„Ez a tárlat nem csak kiállítás – zenei utazás bolygónk körül”

Hogyan mutatható be a világ hangokon, rezdüléseken és ritmusokon keresztül? A Magyar Zene Háza új időszaki kiállítása – a LISTEN. – Zenei utazás a világ körül – különleges élmény és reflexió. Installációkban, filmekben és történetekben gazdag interaktív kirándulás bolygónk zenei sokféleségében. A kivételes tárlat – amelyet a Zene Háza intézményigazgatója, Horn Márton vezetésével valósítottak meg – helyspecifikus, saját kurátori vízióval készült projekt.

Milyen inspirációból alakult ki a LISTEN. kiállítás koncepciója?

Nagyjából hét-nyolc évvel ezelőtt – amikor még nem létezett a Zene Háza – az egyik barátom, Csoboth Attila operatőr egy különleges projektről mesélt nekem. Vezető operatőre volt egy nemzetközi csapatnak, amely a világot járta, és autentikus zenei hagyományokat dokumentált. Olyan helyi zenészekkel, közösségekkel forgattak, amelyek, akik mindennapi életének szerves része a zene. Az általuk forgatott filmek sok esetben ritka, eltűnőfélben lévő kultúrákat is bemutatnak. Később, amikor már elindult a Zene Háza programkínálata, eszembe jutott ez az anyag. Megkerestem Attilát, és elkezdtünk azon gondolkodni, milyen formában tehetnénk láthatóvá ezeket a filmeket házon belül. Összekötött Garry Bassin rendezővel, akivel átbeszélgettük a lehetőségeket. Eredetileg koncertekhez kapcsolódó vetítésekben gondolkodtunk, de az egyeztetés előrehaladtával egyre világosabbá vált, hogy az anyagból akár önálló kiállítás is születhet, hiszen a LISTEN. projekt filmjei évtizedes, alapos gyűjtőmunka eredményei, amelyeket méltó módon, vizuálisan és térben is újragondolva szerettük volna megjeleníteni. Abból indultunk ki, hogy egy filmalapú kiállítás valószínűleg egyszerűbben megvalósítható, és nem igényel túl sok egyedi tartalomgyártást.

Részlet a LISTEN. projekt filmjeiből (forrás: Garry Bassin)

A legtöbben azt gondolnánk, hogy dokumentumfilmből – pláne olyanból, amely zenéről szól – tárlatot rendezni komoly kihívás elé állítja a kurátort, az ötletgazdát, a kiállítóteret.

Az egyszerűséget úgy értettem, hogy nem kellett új tartalmat forgatni, hiszen a filmek készen voltak, ráadásul elég erős anyagokról van szó. Ezért gondoltuk, hogy azokból technikailag könnyebben dolgozhatunk egy teljesen nulláról épített kiállításhoz képest. Kurátori oldalról nézve azonban valóban kihívás jelentett, hogy miként lehet a filmes formátumból a térben is jól működő kiállítást csinálni. Fontosnak tartottuk tisztázni a kiállítás üzenetét is: nem csupán megmutatni kívántuk a filmeket, hanem átadni az élményt, amelyet a forgatócsoport is átélt. Tulajdonképpen az egész kiállítás alapját is az a gondolat adta, amiből a filmprojekt született: Garry Bassin még gyerekkorában hallott a Voyager program űrszondáiról, amelyeket 1977-ben küldött fel az űrbe a NASA, hátha találkoznak földönkívüli élettel – a Voyager-1-re egy aranylemez is felkerült ötvenkét zeneművel bolygónk különböző tájairól. Felnőttként felmerült benne a kérdés: ha most új üzenetet küldenénk az űrbe, vajon mi lenne benne? Többek között ezt a kérdést tette fel a világon több mint száz zenésznek – ez lett a kiállításunk alapkoncepciója is. Nem tudományos rendszerezésben gondolkodtunk: sokszínű zenei utazáson szeretnénk végigvinni a közönséget – Nepáltól Európán és a Közel-Keleten át egészen Dél-Amerikáig, Patagóniától Belize-ig és az Északi-sarkig. Ezt az utat járva egy idő után már nem is azt figyeljük, mennyire különbözőek vagyunk, hanem azt, mennyi minden közös bennünk.

Részlet a LISTEN. projekt filmjeiből (forrás: Garry Bassin)

Hogyan lehetett összehangolni a tér–film–zene hármasát?

Ez mindvégig izgalmas kérdés volt, és sokáig nyitva is maradt. Nem akartuk a filmeket a klasszikus kiállítási formába „feszíteni”, mert akkor épp’ az anyagok lényege veszett volna el. A hétköznapjainkban nagyon meghatározó a vizualitás, de itt mégiscsak a zenéről beszélünk. Már önmagában  ez is ellentmondásos: zenéről „beszélünk” – hiszen azt hallgatni kell. E befogadói minőséget szerettük volna erősíteni: a mozgóképek a világ hangjait hozzák közel. De vannak hang- és képinstallációk is, vagyis a filmjeleneteket részben hangokkal, részben más installációkkal egészítettük ki. A térbeli elmélyülést néhány, a Néprajzi Múzeumtól kölcsönkapott, az adott kultúrákhoz kapcsolódó tárgy segíti. Egyes részeken interaktív elemek jelennek meg: például az indiai szekciónál egy jellegzetes ritmusstruktúrát biciklikerekek kipróbálásával lehet megérteni. Igyekeztünk minden teret valamilyen belsőépítészeti hangulattal támogatni, hogy ne pusztán háttérként szolgáljon, hanem aktív része legyen az élménynek – „atmoszférából atmoszférába” csöppenjen a látogató. A zene és a filmek hangulata együtt „dolgozik” az építészettel: mindent úgy méreteztünk, világítottunk és hangoltunk, hogy ne csak nézők, hanem a látottak részesei is lehessünk.

Látogatók a kiállításon (fotó/forrás: Mohai Balázs / Magyar Zene Háza)

Milyen üzleti modell alapján születnek a kiállítások a Zene Házában? Előre meghatározott költségkerethez igazítják az elképzelést, vagy fordítva: jön az ötlet, és majd „valahogy” finanszírozzák? 

Részletesen megtervezett évi költségvetéssel dolgozunk. Az időszaki kiállításoknál először felmérjük, körülbelül hány látogatóra számíthatunk, milyen jegyárakkal dolgozhatunk, ezekből kalkuláljuk a várható bevételt, és ennek alapján határozzuk meg a megvalósításra költhető összeget. Cél, hogy a kiállítás „kitermelje” a saját költségét, vagyis a büdzsét elsősorban a belépőjegyekből tudjuk fedezni. A LISTEN. esetében a jegyárak valamivel alacsonyabbak, mint a korábbi, nagyobb költségvetésű Dívák & Ikonok című kiállításunknál.

A LISTEN. esetében milyen költségtételekkel kellett számolniuk? Mi vitte el a legnagyobb összeget a megvalósítás során?

A legnagyobb tétel a belsőépítészeti átalakítás volt. Persze kiállításról kiállításra igyekszünk a lehető legtöbb alapanyagot újrahasználni, például a korábbi vitrineket, a falrendszereket, a világítástechnikai elemeket. A korábbi tárlatainknál – és most már tudatosan is – úgy fejlesztettünk, hogy az eszközök később is felhasználhatók legyenek. A tervezésnél figyelembe vesszük, mi áll rendelkezésre, és ahhoz igazítjuk a kivitelezést. Bár ez a kiállítás olcsóbb volt, mint a már említett nemzetközi kiállításunk, a Dívák és Ikonok, de így is komoly kiadást jelentett a tér újragondolása, a fény- és hangtechnika kialakítása, a grafikai és az animációs tartalmak, illetve az egyedi installációk elkészítése.

Részlet a kiállításból (fotó/forrás: Mohai Balázs / Magyar Zene Háza)

Mekkora stáb dolgozik egy ilyen projekten?

A LISTEN. esetében körülbelül huszonöt-harminc ember vett részt a különböző fázisokban: tervezők, kurátorok, belsőépítészek, grafikusok, technikai és gyártási szakemberek. A kivitelezést jellemzően külső gyártó cégek végzik, de amit tudunk, házon belül oldunk meg. Most például a teljes audiovizuális rendszert a saját csapatunk tervezi és üzemelteti, ami költséghatékonyabb és rugalmasabb is. Ez a projekt viszonylag gyorsan, körülbelül egy év alatt valósult meg, de ez csak azért volt lehetséges, mert a kiindulópontot a kész filmanyag adta. A korábbi kiállításainknál, ahol minden elemet a legelejéről kellett megalkotni, két-három év is kellett a teljes előkészítéshez, kivitelezéshez.

Látogatók a kiállításon (fotó/forrás: Mohai Balázs / Magyar Zene Háza)

A korábbi időszaki tárlatokhoz rendszerint kapcsolódtak különféle események. A LISTEN. kiállításhoz is terveznek kísérőprogramokat?

Igen, ez nálunk mindig fontos szempont. A LISTEN. sokban meghatározza 2025 programstruktúráját: tematikus fókuszként működik, amely köré számos esemény épül az év folyamán. Szervezünk beszélgetéseket, tárlatvezetéseket az alkotókkal, zenei programokat, ahol az egyes kultúrák hangjai élőben is megszólalhatnak, és lesznek workshopok is, amelyeken interaktív módon is közelebb kerülhetünk egy-egy zenei hagyományhoz. A kiállításban szereplő zenészek közül többen is fellépnek majd a Zene Házában.

Látogatók a kiállításon (fotó/forrás: Mohai Balázs / Magyar Zene Háza)

Miért éppen a LISTEN. címet kapta a kiállítás? És miért került a cím végére pont?

A filmsorozat címe is ez, úgy gondoljuk, találó. Azt, hogy a rendező miért éppen ezt választotta, ő tudná a legjobban megfogalmazni. A „listen” – magyarul: figyelj!, hallgass! – azonban nemcsak tevékenység, hanem egyfajta állapot is. A címadásukkal talán azt akarták kifejezni, hogy a zene nem olyasvalami, amit elemezni kell, hanem hallani. Ugyanakkor nem felszólítani szeretne, csak felhívni a figyelmet a hallgatás, figyelés fontosságára. A tárlat is ezt az állapotot szeretné előhívni: hogy az ember ne „fogyassza”, hanem „érezze” a tartalmat. Mert ezekben a filmekben a zene nem díszítő elem, nem illusztráció, hanem a mindennapok része. Tulajdonképpen minden kultúra alapvető része. Sok esetben nemcsak személyes vagy közösségi élmény, hanem valami mélyebb, kiemelt jelenlét. Ahogyan egy ünnep, egy szertartás, egy különösen erős pillanat is képes átlényegíteni a valóságot. Talán ez az, amit a zene tud igazán: szakrális teret nyitni az emberben.

A kiállításról és a kísérőprogramokról további információt a Magyar Zene Háza weboldalán találnak.

Nyitókép: Horn Márton (fotó/forrás: Mohai Balázs / Magyar Zene Háza)

Lásd még:

„Nyarat csinálunk a Magyar Zene Házával” – Interjú Batta Andrással és Horn Mártonnal

Kinyílik a világsztárok gardróbja – A Magyar Zene Háza új, izgalmas kiállításáról Horn Márton intézményigazgatót kérdeztük

Ismerjük meg a Városliget titkait! – Új alkotással bővült a Magyar Zene Hangdómjának műsorpalettája

Magyar Zene Háza – zenés oázis a Ligetben – Számos nemzetközi díja mellett a Magyar Zene Háza a World Travel Awards „Európa vezető új turisztikai attrakciója 2022” címet is megkapta