Öt évtized a kortárs művészet élvonalában
– Galerie Krinzinger: az intézményi folytonosság és a kurátori szerepvállalás
A galéria története szorosan kapcsolódik Ursula Krinzinger azon szemléletéhez, amely szerint a kiállítótér szerepe túlmutat a puszta reprezentáción. A Galerie Krinzinger programja nem a gyorsan változó művészeti trendek követésére, hanem egy hosszú távon is koherens, erősen artikulált kurátori horizont kialakítására épült. Ennek a horizontnak meghatározó elemei a bécsi akcionizmus, a nemzetközi performansz- és testművészet, valamint azok a konceptuális és intermediális gyakorlatok, amelyek a műalkotást – lezárt tárgyi mivolta helyett – testközpontú, térbeli, időbeli és társadalmi relációk komplex rendszerében működő eseményként értelmezik. A galéria programjának jelentősége éppen abban rejlik, hogy ezeket a periférikusnak tartott pozíciókat a kortárs művészet alapvető nyelvi és gondolati átrendeződéseinek részeként kezeli.
A Galerie Krinzinger olyan modellt képvisel, amely egyedi, differenciált történeti és kulturális pozíciókat jelenít meg nemzetközi térben, és folyamatosan újragondolja, miként válhatnak a lokálisan beágyazott művészeti gyakorlatok nemzeteken átívelő diskurzusok produktív szereplőivé.
A galéria 1971-es bécsi alapítása a véletlen folytán szinte egybeesett az Art Basel indulásával, ami innen nézve már nem egyszerű történeti adalék, hanem szimbolikus jelentőségű koordinátapont felismerése. Olyan pillanatot jelöl, amikor a kortárs művészet egyre hangsúlyosabban kezdte kialakítani saját nemzetközi infrastruktúráját: új piacokat, új nyilvánosságokat, új kiállítási formákat és új legitimációs rendszereket. Ezzel párhuzamosan egyre világosabbá vált, hogy a művészeti érték nem pusztán esztétikai vagy történeti kategóriák mentén formálódik, hanem az intézményi közvetítés, a kurátori érzékenység és a kulturális kockázatvállalás összetett viszonyrendszerében. A Galerie Krinzinger ebben a történelmi pillanatban formáló erőként lépett színre.
Az Unlimited (Határtalan)szekció az Art Basel egyik legfontosabb kurátori platformjaként olyan munkák számára biztosít teret, amelyek mind fizikai, mind fogalmi értelemben meghaladják a klasszikus standstruktúra kereteit. Nagyobb léptékű művekről van szó, olyan installatív, időalapú, performatív, environmentális (környezeti) vagy térspecifikus gyakorlatokról, amelyek volumenüket tekintve köztereken és intézményi struktúrában működnek.
Az Unlimited a kortárs művészet egyik legérzékenyebb indikátora: a mű kilép a hagyományos érzékelési mezőből, és testi, térbeli konfigurációként működik. A Galerie Krinzinger programja kezdettől fogva ennek az iránynak kedvezett, nem meglepő, hogy a szekció mezőnyében erős, releváns és következetes szereplőként jelenik meg.
Jelentősége ugyanakkor nem merül ki a vásári és kiállítási jelenlétben. Intézményi identitásának fontos része a fenntartható infrastruktúra építése is, amely a bécsi Krinzinger Projekte és a kapcsolódó nemzetközi rezidenciaprogramok révén valósult meg. Ezek a kezdeményezések nemcsak produkciós hátteret és kiállítási lehetőséget biztosítanak, hanem olyan idő- és térstruktúrát hoznak létre, amelyben a kutatás, a kísérletezés és a kulturális csere alapeleme a művészi praxisnak.
Az elsőként Magyarországon (2002), majd Horvátországban és Srí Lankán felépült rezidenciáik a kortárs művészetet kapcsolati mezőként és perspektivikus gondolkodási folyamatként fogják fel.
Ez a szemlélet különösen releváns ma, amikor a szcénát egyre erősebben szervezi a felgyorsult láthatóság, a rövid távú kulturális termelés és az azonnali értékképzés logikája. A Galerie Krinzinger azonban olyan ritmust követ, amely a művészetet a kultúra érlelődő, összetett tudásformájaként kezeli. Jelentősége ezért végső soron nem a bemutatott művek számában, illetve a képviselt nevek (többek között Marina Abramović, Hans Op de Beeck, Monica Bonvicini, Kader Attia, Atelier Van Lieshout, Hermann Nitsch) súlyában mérhető, hanem abban a párbeszédre nyitott intézményi térben, amelyet a távoli kultúrákból származó (Nevin Aladağ, Maha Malluh, Mithu Sen és mások), továbbá feltörekvő művészek (például Bernd Oppl, Csákány István, Csató József) részvételével a kortárs művészet egésze számára hozott létre.
Ursula Krinzinger 2015-ben (fotó: Wikipedia, Franz Johann Morgenbesser)
Ebben az értelemben a Galerie Krinzinger nemcsak a kortárs művészeti szcéna egyik meghatározó szereplője. Olyan intézmény, amely képes volt és képes ma is a művészet történeti idejét érzékenyen olvasni, valamint azt következetes kurátori és kulturális praxis révén alakítani, részt venni a kortárs művészet intézményi és fogalmi újraírásában.
A Galerie Krinzinger és az Art Basel – Villámbeszélgetés Ursula Krinzingerrel
A Galerie Krinzinger programja közismerten sokrétű. Miért fontos önnek, hogy évről évre jelen legyenek az Art Baselen?
Bázel az egyik ritka hely, ahol a kortárs művészeti világ teljes sűrűségében jelenik meg: galériák, gyűjtők, kurátorok, múzeumigazgatók, kritikusok, művészek. Ez a kivételes koncentráció következményekkel is jár. Az értékesítést, a láthatóságot és a diskurzust természetesen felpezsdíti, és végső soron azt is, hogyan termelődik kulturális érték a kortárs művészetben.
Gyakori feltételezés, hogy egy bejáratott galéria számára a részvétel szinte automatikus. Valóban így van?
Egyáltalán nem. Még a több évtizedes intézményi múlttal bíró galériák számára sem magától értetődő a jelenlét. Bázel mindig többet várt el puszta reputációnál. Nemcsak az számít, kit képvisel egy galéria, hanem az is, hogyan tudja saját programját artikulálni. Egy vásári megjelenésnek ma már állításként kell működnie — nem egyszerűen művek egymás melletti bemutatása a stand kiállítása, hanem világos kurátori és intellektuális pozíció.
A 2026-os Art Baselen Hans Op de Beeck: Cécile, 2026 című alkotása is látható volt a Galerie Krinzinger standján (fotó: Art Basel)Véleménye szerint mi különbözteti meg ma is az Art Baselt a világ más művészeti vásáraitól?
Az, hogy képes különböző értékeket, nézeteket együtt tartani. Valós térben, valós időben, egyszerre vannak jelen múzeumi kvalitású művek és azok a sok irányból érkező szereplők, akik a globális művészetet formálják. Bázelben beszélgetések indulnak el, kapcsolatok aktiválódnak, és bizonyos művészeti pozíciók egészen más, világszintű figyelmet kapnak. Az Art Basel jó pillanataiban inkább egy időszakos kulturális erőtérre emlékeztet, mintsem vásárra.
A 2025-ös bázeli anyarendezvény számokban Kétszáznyolcvankilenc nemzetközi galéria állított ki, a résztvevők negyvenkét országból érkeztek. Az eseményen több mint négyezer művész alkotásait tekinthették meg az érdeklődők. A látogatók száma meghaladta a nyolcvannyolcezret. A 2025-ös vásár kiemelkedő pénzügyi sikereket hozott. A legmagasabb áron elkelt művek David Hockney: Mid November Tunnel (November közepi alagút) című 2006-os tájképét rekordáron, tizenhárom–tizenhét millió dollár közötti összegért értékesítette az Annely Juda Fine Art galéria egy magángyűjtőnek. A világ egyik legnagyobb galériabirodalma, a David Zwirner, a főként drótszobrairól ismert amerikai Ruth Asawa 1955 körül született plasztikáját kilenc és fél millió dollárért adta el, egy Gerhard Richter-festmény pedig hatmillió-nyolcszázezerért talált gazdára. A Pace Gallery standján egy harmincmillió dolláros Picasso-festmény (Homme à la pipe assis et amour – Ülő pipázó férfi és a szerelem) is szerepelt, de azt privát úton, még a vásár megnyitása előtt értékesítették. |
Hogyan lehet fenntartani egy sokrétű nemzetközi jelenlétet? Vannak-e külső támogatók vagy szponzorok a galéria mögött?
Mindenekelőtt elköteleződéssel. Egy ilyen léptékű vásári részvétel mindig jelentős befektetést igényel. Léteznek szerény állami támogatások, időnként magánszponzorok is, de döntően saját forrásból valósul meg. Ez a galériás működés egyik alapvető ismérve. A bázeli jelenlét nem egyszerűen financiális kérdés, hanem intézményi döntés arról, hogy egy galéria hol és milyen szerepet kíván betölteni a nemzetközi művészeti életben.
Nairy Baghramian alkotása a Messeplatz területén, a 2026-os Art Baselen(fotó: Art Basel)
Milyen célokkal érkezik a Galerie Krinzinger az Art Baselre? Milyen elvárások és milyen kockázatok kapcsolódnak ehhez a részvételhez?
Az a cél, hogy a galéria programja a lehető legélesebben és legmeggyőzőbben váljon láthatóvá. Természetesen az értékesítés fontos, de ez csak az egyik dimenzió. Legalább ennyire lényeges a pozíció, az, hogy közeli, közvetlen kapcsolatban legyünk a gyűjtőkkel, a kurátorokkal, az intézményekkel és a szakmai partnerekkel. Bázelben alkalmunk nyílik valóban nemzetközi kontextusba helyezni a művészeinket, a galériát.
Ennyi év után is megmaradt ez az intenzitás? A vásár intézménye kielégíti az elvárásait?
Igen. Az Art Basel továbbra is a nemzetközi művészeti világ egyik legprofesszionálisabb és intellektuálisan legrelevánsabb struktúrája. És éppen ez a következetesség az, ami valódi jelentőséget ad neki.
A cikk először 2026 áprilisában – tehát még az idei Art Basel megrendezése előtt – kiadott, Svájc kulturális és üzleti életével foglalkozó nyomtatott lapszámunkban jelent meg.
Nyitókép: Eva Schlegel Cím nélkül (tükörlabirintus) című alkotása, amelyet 2024-ben a Gallery Wendi Norris, a Galerie Krinzinger és a Bo Bjerggaard együttműködése révén mutattak be az Art Basel Unlimited szekciójában. A szobor acélelemekből és számos tükörből áll, amelyek elrendezése megakadályozza, hogy a néző saját magát lássa bennük. A művész összezavarja az észlelést, és a környező tér töredékes képeit vetíti vissza. Azt a paradigmát töri meg, miszerint tükörképünk szemlélése létezésünk igazolása. (forrás: artlogic.net)
Lásd még:
A kortárs művészet globális erőtere – Art Basel: a művészeti világ találkozási pontja és a vállalati kultúratámogatás mintapéldája
Bázel – Svájc kulturális fővárosa, ahol a művészet és turizmus kéz a kézben jár
A sokoldalú műgyűjtő – A Hermann és Margrit Rupf Alapítány
A mecenatúra intézményes modellje – A Paul Klee Centrum
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, legyen ön is mecénás és támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
2025 decemberében jelent meg A mecenatúra magyarországi története 1900–2025 című kiadványunk, egy könyv azokról, akik fontosnak tartották, illetve tartják a művészet pártolását.
A kötet megvásárlásával a munkánkat támogatja.
