„A gyűjtés sokak számára misztikus világ”

A műkereskedelem hullámzó iparág, amelyben egy befektetés abban az esetben követheti az inflációt, ha reális áron veszünk műalkotást. Amennyiben valaki jó időben vásárol feljövőben lévő alkotóktól, még extraprofitra is szert tehet. Fertőszögi Péter, a BÁV művészeti igazgatója, a TV2 Kincsvadászok című műsorának egyik kereskedője szerint a kérdés, hogy az ember tudja-e kitől, mit és mikor kell venni.

Műkereskedők szerint az, aki kicsit is elmélyed a szakmában vagy gyűjteni kezd, maga is kincsvadásszá válik. Adódik a kérdés: mi volt a legérdekesebb tárgy az ön számára, ami megfordult a kezei között?

A magyar koronázási palást egy darabja. Egy nap felhívott egy személy, aki közölte velem, hogy nála van, és szeretné eladni. Rögtön azt gondoltam, hogy persze, nálam pedig a királyi jogar van… Ugyanakkor egy korábbi főnökömtől megtanultam, hogy mindenkire lehet és kell is fél órát szánni, mert nem tudhatjuk előre, milyen változást hoz az életünkbe. Így adtam neki is egy esélyt. Miután találkoztunk, elővett egy megégett sarkú pénztárcát, amelyből előkerült egy lila, szintén megégett vászonra erősítve egy tízforintos nagyságú anyagdarab, amelyet arany- és selyemfonallal hímeztek, három fénytelen igazgyönggyel díszítettek. Mint kiderült, az illető anyai ági ük-üknagyapja Szentey Sándor egyike volt azoknak, akik ráigazították a palástot Ferenc Józsefre az 1867. június 8-i magyar királlyá koronázása alkalmából. Hosszas kutatómunka vette kezdetét. Azt tudtuk, hogy a koronázási palástot a szabadságharc bukása után a koronázási ékszerekkel együtt elásták, és csak évekkel később kerültek elő. Az addigra megrongálódott palást javítását Klein Lujza aranyhímző végezte, akinek egyik segédje, Szentey Sándor, a javítások során – szuvenírként – eltávolított egy darabot a palástból. Ezt őrizte meg a családja az elmúlt másfél évszázadban. Ereklyeként tisztelték. 2021-ben a BÁV jogelődje, az Állami Árverési Csarnok első kifejezetten művészeti aukciójának századik évfordulója alkalmából árverést rendeztünk, ahol kalapács alá került a tárgy, amelyet végül a Nemzeti Múzeum, állami elővételi jogával élve vásárolt meg 21,25 millió forintért. Nem csak műkereskedelmi, hanem tudománytörténeti szenzáció is volt.

Sokan a TV2-n futó Kincsvadászok című a műkereskedelmi realityból ismerhetik.

Két évvel ezelőtt hívtak fel a műsor gyártói, akikkel leültünk beszélgetni, majd megkérdezték, részt vennék-e benne. Egész nyáron válogatásokra jártam, statisztákkal játszottuk el a jeleneteket. Közben folyamatosan szűkítették az alkalmas jelöltek körét. Tudtam, hogy noha engem kerestek meg, a BÁV művészeti igazgatójaként csak a vállalatot képviselve mondhatok igent a felkérésre. Az is egyértelmű volt, ha kiválasztanak, az óriási reklámot jelent nekem és a BÁV-nak is. Végül csupa eltérő karakterű, a tudásukkal egymást tökéletesen kiegészítő szakember került a műsorba. Az egyik ilyen kereskedő lettem én. Azt hiszem, a műsor az egész műkereskedelmi szakmának hasznos. A gyűjtés sokak számára misztikus világ, a Kincsvadászoknak köszönhetően azonban az emberek nyitottabbak lettek, bátrabban mennek be egy-egy galériába, aukciósházba.

Mi a fontosabb a műtárgypiac vásárlóinak: befektetéseik megtérülése, vagy a művészek elismerése és az alkotások megfelelő szintre helyezése?

A műkereskedelem hullámzó iparág, de abban az esetben, ha reális áron vásárolunk egy műalkotást, annak értéke követheti az inflációt. Ha jó időben veszünk feltörő alkotóktól, extraprofitra is szert tehetünk. A kérdés, hogy tudjuk-e, kitől, mit és mikor kell venni. Folyamatosan elemezzük a trendeket és kísérletezünk is. Egy jó befektető is így tesz. Azok a vevők, gyűjtők állnak közel hozzám, akik azért vásárolnak meg valamit, mert a műtárgy megszólította őket. Aki csak azért vásárol, hogy holnap eladjon, az kereskedő. A műkereskedelem legvastagabb szeletének azt a célt kellene szolgálnia, hogy a vásárolt tárgyakkal a saját környezetünket szebbé és jobbá tegyük – nem elsősorban azok anyagi értéke, hanem a gondolatiságuk által.

A BÁV ART aukciósház (forrás: BÁV)

2025. május 14-én A műtárgyak értéke I. – A jelenkori műkereskedelem trendjei címmel tart előadást a műgyűjtés világa iránt érdeklődő, illetve a már abban aktív szerepet vállaló magánembereknek. Miről beszél majd a hallgatóságnak?

Az esemény az Art is Business és a magyar műtárgypiac legkiválóbb ismerője, a BÁV ART együttműködésében valósul meg. Talán a legfontosabb, amiről szó lesz: igyekszem felvázolni a trendváltozásokat. Az emberek nagy része azt gondolja, hogy az, ami régi, mindenképpen jobb is. Miközben a hagyományos polgári kultúra és az ahhoz tartozó tárgyi világ – a vitrin, a zongora, az evőeszközök sokasága, a faliszőnyegek és még sorolhatnám –, amelyre a műkereskedelem épült, gyengülni és eltűnni látszik. Ezzel párhuzamosan megjelent egy új, fiatalos szemléletű műgyűjtő réteg, akik elsősorban a modern és a klasszikus kortárs alkotásokat keresik. Az internet világában, a felgyorsult életünkben azt vesszük észre, hogy sokaknak egyre kevésbé fontos a történelmi ismeret, és ez hat a minket körülvevő tárgyak kiválasztására is. Egy XVIII. század végi, sokfiókos, intarziás tabernákulumot az 1990-es években két-három millió forintért adtunk el, ma hatszázezer forintért alig találunk rá vevőt. Ha áttérek a festészetre, akkor azt látom, hogy a korábban keresett alkotók munkái, mint például Székely Bertalané és Lotz Károlyé, kevésbé eladhatók. Ami érdekes, az a nagybányai festőiskolával, azaz a modern magyar festészettel kezdődő időszak, és persze egyértelműen felértékelődött a kortárs. Maruer Dóra, Keserü Ilona és Bak Imre azon reprezentatív alkotásait, amelyeket húsz évvel ezelőtt hárommillió forintért adtunk el, ma harminc-hatvan millió forint közötti összegért kelnek el. Kerámiák esetében ugyancsak a modern, kísérleti tárgyak, Gorka Lívia és Simó Ágoston munkái keresettek. Ékszerekben egy modern art deco darab passzol a világunkhoz, de egy biedermeier bross már nem. Sokan kivárásra játszanak, hiszen a divat, a trendek változnak. Erre jön még az orosz–ukrán háború. Az arany ára két év alatt több mint negyven százalékkal ment fel. Az emberek veszik a modern, nagy értékű karórákat is. Ezeket a tárgyakat könnyű magunkkal vinni, ha még bizonytalanabbá válna a világunk.

A BÁV ART aukciósház (forrás: BÁV)

Az előadásból kiderül, melyek azok a tárgytípusok, amelyekért húsz éve ölték egymást az emberek, és ma már senkinek sincs rájuk szüksége, de beszélek azokról is, amelyekről korábban el sem hittük volna, hogy egyszer gyűjteni fogják. Szó lesz a következő nagy árrobbanásokról, az eladások időzítéséről is, és sok minden másról. Egy biztos, a gyakran felmerülő kérdésre, miszerint mibe érdemes befektetni most, hogy jövőre dupla annyit érjen, nem tudok válaszolni. Ha tudnám, én is inkább arra fordítanám az energiáimat…

Az eseményről bővebben ITT tájékozódhatnak.

Nyitókép: Fertőszögi Péter (fotó: Jelly Márk)

Lásd még:

„Nincs gazdaság és innováció kultúra nélkül” – Interjú Gajzágó Györggyel

„Aki műtárgyat vesz, az boldogságot vesz!” – Interjú Völgyi Miklóssal és Skonda Máriával, a Völgyi–Skonda Kortárs Gyűjtemény tulajdonosaival

„Már rég nem a befektetési aspektus érdekel, a gyűjtés igazi szenvedéllyé és életformává vált” – Beszélgetés dr. Kacsuk Péterrel, a SZTAKI tudományos tanácsadójával

„A művészet segít eligazodni az életben” – Interjú Barta Péter informatikai szakemberrel és műgyűjtővel

„Izgat a hétköznapi létezés banális esztétikája” – Interjú Simó Györggyel