„Szia Uram, egy jó hegedűs érdekel?”

Idén harminckettedik alkalommal rendezték meg az IAMA International Conferencet, ezúttal Bécsben. Az IAMA (International Artist Managers' Association) a klasszikus zenei világ művészügynökeinek egyetlen világméretű szervezete, melynek éves konferenciája mindig más városban zajlik.

Egy pillanatra le szerettem volna pakolni a kezemben lévő prospektushalmot, és végre találtam egy könyöklőasztalt, ahol csak egyetlen férfi ácsorgott. Miközben szerencsétlenkedtem a papírrengeteggel, az illető megkérdezte, melyik országból vagyok, kik az ügyfeleim, beszédbe elegyedtünk. Kiderült, hogy pont olyan egyszemélyes ügynöksége van, mint nekem, csak Berlinben. Kérdeztem, milyen várakozással tekint a nap elé, mire válaszul elmesélte, hogy nincs könnyű helyzetben, mert a legismertebb és legértékesebb ügyfele pont két hónapja úgy döntött, hogy elhagyja őt, és leszerződik a nagy Askonas Holthoz. A kolléga végtelenül szórakoztatóan adta elő, hogy a csillagokat hozta le a zongoristának, „itt koncert, ott koncert, de hát ezeknek a művészeknek semmi sem elég”.

Forrás: IAMA

Így indult a napom a konferencia fedőnévre hallgató, de szellemiségében leginkább egy napkeleti bazárra emlékeztető háromnapos eseményen, ahol az ügynökök egész nap adják-veszik portékáikat. A jelentkezés és a részvételi díj befizetése után letölthetővé válik a résztvevők listája, elérhetőséggel együtt. Így a rutinosak már előre megszervezik a találkozóikat annak alapján, hogy kivel szeretnének üzletelni. Én először vettem részt az IAMA-n, de tapasztaltabb barátnőm előre elmagyarázta, hogy hogyan kell felkészülni a zenészvásárra, így végül az ott töltött egyetlen napra kilenc találkozót szerveztem előre, ebből hatot én kezdeményeztem, három résztvevő velem vette fel a kapcsolatot, pedig nem ismertek, csak az ügynökségem honlapját látták. Volt köztük kínai, japán, amerikai, török, német, svájci, osztrák és francia is. A találkozók tizenöt-huszonöt percesek, így elmélyült diskurzusra nincs lehetőség. Az ügynökök gyorsan bemutatják ügyfeleiket, elmondják szándékukat, meghallgatják a másik oldalt, és már futnak is tovább. „Szia Uram, egy jó hegedűs érdekel?”

Meczner Vera

A Wiener Konzerthaus fontos színtere az európai klasszikus zenei életnek, de piactérnek nem igazán alkalmas, a három emeleten kimondottan nehéz volt átlátni a terepet, nem kevés kihívást jelentett megtalálni az illetőt, akivel előre megbeszéltük a találkozót. Ennek következtében csak olyan embereket lehetett látni, akik egymás hasát bámulva – oda lógott le ugyanis a badge – keresgélték következő partnerüket. Na persze a méret itt is számított, az olyan óriás cégek, mint az IMG Artist vagy a HarrisonParrott egy-egy asztalnál, táblával megjelölt helyen fogadták az eléjük járulókat.

A közel hatszázötven fős eseményen az ügynökségeken, ügynökökön kívül jelen voltak fesztiváligazgatók, zenekar-igazgatók, koncerttermek vezetői és kiadók is. De beszélgettem például egy rendkívül kedves hölggyel, aki egy londoni utazási iroda képviseletében volt jelen, mely cég arra specializálódott, hogy szimfonikus zenekari turnék utazásait bonyolítsa le világszerte, hosszú évek óta.

Forrás: IAMA

A konferencia ideje alatt egész nap panelbeszélgetéseket és előadásokat lehetetett hallgatni a komolyzene világát érintő legaktuálisabb témákban, mint például: Milyen nehézségekkel kell szembenéznie az intézményvezetőknek egy világjárvány után? Milyen szerepe van még a hagyományos albumnak? Milyen a jó programming? Hogyan viszonyul fenntarthatósághoz és mit tesz érte a koncertterem, a művészeti vezetés és a turnézó zenekar? Milyen kihívásokkal néz szembe ma az opera műfaja, hogyan lehet egyensúlyt teremteni és megfelelni a hagyomány és az innováció elvárásainak is? Aki végighallgatta ezen panelek nagy részét, biztosan átfogó képet kaphatott a klasszikus zene jelen helyzetéről.

Az, hogy minden csak cserealapon működik, eddig is ismert volt számomra, ugyanakkor a találkozóimnak lett egy kissé szomorú konklúziója is. Mivel napjainkban a magyarországi kulturális intézmények jelentős része létbizonytalansággal küzd, napi szintű súlyos anyagi problémákkal, így hiába vannak évek óta élő, elmélyült és stabil szakmai kapcsolataim az intézményvezetőkkel idehaza, valójában nehéz volt számtalan, busásan megfizetett opciót javasolni Magyarországon azért, hogy cserébe az ügyfeleimet kinti lehetőséghez juttassák az újonnan megismert kollégák.

A művészügynök egy ritka állatfaj, már az is ünnepszámba megy, ha három példány van belőlünk egy szobában. Ugyebár művészmenedzsernek lenni nem olyan, mint rendőrnek, informatikusnak vagy orvosnak, abban a tekintetben, hogy mi nem találkozunk lépten-nyomon olyan emberekkel, akik ugyanazt a foglalkozást űzik, mint mi. Éppen ezért volt valami nagyon otthonos ennek a rengeteg, valójában teljesen idegen embernek a társaságában lenni. Számomra különösen akkor, amikor hozzám hasonló, egyszemélyes ügynökségek ügynökeibe botlottam.

Forrás: IAMA

Összefoglalóan elmondható, hogy nagyon hasznosnak bizonyult az ottlét több szempontból is. Noha a részvételi díj horrorisztikusan magas (420 EUR/nap) volt, mégis megérte, hiszen ez egy olyan befektetés, aminek köszönhetően az ügyfeleim számára potenciális megrendelőkkel tárgyaltam, a nap maradék részében, az ebéd, az esti fogadás alatt pedig nagyon jó szakmai beszélgetéseket folytattam rendkívül nyitott és közvetlen szingapúri és örmény zenekar-igazgatókkal, horvát, belga, német és spanyol ügynökökkel, mely kapcsolatok egyértelműen hasznosak lesznek számomra.

Jövőre irány Bruges!

Meczner Vera
Gradus Művészügynökség

------------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.

A nyitókép forrása: wienersymphoniker.at