„Felelősséget érzünk Carl Gustav és Emma Jung kulturális öröksége és hagyatéka iránt”
– Interjú Eva Middendorp-Meierrel, a C.G. Jung Ház Múzeum kurátorával
Carl Gustav Jung világhírű svájci pszichiáter, pszichológus, analitikus, az emberi lélek orvosa, valamint felesége és társa, Emma Jung-Rauschenbach emlékét varázslatos ház őrzi a Zürichi-tó partján, Küsnachtban. Az egykori családi ház 2018 óta működik múzeumként. A C. G. Jung Ház Múzeum minden olyan emberhez szólni kíván, aki szeretne megismerkedni a Jung család életével és munkásságával, illetve szívesen foglalkozna a jungi pszichológiával. Az intézmény kurátora, Eva Middendorp-Meier reményei szerint Jung egykori otthona a találkozások és a párbeszéd helyszíne.
Carl Gustav Jung munkássága nemcsak a pszichológiára, de a teljes XX. és XXI. századi kultúrára, a művészetekre és a spiritualitásra is hatással volt. Adódik a kérdés: hogyan ápolják Jung örökségét? Miként él tovább az analitikus pszichológia megalapítójának, a művészetterápia megalkotójának szellemisége Svájcban?
Svájc máig számos, az analitikus pszichológiával és az analitikusok képzésével foglalkozó intézménynek ad otthont. És nem utolsósorban a világ máig egyik legbefolyásosabb gondolkodójának szellemiségét ápolja és őrzi a küsnachti C. G. Jung Ház Múzeum (Museum Haus C.G. Jung) is, amely épület a névadó pszichológus egykori lakóhelye és kertje volt, közvetlenül a Zürichi-tó partján.
Általánosságban elmondható, hogy az analitikus pszichológiából származó kifejezések, mint például a komplex, az archetípus, az introvertált és az extrovertált, a mindennapi szókincsünk részévé váltak. Jung tavalyi, 150. születésnapja rekordszámú látogatót vonzott a múzeumba, vélhetően olyan helyi vendégeink is voltak, akik csak az utóbbi időben ismerkedtek meg behatóbban Jung munkásságával. De a múzeum látogatóinak több mint kétharmada külföldről érkezik, ami arra utal, hogy Jung a világ más részein még relevánsabb, mint Svájcban.
A svájci Küsnachtban található C.G. Jung Ház Múzeum épülete (forrás: Foundation C.G. Jung Küsnacht, fotó: Alex Troehler, Zürich)Hogyan született meg az egykori családi ház múzeummá alakításának ötlete?
1908-ban Carl Gustav Jung és felesége, Emma Jung (született Emma Marie Rauschenbach) építtette a házat. Jung mindig is egy vízparti házról álmodott. Haláluk után a birtok a leszármazottaik tulajdonában maradt, a gyerekektől az unokák örökölték meg, akik nagy szeretettel és gondossággal tartották karban a házat, annak belső tereit és a környező kerteket, megőrizve a hely egyedi jellegét, majd 2002-ben átadták a C. G. Jung Alapítványnak. A múzeumot ez a nonprofit szervezet működteti.
Az alapítványt 2002-ben hozták létre azzal a céllal, hogy életben tartsák Jung és felesége emlékét, dokumentálják az életüket, a munkásságukat, valamint továbbfejlesszék a jungi pszichológiát. 2002-ben egy nagyszabású felújítás is kezdetét vette, a leszármazottak felbecsülhetetlen értékű segítségével. A házat gondosan modernizálták, a kerteket az eredeti tervek szerint rekonstruálták. Az évek során egyre határozottabban fogalmazódott meg az ötlet, hogy a ház reprezentatív helyiségeit és számos varázslatos zegzugát is megnyissák a nagyközönség számára – hogy az érdeklődők jobban megérthessék Jung és családja életét és munkásságát. Végül 2018-ban megnyílt a C. G. Jung Ház Múzeum.
A ház, akárcsak a kert, magán viseli Jung jellegzetes kézjegyét, személyiségének jelentős vonásait tükrözi. Hogyan írná le a házban tett látogatás élményét?
Carl Gustav és Emma Jung-Rauschenbach egykori rezidenciája rendkívüli emlékhely: nemcsak birtok, hanem a tudomány otthona és lakásmúzeum is. Az egyénileg és csoportban érkező látogatók megismerkedhetnek a Jung család vendégszeretetével, és bepillantást nyerhetnek tudományos és családi életükbe. Reményeink szerint Jung egykori otthona a találkozások és a párbeszéd helyszíne. Felelősséget érzünk Carl Gustav és Emma Jung kulturális öröksége és hagyatéka iránt. Ezért a befogadó kultúra eszméjét ápoljuk, és a látogatókat „Carl Gustav és Emma Jung-Rauschenbach vendégeinek” tekintjük.
Könyvtárszoba (forrás: Foundation C.G. Jung Küsnacht, fotó: Alex Troehler, Zürich)
Jung ebben a házban írta a pszichológia egyik legfontosabb művét: A Vörös Könyvet (The Red Book, eredeti címe Liber Novus, azaz Új Könyv). A nagy méretű, gazdagon illusztrált köteten 1914 és 1930 között dolgozott. Amellett, hogy lefektette tudományos munkásságának alapjait – hiszen szó van benne az archetípusokról, a kollektív tudattalanról és az individualizáció folyamatáról is, amelyek a pszichoterápiát a betegek kezelésének gyakorlatából a személyiség magasabb szintű fejlődésének eszközévé alakították – tele van furcsa versekkel és erőteljes hatású képekkel. Jung alaposan kidolgozott festményei a szerzetesek, illetve a perzsa udvari művészek munkáira emlékeztetnek, csak ő nem egy királyt vagy az Istent dicsőíti, hanem az emberi fajt – írja a könyvről Josh Jones, az Open Culture szerzője, aki idézi Peter Frank műkritikus gondolatait is; szerinte a mű felér egy középkori szerzetes készítette Bibliával. Jung könyvét a misztikus tudatalattinak dedikálta. 1959-ben maga írta meg egy ezzel kapcsolatos élményét: „egy ködben találtam magam, és nem tudtam, hogyan különböztessem meg magam mindattól, ami körbevesz; csak egy voltam a sok dolog között”. Jung ekkor még csak tizenegy éves volt. Egész életműve központi munkájának tartotta a „naplóját” – szó szerint a legfontosabb műve. Létezése több mint nyolcvan éve köztudott, mégsem jelent meg sokáig, sőt, még Jung tanítványai és követői számára sem volt elérhető. Egészen 2009-ig, amikor a leszármazottai úgy döntöttek, hozzájárulnak egy – a neves Jung-kutató, Sonu Shamdasani esszéjével és jegyzeteivel kiegészített – fakszimile kiadás publikálásához. Ahogy a The New York Times szerzője, Sara Corbett írta: „A modern történelem egyik igazi látnokának alkotása, A Vörös Könyv egyedülálló mű, kívül esik a kategorizáláson… Túlmutat a pszichoanalízis történetén, és olyan forradalmi gondolkodók közé helyezi Jungot, mint Marx, Orwell és természetesen Freud.” |
Carl Gustav Jung 1935 körül (forrás: Wikimedia Commons)
Az állandó kiállításuk mellett időszaki tárlatoknak is helyet biztosítanak.
A múzeum elsősorban Carl Gustav és Emma Jung családi és tudományos életére fókuszál. A fogadó- és dolgozószobák, valamint a kisebb helyiségek és a magánlakosztályok nemcsak a ház építtetőinek tevékenységeit, de érdeklődési körüket, a hétköznapjaikat is bemutatják.
A földszinti szobák a család mindennapjaiba engednek betekintést. Ezekben a terekben zajlott a családi élet, itt töltötték a gyerekek az időt a szüleikkel, és itt zajlott a napi rutin. Ezek a szobák biztosítanak helyet C. G. Jung messzi földön tett látogatásai alatt gyűjtött emléktárgyainak bemutatására is. Az étkezésre a nagy ebédlőben, a kávé elfogyasztására a nappaliban került sor. A tóra néző szobákban C. G. Jung a világ minden tájáról fogadott látogatókat. A verandáról kilátás nyílik a gyönyörűen gondozott kertre.
A munka- és tanulószobák az emeleten találhatók. Jung gazdag könyvtára, ami fenomenális műveltségének, valamint sokrétű és mélyreható kutatási érdeklődésének bizonyítéka, szinte érintetlen maradt. Az előszoba, ahol a magánbetegeit fogadta, eredeti formájában tekinthető meg. Onnan a szomszédos dolgozószobába kísérte őket. Az íróasztala ma is úgy néz ki, mintha csak felállt volna, és egy pillanatra elhagyta volna a szobát.
A gondosan válogatott, külön teremben megrendezett időszaki kiállítások Carl Gustav és Emma Jung életének egy-egy, a fent említett terekben nem látható aspektusát mutatják be. Jelenleg egy olyan időszaki tárlaton dolgozunk, amely Emma Jung analitikus pszichológiához való hozzájárulására összpontosít, és amelynek megnyitása 2027 nyarán várható. Talán még mindig nem tudják elegen, hogy Emma az analitikus pszichológia kulcsfontosságú kutatója és közreműködője volt. Az idegenvezetéseinken ennek mindig hangot adunk.
C.G. Jung dolgozószobája (forrás: Foundation C.G. Jung Küsnacht, fotó: Alex Troehler, Zürich)
Jung munkásságára a pszichiátria és az antropológia mellett hatást gyakorolt a régészet és az irodalom is. Ezek hogyan jelennek meg a ház falai között?
Jung a kollektív tudattalant a tudattalan transzperszonális birodalmaként határozta meg: a kollektív tudattalan az emberi elme legmélyebb rétege, amely létezését nem személyes tapasztalatnak köszönheti, hanem az egész emberiségre jellemző, veleszületett szimbólumok, ösztönök és ősképek, azaz archetípusok tárháza, amely minden emberben közös. Az empirikus alap, amelyre induktív módon a kollektív tudattalan fogalmát alapozta, lényegében álmokból és kultúrtörténeti motívumokból, így vallásokból, mítoszokból és mesékből állt. Jungnak végzős középiskolásként döntenie kellett, hogy orvostudományt vagy régészetet tanuljon. Végül az orvostudományt választotta, de kultúrtörténeti érdeklődése megmaradt, és ez tetten érhető a ház számos építészeti jellegzetességében, a könyvekben, de különösen az általa összegyűjtött művészeti és kultúrtörténeti tárgyakban.
A C.G. Jung Ház Múzeum enteriőrje (forrás: Foundation C.G. Jung Küsnacht, fotó: Alex Troehler, Zürich)Miért jött létre és milyen elemekből épül fel a mecénás programjuk?
A múzeum nem részesül állami támogatásban. A folyamatos működés biztosítása és a műemlékvédelem alatt álló ingatlan fenntartása kiterjedt és egyben igen költséges feladat. A C. G. Jung Ház Múzeum a személyesen és online érkező adományokra, valamint a baráti körünktől (Friend) és a mecénásainktól (Patron) származó anyagi juttatásokra támaszkodik. Igyekszünk számukra érdekes információkkal szolgálni, felejthetetlen eseményeket szervezni, és természetesen ingyenes múzeumi belépőket is biztosítunk. Ezenkívül minden új kiállításunk hivatalos megnyitója előtt exkluzív megtekintést szervezünk nekik. Rendezvényeink lehetőséget teremtenek arra is, hogy a támogatóink kapcsolatba lépjenek egymással.
Kérem, végezetül ossza meg az olvasókkal, milyen meghatározó élmény köti a múzeumhoz!
Számomra és a múzeum valamennyi munkatársa számára egyedülálló élmény, hogy a világ minden tájáról fogadhatunk látogatókat Küsnachtba. Csodálatos látni, ahogy különböző országokból és kultúrákból származó emberek békésen kommunikálnak egymással, sőt barátokká válnak. Természetesen az is páratlan lehetőség, hogy egy 1909-ből származó, szinte eredeti állapotában megőrzött házban dolgozhatok, és kutathatom a történetét.
Nyitókép: Eva Middendorp-Meier
Lásd még:
Az emberléptékű nagyváros: Zürich – Óvárosi sikátoroktól a tóparti panorámáig
Genf, a legkisebb világváros – A reformáció bölcsőjétől a globális diplomácia fellegváráig
A medvék és a múzeumok városa – Kalandozások Bernben
Egy ország, ahol a múzeumlátogatás receptre írható – Kulturális turisztika Svájcban
A kultúra közügy, jóllét, nem luxus – A kultúra támogatása Svájcban
Akivel a galambok felröppennek – Melinda Nadj Abonji író portréja
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, legyen ön is mecénás és támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
2025 decemberében jelent meg A mecenatúra magyarországi története 1900–2025 című kiadványunk, egy könyv azokról, akik fontosnak tartották, illetve tartják a művészet pártolását.
A kötet megvásárlásával a munkánkat támogatja.
