Természetbe álmodott múzeum

Svájc történelme során számtalanszor igazolta, hogy Európa kulturális vérkeringésének megkerülhetetlen tényezője. Az évszázadok alatt védjegyévé vált a stabilitás és precizitás, amely politikai pártatlansággal és kiszámítható gazdasági működéssel zavartalan hátteret biztosított a műgyűjtés és a műkereskedelem számára. Mindezeknek köszönhetően az ország számos világszínvonalú, magánalapítású kollekcióval büszkélkedhet, amelyek közül nagyszabású kiállításaival, páratlan múzeumi épületével és innovatív tudományos kutatásaival kiemelkedik a Beyeler Alapítvány.

A Bázeltől mindössze hét kilométerre fekvő, csodás környezeti adottságokkal bíró Riehen városa ad otthont a híres svájci műkereskedő házaspár, Ernst és Hildy Beyeler lenyűgöző képzőművészeti gyűjteményének. A világ egyik legszebb múzeumaként számon tartott épület a Pritzker-díjas Renzo Piano munkája, akit Ernst Beyeler 1991-ben – pályáztatás helyett – közvetlen felkéréssel bízott meg a tervezéssel.

Az alapítvány épületét a letisztult formavilág jellemzi; a négyezer-hatszázharminchat négyzetméteres objektum diszkréten, organikusan illeszkedik a Wiese folyó mentén fekvő kisváros környezetébe. A megrendelő kérésének megfelelően teljes egészében természetes fény világítja meg a csaknem öt méter belmagasságú épületet, amelynek hófehér, zavaró műszaki megoldásoktól mentes kiállítóterei szinte akadálytalanul kapcsolódnak a Berower Park ősfás angolkertjének miliőjéhez. Az északi és déli oldalon hatalmas üvegfelületekkel tagolt és patagóniai porfír burkolattal borított múzeum 1997-ben készült el, és talán legizgalmasabb részlete a déli oldalához telepített kerti tó, tavirózsákkal, amely tökéletes vizuális párbeszédet folytat a belső térben megtekinthető Monet: Vizililiomok tava (1917–1920 körül) című alkotásával. Az épület különleges üvegtető-szerkezete maradéktalanul megvalósította Ernst Beyeler vízióját a természetes fény uralmáról. Megnyitása óta mintegy kilencmillióan keresték fel a múzeumot; ebből csak tavaly ötszázkilencezer fős rekord látogatottságot regisztráltak (a hazai és külföldi érdeklődők száma nagyjából megegyezik). Kétség sem fér hozzá, hogy a Beyeler Alapítvány nem csupán Svájc, hanem a világ meghatározó kulturális intézményeinek is egyike. 

A múzeum nyáron (fotó: Mark Niedermann)

Ez a hatalmas siker azonban elképzelhetetlen lett volna az alapító, Ernst Beyeler személyes elhivatottsága és kifinomult kvalitásérzéke nélkül. Beyeler 1921-ben, vasúti munkás fiaként született Bázelben. Felsőfokú tanulmányait szülővárosának egyetemén végezte, ahol közgazdaságtant és művészettörténetet tanult. 1938-tól a bázeli Bäumleingasse 9. szám alatti antikváriumban dolgozott Oskar Schloss mellett, aki nemcsak megélhetését biztosította, de irodalmi, filozófiai és művészettörténeti ismeretekkel is bővítette a fiatal Ernst világlátását. 

Oskar Schloss 1945-ben bekövetkezett halála után Ernst Beyeler és későbbi felesége, Hildy (Hilda Kunz) vette át az antikvárium vezetését. A fiatal pár egy merész ötlettől vezérelve a könyvesbolt profilját Toulouse-Lautrec, Honoré Daumier grafikáival, illetve japán fametszetekkel bővítette, majd ezekből az alkotásokból 1947-ben kiállítást is rendezett. 1948-tól kortárs svájci művészek munkáit mutatták be, majd Käthe Kollwitz, Edvard Munch és Alexej von Jawlensky műveivel jelentkezett az akkor még könyvesboltként működő üzlet. Az antikvárium 1952-ben Galerie Beyeler néven alakult át a klasszikus modern festészetre specializálódott képzőművészeti galériává.

Ernst és Hildy Beyeler a galériájuk előtt (fotó: Niggi Bräuning)

Terei Bonnard, Braque, Chagall, Matisse és Picasso képeivel teltek meg; a házaspár ezekből az alkotásokból rendszeresen kiállításokat szervezett, amelyekhez színvonalas katalógusok is készültek. Szoros kapcsolatot ápoltak a huszadik század meghatározó művészeivel. „Olyat ajánlok fel, amit még soha senkinek sem!” – jelentette ki Picasso 1966-ban dél-franciaországi otthonában, ahol Ernst Beyeler lehetőséget kapott arra, hogy saját maga válogathasson a spanyol festő műtermi anyagából. A kiválasztott negyvenhat alkotásból végül huszonhatot sikerült megszereznie a legendás tárgyalóképességéről ismert műkereskedőnek. Az amerikai iparmágnás, G. David Thompson több száz darabból álló modern művészeti kollekciójának megszerzése után Beyeler egyértelműsítette megkérdőjelezhetetlen szerepét a svájci és a nemzetközi műkereskedelmi színtéren. 1970-ben két bázeli galériatulajdonossal, Trudl Brucknerrel és Balz Hilttel összefogva megalapította az Art Basel művészeti vásárt, amelynek szakmai fejlesztését huszonkét éven át segítette. A Beyeler házaspár 1982-ben alapítványt hozott létre magángyűjteményének gondozására, ezáltal a gazdag művészeti anyag mindenki számára elérhetővé vált. Ernst hivatalosan 2003-ig töltötte be az alapítvány igazgatói posztját; munkáját Christoph Vitali vette át, majd 2008-tól – jelenleg is – Samuel Keller áll az intézmény élén. Az alapító két évvel felesége után, 2010-ben hunyt el, szellemi örökségüket azonban a múzeum munkatársai ma is hűen ápolják.

Ernst Beyeler 1970-ben az Art Baselen egy Picasso-mű előtt (fotó: Kurt Wyss)

A Beyeler Alapítvány ma már több mint hetven modern és kortárs alkotó mintegy négyszáz művét gondozza. Olyan meghatározó XX. századi művészek festményeit őrzik, mint Georges Braque, Vaszilij Kandinszkij, Paul Klee, Henri Matisse, Joan Miró, Piet Mondrian és Pablo Picasso. Az amerikai absztrakt expresszionizmust többek között Barnett Newman, Mark Rothko, a német neoexpresszionizmust pedig Georg Baselitz és Anselm Kiefer képviselik a gyűjteményben. Philippe Parreno, Neo Rauch és Gerhard Richter kortárs reflexiókkal gazdagítják a kollekciót, míg az Afrikából, Alaszkából és Óceániából származó törzsi szobrok nem csupán néprajzi emlékként, hanem a modern formanyelv inspirációs forrásaiként kaptak helyet a Beyeler Alapítvány állandó gyűjteményében.

Az intézmény 2025-ös időszaki kiállításai közül Yayoi Kusama és Henri Matisse munkásságát bemutató retrospektív kiállítások kiemelkedő közönségsikert arattak, de többek között olyan munkáknak is teret biztosított az alapítvány, mint az amerikai Jordan Wolfson „Little Room” című projektje, amely az emberi indentitás kérdéseit vizsgálta high-tech megoldásokkal. Az idei év szenzációja minden bizonnyal Paul Cézanne életmű-kiállítása, amelyet 2026. május 25-éig lehetett megtekinteni. A tárlat – főként a művész utolsó alkotói periódusára koncentrálva – mintegy nyolcvan alkotást, ötvennyolc olajfestményt és huszonegy akvarellt mutatott be. Május 24-étől Pierre Huyghe kortárs művész munkái láthatók, majd október 18-ától Ruth Asawa japán-amerikai művész első európai retrospektív kiállítása lesz megtekinthető a múzeumban.

Részlet a Beyeler Alapítvány kiállítóteréből. A falon Max Ernst: Fleurs de neige (Hóvirágok), 1929, az előtérben Pierre Huyghe: Mind’s Eye (FL), 2021 című műve látható (fotó: Mark Niedermann)

A Beyeler Alapítvány a tárlatok mellett évről évre színes társrendezvényekkel is várja látogatóit: művészbeszélgetések, workshopok, kortárs táncművészeti bemutatók gazdagítják a kulturális kínálatot. A gyűjtemény restaurációs munkálatait a múzeum munkatársai gyakran nemzetközi intézetekkel közösen végzik; ezen tudományos együttműködéseknek köszönhetően távolították el például Picasso Nő (1907) című festményéről a lakkréteget, és születhetett újjá Henri Rousseau Az éhes oroszlán rátámad az antilopra (1898/1905) című műve.

Az alapító házaspár mindig is kiemelt figyelmet fordított az ifjabb nemzedékek művészeti nevelésére, és ezt a küldetést ma már kiterjedt támogatói hálózat is segíti: az oktatási programokat és a huszonöt év alattiak ingyenes belépését például a Thomas & Doris Ammann Alapítvány támogatja. A múzeum finanszírozása négy pilléren alapul: a látogatói bevételek fedezik a költségek negyvenöt százalékát, a magántámogatók, tagok és szponzorok huszonöt, a kanton és az önkormányzat tíz, míg a Beyeler Alapítvány húsz százalékot. Ez a széles körű, részben önfinanszírozott modell hosszú távon sikeres és ellenállónak bizonyul.

Claude Monet: Tavirózsák, olaj, vászon, 200 × 180 cm (forrás: Fondation Beyeler, Riehen/Bázel, fotó: Peter Schibli, Bázel)

A Beyeler Alapítvány a XXI. századi kulturális intézményekkel szemben támasztott elvárásoknak megfelelően már nem csupán kiállítótérként, hanem közösségi térként, tudományos kutatóműhelyként és az interdiszciplináris párbeszéd helyszíneként is kíván működni, ezért 2022-ben új projektbe fogott, amelynek keretében három új épülettel és a szomszédos Iselin-Weber-parkkal bővül. A várhatóan százhúszmillió svájci frank összegű beruházás fő támogatója a Wyss Alapítvány.

A beruházásra nemzetközi zsűri választotta ki a bázeli építész, Peter Zumthor terveit, aki Riehen kisvárosi jellegéhez igazodva – nem egyetlen tömbként, hanem három különálló egységként képzelte el a bővítést. A projekt központi eleme a háromszintes, ezerötszáz négyzetméteres Hansjörg Wyss Museum lesz, amelynek hatalmas üvegfelületeit úgy pozicionálták, hogy a parkban lévő fák lombkoronáinak látványa a galériák szerves részévé váljon, elmosva ezáltal a határokat művészet, építészet és a természet között. A terv része továbbá a háromszáz fő befogadására alkalmas Pavilon, amely rendezvényeknek és közösségi találkozóknak ad majd helyet, illetve a szintén háromszintes kiszolgáló épület, amely irodáknak, valamint a kiállítások szakmai előkészítésének biztosít majd korszerű hátteret. Az átadás pontos dátumát még nem hozta nyilvánosságra az intézmény. 

A cikk először a 2026 áprilisában kiadott, Svájc kulturális és üzleti életével foglalkozó nyomtatott lapszámunkban jelent meg.

Nyitókép: A Beyeler Múzeum (fotó: Mark Niedermann) 

Lásd még:

A kortárs művészet globális erőtere – Art Basel: a művészeti világ találkozási pontja és a vállalati kultúratámogatás mintapéldája

Egy ország, ahol a múzeumlátogatás receptre írható – Kulturális turisztika Svájcban

A kultúra közügy, jóllét, nem luxus – A kultúra támogatása Svájcban