Művészet a vasgyárban

Ma egyedülálló kulturális központként működik, ráadásul a világörökség része. Az ipari létesítnény a kultúra, művészet segítségével  folyamatosan újraértelmezi önmagát.

A vasmű tükrözi Németország és a világ XIX-XX. századi ipar történetét. A multifunkcionális kulturális központ az ipari forradalom hatását bemutató múzeumi tevékenység mellett számos modern művészeti  eseménynek ad otthont. 

A világörökségi cím jelentősége

A Völklingeni Vasművet, a hajdani ipar csúcstechnikájának emlékművét 1994-ben vették fel az UNESCO Világörökségi listájára. Ez volt az első alkalom, hogy egy iparral és kétkezi munkával kapcsolatos hely is bekerült a világ kulturális örökségi helyszínei közé, ahova korábban csak katedrálisokat, óvárosokat és palotákat választottak be. Az UNESCO elismerése nem csupán a múlt technológiai és ipari eredményeinek megőrzését jelenti, hanem a történelmi tudatosság és kulturális örökség védelmét is.

A Völklinger Hütte (fotó: Günther Bayerl)

Művészet, természet és nehézipar

Az ipari korszak egyetlen teljesen érintetlenül maradt vasüzeme ma egyedülálló helyszín nemzetközi kiállításokhoz, fesztiválokhoz és koncertekhez. Olyan hely, ahol a kultúra és a természet találkozik. Például a volt kokszüzem „pokla” helyén ma egy különleges kert található.

Több kilométeres látogatói sétányok vezetnek a technológia történetének mérföldköveihez. Itt könnyű elképzelni, milyen lehetett a fúvócsarnokban dolgozni a motorok süketítő zajában, állni a kohók aljánál, várni, hogy az ezer fokos olvadt nyersvas kifolyjon belőlük. A masszív csőkígyózat látványa szintén különleges élmény, akárcsak a kohók felett feljutni a negyvenöt méter magas kilátóplatformokra, ahonnan a látogatók áttekinthetik az egész ipari tájat.

Fotó: Gyémánt Balázs

Azok számára is vonzó helyszín a Völklinger Hütte, akiket a nehézipari emlékek kevésbé foglalkoztatják, hiszen inspiráló kulturális bázist találnak itt, amely minden művészeti ág számára nyitva áll. A változatos ipari terek és a kiállítások, színházi előadások közötti kölcsönhatás izgalmas lehetőséget nyújt a kultúra megélésére. 

A kiállítások a fúvócsarnokban, a fúvógépek hatalmas kerekei között egyedülálló hangulatot teremtenek. Eközben a terhelőcsarnok nyers bája különleges hátteret biztosít a fényképekhez. Az ércraktár ismételten a jövő laboratóriumává válik, ahol a képzőművészet, a színház, a zene és tánc nyelvén fogalmazódnak meg világunk sürgető kérdései. 

Fotó: Gyémánt Balázs

A növény és állatvilág sok helyütt visszafoglalta területét, ezzel az ikonikus ipari bázisból természeti szépség vált, amely a leglátványosabban a „Paradicsomban” virágzik. A korábbi kokszüzem volt az egyik legkeményebb munkahely, embert próbáló magas hőmérséklettel, tűzzel és porral. Helyén ma zöld vadon van, amely halaknak, békáknak, rókáknak és vaddisznóknak ad otthont. Nyírfák és orgonák nőnek  nehézipari létesítmények között, így a pokol paradicsommá vált.

Urban Art Biennale

2011 óta a vasgyár teljes területe párbeszédbe kerül az utcai művészettel. „A hatalmas ipari műhely különleges helyet kínál a művészeknek – a hatalmas gépek, a rozsdabarna porfalak és az ipari természet mind alkalmasak az urban művészetre” – mondta Frank Krämer, a tavalyi kiállítás kurátora. A 2022-es biennálé több újítást is hozott: sok művet közvetlenül a helyszínen hoztak létre az alkotók, akiket egyre inkább foglalkoztatott az aktuális világhelyzet, így a politika a műveikben is megjelent. A biennálé ráadásul Völklingen város köztereit is „ellepte”. 

Fotó: Hans-Georg Merkel

Száz művet mutattak be hetvenhat művésztől, huszonkét országból Ausztráliától Brazílián és Kínán át Indonéziáig, Oroszországig és Spanyolországig. Szoborinstallációik, stencil graffitijeik, montázsaik, kiterjesztettvalóság-alkalmazásaik és nagy méretű falfestményeik minden elképzelhető városi művészeti formát egyesítettek a biennálén.

A Német Film

2024 augusztusáig tekinthető meg a világörökségi vasmű és a Deutsche Kinemathek Berlin közös szervezésében létrehozott különleges kiállítás, amely a német film 1895-től napjainkig terjedő történetét mutatja be. A kiállítás a vasgyár történelmi fúvócsarnokában látható, ahol nagy méretű képernyőkön keresztül kalauzolják a látogatókat a német filmvilág egyedülálló tájképén.

A Lányok egyenruhában című film plakátja (forrás: Deutsche Kinemathek – Grafikarchiv)

Dr. Rainer Rother, a Kinemathek Berlin Művészeti Igazgatója szerint a helyszín páratlan inspirációt nyújt a a film hazai és egyetemes jelentőségének bemutatására. A kiállítás több mint kilencórányi filmanyagot és mintegy háromszázötven tárgyat foglal magában a Deutsche Kinemathek gyűjteményéből. A tíz fejezetre osztott tárlat a XX. és a XXI. század német film történetét öleli fel a kezdetektől a két világháborún, a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság filmkultúráján át egészen a 1990 utáni időkig. Az 1950-es évek filmstúdiójának másolatát a kompresszorcsarnokban állították fel, ahol Radványi Géza Kossuth-díjas magyar filmrendező 1958-as Lányok egyenruhában (Mädchen in Uniform) című filmjének újraforgatása látható.

A Völklinger Hütte tetején (fotó: Günther Bayerl)

Saar-vidék 

Az ipari örökségekben és természeti szépségekben gazdag Saar-vidék, ahol a régi vasgyár is található, vonzó célpont a turisták számára. A Saar folyó kanyarulata, a történelmi német városok és a zöldellő tájak ideálisak a kulturális és természeti élményekre vágyó utazók számára.

A Völklinger Hütte nehézipari korszaka 1986-ban lezárult. Az intézmény olyan kulturális központként született újjá, ahol a múlt, a jelen és a jövő találkozik. Ipartörténeti monumentum, amelyben a korabeli technológia – mind eredményei, mind sötét oldala – ötvöződik a kultúrával, a művészettel és a természettel. 

Lásd még:

A német 51 / 51 érv Németország mellett

Utazás kultúrában: így csinálják a németek

A kultúra fővárosa: Berlin

Nyitókép: a Völklinger Hütte éjszaka (fotó: Oliver Dietze)