alkotói tér mellett egymás inspirációja, a közös bemutatkozási lehetőségek biztosítása ma is célja egy-egy egyesületnek, csoportosulásnak. Ezek a közösségek akarva-akaratlanul formálják egymást – a pécsi iskolához kötött színek, a környéken elérhető és alkalmazott anyagok (mészkő, beton) népszerűsége, a grafikai műhelyek mind-mind régi hagyományokkal rendelkeznek, formálva a trendeket, reagálva korunk történéseire.

Intim torna kiállítás 2022-ben az Ancora Contemporary Gallery-ben (fotó: Csiga Andrea / Nana's Photo&Dreams)

Lantos Ferenc: Képlet, 1969, tempera-papír, 100x70 cm (forrás: Zsdrál Art)

Mi segíti egy fiatal művész elindulását ebben a gazdag kultúrájú városban? 

Zsdrál Márkó.: Például az egyetem. Legjobb tudomásom szerint tervben van egy-egy új kurzus elindítása is, amelyen fókuszba kerül a műtárgy-kereskedelem, hogy a diákok, még azelőtt megtanulják, hogyan tudnak megélni ebből a szakmából, mielőtt végeznének és kilépnének a nagybetűs életbe. Nagyon erős a képzés az egyetemen, a művészeti karon sok az újítás. Ez az intézmény volt az első, amely egyetemi aukciókat szervezett, amiket, ha jól tudom, a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem is rendezett később, szintén nagy sikerrel. Pécsett már harmadjára hirdették meg és újra népszerű volt az esemény. Ami a művészként való elhelyezkedést illeti, a lehetőségek jelen pillanatban korlátozottak. Van a Pécsi Galéria, a Nick Gallery a belváros szívében, valamint az Ildikó vezette Ancora Contemporary Gallery. Utóbbi kettő kortárs művészeket képvisel, illetve próbál lehetőséget adni a fiataloknak is. Valamennyire magam is pécsi galerista maradtam, mert bár a székhelyemet Balatonfüredre tettem át, de helyi identitásomat őrzöm, kilencven százalékban pécsi művészeket képviselek. Mindig nyitott szemmel járok a városban, folyamatosan figyelem az egyetem „termését”, ha ígéretes művészt látok, próbálok lehetőséget adni neki. Az egyetem hivatalos kiállítótere a valamikori Nádor Szállóban található. Ezen felül megjelenési lehetőséget biztosít a Modern Magyar Képtár is, ahol európai szintű kiállításokat láthat a közönség. Rengeteg múzeum működik a városban, például a Vasarely Múzeum, a Martyn Ferenc és Lantos Ferenc Múzeum, a Csontváry Múzeum, a Zsolnay negyeden belül is helyet kap egy hatalmas kiállítótér, közel kétezer négyzetméteren. Szóval egy majdani képzőművész nem a nulláról indul. Azt gondolom, Budapesten kívül Pécs az egyik olyan megyeszékhely, ahol adottak a lehetőségek. Nem azt mondom, hogy korlátlanok, de el lehet indulni és be lehet mutatkozni.

Zsdrál Márkó (forrás: Zsdrál Art)

Mindazzal együtt, hogy a művészeti hagyományok is éreztetik hatásukat, például a már említett alkotói közösségekben.

Zs. M.: Pinczehelyi Sándor többedmagával az egyik leghíresebb alkotói közösséget hozta létre: a jól ismert Pécsi Műhelyt. Lantos Ferenc volt a mesterük, galériánk vezető művésze – sok mai kortárs és fiatal alkotónak ők a példaképeik. Őket követve próbálnak olyan dolgokat létrehozni, amelyek ma, 2024-ben is megállják a helyüket. A gyökereiket nem felejtették el, ebből inspirálódva próbálnak valami újat mutatni. Ide sorolhatjuk még Martyn Ferencet, Victor Vasarelyt, Amerigo Totot, hogy néhány nagy nevet említsek, nem hagyva ki Keserű Ilonát sem, aki meghatározó a városunkhoz köthető eleven művészeti szcénában. Átjárja ez a szellem Pécset, amit érezhet az ide látogató.

A Pécsi Galéria által 1981-ben szervezett Finn design című tárlaton kiállított Marimekko-textilek (forrás: Pinczehelyi Sándor)

Mennyire elérhető itt nemzetközi színtér?

Zs. M.: Abszolút: a Pécsi Galéria múzeum kiállítóterében. Pinczehelyi Sándor huszonkét évig vezette, és rengeteg külföldi, nagyon jó nevű művészt hozott ide, igazán kvalitásos anyagokat. Máig rendeznek a képtárban nemzetközi kiállításokat, ezáltal a hazai, pécsi művészek is multinacionális kontextusba helyeződnek.

Fontos, hogy építhessünk az itteni gazdag kultúrára és művészeti életre. Nemzetközi kapcsolatokat szeretnénk teremteni, ehhez marketingre van szükség. Az Art Pécs is e célt szolgálja többek között.

Részlet a Zsdrál Art galéria belső tereiből (forrás: Zsdrál Art)

Hogyan érvényesülhetnek a pécsi művészek és a galériák nemzetközi piacon?

P. S.: Ebben segítségre lenne szükségük a galériáknak. Márkó és Ildikó próbálnak ezen dolgozni, de nem egyszerű a dolguk, mert ez elsősorban pénzkérdés. Ahhoz, hogy valaki nemzetközi színtéren megjelenhessen, nagyon mélyen a zsebébe kell nyúlnia, és ha a mostani világot nézzük, ez sokkal nehezebben megy, hiszen az emberek százszor meggondolják, mit vegyenek meg – igaz ez a képzőművészeti alkotásokra is.

Pinczehelyi Sándor: C-C I., 2024, akril, vászon, 70x50 cm (forrás: Pinczehelyi Sándor)

M. I.: Fontos célom és jelenleg még megoldandó feladatom ez. A nemzetközi érvényesülést egyelőre úgy segíthetjük, ha buzdítjuk a művészeket, vegyenek részt a pályázatokon, jelentkezzenek a rezidenciaprogramokra, kollaboráljanak más külföldi galériákkal. Itthon is ismertté és keresetté kell tenni a hazai művészeket, mielőtt külföldön kívánunk keresletet teremteni. Rengeteg „hype” és befektetett pénz szükséges, emellett fontos a szakma elismerése, a pozitív megjelenések, cikkek, kritikák. Mindenesetre izgalmas terület. Szeretnék Pécsen maradni, hiszen itt élünk családommal, de azt meg kell említenem, hogy jelenleg Budapesten működik a kortárs kereskedelmi galériák nagy része, és számomra is elengedhetetlen a velük való kapcsolatépítés. Szeretném, ha a pécsi közönség is jobban értékelné azt a hihetetlen kulturális gazdagságot, ami körülveszi őket – ehhez pedig marketing, megjelenés kell. Örülök, hogy ebben a munkában ránk is számít a város!

Ildikó és Márkó, mi motiválta önöket, hogy részt vegyenek a Budapest Contemporary kortárs művészeti vásáron?

Zs. M.: Visszajáró kiállítók vagyunk, mondhatnám, nem is tehetnénk meg, hogy kihagyjuk, mert a magyar galériáknak ezen kívül egyéb bemutatkozási lehetőségük csak a Budapesti Art Market. Aki komolyan veszi a munkáját, az kötelező jelleggel részt vesz ezeken az eseményeken, hiszen a művészet iránt érdeklődő emberek a vásárokon tájékozódnak az éppen aktuális trendekről, és ott találkozhatnak az éppen kanonizált, jó nevű művészek munkáival. Galériánk a vásáron általában azt mutatja meg, hol tart Pécs – ügyfeleink és barátaink visszajelzései alapján előkelő helyen szerepel a város művészete a hazai és a nemzetközi megítélésben egyaránt, abszolút az élmezőnyben vagyunk. Erre a város is büszke lehet.

A Zsdrál Art a Budapest Contemporary Képzőművészeti Vásáron (forrás: Zsdrál Art)

M. I.: Az Ancora Contemporary Gallery eddig három budapesti vásáron vett részt. A Budapest Contemporary a legfontosabb hazai kortárs vásárnak mondható, „kötelező” elem. Nagyon vágyom külföldre, 2025-ben már remélem, összejön. A külföldi vásár mindig nagyobb rizikó – sokkal magasabb árak, szakmai zsűrizés előzi meg a részvételt. Büszke vagyok arra, hogy a pécsi művészetnek hazánkban pozitív, jól csengő visszhangja van.

Milyen lehetőségeket látnak a fiatalabb generációk bevonásában és a képzőművészeti iránt érdeklődő közönségréteg bővítésében?

M. I.: Szeretem a tematikus csoportos kiállításokat, főleg, ha szívemhez is közel álló témát boncolgatnak. Úgy tapasztalom, könnyebben szólítanak meg széles közönségréteget, mert „kézzelfoghatóbbá” teszik a műalkotásokat. Az attitűdön mindenképp jó lenne változtatni: visszahozni a polgári mecenatúrát, hiszen a művészek több évszázaddal ezelőtt is támogatók, vásárlók, megrendelők jóvoltából dolgozhattak, és születhetett meg sok csoda – jelenleg állami, intézményi megrendelésekhez kötik az emberek a nagy költségvetésű műalkotásokat. Örvendetes, amikor egy város és az ott dolgozók egy közös cél érdekében összefognak – mint jelen esetben Pécsett is.

Az Ancora Contemporary Gallery a Budapest Contemporary Képzőművészeti Vásáron (fotó: Bíró Dávid)

Zs. M.: Úgy érezzük, kezd felnőni egy olyan generáció, amely nyitott a művészetre. A szocializmus miatt jó hetven-nyolcvan éves lemaradásban vagyunk a nyugati országokhoz képest. De a kelet-európai művészet – ezen belül a magyar – tényleg annyira erős, hogy tudom, ledolgozzuk a lemaradást, és bár lassú a változás, de érezhető. Türelmesen ki kell várni, hogy kinevelődjön egy új, művészetkedvelő, gyűjtői réteg, akik el tudják tartani a magyar műtárgypiacot. Ebben a szakmában hosszú távon kell gondolkodni. Ezért gondolom azt, hogy a városnak mindenféleképpen büszkének kell lennie művészeire és kulturális értékeire.

P. S.: Sok minden személyfüggő. Ha valakinek van elképzelése, stratégiája, amin gőzerővel dolgozik, sikeres lehet. Amikor Eck Imre megalapította a Pécsi Balettet, az jó lett. Amikor Kós Lajos elkezdte a Bóbita Bábszínházat, az szintén jó lett. Be lehet állni a sorba. Úgy hiszem, én is sokat dolgoztam ezért a városért. Régen a kiállítások szervezésével, most legutóbb az új arculaton. Kigondoltam és közreműködtem az önkormányzattal, kiírtunk egy pályázatot a Művészeti Kar tervezőgrafikus hallgatóinak. Nagyon jó arculat lett belőle, büszke vagyok rá, hogy ilyen jól sikerült.

Nem az én érdemem, hanem Fekete Valéria, a Pécsi Galériák vizuális művészeti vezetőjéé, hogy az m21 Galériában jelenleg is látogatható GraphicPécs | Pop, rock, underground nemzetközi kiállítás –amelyet Michel Bouvet világhírű francia grafikusművész kolléga gondozásában szerveztek meg – olyan tárlat, ami anyagában párját ritkítja. Bárhol a világon nagy elismeréssel fogadnák. A megnyitóra számos országból jöttek neves művészek, akik két héttel azelőtt azt sem tudták, hol van Pécs. Ők biztosan tovább viszik a város jó hírét. Szerintem ezzel a kiállítással Fekete Valériáék többet tettek, mint egy idegenforgalmi hivatal.

„Mostanában a hazai sajtóban, a digitális médiában csak elvétve találhatunk pécsi eseményekről írásokat, beszámolókat, kritikákat, ismertetéseket. A jelenlegi helyi írott sajtó csak elvétve rögzíti az eseményeket.” – írja 2019-ben Sándor. Most is így vélekedik?

A Pécsi Galéria által 1997-ben szervezett News from Cracow című tárlat, amelyen fiatal lengyel művészek munkáit mutatták be (forrás: Pinczehelyi Sándor)

P. S.: Sajnos igen, a helyi és az országos sajtó nem követi az itteni történéseket. Régen ez nem így volt, a legkisebb művészeti esemény is megjelent a hírek közt, a pécsi kulturális élet múltját kutató kollégáim meg is lepődnek azon, hogy minden eseménynek nyoma van az újságokban. Ezért is örvendetes, hogy az Art is Business megkeresett bennünket. Pedig az egész Dunántúlon nem találunk annyi művészeti díjas alkotót, mint Pécsett.

A cikk megjelenését Pécs városa támogatta.

Nyitókép: A Pécsi Galéria által 1983-ban rendezett Lantos Ferenc-kiállítás (forrás: Pinczehelyi Sándor)

Lásd még:

Dallam és kép kéz a kézben – Két izgalmas zenei kiállítással vár a II. GraphicPécs fesztivál

A hely szelleme– A Janus Pannonius Múzeum Látogatóközpont állandó kiállítása izgalmas formában mutatja be Pécs és Baranya kulturális sokszínűségét

Középpontban az utcaművészet

Új művészeti portál mutatja be a pécsi és baranyai alkotókat – Az ArtPécs weboldal létrehozása országosan is egyedülálló kezdeményezés

A város, amely nyitott a kultúrára – Európa 2010-es kulturális fővárosa, Pécs nyerte a 2022-es Art is Business Díj Kulturális turizmus kategóriájának díját.

„A nonfiguratív művészet nem egy stílus, hanem egy nyelv” – Interjú Mészáros Flórával, a Lantos Ferenc-monográfia szerzőjével