Nyitott kapuk háza

A Zürichi Operaház Svájc legnagyobb kulturális intézménye, évente több mint háromszáz rendezvénnyel  – opera-, balett-előadásokkal, klasszikus- és jazzkoncertekkel. Európa egyik legismertebb kulturális helyszínévé olyan neves alkotók emelték, mint Wilhelm Furtwängler karmester-zeneszerző, akinek ott kezdődött a karrierje, Paul Hindemith, Arthur Honegger, Arnold Schönberg, Richard Strauss és nem utolsósorban Richard Wagner zeneszerzők. Zürich zenei és színházi életét messzemenően befolyásolta például az, hogy Richard Wagner Parsifalját ebben a teátrumban adták elő először Bayreuth-on kívül, 1913-ban. Az intézmény nemzetközi rangját emelte, hogy ott került sor Alban Berg Lulu, Arnold Schönberg Mózes és Áron, valamint Paul Hindemith Matisse, a festő című operáinak a világpremierjére.

A Zürichi Operaházként ismert épület első virágkorát Richard Wagner zürichi tartózkodása, 1849 és 1855 között élte, amikor is a saját és mások műveit vezényelte a maestro. Az akkori épület egy szilveszteri tűz áldozata lett, a mai a színházépítésben jártas bécsi mesterek, Fellner és Helmer tervei alapján készült el. 1891-ben avatták fel, Wagner Lohengrin című operája előadásával nyitották meg. 

1964-ig Városi Színház néven működött, csak azután nevezték el Zürichi Operaháznak. A Zürich kanton műemlékvédelmi listáján szereplő épület 1980-as évekbeli felújítása – a ház átépítése, bővítése, a prózai tagozat kiválása Sarah Bernhardt Színház néven – tetemes költségeket igényelt. Zürich város tanácsa 1980-ban hatvanmillió svájci frank hozzájárulást ítélt meg a két évig tartó munkálatok elvégzésére. Akkoriban az 1968-as diáklázadások legkeményebb jeleneteit idéző incidensek, zavargások zajlottak a békés Zürich utcáin. Egy bezárt kultúrközpont körül azért kezdődtek harcok, mert az alternatív kultúrától, köztük a rockzenétől is támogatásokat vontak meg. A Zürichi Operaház előtti tér tüntetések, rendőri beavatkozások helyszíne lett, „mi vagyunk a város kultúrhullái” táblákkal meneteltek az épület elé. 1984 decemberére elcsitultak az indulatok, a neves házat Wagner A nürnbergi mesterdalnokok című művével és a Csehov Cseresznyéskertjéből komponált Kelterborn-opera világpremierjével nyitották meg újra.

Az operaház nézőtere (fotó: Frank Blaser, Operahaus Zürich)

Az operaház jelenleg közel ezer embert foglalkoztat a világ negyven országából. Otthont ad a Zürichi Balettnek és a Zürichi Opera zenekarának is. Az ezeregyszáz férőhelyes épületben rendszeresen tartanak filharmonikus és jazzkoncerteket, matiné előadásokat gyerekeknek. A színházi évad két kiemelt eseménye a minden év márciusában rendezett Operabál, valamint az tizenkét éve útjára indított Nyitott kapuk program –  a szeptemberi nyitóelőadást élőben, ingyenesen láthatja a közönség a Sechseläutenplatz kivetítőjén.

Szinte felsorolhatatlan minden neves énekes, aki fellépett a Zürichi Operaházban. A sor Tito Gobbitól Mirella Frenin át Alfredo Krausig, Edita Gruberovától Cecilia Bartolin át Renato Brusonig, Leo Nuccitól Ruggero Raimondin át Thomas Hampsonig tekintélyes. Nem is beszélve a zenei vezetőkről, az 1960-as éveket meghatározó Carlos Kleiber és Ralf Weiker karmesterekről, az olasz repertoárt erősítő Nello Santiról, az elsősorban Monteverdi- és Mozart-műveket vezénylő Nikolaus Harnoncourtról. Franz Welser-Möst az operaház vezető karmesterként irányította a Wagner teljes Ring-ciklusának előadását a 2000-es évek elején.

A zürichi Opera nemzetközi elismeréséhez nagyban hozzájárult a Monteverdi-ciklus bemutatás Nikolaus Harnoncourt zenei vezetésével, Jean- Pierre Ponnelle rendezésében és díszlettervével. Ez az alkotói hármas jegyezte a Mozart-ciklust és A Nibelung gyűrűje tetralógiát is.

Az intendánsok szerepe szintén megkerülhetetlen, ha egy ilyen intézmény rangjáról, szakmai besorolásáról van szó. Közel húsz éven át Alexander Pereira, a Wiener Konzerthaus korábbi intendánsa nyomta rá a bélyegét a zürichi operára. Az épület felavatásának századik évfordulóját 1991-ben Robert Wilson monumentális Lohengrin-rendezésével ünnepelték meg. Pereira nagy hangsúlyt fektetett a társulat fejlesztésére, a fiatal előadók népszerűsítésére, az ismert művészekkel való együttműködésre, a közönség és az érdeklődők számára nyitott rendezvények megvalósítására. Ám a legfőbb érdeme talán az ismeretlen művek felfedezése Haydn-től Umberto Giordanón át napjainkig. Alexander Pereira vezetése alatt vált a világ egyik vezető zenés színházává a Zürichi Operaház. Az általa létrehozott nemzetközi operastúdiónak volt vezető professzora Polgár László, aki 1991-től haláláig a Zürichi Operaház társulatához tartozott magánénekesként.

A Bartók Béla egyetlen operájában, A kékszakállú herceg várában valahafellépett énekesek közül sokan őt tartják minden idők legnagyobb Kékszakállú hercegének. 1999-ben Grammy-díjat is kapott a mű lemezfelvételéért. Kiváló hangi adottságai remek színészi képességekkel társultak. Sötét árnyalatokban gazdag, bársonyos basszusa, eleganciája, a partitúra iránti alázata tette híressé.

A legszívesebben Sarastro és Leporello jelmezét öltötte magára Mozart A varázsfuvolájában. Ljubimov alkotótársaként pályafutása emblematikus szerepét, a Don Giovannit énekelte. A legkiválóbb karmesterekkel és rendezőkkel dolgozott együtt. A koncerténeklésben is nemzetközi hírnevet szerzett. Utolsó szerepálmát, Jules Massenet Don Quijotéját sajnos már nem tudta valóra váltani.

2012-ben a magyar származású Andreas Homoki nehéz örökséget vett át elődjétől, Pereirától, ugyanakkor a művészi vonal mellett kitűnő eredményeket ért el a szponzorok, az adományozók toborzásában. Homoki szélesebb közönség előtt nyitotta meg a házat, olyan új eseményformátumokat talált ki, mint például az Opera mindenkinek nyitófesztivál, opera- és balett-előadások élő közvetítésével, a produkciók előtti műbevezetésekkel, előadások utáni, művészekkel folytatott pódiumbeszélgetésekkel. A művészeti koncepció részeként számos prózai rendezőt is bevontak, Homoki vezetése alatt új énekesek, rendezők, alkotók, a fiatalabb generáció karmesterei jelentek meg a produkciókban. Az eredeti hivatását tekintve rendező Homoki, – akinek százhúsz új operaprodukciót, negyven balettpremiert és két és fél millió nézőt köszönhet az intézmény – a tavalyi évadban köszönt le igazgatói posztjáról. A barokktól a kortárs zenéig, az operettől a gyerekoperáig műfaji korlátokat nem ismerve szélesítette a Zürichi Operaház repertoárját. A 2025/26-os évadban debütált az új intendáns, a német zongorista Matthias Schulz, aki korábban a berlini Staatsopert igazgatta.

A Zürichi Operaház részvénytársaságként működik (Opernhaus Zürich AG), amelynek Zürich kanton a fő részvényese. Európai mércével mérve magas az intézmény működési költsége. Az éves finanszírozás hozzávetőlegesen nyolcvannyolc és fél millió svájci frankot tesz ki. További bevételek származnak a jegyeladásból (huszonhárom–huszonnégymillió svájci frank), valamint magánszponzorációból (tízmillió). A teljes költségvetés évadonként százhuszonnégymillió svájci frank, egy-egy opera-előadás átlagos költsége kétszázkilencvenhatezer. Az intézmény működtetésének főbb partnerei a Rolex, a Kühne Alapítvány és Európa legnagyobb bankja, az UBS.

Fotó: Niklas Liniger, forrás: Unsplash

A Zürichi Operaház Jövője néven működik egy alapítvány, amelynek célja, hogy jelentős pénzügyi támogatást nyújtson, és hozzájáruljon a jövőbeli épületfejlesztéshez a közszféra, a szponzorok és a magánadományozók együttműködésével. Az alapítvány olyan személyeket és cégeket tömörít, akik, illetve amelyek a zürichi régió számára lehetőségnek tekintik a jövőorientált projektet, és elkötelezettek amellett, hogy a város továbbra is innovatív, világszínvonalú vezető dalszínházi központ legyen.

Az alapítvány az adományokat a Zürichi Operaház egyéb, a jövőbe mutató projektjeire is fordíthatja. Ezek közé tartoznak a színházi nevelési programok főként iskolai osztályok számára, valamint a részvételi projektek felnőtteknek. A színház szponzorációs és rendezvényszervező csapata átfogó  tájékoztatást nyújt a támogatás különböző formáiról. Személyes találkozó keretében is lehetőség van arra, hogy átbeszéljék, a cégek, a magánszemélyek milyen téma, terület iránt elkötelezettek szenvedélyesen, miként szeretnének hozzájárulni a kihívások megoldásához. A lehetőségek az opera- és balettprodukciók támogatásától kezdve a feltörekvő művészek tehetséggondozásán át a gyermekek és fiatalok ismeretterjesztő programjainak megvalósításáig terjednek. A szponzorok számos szolgáltatásban részesülhetnek, ami magában foglalja – igény szerint – a fokozott láthatóságot, valamint az előadásjegyek elsőbbségi hozzáférését. A támogatók exkluzív vendéglátóhelyként is igénybe vehetik az operaházat.

A cikk először a 2026 áprilisában kiadott, Svájc kulturális és üzleti életével foglalkozó nyomtatott lapszámunkban jelent meg.

Nyitókép: A Zürichi Operaház (fotó: Roland Fischer, forrás: Wikimedia Commons)

Lásd még:

A kultúra közügy, jóllét, nem luxus – A kultúra támogatása Svájcban

A svájci film – A szabadság, a demokrácia és az összefogás képkockái

Budapesttől Zürichig: így épít támogatói közösséget a Budapesti Fesztiválzenekar – A kör megalakulásának története és a nemzetközi támogatói hálózat kulisszatitkai