„Mi valóban tudunk egyszerre táncolni”

A Gangaray Dance Companyt 2004-ben alapította Hámor József Harangozó Gyula- és Imre Zoltán-díjas táncművész. Produkcióikban a hagyományos narratív történetmesélés helyett a test végtelen lehetőségeire, a zene, valamint a tér közötti kapcsolatra helyezik a hangsúlyt. A kortárstánc-társulat vezetőjét a Nemzeti Táncszínházban bemutatandó Up című előadásuk kapcsán kérdeztük.

Néptáncosként indult, végül mégis a kortárs tánc lett az élete. Mi vezetett a váltáshoz?

Gyermekkoromtól kezdve néptánccal foglalkoztam, a Mecsek Táncegyüttes fiatal szólistája voltam. Az egyetlen célom a továbbtanulásban a Táncművészeti Főiskola néptánc tagozata volt. De bármennyire jó voltam a néptáncban, a mestereim nem így látták. Lőrincz Katalin és Földi Béla, valamint más modern mesterek hatására már az első év végére világossá vált számomra, hogy a kortárs tánc az, ami igazán érdekel. Ez olyan új világot nyitott meg előttem, amelyre korábban nem is gondoltam.

Up (fotó: Lakatos János)

A saját koreográfiáiban vannak-e olyan elemek, inspirációk, amelyeket a néptáncból hozott a kortárs táncba?


Nagyon is, a néptánc jelentős hatást gyakorol a munkámra. Az, amit a néptáncból hozok, elsősorban a ritmikájában mutatkozik meg. A mozdulatokat ritmikusan használom, de nem egyszerűen néptánc és kortárs mozdulatok összefűzéséről van szó. Nem úgy kell elképzelni ezt, hogy két lengető, egy cifra, aztán egy kortárs mozdulat, majd egy csapásolás. Szeretem finoman, árnyaltan alkalmazni a néptánc elemeit. A Gangaray legújabb bemutatójában, az Upban is számos néptánclépést integrálok a kortárs tánc kontextusába helyezve.


Az Up ajánlója nagyon misztikus. A Gangaray előadásait sem jellemzi konkrét történetmesélés. Milyen üzenetet szeretne közvetíteni ezzel a produkcióval a nézőknek?


A narrációmentes tiszta táncot képviselem. Amikor egy darabot alkotok, az első kiindulópontom mindig a zene. A zene adja meg a hangulatot, amit aztán mozgással, előadómóddal, térformákkal és fényekkel erősítek. Ha a zene és a fizikalitás összhangban van, nem keresek konkrét sztorit. A nézők magukban hoznak létre különböző narratívákat és érzéseket. Szeretem, ha van egy erős irány, amit az alkotó ad, de a nézők saját asszociációik szerint értelmezik. Az Up című darabom is ilyen: misztikus és szakrális, és nem véletlen, hogy a címéből is több mindenre lehet gondolni.

A produkciónak gyakran zeneszerzője is. Miért?


Korábban inkább szerkesztőként tevékenykedtem, művészek zenéit módosítva, atmoszférákat vagy beateket adva hozzájuk, de az elmúlt évek során ez megváltozott. Most már teljes mértékben én írom meg az előadásaim zenéit. Ez azért fontos, mert így teljes kontrollt tudok gyakorolni a hangulat és az atmoszféra felett, ami lehetővé teszi számomra, hogy pontosan azt az érzést és mélységet adjam át, amit szeretnék. Ez a változás egy újabb kreatív dimenziót hozott a munkámhoz.


Az előbb úgy fogalmazott, a koreográfiáit a zene inspirálja. De mi inspirálja a zenét?


Ha megtalálom az első pár hangot, ami érdekel, onnan már könnyű a folyamat. Azok a hangok vezetnek tovább az alkotási folyamatban. A most bemutatandó darabom esetében júniusban próbálkoztam az első hangokkal, és hosszú időbe telt, mire megtaláltam azt, ami tetszik. Aztán pihentettem egy kicsit, és másodjára már találtam valamit, ami működött. Az a felszabadult érzés segített, ami a nyaramat jellemezte. Most érzem magamban ezt a nagy lélegzetvételt, ami mind a zenémben, mind a koreográfiában megjelenik.


Az Up bemutatója a Nemzeti Táncszínházban lesz. Mennyire fontos a Táncszínház szerepe a magyar táncéletben, különösen a Gangaray Dance Company és a személyes pályafutása szempontjából?


A Nemzeti Táncszínház kulcsfontosságú szerepet tölt be a magyar táncszínházi életben és a személyes pályafutásomban is. Ha nem lenne ez az intézmény, valószínűleg nem tudnánk előadásokat tartani. Egy kőszínház nélküli tánctársulatnak rendkívül fontos, hogy van hol megnyilatkoznia. Itt mindig nyitottan fogadják az ország szinte összes táncegyüttesét, minden stílusú társulatot befogadnak, ami lehetővé teszi, hogy a táncművészet minden ága megmutatkozhasson a gyerekelőadásoktól a néptáncig, a flamencótól a kortársig, és fantasztikus a közösségteremtő hatása is.

A Táncszínház terei mennyire inspirálják a koreográfiáit?


Mivel a tiszta táncot képviselem, a nagy terem jobban inspirál, már csak azért is, mert minél nagyobb tér áll rendelkezésünkre, annál jobban be tudjuk táncolni a színpadot. Persze a kistermet is nagyon szeretem, és az Up speciálisan oda készült. A koreográfiát úgy álmodtam meg, hogy ebben a kis térben is mozgalmas, dinamikus maradjon.


Az operaénekesek azt mondják, hogy az Andrássy úti Opera épületébe bemenni olyan, mintha egy szentélybe lépnének. Egy táncművészben hasonló érzéseket kelt a Nemzeti Táncszínház?


Abszolút! A Nemzeti Táncszínházban fellépni egy táncművész számára hasonló érzés. Az egész Millenáris és az épület miliője magával ragadó, különleges atmoszférát áraszt, öröm oda belépni. A Várban lévő régi Nemzeti Táncszínházhoz képest hatalmas a különbség, amit a modern környezet és technológiai fejlesztések is erősítenek. Imádok itt alkotni és próbálni, inspiráló hatással van a művészekre, és az itt eltöltött idő minden pillanatában azt érzem, hogy részei vagyunk valami különlegesnek.

Kaiser Fruzsina (fotó: Ivanov Gábor / a Gangaray Dance Company Facebook-oldala)

2023-ban egy független kortárs tánctársulatot menedzselni nem könnyű. Milyen kihívásokat jelent ez, különösen a szervezeti és anyagi tényezők tekintetében?


Az egyik legnagyobb kihívás, amivel szembesülünk, az anyagi források hiánya és az apparátus szűkössége. Ahhoz, hogy hatékonyan kezeljük a marketinget, a promóciót és a kapcsolatépítést, szükség lenne megfelelő méretű csapatra. Az ideális működés stabil és kiszámítható anyagi támogatást igényelne. Próbálkoztam már szponzorok keresésével, de ez eddig nem hozott áttörést. Külföldön a mecenatúra sokkal jobban működik, nálunk még gyerekcipőben jár, különösen a táncszektorban.

Hogyan egyezteti össze az üzleti és művészeti feladatait a társulaton belül? Befolyásolja a gazdasági helyzet a kreatív munkavégzést?


Általában képes vagyok szétválasztani az üzleti és a művészeti tevékenységeimet. Ha az anyagiak miatt aggódom is, az nem zavarja a kreatív munkámat a próbateremben. De mostanában amúgy sincs mit aggódni a finanszírozás miatt, ugyanis nincs. Mivel a gazdasági oldal nem az erősségem, szívesen látnám, ha valaki más végezné ezt a feladatot. 

A Gangaray előadásaiban gyakran helyezi előtérbe a női energiákat. Mi áll ennek a hátterében?


Igen, az előadásaimban gyakran dominálnak a nő táncosok. Ez részben annak köszönhető, hogy a férfi táncosok között kevesebbet olyat találok, aki megfelel az adott produkció specifikus igényeinek, ezáltal a darabjaimban a nemek aránya gyakran a nők felé billen. Az Up is ezt tükrözi, hiszen itt most öt csodálatos táncművésznővel dolgozom együtt. Tapasztalataim szerint a nők sokkal munkabíróbbak és megbízhatóbbak; kemény munkát várok tőlük, és ők mindig maximálisan teljesítenek. Az, hogy férfi koreográfusként az elmúlt években főként nőkkel dolgoztam, az együttes egyik erősségévé is vált, és egyedi jellegű, dinamikus darabokat eredményezett.


Mi az, ami a Gangaray Dance Companyt megkülönbözteti a többi kortárs társulattól?

Az egyik a stílus. Olyat, amit mi képviselünk a magyar táncszakmában, senki sem csinál. Úgy szoktam fogalmazni, bár ez sem fedi teljesen a valóságot, hogy ritmizált elegancia. Mindig mindenhol a ritmust keresem, és még a groteszk mozdulatokban is megtalálom az eleganciát. Ha ez a kettő összejön, akkor az abszolút mi vagyunk. A másik a fizikalitás. Amit a lányok véghez visznek, komoly sportteljesítménynek is elmenne. Harmadrészt pedig, mi valóban tudunk egyszerre táncolni.



Lásd még:

A Téli rege táncelőadás nemcsak a shakespeare-i történetet meséli el, hanem a Tellabor korábbi produkcióira is reflektál

A táncművészet otthona

„Mindaz, amit eddig csináltam, mostanra szépen összeáll, mint húslevesen a zsírkarikák”

Goda Gábor: Nekem a tér mindig a tudat analógiája

Nyitókép: Hámor József (forrás: Nemzeti Táncszínház)