Majomszelfi és bajszos Mona Lisa

Legeza Dénessel, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának (SZTNH) főosztályvezetőjével beszélgettünk.

Jogsértést követ el a világsztár, ha koncertjén más dalát énekli el? Önkényesen átalakíthatja az irodalmi művet a direktor, ha színpadra állítja azt? Védi szerzői jog a szelfit, ha azt nem ember, hanem egy majom készítette? Miben különbözik a kontinentális és az amerikai szerzői jog? Cikksorozatunk második részében Legeza Dénes, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának (SZTNH) főosztályvezetője válaszol a kérdésekre.

Ha találmányunkról azt gondoljuk, megváltoztatja a világot, egyértelmű, mi az első feladatunk: levédetjük a terméket. A kulturális életben picit bonyolultabb a helyzet, hiszen a szerzői jog, bár az alkotás befejezésének pillanatától életbe lép, nehezebben követhető, de éppen ezért talán még fontosabb, hogy ezen iparág szereplői jól ismerjék saját jogaikat. – Azt tapasztaljuk, hogy a kulturális intézmények, például a könyvtárak, színházak, koncerthelyszínek és az ott dolgozók tisztában vannak a szerződéses engedélyezési rendszerrel, ez ügyben legalábbis nem gyakran tapasztalunk visszaélést – magyarázza Legeza Dénes, a Tájékoztatási és Innovációtámogatási Főosztály vezetője. – A zeneipar esetében a jogszerű felhasználást segítik a közös jogkezelő szervezetek, az Artisjus, az EJI és a MAHASZ is (ide érkeznek be a jogdíjak is). Színházak esetén a szerződés az intézmény és a szerző, vagy a szerző örökösei, menedzsere között jön létre, a könyvtárak pedig a folyamatos digitalizáción dolgoznak és azon, hogy ezen anyagok online elérése jogszerűen történjen meg. A leggyakrabban azt látjuk, hogy bár az intézmények is törekszenek a jogszerű eljárásra, maguk a szerzők is tudatosak: ha jogsértést tapasztalnak (legyen az vélt vagy valós), eljárást indítanak.

De mi a helyzet a civil felhasználóval? A jó hír, hogy mind többen legálisan fogyasztunk tartalmat, a kalózkodás – az egyre népszerűbb streaming szolgáltatásoknak köszönhetően – visszaszorulóban van. – Az elmúlt év különleges volt, hiszen nem mehettünk színházba, moziba, koncertre, de a kultúra hamar a webre költözött. Az online előadásokért, koncertekért, bemutatókért pedig fizetett az otthon ülő közönség, még ha kevesebbet is a megszokott összegnél – mondja a szakember.

A kérdés persze az, hogy mennyi bevétel folyik be a filléres streamingből a művésznek?
– Az előadó-művészet, ezen belül a zeneipar igen összetett, a jogosultakhoz sokféle forrásból érkezhet összeg – világot fel a főosztályvezető. – Ma már alapvetés, hogy nem a lemezeladásból gazdagodik meg az előadó és a szerző, aki sok esetben nem ugyanaz a személy. A jogosult szerző minden lejátszás után jogdíjat kap, az előadóknak pedig bevétele származik többek között a koncertekből. Utóbbi összeg az elmúlt évben kiesett, és sajnos az online előadások sem hoztak akkora hasznot, mint a telt házas koncertek. Itt jöhet képbe a merchandising, ami a kulturális iparban is egyre nagyobb terepet kap. Ne gondoljuk, hogy ez az utóbbi évek trendje és csak a zeneiparra jellemző: egyik legkorábbi ilyen jogi vita a Vuk című rajzfilmhez köthető. A filmgyár a nyolcvanas években a figurákat tányérokon és bögréken értékesítette – hogy ebből mennyi részesedést kapnak az alkotók, arról külön meg kellett állapodni, méghozzá gyorsan. Vagyis nem csak magát a művet, de az ahhoz és az előadóhoz kapcsolódó logókat, dizájnelemeket is védi a jog.

Hogy mit tehet, a magyar előadó, képzőművész, jogtulajdonos, ha alkotását egy világsztártól hallja, látja vissza? A szakember szerint ez efféle jogi viták legtöbbször nem a bíróságon zárulnak le, a felek hamarabb megegyeznek. Maga a bírósági procedúra hosszú lehet, és különösen egy külföldi eljárás esetén nagyon drága folyamat, de Legeza Dénes szerint egyéb megfontolásból sem érdemes mindig perre vinni az ügyet: – Előfordulhat, hogy a jogsértés reklámértéke nagyobb, mint amit az igazságszolgáltatás hozna. A közelmúltban például A$AP Rocky amerikai rapper egy Unicum-logós pólóban feszített – sokakhoz hasonlóan a hírről a Zwack család is a közösségi médiából értesült. A dizájnelem felhasználásáért akár pert is megkockáztathattak volna, de nem tették, hiszen így az 1910-es plakátról származó logó képe bejárta a világot.

(Forrás: AWGE x Marine Serre)

Szerencsére az EU-n belül a legtöbb szerzői jogi kérdés egységesen szabályozott, így nagy hibákat nem lehet a többi tagállamban elkövetni, ha ismerjük a hazai szabályozást. Júniustól például nem csak közkincsbe tartozó alkotásokat lehet idehaza is parodizálni, mint amilyen Leonardo bajuszos vagy pipázó Mona Lisája volt, hanem még védett műveket is, azaz akinek az alkotója még él, vagy a halála óta nem telt el hetven esztendő.

Számos vitás kérdést a törvény írott szava nem tud önmagában eldönteni. Vegyük például egy klasszikus mű színpadi feldolgozását: mennyire kap szabad kezet a rendező, és mennyire szólhat bele a szerző, a jogutód a mű átdolgozásába? – Nem is olyan rég Bartók Béla A Csodálatos Mandarin című művének színpadi feldolgozása kapcsán alakult ki vita: a jogörökös szerint a rendező túlságosan modern stílusban dolgozta fel a művet – meséli Legeza Dénes. – Efféle kérdésben nem egyszerű igazságot tenni, hiszen a rendező műve önálló alkotás lesz, így nagy a mozgástere, elszakadhat az írott betűtől, ugyanakkor jogos lehet az örökös kérése is, ha úgy érzi, visszaélnek a művel. Ilyen esetben is bíróságig mehet az ügy, de általában kompromisszumot kötnek a felek, mielőtt pereskednének.

A technológiai fejlődés újabb és újabb kérdéseket vet fel: most, hogy okostelefonnal a kezünkben mindannyian fotósok és filmkészítők lehetünk, kérdés, hogy ezeket az elkészült műveket hogyan védhetjük. A szerzői jog alapja szerint a kattintás, mentés pillanatában védettek ezek a művek, ám a jogtulajdonos kérdése nem mindig egyértelmű, hívja fel a figyelmet a szakember: – Mi a helyzet akkor, ha nem ember alkotta a képet? Nemrég egy majom készített szelfit magáról – bírósági ügy is lett belőle, ki használhatja fel. Végül az a döntés született, hogy mivel nem ember az alkotó, így a kép szabad felhasználású, nem védi a szerzői jog. Minden más, ember által készített fotót, videót véd a törvény, azok felhasználásáért, – hacsak nem dönt másképp az alkotó –, fizetni kell.

A jogi eljárásokban az SZTNH-nak nincs hatásköre, de a Szerzői Jogi Szakértői Testület – amelynek első elnöke még Jókai Mór volt! – adhat vitás kérdésben tanácsot. Érdemes kérdezni őket, mielőtt bíróságra megyünk, így sok felesleges körtől óvhatjuk meg magunkat. Ugyanígy érdemes tájékozódni az SZTNH ingyenesen elérhető szerzői jogi kiadványában is, amelyből megismerhetők a felhasználási szerződések lényeges elemei is. Ahogy Legeza Dénes emlékeztet, bár sok eset jogsértőnek tűnhet, nem az: nem illegális például változtatás nélkül előadni más dalát – amennyiben előtte a helyi közös jogkezelő szervezet ezt engedélyezi, ugyanígy legális forrásból tölthetünk le magáncélra tartalmakat. Fontos, hogy első felháborodásunkat megfontolt lépés kövesse: ne rohanjunk azonnal a bíróságra, inkább kérjünk tájékoztatást, állásfoglalást.

Nyitókép: Legeza Dénes

Lásd még: Védett kincseink